θυ^γάτηρ [α^], ἡ, gen. θυγα^τέρος contr. θυγατρός; dat. θυγα^τέρι, θυγατρί; acc. θυγα^τέρα Ep. A. [select] “θύγατρα” Il.1.13; voc. θύγα^τερ: nom. pl. θυγατέρες, Ep. and lyr. “θύγατρες” 9.144, Sapph.Supp.20a.16: gen. pl. “-τέρων” IG22.832.19, Pl.R.461c, poet. -τρῶν: dat. pl. -τράσι Ep. “-τέρεσσι” Il.15.197; both sets of forms are found in poetry, θυγατρός, -τρί, -τράσι are used in Prose:—daughter, Il.9.148,290, Od.4.4, etc.; θύγατρες ἵππων, of mules, Simon.7; θ. ταύρων, of bees, Philo Tars. ap. Gal.13.269: metaph., Μοισᾶν θυγατέρες, of Odes, Pi.N.4.3; πλάστιγξ ἡ χαλκοῦ θ. Critias 1.9D.; θ. Σειληνοῦ, of the vine, Jul. Caes.25; ψήφου συμβολικῆς θ., of a λάγυνος, AP6.248 (Marc. Arg.); of villages dependent on a city, LXXJd.1.27, 1 Ma.5.8. II. [select] later, maidservant, slave, Phalar.Ep.142.3. [υ_ in Ep. in the longer forms, metri gr.] (Cf. Skt. duhitár-, Engl. daughter, etc.)
Ne busulj, egy kisse felrevezeto valaszunk maris van, nimfa, erdok mezok, folyok, hegyek, tengerek tancos tunder lanya, (kore) . A tevedesekkel csak a szokincsunket gyarapitjuk. Lazas buzgalommal megprobalunk valaszt talalni agas-bogas kerdesedre. :)
Tisztelettel: Spyros
[A fat mar megtalaltuk, dendro, az erdot meg nem latom a fatol. Az alsos az inkabb szent liget.* :) Kore** a masik neve Demeter lanyanak, Persephonenak is. Demeter ha jol emlekszem a fakat is vigyazza. Aki szent fat kivag, porul jarhat, meglehet ehseget kuldenek ra, csillapithatatlant, mig folfal maga korul minden eheto es ehetetlent. Turelem, szoszovoszekunkkel tovabb szovogetjuk az erdei lany mesejet. Faramaszot (dendrobate) mar talaltunk szoosszetetelek utan bogaraszva, erdojaro lanyt meg nem, pedig ott rejtozik valahol, bujocskat jatszva velunk. :)]
*ἄλσος , εος, to/, A. [select] grove, Il.20.8, Od.10.350: pl., Phanocl.1.3, Theoc. 1.117, etc. II. [select] esp. sacred grove, Od.6.291, Hes.Sc.99, Hdt.5.119, Pl.Lg.761c, etc.:—hence, any hallowed precinct, even without trees, Il.2.506, Sch.Pi.O.3.31, cf. B.3.19, S.Ant.844; Μαραθώνιον ἄ., of the field of battle, viewed as a holy place, A.Eleg.4: metaph., πόντιον ἄ. the ocean-plain, B.16.85, A.Pers.111. (Perh. for ἄλτ-ιος (cf. Ἄλτις), i.e. alq-ios, cf. Goth. alhs 'temple'.)
