az utolsó adatsor, ami fellelhető a neten, a 2006os középiskolai eredménylista. akkor kifejezetten kevés volt arányaiban az emeltszintű érettségik száma az országos átlaghoz képest. abban az adatsorban csak a hidegkúti w iskola, talán a fóti szerepel. néhány szempontból megjeleníthető volt az óbudai. Neuwirth Gábor által vett szempontok alapján átlag alatt szerepeltek a w iskolák a kimenő adataikkal. valami miatt a w iskolák nem érzik, hogy ezekre az adatokra szükség lenne nekik is. vagy legalábbis a szülők irányába nem kommunikálják mindezt.
Elismerem, hogy Türkössy nagyon nehéz helyzetben van, de sajnos az adatsorainak szerintem alig-alig van értékelhető információtartalma. Nagyon nehéz épelméjű összehasonlításokat tenni, nagy és alapos kutatómunka kell hozzá. Szerintem neki se sikerült a szokásos újságírói hangulatkeltésen túl ténylegesen korrekt információkat közölni. Önkritikusan megjegyzem, hogy én se tudnék, nagyon kevesen tudnának.
Nagyra értékelem benne, hogy - nekem úgy tűnik - nem ködösít direkt, és ha valaki alaposan utánagondol, akkor láthatja, hogy hol sántítanak az adatok, számok.
Pl.
"A 95 tanuló vizsgáiból 48 vizsga volt emelt szintű."
A 95 tanuló kb. 500 tárgyból vizsgázhatott. Ezek szerint a vizsgák mintegy 10%-a volt emelt szintű. Én nem tudom, hogy országos átlagban ez milyen volt. Ráaadásul igen fontos lenne az, hogy milyen tárgyakból hány emelt szintű érettségi volt. (Euritmiából volt emelt szintű érettségi vagy matekból/magyarból?)
"Fontos még tudni a vizsgaeredmények vonatkozásában, hogy jelen cikkben tantárgyi és nem tanulói átlagok láthatóak, a közép- és emelt szintű vizsgákat összevonva, egyben tartalmazzák... "
Sajnos a nem emelt szintű érettségi vizsgák összehasonlítása szinte semmit se jelent. Nem csak a waldorfnál, semelyik iskolatípusban sem. Ami itt informatív lehetne, hogy a waldorfban x db magyar emelt szintű érettségi vizsga volt, ez az összes magyar vizsgák x%-a, országosan y% tett emelt szintű magyart, az emelt szintűek átlaga waldorfban w, országosan z.
"Tekintsük most át a teljesség igénye nélkül milyen iskolákba, milyen szakokra kerültek be az ifjak:
Miskolci Egyetem, ELTE, Pázmány Péter Katolikus Egyetem, Pécsi Tudományegyetem, Budapesti Műszaki Egyetem, Váci Tanítóképző Főiskola, Győri Műszaki Egyetem, Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Főiskola, Budapesti Gazdasági Főiskola, Corvinus Egyetem, SOTE Testnevelési és Sporttudományi kar, Nyugat-Magyarországi Egyetem, Zsigmond Király Főiskola, Buddhista Főiskola, Kodolányi János Főiskola, stb.
Szakok, szintén a teljesség igénye nélkül: informatika, cukrász, testnevelő-edző, építészmérnök, andragógia, alkalmazott grafikus, jogász, gyógymasszőr, szociológia, régészet, ötvös, irodalom tanár, pedagógiai asszisztenskertészmérnök, politológus, rekreáció és egészségszervező, kommunikáció és médiatudomány, szociális munkás, gyógypedagógus, angol, gazdálkodás és menedzsment, kereskedelem és marketing, táncos próbatervező, turizmus és vendéglátás, közlekedésgépészet, média design, stb."
