Hetente írhatnék arról, mennyire pocsék volt megint remegés, izzadás meg hányinger közepette közösségben/nyílt utcán megjelenni, de ez asszem senkinek nem újdonság ebben a "szakmában". Untatni meg senkit nem látom értelmét ezzel.
Okosságot, bölcsességet sem tudok mondani, személy szerint semmi használható eredményt nem értem el, amiből lehetne okulni.
Ha valakinek sikerül javulást, eredményt elérnie, szívesen elolvasom, hiszen joggal lehet rá büszke; nem vagyok irigy kutya.:-)
Tudatában vagy hogy mi folyik az elmédben a nap során? A legtöbbünk túlságosan tudatában van sok gondolatának, reakciójának és az élettel kapcsolatos aggodalmának. Ugyanakkor van valami, amit nem veszünk észre.
Ez egy gondolkodási minta, ami annyira gyakori, annyira rendszerszerű, annyira ismerős, hogy még észre sem vesszük egy ideig. Olyan mint egy légkondi zúgása – megszokjuk és elfelejtjük hogy egyáltalán létezik. Ez a minta a gyökere az önmagaddal kapcsolatos negatív érzéseknek, és megakadályozza hogy kitörj az alacsony önértékelés és önbizalom csapdájából. Annak érdekében, hogy bármennyit is előrelépj a szociális magabiztosság útján, tudatosnak kell lenned ezzel a mintával kapcsolatban és következetes erőfeszítéseket kell tenned, hogy megváltoztasd.
Amikor úgy néz ki kedvelnek, mindenféle módon megpróbáljuk leértékelni a véleményüket.
Még azt is mondhatjuk, hogy „ők csak kedvesek akarnak lenni, mert sajnálnak engem”. Majd visszavonulunk tőlük, ami lehetővé teszi, hogy fenntartsuk az „elfogadhatatlan vagyok” hitet.
Ez viszont továbbra is életben tartja a szociális szorongást.
Ez a fejezet annak van szentelve, hogy segítsen megváltoztatni a negatív ön-ítélet szokását, illetve a kitartó félelmet, hogy mások negatívan ítélnek meg. Amint elkezded megváltoztatni a viszonyod önmagaddal, azt veszed észre, hogy ez jelentős hatással van arra hogyan érzed magad, illetve hogy mások hogyan reagálnak rád. Az első lépés hogy jobb kapcsolatot hozz létre önmagaddal, hogy tudatossá válsz arra, hogyan utasítod el önmagad részeit napi szinten.
Továbbá, mindannyiunknak megvan az a hajlama, hogy azt lássuk amit elvárunk hogy lássunk. Elvárjuk, hogy az emberek elutasítsanak, ezért számítunk rá és figyeljük az elutasításokat az összes interakciónkban. Más szavakkal, amit keresünk, azt találjuk meg. Az elménk elkezd bizonyítékokat keresni arra, hogy az emberek keveset gondolnak rólunk, kritizálnak, úgy veszik hogy nem vagyunk elég jók, nem vagyunk elég magasak, vonzóak, stb.. Egy kétértelmű gesztusról azt gondoljuk mint egy összevont szemöldökről, vagy egy furcsa nézésről azt, hogy automatikusan nem kedvelnek minket és nem vagyunk elfogadhatóak.
Ezen a módon folyamatosan találunk bizonyítékokat, amelyek alátámasztják azt a hitünket, hogy nem vagyunk elég jók, ami még inkább meggyőz minket, hogy mások el fognak utasítani. Amikor nem kedveljük magunkat, amikor sok részünket elutasítjuk mi magunk, nehéz lehet elhinni hogy mások el tudnak fogadni.
Mostanra eléggé ismerős neked az alapvető feltételezés, ami a szociális szorongás alapját adja. Valamilyen szinten nem vagyok elég jó, nem leszek elfogadva, nem vagyok elfogadható.
Valószínűleg ezt már kívülről tudod. Ennek az ismétlésnek nem az a célja hogy bosszantson. Ellenben ez része a tanulási folyamatnak, hogy segítsen neked feilsmerni, hogy a szociális szorongás forrása egyszerűen egy hit … felfogás … eszme. Egy eszme pedig olyan valami, amit meg lehet változtatni.
Amikor hiszünk abban, hogy nem vagyunk elég jók, bizonyos részeinket azonosítjuk – gondolatokat, érzésekat, fizikai megjelenésünk aspektusait – majd ezen részeket elfogadhatatlannak ítéljük meg.
