Retrocikkek a múltból... VIII. rész
VB beszámoló a magyar utánpótlás válogatott 2. nemzetközi megmérettetéséről...
"2005. évi Lettországi VB
Beszámoló
2003. év végén a szövetség pályázatot írt ki az U19-es férfi floorball válogatott felkészítésére. A megbízatás a 2005-ös lettországi VB-ig szólt. Nézzük meg mi történt eme röpke két év alatt. A fiatalok irányítására 3 pályázat is érkezett. Az akkori Szövetségi Kapitány Siklósi Evelin mellett a korábbi (első) junior VB-n irányító Illés László és Bedő Zoltán is érzett magában annyi rutint és edzői tudást, hogy belevágjon az éppen nem könnyű munkába. Aztán 2004. február elején eldőlt, s hivatalosan is bejelentették, hogy hármójuk közül Illés László jött ki győztesen. Az újdonsült (visszatérő) kapitány egy másik sportban, a labdarúgásban már jelentős sikereket ért el az ifjúsággal, így nagy lelkesedéssel kezdett neki a munkához. Hamar megnevezte segítőit: Füzi Gábor edző, Országh Ákos technikai vezető, Rab Konstantin kapusedző személyekben.
Az akkori U19-es VB csapatból sokan kiöregedtek, ezért egy új csapatot kellett építeni. Kezdeti lépésként 2004. márciusában válogatott toborzót tartottunk Egerben, melyre eléggé kevesen jöttek el, mindössze 15-en. Majd megfelelő reklámozással és a csapatvezetők külön értesítésével Komáromban, az áprilisi két napos válogatóra már 52(!) gyerek jelent meg, hogy bizonyítsák tudásukat. Az első élmény tehát megvolt.
Ezt a létszámot szűkíteni kellett, így a soron következő válogatóra már meghatároztuk a keretet. Próbáltuk a tehetséges fiatalokat beválogatni, ám szembesülnünk kellett azzal a ténnyel is, hogy nem mindenki érzi ezt a sportot olyan fontosnak vagy csak másod-harmadrendű nekik, s sajnos hamar kibuktak azok is, akik nem képesek alázattal küzdeni a válogatott címeres mezéért. Ez erősen szíven ütött minket, így kénytelenek voltunk tehetséges játékosoktól megválni. Sebaj, mondtuk, lesz itt 2 év, az idő alatt bárkiből kifaragunk egy „meghalokapályán” szintű játékost.
A júniusi válogatón aztán úgy döntöttünk, hogy mindenkit kiviszünk az Ausztriai Openre, mert még nehéz lenne bárkit is valamilyen okból itthon hagyni. Ott mindenki belekóstolhatott, hogy milyen egy nemzetközi torna, s ennek szellemében folytattuk az elkezdett munkát a következő edzőtáborokon.
A helyszínt állandóvá tettük, egy olyan igazi edzőtábor jelleget akartunk kialakítani, ami a többi sportágak válogatottjainak is kijár. Komárom lett a bázis, az országos szinten is nagyon olcsó terem (2600Ft/óra), a nagyon olcsó kolesz (1100Ft/éj) és maga az adottság (palánk, taraflex) miatt. A srácok hamar meg is szerették ezt a várost. Külön öröm volt, hogy többször segítettek helyi barátok vacsora készítésében vagy éppen a sportpályát használhattuk, s nem utolsó sorban a strandra is ingyen mehettünk. Ezek az apró-cseprő dolgok segítettek abban, hogy idővel egyre jobban összeérjen a társaság.
A 2004-es évet egy edzőmeccsel zártuk Budapesten, ahol az Ares "A" csapatával játszottunk, s melyen kikaptunk 7-6-ra. Felemásan nyugtáztuk az évet. A sikeresebb munka érdekében a szakmai stábon is változtattunk. Országh Ákos elfoglaltságai miatt lemondott, s a technikai vezető az a Tóth Imre lett, aki ezeket a teendőket az előző ciklusban már remekül ellátta. A kapusedzői poszton, pedig Rab Konstantint, Zács Fruzsina váltotta.
