Igen, ez eszembe se jutott eddig, hogy a győri nimbusz ledőlésében az is vastagon benne lehet, hogy a Fradiban most olyan játékosok vannak, akik erre emberileg, pszichésen nagyon is alkalmasak.
Malesteint szvsz konkrétan doppingolja egy ilyen helyzet, Ő tutti nem fog megijedni.
Már Klujber sem, Őt eddig is szerintem max a tét nyomta össze, nem az ellenfél személye.
Lekicset meg Cvijicset Te is írtad.
Edwige-ből simán kinézem, hogy benne még dac is van az Etoval szemben, meg Ő eleve egy francia világbajnok, nyert már kicsit komolyabb szembeszélben is.
Simon ahogy Elek is mondta a falon is átmegy, nagyon jó versenyző alkat.
Bölk meg egész egyszerűen értelmesebb, meg alapból olyan közegben szocializálódott, hogy talán nem is ismeri az underdog érzést.
Talán ő meg Zácsik a legszemléletesebb példa, mert szerintem a csúcson lévő Zácsik jobb kézilabdázó volt a mostani Bölknél, de egy Győr elleni meccsen én biztos inkább a némettől várnám a jobb játékot.
Szerintem nem túlzás jóllakottságról beszélni, mert az 2021-ben jelentkezett, és akkor még sok jóllakott ember volt ott, beleértve azokat is, akik inkább a válogatottban "laktak jól". Ehhez még hozzájöttek rossz igazolások, a lelombozó-bomlasztó járványidőszak és játékos-kavarások. Szerintem azzal kezdődött a mélyrepülés, hogy nem a játékosok között csaptak rendet, hanem kirúgták Danyit (mellékes, hogy milyen edző).
Lehet, már több az új ember, de a csapat még szenved a múltbéli bűnökért, melyek még most is megvannak, ahogy a Veszprém sem tud előrelépni, bárhogy is akarnak és bárkit igazolnak.
"- Az Eto az elmúlt években szorgos hangyaként leépítette azt a nimbuszt, amit verejtékkel felépítettek. Folyamatos edzőcserék, rossz igazolások, több vereség. Nincs már a címerből faladó 3-5 gól előnyük, amik a kiélezett helyzetekben (nemcsak végjátékban, meccs közben is vannak ilyen szakaszok) mindig feléjük dőltek, pattantak, stb. Bennük sincs már ez a mérhetetlen magabiztosság, és ami ennél fontosabb, a Fradinál sincs már meg a túlzott tisztelet irányokban. (és mint látjuk a Debrecenben, meg az Óvárban sem)"
Ez egy egészen kiváló összefoglalása az elmúlt pár év djøri "tündöklésének".
A tisztelet részéhez: Lekić játszott ott, így ismeri a viszonyokat, Cvija meg egyetlen ellenféltől sem fél. Ez igen komoly előny ebben a párharcban. (Meg eleve, mi tisztelnivaló van egy olyan magyarországi székhelyű csapatban, ahová képesek Per Johanssont leigazolni?)
Mondjuk az feltűnő volt, hogy ki se mondták a nevét a műsorban, holott a legnagyobb rangadó egyik, ha nem a legjobbja volt. Azzal persze tisztában vagyok, hogy nincs jelentősége.
A 2019-es keretből talán 3-4 játékos maradt a mostaniban, úgyh jóllakottságról beszélni kicsit túlzás, mert a jelenlegi garnitúra 2/3-ának a legnagyobb sikerélménye az évi egy bajnoki cím volt :)... A CSM-nél egyébként nem érzem, h ők valóban világsztárokat igazolnának, Neagu köré építenek minőségi légiósokból, de azért nem akkora sztárokból, mint az ETO!
Azért a Győr 2013 és 2019 között agyonnyerte magát.
Mi változott azóta?
Kikoptak, kiégtek, jól laktak a játékosaik.