Ezeket nem kedvelhetőnek, rondának, gusztustalannak, irritálónak vagy más módon rossznak találjuk.
Hajlamosak vagyunk feltételezni, hogy az emberek hasonló módon gondokodnak, és ezeket a részeinket ugyanúgy rondának és elfogadhatatlannak tartják. Azt teszzük, amit a pszichológusok projekciónak hívnak. Ez azt jelenti, hogy a belső eszméinket és érzéseinket projektáljuk másokra, feltételezve, hogy ugyanúgy éreznek és gondolkodnak. Nem szeretem ahogyan kinézek, ezért neked sem kell szeretned ahogyan kinézek.
Fordíts rá időt, hogy leírd az életcélodat, hasonlóan a fenti példához. A tiéd lehet hosszabb vagy rövidebb is mint az enyém, illetve egészen mást is tartalmazhat. A legfontosabb dolog az, hogy ezt olvasva töltődj fel szenvedéllyel, elégedettséggel, értelemmel és a teljesítés érzésével.
Miután megalkottad az életcélod, amely mindig egy folyamatban lévő munka, elolvashatod magadnak rendszeresen. Sokkal erőteljesebbé válik, ha szánsz a memorizálására időt és energiát, mert így bármikor elérheted, ha szükséged van rá.
Ha ismered az életcélodat, kapcsolatban leszel azzal, amit a legjobban értékelsz. Segíthet amikor egy nehéz döntéssel nézel szemben, vagy bizonytalan vagy a folytatásban. Segíthet, hogy talpon maradj egy veszekedés vagy egy kellemetlen interakció után. Ahelyett, hogy lehúzna az önkritika vagy a szorongás spirálja, emlékeztetheted magadat arra, hogy ki vagy és miért vagy a világon.
Mondasz valamit. Nem akarom magam beskatulyázni, de hiú ábrándokat sem akarok kergetni, mert be kell látnom, hogy nem megy az ismerkedés.
De már rég elfogadtam, és nem is tartom azt a részét problémának, hogy nem leszek mindig mindenkivel összebratyizó, és folyton a társaság közepe figura. Nem is kell, és nem is akarok az lenni, DE én a ló túloldalára estem jócskán, mert konkrétan nincs senki, akivel bármiféle szociális kapcsolatot tartanék. A családtagjaimat leszámítva.
Ide nyilván különböző okokat lehetne sorolni, de részemről, két fő dolgot emelnék ki: a szociális közegben való szorongást, és hogy könnyen feladom.
Hiper-érzékennyé váltam az évek során, és ezzel párhuzamosan szuper-zárkózottá is. Szóval minden hiper-szuper. Egy rossz megjegyzés is képes elcs*szni az egész napomat. Ez a frusztráció pedig könnyen elkeseredetté, és idegessé tesz, plusz tipikus depis gondolatok bombázzák ilyenkor az agyamat.
(nem vagyok elég jó, nem is leszek, ez a sorsom, és hasonló hülyeségek)
A másik gond, hogy nem is erőltetem, nem keresem mások társaságát, ami így egy kicsit ironikusan hangozhat, tekintve, hogy gyakorlatilag itt pont az ellenkezőjéről adok tanúbizonyságot. :-)
De még ha úgy is adódik, gyorsan érdektelenné válnak részemről mások. Ez a legszembetűnőbben, akkor mutatkozott, mikor csoportterápián voltam, ÉS mivel a kommunikáció egy oda-vissza dolog,
mit is várhatnék el másoktól, hát nem igaz? Minek is várjam el mástól, hogy érdeklődést mutasson irántam, ha én sem teszem, és ráadásul nem is adok magamból semmit. Igaz nincs is nagyon mit.
Ez, az internet, természetesen, egy teljesen más közeg. Személytelenül, a névtelenségbe burkolózva könnyen beszél az ember.
Ami a szakemberes kezelést illeti, voltam pszichológusnál, pszichiáternél, és a már említett csoportterápián is, ahol sok különböző szociális problémával küzdő emberrel vettem részt, egy számomra eléggé megterhelő kezelésben. Ebbe most nem megyek bele, de fárasztó volt, nem is jártam végig.