Sajnos itt nagyon szerencsétlen ez az ömlesztés. Minden évben ezzel élnek, és ez nem több, mint hangulatkeltés szerintem. Baromira nem mindegy:
- hogy melyik egyetem/főiskolára került be: pl. az ELTE a jogásszal kötendő össze vagy a cukrásszal? :-) Nagyon nem mindegy, minden egyetemen/főiskolán van olyan szak, ahova jóval könnyebb bejutni.
- állami finanszírozásra került be vagy költségtérítésesre? Utóbbi esetben alacsonyabb ponthatárral lehet számolni, viszont nem kis családi költséggel.
Ráadásul a legfontosabb ma már messze nem az, hogy bekerül-e, hanem az, hogy elvégzi-e. Pl. a BME informatikus szakra felvesznek minden évben 500-550 hallgatót. Ebből 100-150 az első év végére kihullik! (Ebben persze az is benne van, aki abbahagyja.) Van később is lemorzsolódás. Aztán van egy csapat, aki - némelyik tanulmányi, némelyik más okból - 6-8-10 év alatt végez....
Egyszer szívesen olvasnék olyan - valóban nagyon nehezen elkészíthető - statisztikát, hogy az 5 éve waldorfban érettségizettek közül hányan fejezték be a főiskolát/egyetemet és hol. (Pl. - ha jól emlékszem - évekig kiemelt példa volt valaki, aki waldorf után pilótának tanult. Ő már repül a malévval/aircanadával/usarmyval, vagy mi lett vele? Mi van az osztálytársaival?)
Félreértés ne essék: én nem tartom bajnak, ha valaki (jó) cukrász lesz. Bár sok elvetélt jogászunk inkább jó cukrász lenne... Csak ha tisztán akarunk látni, akkor akarjunk tisztán látni.
Ez ugyan a Kispesti Waldorf Iskolával kapcsolatos, hátha van, akit érdekel az információ.
Iskolánk 12. osztálya február 12-13-14-én (csütörtök, péntek szombat) este 7 órakor tartja színházi vizsgaelőadását a Waldorf érettségi részeként. Michael Ende: Ofélia árnyszínháza című novelláját Topolcsányi Laura dolgozta át az osztály számára. A két részes lírai játék a drámatörténet kiemelkedő pillanatait is feleleveníti. Helyszín a Kispesti Waldorf Iskola(XIX.Bp.Vécsey u.9.-13.).
Minden érdeklődőt szeretettel várunk. Adományjegyeikkel a 12. osztály év végi külföldi tanulmányútját támogatják. Adományjegyek kaphatók a portán, a 12. osztályban, és telefonon is rendelhetők Millei Évánál a 282-9816 telefonszámon.
mi csak az udvarig kísérhetjük a gyereket, onnan az osztálytanító viszi őket fel és ez már az első naptól így megy....a waldorfban..:-)))
Na jó, de mégiscsak az osztálytanítónak adod át a gyereket, és nem csak berakod a portára, hogy egyedül menjen fel a termébe... Persze az oviban sem ücsörgök a padon még hosszasan miután bement, és van hogy mire felakasztom a kabátját már be is spurizott, se puszi, se pacsi. ez így okés is...
leordec
a W pedagógusok nagy többségéről elmondható, hogy elkötelezettek, hivatástudatosak (elsősorban általánosban, gimiben ez bonyolultabb), sajnos ettől még lehet valaki rossz pedagógus, csapnivaló szaktanár pláne
hát persze, de vajon ezt egy mégannyira odafigyelő szülő is hogyan tudja eldönteni? mondjuk eddig nagyjából bejöttek a megérzéseim, pl óvónénikkel kapcsolatban, de azért egy tanár mégiscsak más...
én nagyon bízom a szerencsénkben, ami eddig sosem hagyott cserben.
szaktanárok esetében meg háááát, az már tényleg csak a szerencsén múlik,, hogy milyen tanárok jutnak a gyerekeknek, azt már tényleg nem válogathatjuk meg, főleg nem előre...