Isocrates, Panegyricus (ed. George Norlin) (English) (Greek, ed. George Norlin) speech 4, section 28: ... For the story of Demeter and Persephone (here called Kore, “the maiden”) see HH Dem. ; Ovid, ... to our land, in her wandering after the rape of Kore, and, being moved to kindness towards our ancestors by
**κόρη , h(, orig. κόρϝα (v. infr. B), with κόρ-η even in Att. Prose and Trag. dialogue; Dor. and Aeol. κόρα , Ar.Lys.1308 (lyr.), Alc.14, also Trag. in lyr. as A.Supp.145, S.OT508, E.Tr.561, and in the pr. n.: κούρα Pi.O.13.65, and twice in Trag. (in lyr.), v. infr. 1.3: Ion. κούρη , as always in Hom. (κόρη first in h.Cer.439): Dor. also κώρα Theoc.6.36, also Boeot., Corinn.Supp.1.48, 2.60 (but A. “κόρα” IG7.71012, Ar.Ach.883, cf. κορικός, κόριλλα):—fem.of κόρος, κοῦρος. 1. girl, “ἠΰτε κούρη νηπίη ἥ θ᾽ ἅμα μητρὶ θέουσ᾽ ἀνελέσθαι ἀνώγει” Il.16.7; “μήτε παῖδα μήτε κόραν” Schwyzer 324.12 (Delph., iv B. C.); “ἔτεκε κόραν” IG42 (1).121.22 (Epid.); with reference to virginity, maiden, “κόρην . . οὐκέτ᾽, ἀλλ᾽ ἐζευγμένην” S.Tr.536; “παῖς κ.” Ar.Lys.595, D.21.79 codd.; “παρθενικὴ κ.” E.Epigr.2; “ἀδελφὴ κ.” Th.6.56; “ἀνεδέξαντο τὰς κόρας πέμψειν ἐν Ἴλιον” Schwyzer 366 A2 (Tolophon, iii B. C.); of Nymphs, Pi.P.3.78; ἐνάλιοι κ. sea-nymphs, Ar.Th.325 (lyr.): Com., πρέσβειρα πεντήκοντα Κωπᾴδων κορᾶν, of eels, Id.Ach.883; τευθὶς καὶ Φαληρικὴ κ., i.e. ἀφύη, Eub.75.4; of maiden-goddesses, however old, as the Eumenides, A.Eu.68, S.OC127 (lyr.); the Phorcids, A.Pr.794; the Sphinx, S.OT508 (lyr.); the Fates, Pl.R.617d. 2. of a bride, Od.18.279; young wife, Il.6.247, E.Or.1438 (lyr.), Hdn.3.10.8; or concubine, as Briseis, Il.1.98, 337, 2.689; καταχύσματα . . κατάχει τοῦ νυμφίου καὶ τῆς κ. the bride, Theopomp.Com.14; of a ἑταίρα, AP5.4 (Stat.Flacc.), 219 (Agath.). 3. with gen. of a pr. n. added, daughter, “νύμφαι κοῦραι Διός” Il.6.420, cf. Sapph.65, E.Hel.168 (lyr.), Andr.897, etc.; κ. Διός, of Athene, A.Eu.415; Λητῴα κόρη, of Artemis, Id.Fr.170, S.El.570; κ. Ἰναχεία, κ. Θεστιάς, A.Pr.589, E.Hel.133; Γῆς τε καὶ Σκότου κόραι, i.e. the Furies, S.OC40; in Thess. Prose, Αἰσχυλὶς Σατύροι (gen.) “κόρα” IG9(2).1035 (Gyrton): without gen., Berl.Sitzb. 1927.7 (Locr., V B.C.): in voc., κούρα my daughter, A.Th.148, S.OC 180 (both lyr.); “κόραι” Ar.Pax119. 4. metaph., of a colony, “Κύμης κ.” Hom.Epigr.1.2; of newly-launched ships, Lyc.24. II. puppet, doll, as a child's plaything, Hyp.Fr.199 (v. infr. v), D.Chr.31.153; small votive image, Pl.Phdr.230b. III. pupil of the eye, because a little image appears therein (v. Pl.Alc.1.133a), “κύκλοπα κούρην” Emp.84.8, cf. S.Fr.710, E.Hec.972, al., Ar.V.7, Hp.Prorrh.2.20, Gal.UP10.4, Ruf.Onom.23; “αἱ καλούμεναι κ.” IG42(1).122.67 (Epid., iv B. C.); K. κόσμου, title of Hermetic tract, Stob.1.49.44 tit. IV. long sleeve reaching over the hand, X.HG2.1.8. V. the Attic drachma, because it bore a head of Athena, misinterpr. of Hyp.l.c. ap. Poll.9.74. VI. = ὑπέρεικον, Hp. ap. Gal.19.113. VII. Archit., female figures as supports, Caryatids, “τοὺς λίθους . . τοὺς ἐπὶ τῶν κορῶν” IG12.372.86 (Erechtheum). B. Κόρη , Dor. Κόρα (Cret. Κώρα GDI5047), Ion. Κούρη , Arc.