A Zsámbéki-medencében, Tökön ez év szeptemberében megnyitotta kapuit a Kisgöncöl Waldorf Iskola. Az iskola életébe, pedagógiájába, és szemléletünkbe szeretnénk betekintést nyújtani az érdeklődőknek őszi előadásainkon, melyeket Tökön, a Kútvölgye tér 14. szám alatti iskolaépületben tartunk, és amelyekre tisztelettel meghívunk.
A zene szerepe életünkben. Hogyan tanítsunk zenét gyermekeinknek? Előadó: Pozsgai Attila (Waldorf-zenetanár) Időpont: november 7. péntek, 17 óra
Mit és hogyan mesélünk- meséljünk gyermekeinknek? Előadó: Nagy Ildikó (Waldorf-pedagógus, óvónő) Időpont: november 20. csütörtök, 17 óra
Az ingyenes, mindenki számára nyitott előadások után várják kérdéseiket az előadók, az iskola tanárai és a szülők.
TOVÁBBI INFORMÁCIÓK: www.kisgoncol.hu Tel: 06/30/695-7499
Nem tudom, van-e topikja valahol. Talán próbálkozz a guglival! Én részben ismerősök beszámolóiból hallottam róla, akiknek volt róla személyes tapasztalatuk, részben pedig tanultam róla az egyetemen, merthogy tanár volnék magam is. Elvileg a Rogers pedagógia nagyon szuper dolog (legalábbis szerintem), csak -- amennyire tudom -- nálunk nem ez a legsikerültebb alternatív iskolatípus. De az információim viszonylag régiek (5-6 évesek), úgyhogy érdemes utánanézni, hátha azóta javult a helyzet.
Ha lehet egy nem teljesen idekapcsolódó kérdésem, akkor meg szeretném kérdezni, hogy 18-án minden waldorf iskolában, óvodásban megáll az élet, avagy van ahol a szülők munkanapjára tekintettel szintén a megszokott élet folyik?!
Szeretnék a figyelmetekbe ajánlani egy hétvégi rendezvénysorozatot. Hosszú évek óta dolgozunk azon, hogy szélesedjék-színesedjék az a paletta, amelyről Pécsett óvodát, iskolát lehet választani. Így nyitotta meg kapuit tavaly ősszel a Waldorf óvoda, 2009 szeptemberétől pedig a Waldorf iskola fogja várni az elsősöket, kellő számú érdeklődő esetén a másodikosokat is.
Mindezek fényében szerveztük meg október 3-5-ig a IV. Pécsi Waldorf Napokat, amelynek programjaira szeretettel várunk minden érdeklődőt!
Részletek a www.waldorfpecs.atw.hu oldalunkon találhatóak.
ha a fóti közel van Nektek, akkor talán veres is, ott van Montessori suli, alacsony osztálylétszámmal, differenciált neveléssel, amire inkább szüksége van/lehet.
Van Montessori gimnázium, bár eleve nagyon kevés Montessori intézmény van Magyarországon. Az egyik gimi most híresült el a Gyurcsány gyerek kicsit érdekesre sikeredett érettségiztetése miatt. Abban egyetértek, hogy a Montessori sem a problémás esetekre lett kitalálva.
Felvételi: manapság már olyan vérlázítóan alacsony ponthatárokkal lehet bekerülni még az államilag támogatott szakokra is, hogy az egyszerűen már semmit nem jelent, ha valakit felvesznek egyetemre. Viszont azt sem értem, hogy miért akar valaki már alsó tagozatban az egyetemi felvételire koncentrálni valaki. Olyankor az érdeklődés még ki sem alakult, azt sem lehet tudni, hogy egyáltalán majd akar-e továbbtanulni a gyerkőc, ha pedig kialakul az érdeklődés, és akar továbbtanulni, akkor a tudást bárhol meg lehet szerezni. Lehet, hogy egy Waldorf iskolában több szerep jut a szülőnek ilyen téren, nem bízhat mindent az iskolára, de ez talán nem is probléma.