A 2005-ös év ott folytatódott, ahol abbahagytuk. Minden hónapban 2-3 napos összetartások voltak, melynek csúcspontja, hogy márciusban az U19-es válogatott először játszott hazai környezetben, méghozzá egy 4-4-es döntetlent a szomszéd szlovák válogatott fiataljaival, akik végül a világbajnokságon ezüst érmet szereztek. A nyár beköszöntével külföld felé vettük az irányt, hogy tanuljunk, és meccsrutint szerezzünk. Májusban Lengyel Kupa, június végén Szlovák Open, Júliusban Ausztria Open. A nyár végén pedig eleget tettünk a felkérésnek, az edzőtábor az ország másik felében Debrecenben lett megtartva, ezzel segítve a debreceni válogatottak egész évben felmerülő többletköltségeit.
Mert valljuk be őszintén, hogy a válogatottak szülei nagyon sokat áldoztak. Durva számítás alapján is fejenként közel 95.000Ft-ba került a felkészülés (2 év, 18 összetartás alatt) a tornákkal együtt. Ehhez még hozzátesszük a 35.000Ft-os VB részvételi költséget, akkor tényleg megemelhetjük a kalapunkat a szülők előtt. Ha már a szülőknél tartunk, mindenképpen ki kell emelnünk Váradi György apuka hatalmas segítségét, aki ha kellett kocsit adott, mikrobuszt vezetett, szponzort szerzett, vacsorát állt, s had ne soroljam azt a hihetetlenül sok segítséget, amit önzetlenül adott ezeknek a fiúknak. E mellett még Ressely Béla, valamint Kupó apuka is kivette a részét a feladatokból. Varga Tibor segítségére is számíthattunk, külön említést érdemel a Magyar Floorball Szövetség is, élén Pavelka Zoltán elnökkel, aki biztosította számunkra a külföldi tornákon való részvételt, s zokszó nélkül áldozott a néhol horribilisnek tűnő nevezési díjakra, de akit most nem sorolok fel azoknak is mind-mind, köszönjük a segítséget. Nélkülük igen nehéz lett volna. Szeptemberben még kiruccantunk Pozsonyba a Duna Kupára, s a hátralévő idő már csak a várakozás nagy napjai jegyében telt.
Összességében egy hosszú és fáradalmakkal teli utat tettünk meg 2 év alatt, ahol kipróbáltunk közel 70 gyereket, s minden hónapban tartottunk összetartó edzéseket, mely közben gyakran merültek fel kisebb-nagyobb akadályok vagy mentünk bele kátyúkba. Kezdhetnénk azzal, hogy az ország egyik legtehetségesebb utánpótlás egyesületétől nem érkeztek játékosok, vagy említhetnénk azokat, akik lemondták a válogatottságot, vagy elmesélhetjük azt a cécót, ami Bajaszgalan Amara magyar állampolgárságának megszerzése körül forogott, s amely odáig vezetett, hogy a játékos nem tudott részt venni a világbajnokságon. A meccseken sokszor játszottunk gyengén, sokszor lankadt a kedvünk, mert semmi sem jött össze, de mindig mindenhol mindenki előtt egy cél lebegett: a világbajnoki részvételen való jó szereplés.
Utoljára a válogatott játékosok október 21-én találkoztak Komáromban, amikor is egy hírverő mérkőzést játszottak, este 8-kor Tatán, a helyi Eötvös diák csapatával, majd másnap ugyanitt 9:00-től az SZPK vegyes csapatával mérték össze tudásukat. A szombat hátralévő idejében a pihenésé volt a főszerep, majd október 23-án vasárnap irány Bécs, s repültünk a VB helyszínére!