Kevesebb kiemelkedő klasszis van női kéziben (és nem mind őket választja)
Martin is megkopott, a többi edzőválasztásuk pedig nem jött be (Danyi (az első éve után), Kirkely), Johanssont még korai megítélni.
Az igazi állatorvosi ló a CSM, ők évről-évre igazolják a sztárokat, még sincsenek a Final Fourban sem, már 6 éve.
Valószínűleg túlzottan Neagu-központú a csapatuk, és Vasile szerepe leginkább az, hogy neki szabad kezet adjon, és ő jól érezze magát. De nyilván vannak más problémáik is, nem akarom az egészet Neagura fogni.
Szóval, egy dolog sztárokat igazolni, és egy másik, belőlük csapatot kovácsolni.
És a helyzet az, hogyha a sok sztárral (akik külföldiek) nem jönnek az eredmények, általában mi a következtetés?
Még több sztár kell... Győr is csak 3-4 légióssal indult, de hát nagy a verseny, erősödik a konkurencia, legyen 5-6, 7-8, 10, 12, 14, most meg már szinte az egész csapatuk légiósokból áll.
Veszprém ugyanez. Csak a Győr legalább egy ideig sikeres volt (kisebb konkurencia mellett, mint ami a fiúknál van), a Veszprémnek még a BL-cím sem sikerült, pedig 10 éve erőlködnek, de csak nem akar összejönni nekik (most már a Final Four sem).
Érdekes módon a Győrnek - és azért még van néhány példa akár a férfimezőnyben is - sem jött be, h rakat külföldi világsztárt leigazoltak, úgyh az még egyáltalán nem biztos, h pl. jövőre légiósokkal vastagon megrakva jobbak leszünk, pontosabban sikeresek. Tehát ezt el is lehet bakszni (mondjuk én mindig inkább pesszimista voltam, de annál jobban örülök, ha a csapat rám cáfol) és akkor se identitás, se eredmények...
"...Ez a jelenlegi helyzet elméleti része. A gyakorlati a Fradira nézvést meg az, hogy Bölköt, Malesteint, stb. ugyanúgy el tudom fogadni igazi fradistáknak, mint amikor elsősorban hazai játékosokra épült a csapat...."
OK, valószínűleg az ETO-szurkolók is ugyanígy el tudják fogadni 'igazi ETOsoknak' Oftedalt, Nze-Minkot, Kristiansent, Brattsetet, Solberget etc. és ezzel a probléma máris meg van oldva. Mármint a klubszurkolók szerint, mert ugye ezek után nincs már 'légiós--magyar játékos' szembeállítás....
De itt nem erről van szó, ez egy álmegoldás. Akik ezt a problémát előhozzák - és az ETO-modellt nem kedvelik - őket általában a 'magyar játékosok--külföldi játékosok' közti arány érdekli mint a probléma 'gyakorlati része'. És az megmarad azok után is h bizonyos légiósokat a szurkolók 'el tudnak fogadni igazi fradistának'.
Melyek azok a klubok, akik a győri modellhez hasonlóan működnek női kéziben?
Szerintem csak a CSM, meg esetleg még néhány román csapat.
A Bietigheim pl rossz példa, ők kvázi egysoros csapat (OK, 1-2 érdemi cserével), még ha sok légiósuk is van. Mondjuk annyi nincs, mint a Győrnek, jövőre azért 6 német játékosuk lesz.
Az északi csapatoknál is lehet sok légiós, de ott nagyon hasonló a játék, meg a nyelv és a kulturális háttér (dán, svéd, norvég, holland).
A Metzben van 3 dán + 1 német légiós (igaz, ők húzóemberek), a többiek szinte kivétel nélkül franciák.
Persze lehet mondani, hogy a francia kézi előrébb tart, mint a magyar...