"mi csak az udvarig kísérhetjük" - ez akár szakmailag indokolt is lehet, és kellőképp W-os csöngetés - sorbaállás - viszonylag rendezett felvonulás - napi üdvözlés könnyebb így az udvari fáramászás után benti üzemmódba váltani (ugye szellemileg, rögtön jön napi ima, vagy mi) különben is olyan barátságtalan az a lépcsőház:(
amikor rengeteg embert látok iskolák előtt mínusztízben zombitekintettel várni a gyerekre, az azér szerintem keményebb
"szívesen menne" - akkor viszont nem értem a problémádat, min gondolkodsz?
hehe...mi csak az udvarig kísérhetjük a gyereket, onnan az osztálytanító viszi őket fel és ez már az első naptól így megy....a waldorfban..:-)))
Hát tényleg eléggé W-alkatú :-)) a gyereked, kábé az ilyenekre van szabva a módszer. Vekerdynek meg tök igaza van, csak az a bibi, hogy a jó tanítónénik is néha megtörnek a az iskolai teljesítményelvárások súlya alatt, illetve eltávoznak az iskolából, illetve mostanában divat lett az első két év után lecserélni őket, illetve ha mégis minden klappol, akkor is véget ér az alsó tagozat és jön az ötödik...nem könnyű
Leordec,
természetesen megkérdeztem és nagyon szívesen menne Waldorfba (eleve oda akart járni, ahova a nővére, csak a munkaterveim miatt ez technikailag megoldhatatlan lett volna hosszú távon). Mondom ismeri az óvónőt, a gyerekek egy részét, csak éppen szereti az itteni társait is. Mondjuk kizárólagos kötődése, igazi barátja még nincsen, úgyhogy legalább ez nem szól ellene. Az hogy az udvar hiánya mellett is szereti az oviját nem azt jelenti, hogy nem egy udvari gyerek, sőt , nagyon szeret homokozni és csúszdázni, csak éppen nagyon szereti a közösséget, úgyhogy egy liftben is boldog lenne, ha játszhatna a gyerekekkel. Ő az a félig tele típus, szinte bármiben megtalálja az örömet. (De még ha nem is szeretné az udvart, akkor is kellene neki, a csokit is imádják a kölkök, attól még sem egészségesebb a gyümölcsnél :-)) Szerintem nem a gyerekek és az óvónők kedvéhez kellene igazodni ebben, hanem a egészséges nevelkedést biztosító normákhoz, amik nálunk jogszabályban vannak rögzítve, például a közoktatási törvényben, ami kimondja, hogy az óvodásban a gyerekek mozgatását lehetőleg naponta szabad levegőn kell megoldani. Amikor hónapokig (!) nem mennek a szabad levegőre mert nem napsütés, szélcsend és 25 fok van, hanem valamelyik másik évszak, akkor az szerintem a törvény megszegése. )
agglomerációs probléma - mi többek között ezért költöztünk vácról vissza pestre - lakóparkhegyek nőttek mindenhová
le kell add a portán - persze, általános és kötelező közoktatás, megszoksz, mer hová szöknél? egyébként a W-ban is elég egyirányú a kommunikáció, és te vagy aki alkalmazkodik (szerencsés esetben minden tetszik, és akkor könnyen megy)
a W pedagógusok nagy többségéről elmondható, hogy elkötelezettek, hivatástudatosak (elsősorban általánosban, gimiben ez bonyolultabb), sajnos ettől még lehet valaki rossz pedagógus, csapnivaló szaktanár pláne (van is ilyen nem egy, és ezek sokkal rosszabbak szoktak lenni, mint egy rossz "normál" tanár), de abban igazad van, nagyobb az esély a szerencsére matematikailag:)
sajnos itt a környékünkön nem található jó általános iskola.
a faluban található körzeti suli sírnivaló állapotban van, úgy épület, mind tanári kar szintjén.