(?) Κόρϝα IG5(2).554 (provenance unknown), h(:—the Daughter (of Demeter), Persephone, τῇ Μητρὶ καὶ τῇ Κόρῃ (v.l. Κούρῃ) Hdt.8.65; “ναὶ τὰν Κόραν” Ar.V.1438; Δημήτηρ καὶ K. Id.Th.298, X.HG6.3.6, IG2.1217, etc.; “τῆς Κόρης ἁρπασθείσης” Isoc.4.28: less freq. K. “Δήμητρος” E.Alc.358, cf. Ar.Ra.337; K. “τὴν Διὸς καὶ Δήμητρος” Isoc.10.20. II. Δηοῦς κ., in Com., = flour, Antiph.52.9; so “μεμαγμένη Δήμητρος κ.” Eub.75.10. Henry George Liddell. Robert Scott. A Greek-English Lexicon. revised and augmented throughout by. Sir Henry Stuart Jones. with the assistance of. Roderick McKenzie. Oxford. Clarendon Press. 1940.
Remélem tud valaki segíteni. Végső lehetőségként írok, eddig próbáltam szótárak és kezdő nyelvkönyvek segítségével rájönni, hogy van ógörögül az erdei lány kifejezés, eddig eredménytelenül. Most teljesen analfabétának érzem magam. Ha görög eredmény lenne, annak is örülnék.
Persze, ha kedved volna hozza, mint kedves tanarodrol is szolhatnal, az emlekezetedben kutakodva, az esemenyen kivul is erdekes lenne tobbet tudni rola. Ezek szerint azon szerencsesek kozt vagy akiket tanitott. A Kollegiumrol is legendakat meselnek. :)
Igen. Köszönöm a linket! Ott nagyjából minden le is van írva, amit tudni lehet az eseményről, nagyon kellemes hangulatú esemény volt, igazán. SzT a mindenkori legkedvesebb professzorom, akitől a legtöbbet tanultam egyetemi éveim alatt, és merem állítani, hogy a jelenlegi legjobb klasszikus prózafordító! Sokáig ő volt az ELTE-n a görög tanszék vezetője, a drága Kapitánffyval felváltva. Mindketten zseniális tudósok és nagyszerű emberek voltak, illetve SzT szerencsére még most is. :)
Most jott meg egy ujabb level, hajdani levelezotarsunktol, Lepcsomaszotol, koszonet Evanak a kozvetitesert. :)
~~~~~~~
Tisztelt Pulai Éva,
először is szeretettel biztosítom, hogy a görög nyelvtudásomat nem szabad túlbecsülnie. Szószedetek összeállítására nem azok szoktak vállalkozni, akik jól ismernek egy nyelvet, hanem akik tanulják. Az, hogy a mi szószedetünk szokatlanul nagy méretűre sikerült, a számítástechnika adta lehetőségeknek köszönhető, de lényegében nem változtat azon, hogy tanuljuk a görögöt, és nem vagyunk igazi szakértői.
Ami a Jel 8,1-et illeti, Spyros Zambelis Ön által megküldött fordítását rendben levőnek találom. A mi szószedetünkben a görög szöveg fölé írt magyar szavak így állnak össze:
és amikor fölnyitotta a/az pecsétet a/az hetediket támadt csend -ban/-ben a/az ég mint(egy) félóráig
(Magánvéleményem, hogy a "támadt"-nál szerencsésebb volna a Spyros Zambelis által is használt "lett", de ezt a szakaszt nem én elemeztem, így nem nagyon van jogom átírni. Tény, hogy a "csend támadt" és a "csend lett" kifejezések között nincs lényegi különbség magyarul, továbbá a számítógépes szószedetünkben ott vannak az igére vonatkozó szótári infók is.)