A Fradi sokáig próbálta tartani a légióskvótát, ez itthon az ETO-nak kedvezett. Ha igazolt is külföldieket, azok többnyire nem jelentettek komoly erősítést. A konkurencia nemzetközi szinten is jóval erősebb lett, számos klub a győrihez hasonló modell szerint működik; ehhez nem kellett valamilyen nagy felismerés, hogy a Győrt kell lekoppintani, egyszerűen a viszonyok, az eredményesség növelése ezt hozta ki. (A Bietigheim pl. hol volt jó ideig és hol van most.) Mindeközben az ETO közben a korábbi szintjéhez képest inkább lefelé ment. Mindez együtt benne van, hogy jó pár riválisuk ellen nem mehetnek biztosra. Ez a jelenlegi helyzet elméleti része. A gyakorlati a Fradira nézvést meg az, hogy Bölköt, Malesteint, stb. ugyanúgy el tudom fogadni igazi fradistáknak, mint amikor elsősorban hazai játékosokra épült a csapat, amint a Költőt is külföldi edzőként.
A szombati meccs kapcsán többen is írtátok, hogy végig a Fradi kezében éreztétek a meccset, és nem volt nálatok a levegőben a veszély érzése, hogy billenhet a mérleg nyelve.
Hát mit ne mondjak, irigyellek benneteket!... :)
Én kb az utolsó 7-8 percig frászban ültem.
Vállaltan full laikusként végig azt éreztem, hogy a Fradinak a gólokért sokkal jobban meg kell szenvednie, mint a Győrnek, vagy Lekicsnek kell vmi bravúrt hoznia (1-ső félidő), vagy Klujbernek vmi váratlant húznia, esetleg Malesteinnek vállalni vmi nagyon nehéz helyzetet, és azt bedobnia.
S az volt bennem, ha ezek nem jönnek, és na edj' Isten a Győr egymás után két-három alkalommal átfut a Fradin, akkor dől-borul minden.
Aztán mint tudjuk nem így lett hála az Égnek, és szerintem ez mint minden több összetevős.
- Heine és/vagy Lekics sokkal jobban komponálja, irányítja, érzi-tudja ezt a játékot, mintsem ecceri néző ezt átlátná.
- A Fradi egyben van, morálisan és akarattal tudják kompenzálni az erőviszonyokat.
- A Győr egy jóllakott zsoldoscsapat, nem emelkedik meg eléggé a pulzusszámuk egy ilyen meccsre, meg eleve a magyar bajnokságra sem. Mielőtt vki nekem feszülne, ebben semmi bántó sincs, én sem feltétlen teszek meg olyan dolgokat a munkahelyemen, amik nincsenek a munkaköri leírásomban, és túlontúl nagy áldozattal járnak.
- Az Eto az elmúlt években szorgos hangyaként leépítette azt a nimbuszt, amit verejtékkel felépítettek. Folyamatos edzőcserék, rossz igazolások, több vereség. Nincs már a címerből faladó 3-5 gól előnyük, amik a kiélezett helyzetekben (nemcsak végjátékban, meccs közben is vannak ilyen szakaszok) mindig feléjük dőltek, pattantak, stb. Bennük sincs már ez a mérhetetlen magabiztosság, és ami ennél fontosabb, a Fradinál sincs már meg a túlzott tisztelet irányokban. (és mint látjuk a Debrecenben, meg az Óvárban sem)
"Szerintem nem lényegesen erősebb a kerete (sőt, egyáltalán nem erősebb), ezt írtam az idény elején is."
Ezen úgy emlékszem vitatkoztunk is akkor egy jóízűt :), mert eléggé máshogy gondoltam, ugyanakkor pl. olyan pilllanatokban, mint a szombati..., hajlamos vagyok azt hinni, hogy igazad volt/van! Hozzáteszem, hogy egyénekre lebontva sztem továbbra is nagyobb nevek vannak a győri oldalon, de nálunk meg van vmi rejtett kémia, ami többet hoz ki csapat szinten...
Neked meg okoskodás helyett nem is kellett volna írnod.
Őszintén, valami poénnak szántad a kérdést?Ez ilyen 70 évesek közti humor? Mert akkor elnézést, ha nem vettem a lapot. Bambi le is csapott rá, ő fogékony erre.