Ebben a topikban SZERETJÜK a telt lányokat, nem kritizáljuk őket. Fogyókúráról se essék szó.
Várok ide képeket, videókat linkeket.
Lehet beszélgetni telt lányokkal, telt lányokról, a teltségről minden megközelítésben.
Mi számít itt teltnek? 70 és 120 kiló között bármi, de a súlyhatárok rugalmasak...
Háát... Mindenesetre elgondolkodtató, bár valószínűleg nem ennyire egyszerű. A Spektrumon láttam egyszer erről egy dokumentum-filmet, amiben megkerestek egy ilyen francia divatcézárt, és elmondták neki, hogy a kóros testtömegindexű manökenek aláássák a tinilányok önbecsülését és képtelen fogyókúrára és anorexiára serkentik őket, és megkérdezték, hogy nem alkalmazna-e normál alkatú manökeneket.
A pasi öszeszorított szájjal, merev arccal elzárkózott, még a gondolattól is.
Hát pedig ebben is lehet valami a se mell se segg gizda modeleket tényleg a meleg divattervezők hozták be a képbe....és ebben tényleg benne lehet hogy nekik a kisfiús alakok jönnek be:)
Kedves Ió! Az az igazság,hogy el vagyok ájulva az okfejtéstől,amit felvázoltál nekem. Ugyanis tisztára logikus. Egy csomó mindent érthetőbbé tesz számomra. Igaz ugyan,hogy a női test mindíg is a "legjövedelmezőbb befektetési alapnak számított",de ennek ellenére sem tudok megbékélni azzal,hogy torzult nagyító alá vonják a nőket. Nem hiszem,hogy objektív túlfűtöttséggel ki szabad nyilatkoztatni,hogy egy nő alakja mitől válik hátrányossá,mitől előnyössé. Ez persze vica-versa. A soványság is ugyanúgy tisztelendő. Én biztos nem mondanám egy karcsú lánynak,hogy hízzál meg,mint ahogy a telt lánynak sem mondom: fogyjál le. Mindenki megfér a Nap alatt. Ami mégis fúrcsa az az,hogy egyértelműen,szinte egzakt módon megpecsételik a gömbölyű nők sorsát azzal,hogy gyakorlatilag csúnyának nyílvánítják őket. Nem igazán értem,hogy miért kell szembeállítani a soványságot,a teltséggel. Alapvetően butaság összehasonlítani mondjuk Svájc rideg szépségét Velence pezsgésével. Mindkettőnek megvan a maga varázsa. Abszolút értelemben egy normális ízlésű ember egyikre sem mondhatja,hogy csúnya és visszataszító. Esztétikailag a telt lányok egyenrangúak a karcsú nőkkel. Mindegyik máshogy szép,de egyértelműen szép. Ezt már felismerték az ókorban,a középkorban,rengeteg művészi alkotás tanúskodik erről. Ma mégis kategórikusan ki van jelentve,hogy mi előnyös és mi nem egy női testen. Erre pedíg a magyarázat nem más,mint a globalizáció. Globális gazdaság,globális gondolkodás,globális ízlés és mindenhol "eladható nőideál". Sajnos ma már szinte mindent az üzlet és nem a szakma irányít. Még az esztétikát és az erotikát is. Persze hála istennek nem mindenki irányítható. Én csak dícsérni tudom a teltséget,csodálatos dolog... ( Mondjuk a képjeimből ez erősen ki is vehető).