Egyébként, volt egy rövid időszakom, mikor megpróbáltam a családtagjaim tudtára adni, hogy én egész egyszerűen ebben kínlódok, de süket fülekre találtam vele. Egyszerűen képtelenek voltak megérteni, hogy ami számukra pofon egyszerűnek hangzik, az nekem félelmekkel jár. A pszichodokid valószínűleg igazat mondott.
Azért is keresek itt emberkéket, mert ahogy én olvasgattam a hozzászólásokat, az jött le, hogy a hasonlóság rendkívül szembetűnő, avagy sokszor nagyon együtt tudok érezni az adott témával/hozzászólóval.
Nem biztos, hogy jó, hogy mindenképpen hasonló problémákkal küzdőt keresel. Egyrészt ezzel beskatulyázhatod magad, hogy te ilyen vagy,
s te csak ilyen emberekkel tudsz ismerkedni. Ami nem igaz. De nem azt mondom, hogy ne keress szociálisan szorongó barátot, hanem azt,
hogy ne csak ilyen barátot keress.
Szóval fontos, hogy elhidd, bárkivel tudsz barátkozni, olyannal is, akinek más problémája van. És ugye mindenkinek vannak problémái.
Nekem a pszichológusom mindig azt mondta, hogy ez legyen a személyes problémám, ne beszéljek róla senkinek, még családtagoknak se.
Az oka ennek sokrétű, egyrészt ha az a problémád, hogy "nem vagyok elég jó", illetve hogy mások is ezt gondolják rólad - akkor ha elmondod nekik, hogy ez a problémád, még inkább azt fogod gondolni, hogy ezt gondolják rólad, hiszen beszéltél is nekik róla. Na, ez kicsit nyakatekert lett :).
Másrészt, nem biztos, hogy akinek elmondod, az jó tanácsokat fog adni. Inkább egy jó pszichológussal érdemes erről beszélni.
De ha nem győztelek meg, kérdezgess itt, lehet itt többen vannak, bár ez kevésbé "személyes fórum":
Olvasd el a következő mondatokat hangosan, a hiányzó részt pedig egészítsd ki, bármivel ami eszedbe jut. Ne elemezd és töprengj rajta túlságosan. Csak mond ki az első dolgot, ami jól hangzik számodra.
Az életem célja az, hogy …
Az életem célja az , hogy …. legyek.
Azért vagyok itt, hogy élvezzem a …
Azért vagyok itt, hogy megosszam a …
Miket találtál ki? Milyen szavak jutottak eszedbe, amikor leírtad ki vagy és hogyan szeretnél létezni a világban? A válaszaid azt tükrözik, amit értékelsz – az erényeket, hozzáállásokat és a tevékenységeket amik a legfontosabbak számodra. Ez más, mint a specifikus célok és végeredmények. A végállomásra jutás helyett, az értékek egy iránytűt alkotnak, amely irányíthat a mindennapi életedben.
A "hatalmas érdeklődésre" való tekintettel, ismét megkérdem :))
Van-e közületek soproni, vagy Sopron környéki, aki szívesen ismerkedne, vagy beszélgetne, a téma szerintem adott. Én már jó ideje küzdök ezzel, és továbbra is úgy gondolom, hogy az egyik legjobb módszer, ha az ember olyannal beszél erről, aki maga is átéli a mindennapok során. Főleg korombeliekkel szeretnék, a nem nem érdekes. 29 éves/F Email címem publikus (katt a nevemre)
Itt egy életcél, amelyet én találtam ki magamnak körülbelül egy éve. Ez még mindig működik számomra, szóval kitartok mellette:
Az életem célja, hogy feltétel nélkül szeressem és elfogadjam magam; hogy valódi, hiteles és eredeti legyek; legyek játékos, kreatív, bátor, őrült, bolondos és vicces; hogy megnevettessek és megmosolyogtassak másokat, megtanítsam nekik hogyan szeressék és fogadják el önmagunkat és hogy legyen bátorságuk és szenvedélyük hogy kövessék az álmaikat.
Minden alkalommal, amikor elmondom, fellelkesít. Annyira szeretem, hogy mélyen memorizáltam és jó párszor emlékeztetem magam rá hetente.