De egyáltalán, lehet tudni, hogy 10-15 év múlva lesz-e felsőoktatás Magyarországon, és ha lesz akkor milyen lesz? Ahogy a dolgok most állnak, haladunk Burundi felé, ahogy azt egy nagy(bajuszos)ember egyszer roppant "szellemesen" megfogalmazta.
Látszik, hogy nem nagyon ismered azokat az iskolákat, amelyeket ajánlasz.
Nagyon rossz a felozatal olyan típusú iskolákból, melyek tanulási és/vagy magatartási problémákkal kűzdő gyerekekre vannak szabva.
Az általad felsorolt alternatív iskolák közül a többség ugyancsak nem inkább erre való, mint a waldorf.
Ráadásul nekem legalábbis az jött le a kérdéses fiúgyermekről, hogy legfeljebb "közepes" eset, semmiképpen nem súlyos. A Belvárosi tanoda azért már elég "komoly" hely, nem hiszem, hogy neki való lenne; nagyobb az esélye, hogy rossz társaságba keveredik, mint annak, hogy tényleg nem működik egy kevésbé drasztikus megoldás.
Ettől függetlenül nagyon-nagyon jó véleménnyel vagyok a Belvárosi Tanodáról. Nagyon klassz, amit csinálnak.
Kevesebbet tudok a Rogers iskoláról, az viszont nagyon lesújtó.
Ráadásul az ára is tekintetes.
Montessoriból sokféle van; jobb és rosszabb hírű is, de gimnáziumi tagozatáról még nem hallottam -- de lehet, hogy csak nem vagyok kellően tájékozott.
Egyvalamiben egyetértünk: kell, hogy a waldorf eszmeiséggel IS egyetértsen az ember, amikor odaviszi a gyerekét. Különben nem fog működni.
Óriási diplomás-túltermelés van, munkanélküli tanárok és jogászok hemzsegnek a munkaerőpiacon -- többek között. Viszont víz és gáz-szerelő, kőműves bármikor talál munkát, egyre kevesebben vannak, egyre nehezebb jó szakembert találni, és persze egyre többe kerülnek a kereslet-kínálat viszonyai miatt.
Azzal viszont nem értek egyet, hogy a waldorf olyan fenemód befogadó lenne. Ne legyenek illúzióid. A gyerekek nagyjából mindenütt egyformák. Az ovisok, kisiskolások még befogadóbbak, de ahogy nőnek, úgy nő a kritikai érzékük is, és egy 6-8 éve kovácsolódó közösségbe amúgy sem könnyű beilleszkedni. Persze ez nem jelenti azt, hogy lehetetlen is. Lehet, hogy a fiad hamar talál barátokat...
Én amúgy nagyon jónak találom a waldorf iskolát mint oktatási formát.
Éppen a szeptemberi iskolaújságban jelent meg a statisztika a legutóbb érettségizettek továbbtanulási eredményéről: 22-en érettségiztek: 2 nem felvételizett, 4-en szakmát tanulnak; ha jól értettem, 13-an államilag finanszírozott felsőoktatási helyekre jutottak be, ketten költségtérítésesre, csak 1 diák nem jutott be az egyetemre.
TV számítógép stb (kontra csigaverseny) nem csak feltétlenül önmagáért való rossz, de lehet olyan probléma , hogy kevés lesz a gyerekednek a waldorfos inger. Persze nem tudom mennyi az a TV, és miket néz és főleg, hogy ez hogyan hat rá-erre ui. nincs szabály. De általában a sokat tévénéző gyerekek erőteljesebb és más jellegű ingeráradathoz vannak szokva, mint akik nem, és a képzés jellege inkább a "kevesebb több" elvéhez hasonlítható, ez pl okozhat gondot. Egy kicsit "be kell lassulni" a waldorfhoz szerintem. Ez minden gyereknek hasznára válik, de nem minden gyerek tudja könnyen (vagy egyáltalán) megvalósítani úgy, hogy jól is érezze magát közben. Nekem a waldorfos gyerekem egy szociábilis introvertált típus, neki abszolút bejön ez az elmélyülős, elmatatós, kapcsolatorientált oktatási stílus. A kicsim most nem waldorfos, és nem tudom iskolába oda viszem-e, ő egy sokkal pörgősebb, impulzívabb gyerek, egyenlőre nehezen tudom elképzelni a waldorfban, ha lenne más alternatíva, talán inkább oda küldeném (de sajnos mifelék csak kifejezetten erős, teljesítménycentrikus általános iskolák vannak, ezért valszínű ő is oda kerül, biztos ő is megtalálja benne magát, de talán neki nem lesz annyira kézenfekvő az ottani világ..bár a nagy már "edzi".... Csak azért írtam ezt le, hogy lásd, ez tényleg komoly mérlegelés kell legyen. De ártani biztos nem árt a w-módszer, főleg ha a gondolkodásgyilkos általánoSokkal állítjuk szembe.