a környező falvakban és kisvárosokban pedig tipikusan agglomerációs probléma lépett fel, őrületes mennyiségű gyerek, ezáltal kényszerűségből rohamtempóban felhúzott iskolák (évfolyamonként 12-14 osztállyal!), a tanári kart totális káosz jellemzi, a tanárok között pedig óriási a fluktuáció.
még ha meg is találnám azt a szuper tanítónénit, aki passzol a gyerekemnek, akkor sincs semilyen biztosítékom arra nézvést, hogy X néni nem falcol le fél-egy év után, mert nem bírja a nyomást és az elkeserítő munkakörülményeket....
az már tényleg csak az én heppem, hogy nem tudom elfogadni azt, hogy jóformán nincs kommunikáció az iskola-szülő között, az első hét után már nem kísérheted fel a gyerekedet az osztályba, hanem le kell add a portán.
azt a gyerekedet, akit azelőtt évekig reggelente öltöztettél, és kísértél a csoportszobáig az oviban.
nem mondom, persze le kell választani a gyereket magunkról, de nem hiszem, hogy ennyire drasztikusan kéne...
az pedig természetes, hogy megismerkedünk az elsős tanítóval (ha jól tudom ő el is jár az oviba év közben is), és nagyon remélem, hogy szerencsénk lesz. bár azt gondolom, hogy egy w tanító esetében nagyobb az esélyünk a szerencsére :-)
szvsz - bár mindkét fél ezt gerjeszti - a W-t meg a "normált" szembeállítani/megkülönböztetni semmi értelme (azt se értem, h a W mitől nem poroszos, de hagyjuk) van jó iskola meg rossz iskola (és mindkét oldalon), de leginkább a gyereknek megfelelőbb, meg kevésbé megfelelő iskola Vekerdy meg azt találta mondani egy W-os beiskoláztató ismertetőn, hogy ő azt tudja mondani: "ne iskolát keressenek a gyereknek, hanem tanító/néni/t" (el is sáppadt a tanári kar, végül is azért hívták, hogy nekik kampányoljon, azóta se szeretik ott!)
"először mindig alaposan megfigyeli a feladatot, a helyzeteket, és mélyen magában elrendezi " - statisztikailag egy jó W-sulival valóban jobban jártok, de mégegyszer, nagy előny a W óvoda suli előtt; ha bejön, akkoris beiratkozás előtt alaposan elbeszélgetni az osztálytanítóval
Nagy szerencsémre az oviban dolgozó logopédus hölgy waldorfos (ez számomra csak most derült ki), a gyerekei is oda járnak.
szerinte a lányom még nem iskolaérett, mégoly nagy megtáltosodása ellenére sem. elhiszem neki, nem csak mert waldorfos, hanem mert tudom, hogy jó szakember, és mert velem ellentétben nem elfogult a gyerekemmel szemben. :-)
ő is azt tanácsolta, hogy inkább oviba írassam át suli előtt egy évet.
a megtáltosodás a gyereknek nem különösebben fontos. élvezi a dícséretet, igazi külső motivált gyerek. de minden anyai elfogultságom mellett is azt kell mondanom, nem való "normál" oktatási rendszerbe. kicsit lassabb, mint a többiek, és nem azért, mert buta lenne, vagy nehézfejű, csak egyszerűen először mindig alaposan megfigyeli a feladatot, a helyzeteket, és mélyen magában elrendezi (születése óta ilyen).
ha a belső emésztési folyamat előtt veszik rá arra, hogy eredményt mutasson fel, akkor ez rendszerint azzal jár, hogy úgy tűnik, semmit sem ért, csak bambul.
ha már megvan az aha-élménye, feldolgozott mindent, akkor viszont tökéletesen megold minden feladatot, helyzetet.
így aztán a nagy átlaghoz képest hol le van maradva, hol a kortársai előtt jár sokkal.
szerencsénk van az óvónénikkel, mert ezt felismerték, elismerik, kivárják.