További kérdései a szöveg értelmezésére vonatkoznak, ebben végképp nem vagyok szakértő, legjobb katolikus kommentár a Jelenések könyvéhez Barsi Balázstól a Bárány mennyegzője. Mindenesetre néhány fölvetésem volna. *Amikor feltörte a hededik pecsétet csönd lett az égben úgy egy félórára.”*
„De hát a görög szöveg így kezdődik: mármint lefordítva: É S
Ez hebraizmus. Megvitatható, hogy vissza kell-e adni a hivatalos magyar fordításban a görög Újszövetség hebraizmusait, de tartalmi veszteség nincs, ha kihagyjuk. A leírt héber nyelvre jellemző, hogy az új gondolatokat, amiket mi új bekezdésbe tennénk, "és" - sel jelzi. Pl. Az Exodus könyve szó szerinti átiratban így kezdődik: "ÉS ezek a nevek, Izrael fiaié kivonulásukkor..."
Károli egyébként így fordít: "És mikor felnyitotta a hetedik pecsétet, lőn nagy csendesség a mennyben, mintegy fél óráig."
A feltörte helyett, talán a felnyitotta passzentosabb, a csönd lett helyett pedig a csönd támadt. Az utolsó szó tényleg "félórára"?”
- Lévén szó pecsétről, a fölnyitás és a föltörés eléggé egybe esik, de a "felnyitotta" kétségtelenül szó szerintibb. - Itt viszont pont megfordítja az érvelést: a "csönd lett" a szó szerintibb, a "csönd támadt" a képszerűbb - Szó szerint mindenképpen "félórára".
„Az ókori csillag-bölcselet lásd mundán-asztrologia ismerte az úgynevezett precessziót, a ferde Föld-tengely búgócsigaszerű körbefordulását 25920 esztendő alatt. Ez a plátói világév, isten éve, nagyév. Ennek egytizenkettede az aion, eon, angolul age, világhónap, korszak, idő és ez a ciklus értelemszerűen 2160 földi évet jelent. Mondják, hogy Mózes a Bika korszak, Jézus a Halak példaembere, a Második Eljövetel talán a Vízöntő illusztrációja lesz.
Nos, ezen elgondolás értelmében egy nap az 72 földi esztendő, egy óra az három földi év és a FÉLÓRA AZ MÁSFÉL ÉV!
Ez is egy lehetséges értelmezés?
Mindenesetre a világhónap 2160 esztendeje hasonló szám, mint a Bibliában emlegetett 1260”
Semmiképpen nem fizikai értelemben vett félóráról van szó, de véleményem szerint nem is valamilyen másképp meghatározható időtartamról. A szöveg egyszerűen egy határszünetről ír. Én szótagonként értelmezném. Az "óra" a rövidséget, a "fél" pedig a befejezetlenséget jelzi: "csönd támadt", de természetesen nem ez a lényegi történés. A csönd csak egy rövid előkészület valami egészen másra. A Bárány föltörte a hetedik pecsétet, mire a félórában mindenki abbahagyta, amivel addig foglalkozott, és fölfigyelt a Bárányra, a Bárány pedig... Ez a történés a további leírásban következik.
Szívélyes üdvözlettel: Harmai Gábor
~~~~~~~~~~
Görög Újszövetség - magyar nyelvtani elemzésekkel - www.ehf.hu/ujszov/
Megjott Nemeth Bela professzor Ur valasza, Eva baratnenk segedelmevel, ki megfogalmazta es ekesitette a levelunk.
''Az adott szöveg nyelvi értelmezése megfelelő, legfeljebb a Zambelis úr változatában kimaradt mintegy hiányzik. A csönd mellett a hallgatás is szóba jönet. A mintegy félóra aligha jelez pontos időtartamot. Nekem a villámfény és az azt követő menydörgés közötti hallgatást, bizonytalan idejű, de nem túl hosszú csöndet juttatja eszembe.''
Az ido relativ, ''mintegy '' kozelebb kerultunk az igazsaghoz, ha elgondoljuk, hogy a villamfeny es a menydorges kozti csond is fel evnek tunhet. :)