Először is, az ilyen típusú kérdések túlságosan nagynak tűnnek, hogy meg lehessen őket válaszolni. Honnan tudhatnám? Egy egyszerű mód hogy áttörj ezen, ha felismered, nem szükséges hogy az életcélod valami nagy misszió vagy hatalmas eredmény legyen, mint például hogy te legyél az első ember a Marson vagy keress egy milliárd dollárt. AZ ilyen típusú extremitások sokkal inkább hasonlítanak a „célokra”, mint egy életcélra. Az életed célja nem az, hogy keress X mennyiségű pénzt, nyerj egy díjat, vagy akár hogy megházasodj és legyenek gyermekeid. Ezek mind célok – dolgok, melyekre vágysz és küzdesz értük, de bizonyosan nem ilyen az életcélod.
Az életed értelme nem egy cél vagy egy végeredmény. Ez egy módja, hogyan létezel a világban.
Az életcélod egy ige. Ez leírja ki akarsz lenni, hogyan akarsz létezni, mit akarsz létrehozni és adni, illetve hogyan akarsz részt venni a világban amíg itt vagy.
Mindannyiunknak van egy mélyebb célja, amely túlmutat a napi tevékenységeken. Az életcélunk befolyásolja a viselkedésünket, a gondolatainkat, az érzelmeinket és tevékenységeinket, illetve mély benyomást tud tenni a belső lényegünkre is. Noha ez a filozófiai kérdés túlmutat e könyv témáin, úgy gondolom, hihetetlenül fontos számodra, hogy legyen elképzelésed a célodról. Kezdheted akár tippelgetéssel vagy találgatással. Amint elkezded felfedezni, idővel egyre világosabb lesz.
Semmi sem annyira biztosító, stabilizáló és megerősítő, mint tudni hogy ki vagy, miért vagy itt és mit csinálsz itt. Egy kiváló módja ennek, ha megkérdezed magadtól: Miért vagyok itt? Mi az életcélom?
A kérdésed megváltoztatása, a szándékod kiválasztása
Mit kérdeznél magadtól, ami afelé az eredmény felé vihetne, amit szeretnél? Tipp: a legjobb szándékú kérdések gyakran a „hogyan” és „milyen, mit” kérdőszavakkal kezdődnek.
Találtál kérdést? Itt van pár példa, amit hozzáadhatsz a listádhoz:
- Hogyan segíthetem őt, hogy lazábban érezze magát?
- Mit kedvelek benne?
- Hogyan tudok még jobban kapcsolódni vele?
- Mire van igazán szüksége most?
- Hogyan tudok még több szeretetet adni és kapni most?
Milyen kimenetek működnek ezen kérdések mögött? A kimeneted segíthet, hogy valaki lazábban érezze magát, hogy azonosíts és megossz pozitív dolgokat amiket megfigyeltél róla, hogy kapcsolódj, hogy megtudd más szükségleteit, hogy szeretetet adj és kapj.
Ezek a kérdések nemcsak hogy elterelik a figyelmedet a szorongáskeltő, az elutasításon aggodalmaskodó gondolataidról, de megváltoztatják a teljes szándékodat az interakcióban.
A következő alkalommal amikor beszélsz egy idegennel, vagy találkozol egy baráttal vagy barátnővel, kommunikálsz egy kollégával, vagy éppen az edzőterembe mész, állj meg és tedd fel magadnak a kérdést: „Mi a célom?”.
A kérdésed megváltoztatása, a szándékod kiválasztása
Egy kiváló módja a szándékod megváltoztatásának, hogy arról, ami elbizonytalanító (mint pl. elkerülni a megaláztatást) arra, ami megerősítő (pl. megismerni a másik személyt) válts, hogy felteszel magadnak jobb irányadó kérdéseket. Ezek a kérdések fogják meghatározni a szándékod az interakcióban. Fontold meg, hogy a félénk embereknek milyen irányadó kérdéseik vannak:
- Mit fog rólam gondolni?
- El fog utasítani?
- Mi lesz, ha nem tudok mit mondani?
Ezek a kérdések révén arra fókuszálsz, amit nem szeretnél hogy megtörténjen, és olyan célokat fednek fel, mint például megszerezni a jóváhagyást, elkerülni az elutasítást és elkerülni az ítéletet és kritikát. Alternatívaként, milyen kérdések vezethetnek megerősítő szándékokhoz? Tudsz mondani egyet?
A kérdésed megváltoztatása, a szándékod kiválasztása
Ez nem azt jelenti, hogy egy robot vagy, vagy hogy minden interakció valamiféle tranzakció ahol csak megszerezni akarsz valamit az emberektől. A szándékod lehet az is, hogy egyszerűen érezd jól magad, hallgasd figyelmesen a másik személyt aki az életéről mesél, vagy ossz meg valami érdekeset magadról.