Az átlagos oktatásban valószínűleg nem lenne erre türelem és kedv, a rohamtempó és a kötött tanterv miatt, hamar bezsebelne szegénykém egy csomó kudarcot, ami elvenné a kedvét minden egyébtől, őt pedig elkönyvelnék lassúnak, nehézfejűnek, vagy esetleg kis zseninek (mikor melyik fázisában kapnák el), és ő egyiknek szintet sem tudná tartósan hozni.
bízom benne, hogy a waldorf oktatásban jól tolerálnák az ő egyéni fejlődési útját, ezzel bíztatva és ösztönözve a tanulásban.
moncának igaza van ebben az összerázódásban, szvsz csakis ovi a W-ban főleg az elején nem (mondjuk pl.) a mentális teljesítmény jáccik, hanem a W szemlélet, ill. elsajátításának szintje, höö, jelentsen ez bármit is (majd a nevelői kollégium megmondja), jobb ebbe gyereknek, szülőnek időben beleszokni, különben hátrányba kerülhetnek ha nagyon nem jön össze, még ovi után léphettek
haviszont úgy látod, ez a "megtáltosodás" a gyereknek fontos, semmiképp se W, hanem elitsuli, különtanár, úgy lesz sikeres
szerintem én is elmegyek az oviba érdeklődni lassan.
a fiam most kiscsoportos, egy oviba járnak a lányommal, és szeret is ott lenni, és tényleg szuper ovi (mondjuk ez magánovi).
de szerintem jövőre már őt is elkezdik gyötörni az iskolaelőkészítővel, és az óvónők bármennyire is tündérek, képtelenség őket erről lebeszélni.
én 3 hét múlva szülöm a harmadikat, lehet, hogy érdemesebb lenne a fiamat is átvinnem egyből a w oviba, hiszen őt is oda szánjuk (mármint a suliba), ne járjanak ezer helyre, és főleg ne egy állandó szállítmányozás legyen az életünk egy pici babával.
Az tényleg nagy mozdítóerő, hogy suliba viszont barátokkal tudnak majd menni.
Hát, lehet, hogy ez lenne a legjobb megoldás. Az oviból garantáltan megy majd egy csapat az iskolába. ha biztosan odaküldöd, akkor nem lesz neki újra akkora váltás.
Nálunk az osztály kétharmada érkezett az óvodából, plusz már ovi alatt is bejártunk a suliba különböző programokra, plusz a nyári felújításban-takarításban is részt vettünk, tehát mire szeptemberben kezdődött a suli, a gyerek szinte már "hazament" oda. Más érzés egy olyan teremben elkezdeni az iskolát, ahol ő maga törölgette a székeket-asztalokat az előző héten....
Én most a kisebbikemen gondolkozom, ő második éve jár egy önkormányzati oviba, oda irattam, mert dolgozni akartam, de jön a harmadik, úgyhogy dolgozni nem fogok, plusz elegem van abból, hogy szinte alig viszik ki őket az udvarra, már ősszel sem volt jellemző, most meg végképp nem, plusz én is félek az iskolaelőkészítéstől, már rebesgették, hogy idén már lesz feladatlapozás (elvileg középső csoport, de évvesztesek, úgyhogy még 2,5 évük van az oviban!!!!) Már belefáradtam a harcba, meg hogy mindig rákérdezzek a dolgokra, meg szóljak...inkább vinném őt is w-ba (eddig bizonytalan voltam, de most a nagylányom révén nyert tapasztalatok alapján egyre biztosabb vagyok benne, hogy a kicsi is w-iskolába megy-hacsak addig nem történik valami nagyon komoly dolog, hogy ne tudjuk vállalni), szóval ...csak sajnos imádja a társait az oviban, imádja az ovit általában is, mondjuk az óvónőkhöz annyira nem ragaszkodik, úgyhogy kicsit sajnálom is...biztos megszeretné a másikat, persze ismeri az óvónőt meg egy csomó gyereket, hiszen bejárt velem a nagyért meg a rendezvényekre, neki se lenn idegen, de még vacillálok... én meg ebben nem tudok dönteni, pedig lassan jelentkezni kellene ha át akarjuk vinni.