Hát mindig a gyakorlat a nehéz, nem az elmélet... :)
Igen, a gyerekek még annyira ösztönösek... Ismerős gyerekek is csodálkozni szoktak, hogy "de szép vagy...", meg annyira szeretnek az emberhez bújni, ők még értékelik a puhaságot... :)
Én úgy vettem észre, hogy azok a nők akik világ életükben teltek voltak, azok általában sokkal jobban meg vannak békülve illetve elfogadják, sőt szeretik a külsejüket, míg azok a hölgyek akik vékonyak voltak anno és most nem. Nos azok tapasztalatom szerint, mely azért igencsak szerény:) sosem fogadják el magukat, még akkor sem ha a környezetük szerint jól vagy esetleg jobban néznek ki mint vékonyan. Másik furcsaság, hogy aki vékony volt valaha tán az még el is érhetné azt újra (persze nem betegség és hormonproblémák esetén), de én úgy vettem észre az ilyen nők jobban szeretnek sírni ahelyett hogy tennének a fogyásért és órákat képesek sírni milyen dagik, miközben tömik magukba a süteményt... Egyébként én is elég termetes lettem régi önmagamhoz képest, de én jól érzem így magam, így nem kell megküzdenem a kilók ledogozásának kínjával, igaz nekem könnyebb talán hapsikéntt, bár ez sem feltétlenül igaz:)...Egyébként én személy szerint mindenevő vagyok izlésileg mert a vékony nőket és a telteket is szeretem, persze nem a végeleteket így se a nagyon vékonyt se a nagyon teltet nem szeretem...de részemről az arányok a fontosak pl egy telt nő kis mellel nem igazán szexi (kiemelném, nekem és nem általánosan), mint egy piszkafa se melle se segge vékony sem, ellenben egy nagymellű nagy"seggű" nő nagyon szexi tud lenni, még akkor is ha a pocakja nagyobb mint az átlag..de ez csak az én véleményem.
Azt hiszem irigyellek egy picurit kedves Ió, elfogadtad magad.
Tudom, a legfontosabb az, hogy szeresd magad.
Természetesen elméletben nálam is megy a dolog.
De azért mostanság sokkal kedvesebb vagyok magammal.
Amit csak mellékesen jegyzek meg : a 8-9 éves tanítványaimon még mostanság is el szoktam képedni, mennyire másképp látnak minket és persze a világot is.
És ez gyönyörű! Ami már bennünk elromlott , az bennük még annyira él.
Ők még " teljes egészében " nézik az embert, szépségideál ide vagy oda.
Folytathatnám még , de nem untatlak.
Gyorsan letusolok, aztán jövök vissza!
A többivel pedig teljes mértékben megegyezik a véleményem.
Hadd tegyek még egy észrevételt. Igazából ez sem új, de mivel régi dolog amire fiatalabbak nem emlékezhetnek, ideírom:
Már olyan piszok régi női magazinokban is, amikor az említett pénz-fejési effekt nem volt érvényben, a (követendő) divatot diktáló RAJZOK már akkor is KÉPTELENÜL piszkafa nőket ábrázoltak.
Direkt emeltem ki a RAJZ-okat, mert azok olyan alakokat ábrázoltak, amilyem élő modell egyáltalán nem is létezhetett.
Itt tehát tattaen érhettünk egy nem is anyagias, hanem valami "éteri" :-))) IDEÁT, egy fantasztikumot.
És ami muris: az ezt használó "szakemberek", pl varrónők nem is igazán úgy tartották számon mint hülyeséget, hanem mint valami szakmai sajátosságot, szükségszerűséget.
Kár, hogy nem tudok beszkennelni ide olyan rajzokat... már reciklálták őket. :-)
Röviden talán csak annyi: tizenéves korom után valahogy kezdtem elfogadni és megszeretni magam, már utálkozás nélkül is tükörbe tudtam nézni... Azt hszem, elegem lett abból, hogy rosszul érzem magam a bőrőmben, és bármennyit fogyókúráztam, rájöttem, hogy az alapadottságaimon nem tudok változtatni, széles lesz a csípőm és nagy a mellem, bármennyit fogyok. Persze a férfiak visszajelzései is fontosak voltak, de ezeket igazából csak azután vettem figyelembe, amikor már "belenyugodtam", hogy ilyen vagyok...
Tudod, ez olyan, mintha a bárányból, kecskéből mondjuk kutyát akarnának fragni... Négylábúak is, szőrösek is, a csontot mégsem tudják megenni... Én egyedül ezzel az egyen szépségideállal nem vagyok kibékülve, aminek minden lánynak meg kellene felelni, holott a 90%-uknak egész egyszerűen más a genetikai állománya.
Olvastam a soványság kultuszának terjedéséről sok mindent. Az egyik valószínű magyarázat szerint (ezt te is említetted már) az egész a pénzről, az üzletről, világméretű iparágakról szól.
Ha megnézed a reklámokat, egyik részük az egészségtelen ételeket reklámozza nyálcsordítóan, a másik részük pedig a fogyókúrás tablettákat, narancsbőr elleni krémeket stb.