A célod lehet a sebezhetőség és a hitelesség is, vagy hogy elmond őszintén a másik személynek mit érzel. Figyeld meg, hogy az ilyen típusú eredmények nem manipulatívak. Valójában, gyakran kölcsönösen előnyösek. Amikor a szándékod fókuszában a másik személy van, vagy a vele való kapcsolódás, valószínűleg biztosabban a jelenben leszel és képes leszel kapcsolódni hozzá könnyed, magabiztos módon.
A kérdéstől függően a célod lehet az, hogy elkerüld a kínos helyzetet, jóváhagyást kapjál vagy egy pozitív választ kapj a másik személytől. Az igaz, hogy a legtöbbünk preferálja ha a másik ember kedveli, általában elkerüljük a kínos helyzeteket és leginkább pozitív válaszokat várunk másoktól. Ugyanakkor az fontos, hogy biztosan ne csak ezek legyenek a kívánatos végeredmények, amiket szeretnél.
Változtatni a kérdésed, kiválasztani a szándékod
Miután tudatos lettél abban, hogy mi a szándékod egy adott pillanatban, el tudod dönteni, hogy ez a javadra van-e vagy sem. Ha például felfedezed, hogy amikor beszélgetsz egy vonzó személlyel, a kívánatos kimenet számodra az, hogy megszerezd a jóváhagyását, akkor már többet tudsz magadról és arról, hogy miért szoronghatsz ezekben a szituációkban. A következő interakciódnál, vagy bármi más tevékenységednél, kérdezd meg magadtól: „Mi a szándékom?” Mi a kívánatos eredmény számomra itt?
A legtöbbször amikor szociális szorongást tapasztalunk és félünk a kapcsolódástól, ez azért van, mert nem választottuk ki, hogy mit szeretnénk. Vagy pedig azért, mert a kívánatos eredmény amit kiválasztottunk nem segít minket.
Íme néhány kérdés, melyeket gyakran kérdezünk magunktól egy szociális találkozás előtt:
- Hogyan tudnám rávenni, hogy kedveljen?
- Hogyan lehetek biztos benne, hogy szerinte rendben vagyok?
- Hogyan lehetnék túl ezen, hogy ne kerüljek kínos helyzetbe?
Például, képzeld el, hogy a munkahelyeden vagy és beszélni akarsz a kollégáddal, Ted-del.
A szünetben elhatározod, hogy odamész hozzá és beszélgetést kezdeményezel. Amikor beszélsz ted-el, mi a széndékod? Mi a kívánatos eredmény? Miért akarok ezt tenni? Mit akarsz? Képesnek lenne azonosítani, megérteni és megválaszolni ezeket a kérdéseket hihetetlenül fontosak, mivel a válaszok fogják meghatározni hogyan fogod magad érezni a beszélgetés alatt és után.
Ha az a széndékod, hogy megbizonyosodj róla, hogy Ted kedvel téged, akkor ez egy egészen más tapasztalatot fog eredményezni, mintha azt szeretnéd tudni, hogy mit csinált Ted hétvégén. Vagy talán tudod, hogy Ted sokat tud a vitorlázásról, ami éppen nagyon érdekesnek találsz.
Ha azt szeretnéd, hogy beszéljen egy témáról, akkor a szándékod egészen más, mintha a jóváhagyását keresnéd. Esetleg azt gondolod, hogy Ted nagyon vicces, mert a múltkor amikor beszéltetek megnevettetett. Ebben az lehet a célod, hogy egy kicsit ugrasd, játszadozz és nevess egy jót. Mindegyik cél nagyon másfajta érzést fog előidézni benned.
Ezzel ellentétben, mentél már boltba pontos bevásárlási listával? Mi volt a tapasztalatod a vásárlásodról? Valószínűleg, hatékonyan sétáltál a pultok között, levetted amit szeretnél, fizettél értük és távoztál.
Alkalmazzuk ezt a társasági élet világában. Amikor valakivel beszélsz, van valami célod?
Igen, abszolút van. Talán nem vagy tudatában, de mindig van egy célod amikor kapcsolódsz valakivel. Ez a szándék hatással lesz arra, hogyan viszonyulsz a személyhez és hogyan érzed magad a kapcsolódás közben.