Korábban többen megkérdőjelezték a válogatott vezetőségét, hogy vajon alkalmasak-e a nagy feladatra, de az már akkor biztos volt, hogy ez a válogatott minden idők legjobban megszervezett, menedzselt felkészülésén van túl. Ilyen még ez idáig nem volt. Minden alkalommal megadtuk a módját, hogy a kívülállók szemében is igazi csapatként mutatkozzunk, ezért ha egy cseppet drágábban is, de sohasem aludtunk sátrakban, tornateremben, tantermekben, földön fekve matracokon, mindig mindenhonnan épségben hazahoztuk a ránk bízott játékosokat, s nem utolsó sorban válogatotthoz méltó körítést adtunk a dolgoknak. A VB költsége cirka 2,5-3 millió forint volt (lásd. gazdasági beszámoló), amit ennek a csapatnak sikerült összegyűjteni, s e mellett nem kell fukarkodnunk sem, hisz a szponzorok segítségével (600.000Ft) a VB-re a következő dolgokat sikerült megszerveznünk, beszereznünk:
Az U19 repülővel utazott Bécsből-Rigába, minden játékos számára biztosítottunk a VB idejére: címeres melegítőt, sétáló pólót, táskát. Minden játékos örökbe kapott 2 db címeres bemelegítő pólót (fehér, fekete), egy alkalmi pólót, névre szóló felmatricázott Zone kulacsot, valamint ami számunkra a legnagyobb öröm volt: 1 garnitúra Adidas felszerelést (saját névvel és számmal ellátott címeres megy piros mezt, fehér nadrágot, zöld sportszárat). Ezen kívül szóró ajándékként egy 2006-os naptárat, amin az U19 csapatképe látható.
A szakmai vezetés minimális célkitűzése volt a U19-es válogatott történetének első győzelmének megszerzése, de úgy éreztük a reális cél, a csoportból való továbbjutás is lehet. Ennek megfelelően az első mérkőzésen próbáltunk egy zártabb védekezésből kontrákra játszani, mivel az ellenfél a volt A-divíziós Oroszország volt. Ezen a mérkőzésen, úgy éreztük a csapat tisztességesen helyt állt, mivel reálisan nézve a játék képe alapján, 2-3 gólos különbség volt a két csapat között, de sajnos a helyzeteket mi rosszabbul használtuk ki.
A második mérkőzésen úgy hittük ez lesz a mindent eldöntő összecsapás és ennek tükrében készültünk. Taktikánk a letámadás volt, mely bejött, bár sok hiba csúszott játékunkba. Az akarat és a szív győzelemre vezette a fiúkat. Ezzel a sikerrel a fiúk történelmi tettet hajtottak végre és megszerezték az U19-es VB-k történetének első magyar győzelmét.
Egy nagyon boldog és feldobott csapat készült a Szingapúr elleni sorsdöntő csoportmérkőzésre. Tudtuk, hogy a Szingapúri csapat erőssége az átlövés és ennek megfelelően próbáltuk a taktikánkat alakítani, azaz már előrébb próbáltunk találkozni velük és ezzel blokkolni az átlövéseiket. Nagyon jól indult a mérkőzés, hamar 2 gólos előnyre tettünk szert, melyet a Szingapúriak meg tudtak fordítani 4-2-re a belőtt labdáiknak köszönhetően. Ami magyar csapatra ritkán jellemző, a mieink nem roppantak össze és hatalmas szívvel, akarással és egyben jó játékkal megfordították a mérkőzés eredményét 5-4-re, s innen a két csapat fej-fej mellett haladt. Azt tudni kell, hogy nekünk csak a győzelem volt az elfogadható eredmény, mivel a döntetlennel is az ellenfél megy tovább, így nekünk kockázatosabb játékot kellett játszanunk. A mérkőzés utolsó periódusában két góllal is vezettek ellenünk, melyet egy gólra tudtunk csökkenteni, s ez után a kapust többször is lehoztuk, de sajnos ez sem vezetett eredményre. A kilátogató nézők és az IFF elnöke szerint, ez volt a B-divízió legjobb mérkőzése, de sajnos ez csekély gyógyír volt a vereség által okozott sebekre.