Magyarán arra ösztönzik az embereket, hogy tömjenek magukba hízlaló ételeket (pénz) utána adják le fáradtságosan és drágán (ismét pénz).
Van egy másik elmélet, amit azért magam is fenntartással kezelek: arról szól, hogy a divatot valóban meghatározó, a trendeket évekkel előre megadó néhány ember homoszexuális, és mint ilyen, alapból viszolyog a csípőtől, melltől és úgy általában a nőiesen gömbölyű formáktól.
Szerintem ez elég rosszindulatú megközelítés, inkább abban látom az igazságot, hogy a kifutókon mozgó manökeneknek egyen-testlkatúaknak kell lenniük, mivel nincs arra kapacitás, hogy minden egyes bemutatott ruhát annak bemutatójára igazítsanak. A fölösleges domborulatok csak akadályt képeznének a ruha bemutatásánál... :)
Kedves Ió! Tökéletesen igazad van. Ez legyen a "béke szigete". Felesleges is csatározni az ízlésekkel kapcsolatban,mert magamról tudom,hogy én sem vagyok meggyőzhető. Mármint biztos nem tudna senki sem eltéríteni a saját ízlésemtől. Vannak dolgok,amiből nem lehet engedni,hisz azokból áll össze egy egyéniség. Én csak a tömeges sokfrontos támadásokra akarok ellensúlyt képezni,ami manapság a feleslegek ellen folyik. Szerintem most már túl erőltettett lett az a fajta misszió,ami "le akarja fogyasztani a női nemet". Ha megnézünk egy női magazint,(most ne nevessen senki,mert bizony néha belelapozgatok valamelyikbe),akkor az a fúrcsa jelenség tobzódik oldalszám,hogy max 50 kg-os lánykák,centivel a derekukon állnak a mérlegen és a boldogság csak úgy sugárzik a mosolyukból. Ez azért idegesítő számomra,mert ez egyértelmű üzenet,hogy nemhogy a teltek,ne adj isten a kövérek,de még a max. 1-2kg úgymond "esztétikai felesleggel" rendelkező lányok se legyenek elégedettek magukkal. Gyakorlatilag mindenkinek le kell fogyni,akinek 1-2 centi már összecsíphető a derekán. Ez szerintem szánalmas irányzat és,hogy őszinte legyek,még csak nem is sejtem,hogy mégis miért ennyire életképes. Persze,nyílván a dolgok többsége,ami az USA-ból elindul,az Európában is hamar megveti lábát. Valahogy így indulhatott a soványság kultusz is. Emlékezzünk,hogy volt már nagymellkorszak is a tengerentúlon és millióan hívei lettek szempillantás alatt. Akkor terjedtek el a szilikonos keblek világszerte,mert minden lány a hatalmas mellek után sóvárgott. Most a Liposuction (zsírleszívás) korszakát éljük és ez valahogy eddíg a legerőteljesebb divathullám. Nem látom a gyengülés jeleit. Vannak változások,de szalmaláng életűek. Pedíg,ha egy laikus fellapoz egy anatómiai könyvet,akkor egyértelműen szakmailag magyarázzák,hogy a női test genetikailag több zsírszövetet tartalmaz,mint a férfié. Tehát gyakorlatilag esztétikai meggondolásból próbálnak a természet törvényei ellen fordulni. Ez kb.olyan,mintha holnaptól a hat lábújj lenne a módi. Előbb vagy utóbb,persze ez a fogyásmizéria is ki fog halni,de inkább utóbb. Addíg is egyszerűen csak szeretem a telt lányokat és "maradok hű hozzájuk mindvégig."
Tény, hogy a férfiak többnyire idővel ismerik csak fel a saját ízlésüket. Jó példa erre az a kollektíva, ahol dolgozok, rengeteg pasival együtt, úgy 25-60 éves korig. Az idősebbek (45+) mosolyognak rám, kedveskednek, néha egy hátsimit is kapok (ennek nem mindig örülök), míg a fiatalok gyakorlatilag átnéznek rajtam, de ha megjelenik egy karcsú modellalkatú kollegina, arra meg ők vigyorognak ezerrel.