Fótról írtak már ide korábban, biztos fognak reagálni. Amit én tudok, hogy most eléggé dicsérik az ottani sulit.
Egyébként az iskolának nincs joga beleszólni az otthoni életbe, nyilván próbálnak terelgetni, de vagy meghallod vagy nem. Kontroll nincs, de a fentiek értelmében egyszerűen nem érzi jól magát ott az, akinél túl nagy az eltérés az életszemléletben. Én elég sok nem tipikust ismerek (milyen a tipikus? :-)))
Én azt hittem, hogy manapság már diploma nélkül nem ember az ember, persze szeretném az ellenkezőjét vallani, de a sznob világ sajnos nem erre van ráállva. Annyira ezt szajkózzák mindenhol.
Viszont abban is van valami, hogy ha mindenki diplomával a hóna alatt kuncsorog állásért, akkor ki fog termelni, szolgáltatni, dolgozni? (jajj, diplomások meg ne sértődjetek!!!)
Szóval, lehet, hogy a fiamnak nem való az egyetem. Gimi után is tudna OKJ-s tanfolyamokat végezni, aztán ki tudja mi lesz belőle. Még az is lehet, hogy "megtáltosodik".
Az is igaz, hogy a mi családunk nem lenne egy tipikus "waldorf" család. Biztos továbbra is menne a TV, a számítógép, és elektromos kütyükkel játszanának a fiúk, ahelyett, hogy kimennének a kertbe csiga versenyt rendezni. Mondom, még nem néztem alaposan utána, személyesen kellene tapasztalnom, mi az ami belefér nekik is, nekünk is. Azt is olvastam a fórmon, hogy iskokája válogaja, hogy mit lehet és mit nem.
Hozzánk a fóti waldorf suli esik közel, konkrétan ez édekelne, de várok még általános tanácsokat is.
Mindenképpen tájékozódj alaposan az adott iskoláról, a tantervről, a módszerről, a pedagógiai elvekről.
Írtál ugyan a fiadról, de kívülről nem nagyon fogja tudni senki megmondani, hogy neki bejönne-e ez a képzés, ezt ti tudjátok eldönteni, ha alaposan megismeritek. Fontos, hogy neked is be kell, hogy jöjjön, a te elvárásaidhoz is kell hogy illeszkedjen.
Általánosságban lehet csak válaszolni. Saját tapasztalatom szerint waldorfos csoportba viszonylag könnyű új gyereket bevinni, itt arra vannak szocializálva a kölkök, hogy bevonják egymást a játékba. Hogy ez valóban így van-e vagy nem, nem tudom, a mi ovinkban annak idején a lányomat már az első naptól hívták a többiek (régiek) játszani (másik oviból került be), és most az első osztályban sem nagyon lehet már érezni egy hónap elteltével, hogy kik jártak együtt w-oviba és kik az "újak", teljesen elkeveredett a társaság (a lányom most legtöbbet pl egy új kislánnyal játszik). Tehát ha ez máshol is így van, akkor talán a beilleszkedés nem gond. Ez egy plusz. A pedagógiából következik, hogy itt ha egy gyerek gyengébb valamiből, akkor emiatt nem fogja "hátrányos megkülönböztetés" érni, biztos van, amiben meg ő a jó, és arra fognak koncentrálni (és ez lehet pl készségtárgy is, nem csak a matekmagyar számít erénynek), ezért az önbizalma is javulhat.