Ez egy frusztráló tapasztalat. Ugyanakkor ez kiemeli a szándék erejét az életünk minden pillanatában. Minden tevékenység esetén, akár elmenni bevásárolni, átmenni a ház egyik szobájába vagy beszélgetést kezdeményezni valakivel, van értelme annak amit teszünk.
Van egy eredmény, amire vágyunk. Más szavakkal, van valami célunk. Minél világosabb a célunk, annál valószínűbb, hogy dolgozni fogunk azért hogy elérjük. Voltál valaha élelmiszer boltban, amikor éhes voltál? Talán a következő homályos szándékkal léptél be: „Elmegyek a boltba, hogy vegyek valami kaját”. Mi történt utána? A legtöbbünknél egy gyors kiruccanás a boltba átcsúszhat egy negyven perces céltalan bolyongássá a pultok között, összeszedve mindenféle dolgot amelyek jónak tűntek az adott pillanatban. Majd hazaérünk, kipakoljuk a szatyrunkat és kérdőre vonjuk magunkat: „Mi a francokat vásároltam? Még mindig nem tudom mit fogok ebédelni a héten.”
Úgy is gondolhatsz az életcélodra, mint ami két szintet tartalmaz. Először, van a napi szintű célunk – mit akarunk elérni, milyen tevékenységekre összpontosítunk.
Majd van a nagyobb időtávú életcélunk. Ez egy mélyebb felfedezése annak, hogy ki vagy a világon, ki akarsz lenni, mi mellett állsz ki. Tisztában lenni ezzel ad egy mélyen gyökerező büszkeséget abban hogy ki vagy, és segít elviselni az élet elkerülhetetlen viharait.
Mindennapi Céljaid
Előfordult már veled az, hogy a lakásod egyik szobájában vagy és elfelejtetted, hogy miért mentél oda? Arra világosan emlékszel, hogy eldöntötted hogy abba a szobába mész, mert tudtad hogy valamit csinálni akartál ott. De most ott vagy, de sehogy sem emlékszel mi volt az a dolog amiért odamentél.
Ezek mély, filozofikus kérdéseknek tűnhetnek, s talán el is lankadhat a figyelmed itt.
Az életem célja? Miért számít ez a szociális szorongás szempontjából. Mit tud ez abban segíteni, hogy képes legyek társat találni, vagy hogy megszerezzem a munkát amit szeretnék, vagy hogy tudjak beszélni a főnökömmel?
Ezek jó kérdések, és a vizsgálatunk az élet céljával kapcsolatban nem lesz absztrakt, filozófiai értekezés. Ígérem neked, hogy ezekre a kérdésekre olyan válaszok adhatóak, amelyek bizonyítottan befolyásolják a mindennapi életed. Továbbá, a válaszok amiket megtalálsz, segítenek majd neked, hogy legyen elegendő erőd és bátorságod , hogy elérd azokat a dolgokat amikre igazán vágysz az életedben.
„Az igazi boldogságot nem önelégültséggel érhetjük el, hanem egy értelmes cél iránti hűségünkkel”. – Helen Keller
Tudni azt, hogy miért vagy itt, vagy legalábbis sejteni, az önismeret alapvető része. Végül is, senki sem tudja objektíven, hogy mi az élet célja, de mindegyikünknek megvan a képessége, hogy megalkossa saját élete célját és értelmét. Hogy mi az élet értelme és célja, hihetetlenül fontos személyes kérdés, amellyel mindannyiunknak meg kell birkóznia, hogy miért vagyunk itt, mit csinálunk és mi az élet lényege.
Sziasztok. Kb 1 éve írtam ide. Mint akkor is, most is, megszeretném kérdezni, hogy van-e közületek soproni, vagy Sopron környéki, aki szívesen ismerkedne, vagy beszélgetne, a téma szerintem adott. Én már jó ideje küzdök ezzel a nyavajával, és továbbra is úgy gondolom, hogy az egyik legjobb módszer, ha az ember olyannal beszél erről, aki maga is átéli a mindennapok során. Főleg korombeliekkel szeretnék, a nem nem érdekes. 29 éves/F Email címem publikus (katt a nevemre)
Ui: Ropass-nak pedig lehet, hogy már megköszöntem, de ismét köszönöm mindenki nevében a fáradságos munkádat! :-)