Ezek után egy csalódott, fáradt csapatot kellett felráznunk a németek elleni helyosztó mérkőzésre. Itt kell megjegyeznem, hogy volt mintegy tíz játékos, aki szinte végig játszotta az előző három mérkőzést, s itt is igaz az a mondás, hogy „sokan vagyunk, de mégis kevesen”, mivel nincsen húsz egyforma erősségű játékosunk. Itt nagyon kellettek volna az itthon maradt játékosok. Ezen a mérkőzésen, mintegy másfél harmadig jól tartottuk magunkat, de aztán kijött a fáradtság és a friss játékosok nem tudtak méltó ellenfelei lenni a németeknek, bár az akarattal és a szívvel itt sem volt gond.
A világbajnokság tanulsága számunkra az, hogyha a klubbokban nem kapják meg azt a fizikális felkészítést a játékosok, amit a nemzetközi szint megkíván, akkor a mi havi egy felkészítő táborunkkal nem tudjuk felvenni a versenyt hosszabb távon. Viszont úgy érezzük, hogy a B-divízió élmezőnyét súroljuk, egy kis szerencsével és itthoni összefogással az első háromban a helyünk. Jól eső érzések voltak a világbajnokság ideje alatt hallani az IFF elnökétől, hogy milyen sokat fejlődött játékunk gyorsaságban és technikában. Arra büszkék lehetünk, hogy a legtöbb gólt lőttük a VB-k történetében, s a legkevesebbet kaptuk, ebből is látszik, hogy végre a támadó játékon és nem a védekezésen volt a hangsúly. Ezt Varga Gergő All Star csapatba való beválasztása is igazolja.
Ez köszönhető annak a rengeteg nemzetközi mérkőzésnek, amelyeken lehet, hogy nem sok gólt ütöttünk, de rengeteget tanultunk és igazi csapattá kovácsolódtunk, s ennek eredménye volt a sok gól a világbajnokságon. A szakmai stáb nagyon büszke, hogy két éven keresztül ilyen játékosokkal dolgozhatott együtt, mert az a 22 ember, aki ott volt a VB-n a szívét-lelkét kitette a sikerért, de elsősorban a címeres mezért! Ők azok.
Az utazó keret: 22 játékos, 11 klub, 1 csapat!
DUNAI KROKODILOK SE
Hollósi Richárd
Ressely Krisztián
Fuchs András
SZPK
Bognár Gergely
Horváth Péter
Meleg Ádám
Váradi Tamás
Demeter Lóránt
BAJAI DARAZSAK
Szőts Attila
DEBRECENI FSE
Varga Gergő
Tóth Gábor
Duró Norbert
Pazsák Csaba
KECSKEMÉTI RK
Geredy Kornél
Tóth Gergő
KESJÁR ISK
Kupó Ádám
ARES HC
Vígh László
NEUMANN WFC
Kaszás Milán
ARCADOM SE
Monszpart Áron
WHITESHARKS HC
Steiner Balázs
Kalmár Tamás
SZOLNOK CFK
Barta Dániel
Külön könnyítés a stábnak, hogy olyan szponzorokat és segítőket tudott maga mellé állítani, akik jelentősen leegyszerűsítették a válogatott körüli munkát. Mi is reméljük, hogy megháláltuk a belénk vetett bizalmat, azáltal is, hogy egy nyugodt, viharmentes felkészülésen és világbajnokságon vagyunk túl.
A szakmai vezetés még egyszer köszöni a lehetőséget, és egyben kéri a beszámoló elfogadását..
Budapest, 2005. november 17.
Illés László szövetségi kapitány
Füzi Gábor edző
Tóth Imre technikai vezető"