Ellene szól viszont szerintem esetetekben a w-nak, hogy már most a továbbtanulási esélyeket latolgatod: ez azt jelenti, hogy ilyen elvárásaid vannak a fiaddal szemben? Mert ha igen, akkor lehet, hogy neked nem annyira passzolna ez a módszer. Itt ez a kérdés eleve nem úgy tevődik fel, hogy a gyerek vajon bejut-e majd az egyetemre a w-érettségivel, hanem hogy sikerül-e megtalálnia magának azt a szakmát, hivatást , amiben kiteljesedhet. Ez nem jelent feltétlenül felsőoktatást, hanem attól függ, hogy mi az. Ide VSZ úgy érdemes hozni gyereket, hogy "inkább legyen egy boldog fodrász, mint egy frusztrált alkotmányjogász".
Fiam 9,5 éves, 4. osztályos egy hagyományos iskolában. Nem szereti sem az iskolát, sem a közösséget. Nem sikerült barátot szerezni, jóban van egy-egy társával, de kötődés nem alakult ki. Az osztláykirándulásokat szívesn kihagyná. Kicst nehezebben koncentrál, lassabb, mint társai, figyelmetlenebb, az olvasás sem megy folyékonyan, sokszor megakad, de még élvezhető.
Iskolát szerete váltani.
8 osztályos gimnázium a fent említettek miatt szóba sem jöhet (még a hatosztályos sem). Nem tudom, hogy másik hagyományos iskolába van-e értelme átíratni, egy összeszokott közösségbe épp őgy nem fog tudni beilleszkedni, mint ebbe, ahova első osztálytól jár. Ha itt hagyom, csak szenvedni fog, kudarcok sora fogja érni, nem is beszélve a francia nyelv tanulásáról, amit sajnos időközben megbánt, pedig annak idején annyira akarta. Itt nincs sikerélménye, de amúgy sem egy törekvő tipus.
Kérdés: hagyjam, hadd szenvedjen, küzdjön, esetleg kicsit "kínozzam", trenírozzam, ösztönözzem?
Vagy: vigyem át egy Waldorf iskolába? Nálunk olyan van, ami már gimnázium is, és ez jó is, csak attól félek, hogy a sok előítélet miatt egyfajta bélyeg lesz rajta, és hogy ott annyira megszokja a kényelmet (még nem tájékozódtam kellőképpen), hgy érettségi után nem fog tudni magasaab iskolába bekerülni, mert vagy esélye sem lesz bekerülni, vagy vért fog izzadni a tempó miatt.
Kiselőadást kell tartanom pedagógia órán a waldorf-pedagógiáról. Felmerült az a kérdés, hogy kimutatható-e lemaradás a waldorfban érettségizett gyerekek számítástechnikai kompetenciájában a nagy átlaghoz képest; olyan mérvű, ami a munkaerőpiacon hátrányba hozhatja őket. Kinek van erről kiérlelt véleménye, méginkább: tapasztalata, vagy tudna nekem ajánlani forrásokat a témához???
pl skandináv országokban, kanadában, szal a leginkább civilizált helyeken. de írtam, nem mindenhol és nem könnyű.
Kanadával kapcsolatban nincsenek infóim, de skandináviában nem oldottak meg azért mindent, az oktatást se. Közeli rokonom tanult hosszasabban, illetve él Svédországban, mesélt azért borzalmas dolgokat a helyi oktatásügy egyes vonatkozásairól. Más területen vannak a problémák, mint nálunk, bizonyos dolgokban a ló tulsó oldalán vannak. Szóval - amennyire én tudom - ott se valósult meg szvsz az oktatásügyi Kánaán.
Amúgy egyetértek veled sok mindenben, én se azárt írtam ezeket, mert így jó, hanem azért mert szvsz így van.
Van egy busz, ami most is jár minden reggel a Moszkva felől és régebben mi is jártunk vele. Most is ott megy el az iskola (azt hiszem a Gyermekek Házába megy). Volt egy idő, mikor 'megkérték' a Wladorfosokat, hogy inkább ne használják, mert sok a gyerek, de azóta már egy nagyobb busz jár (szép zöld). Azt nem tudom, hogy fel lehetne-e rá szállni.
Van egy iskolabusz, de csak Nagykovácsi felől. Régebben volt egy másik is, azt hiszem, a Délinél szedte össze a gyerekeket, de azt már jóideje nem láttam és nem is hallottam felőle, úgyhogy félek, már megszűnt. Olyan iskolabusz, mint bizonyos exkluzív és drága magániskoláknak, amelyik bármely lakóhelyről összeszedi a lurkót, olyan nincsen,
Ott inkább kisebbek a társadalmi különbségek, ergo az iskolák közötti különbségek is. Olvastam egyébként az ovitok elvárásait. Nem semmi, nálunk ilyan szerencsére nincs, pedig ELTE ovi, elvileg nekik kéne leginkább az iskolaelőkészitő felé húzni, ehhez képest csak a logopédus kötelező az iskola előtti évben (persze ha szükség van rá) a többi foglalkozás nem. (Az én fiam pl soha nem vesz részt semmilyen foglalkozáson, csak a tornaórán, mégis csak dicsérik, hogy milyen jól legózik, szeret teriteni és sok barátja van). Bocs az off-ért.
Bocs, de hol oldották meg? Sehol a világon nem mindegy, melyik iskolában végzett a gyerek. Mindenhol vannak elit iskolák, és borzalmasak. Ha körzetesitenek, akkor is, mert vannak gazdag környékek, meg külvárosi gettók.
Két lazán, de a témához kapcsolódó megjegyzésem lenne.
1. Sajnos az iskolákban (és óvodákban) általános a szülői hiszti (saját tapasztalat többgyereknél). Továbbá sajnos az iskolák (óvodák, egyetemek) versenyeznek a gyerekért, és ezért minden baromságot megcsinálnak, hogy a piacon jól csengjen a nevük. Ezért aztán a többség igényei felé kell menjenek - ez egyszerűen a piaci logika. A többség pedig (azok közül akik egyáltalán törődnek a gyerek oktatásával), abban a tévhitben él, hogy az a jó, ha a gyerek 8 éves korára perfekten beszél 3 nyelvet, úgy zongorázik, mint Kocsis Zoltán, Lovász Lászlónál jobb matematikából, és 87 métert dob kalapáccsal, közvetlenül azután, hogy Phelpset lealázta a medencében....
Nincsenek gyerekek. Sok az eszkimó (suli, ovi, egyetem), kevés a fóka. Ezért ha a magánovi (de akár önkormányzati ovi is) meg akar élni, akkor le kell feküdjön a tömegigényeknek. (Nézzétek meg, hogy hány szexlap van az újságárusnál: ezt veszik.) A kisebbség, aki nem akar mindenben beilleszkedni az általános trendbe, kivonulni tud, ha elég elszánt - lásd waldorf iskolák, egyes alapítványi iskolák, bizonyos szempontból egyházi iskolák.
2. Amikor azt mondjuk, hogy az oktatás színvonala romlik (bezzeg régen milyen jó volt), akkor szvsz nem önmagában az oktatásról, hanem a társadalomról beszélünk. A PISA felmérésen is látszik, hogy a rossz átlag úgy jön ki, hogy vannak nagyon jól teljesítő intézmények és rétegek, és vannak iszonyú rosszak. Egy vidéki egyetem rektorhelyettese panaszkodott, hogy a diákjaik 30%-nak munkanélküliek a szülei, a szülők sem képzettek, nincsenek otthon könyvek, tanulási- és munkakultúra stb. stb. Tehát a tanulás szvsz nem önmagában romlik, hanem a társadalom züllik szét sok szempontból, ennek vetülete jelenik meg az oktatáson. Ezért kezdték el ma inkább a hozzáadott értéket vizsgálni az oktatásban, mert egy motivált, képzett szülői réteg gyerekeivel egész mást lehet elérni, mint egy lumpen, leszakadó, motiválatlan réteg gyerekeivel. Szvsz a waldorf egyik fő előnye abban van, hogy a szülők az átlagnál sokkal inkább motiváltak. (Ha sikerülne országosan kötelezővé tenni - tudom, hogy ezt senki se akarja -, akkor pontosan olyanná válna, mint a jelenlegi közoktatás nagy része, ugyanazokkal a bajokkal.)