hát ha nem veszik fel, akkor tényleg átíratom a waldorf oviba, legalább lesz újdonság is, gondolom lesznek csoporttársai is, akikkel együtt mehet majd suliba, és nem utolsósorban nem nyomják bele ezt a sok iskolaelőkészítős baromságot, ami kezd a mi ovinkban túl nagy mértéket ölteni.
egy rossz szavam nem lehet erre az ovira, mert szuper hely, de sajnos nagyon erős a szülői nyomás ezen az iskolaelőkészítős téren. Rajtam kívül természetesen senki sem akarja waldorfba íratni a gyerekét, a helyi iskolák pedig az első osztályokat úgy bontják, hogy a gyerekek tudnak-e írni olvasni, vagy sem.
így aztán az udvari játék rövidül meg azzal, hogy 5 évtől felfelé hamarabb jönnek be feladatlapozni. szerintem ez nonszensz, de meglehetősen egyedül vagyok ezzel a véleményemmel...
Azért jó , ha waldorfosok is megnézik, mert ők abból a szempontból fogják vizsgálni, hogy azokban a készségeiben, amik éppen a w-módszerrel való sikeres találkozáshoz kellenek, eléggé érett-e.
De szerintem ne fűzz hozzá túl nagy reményeket, hogy idén felveszik, mert nagyon fiatal, főleg a w-hoz. Nálunk februáriak a legfiatalabbak, az én lányom a legöregebb, ő márciusi, tehát hét és fél évesen ment iskolába. Mi nem bántuk meg a plusz egy évet, nagyon sokat változott, erősödött egy év alatt, pl ilyenekben, hogy sokkal jobban kezeli a kudarcot, nem fárad el, nem zakkan meg könnyen ha valami váratlan negatív esemény történik stb. Tény, hogy az utolsó fél évet már nagyon unta az oviban, de annál nagyobbat táltosodott, ahogy iskolás lett.. Most nagyon egybe van a gyerek. (Ő is megtanult magától írni-olvasni, összeadni-kivonni és valamennyire osztani, de ennek semmi jelentősége, annyira másképp tanulják a dolgokat, hogy nem unalmas neki így se a suli.)
igen, letöltöttem az iskola oldaláról egy tanulmányt az iskolaérettséggel kapcsolatban. ott kitér a szociális készségekre is, kinyomtattam az egészet, és viszem az óvónéninek, hogy megbeszéljem vele.
hiába vannak nekem gondolataim arról, hogyan működik a gyerekem közösségben, de azért ezt igazán az óvónéni fogja tudni nekem megmondani.
amiket én meg tudok állapítani, azok mind igazak rá.
egészen furcsa dolgok is vannak ebben a leírásban, pl hogy szívesen mesél a gyerek az álmairól, vagy szégyellőssé válhat(nak a lányok), meg ilyesmik, és ezek pont mostanában tűntek fel nekem, mint változások.
de azért tényleg sokkal nyugodtabb lennék, ha ebben a döntésben kompetens emberek is segítenének nekem, akik ismerik a gyerekemet és/vagy láttak már iskolaérett gyereket :-)
a 3. gyerekem márciusi, de elment 6 évesen suliba. ő a legkisebb az osztályban, van olyan gyerek, aki több mint 1 évvel idősebb mint ő, de mindenki minimum decemberben született. felvették (határesetként). intelektusban szinten volt, szociálisan lényegesen a többiek alatt. talán így 4.re ez a különbség már nem érződik, vagy nem annyira. sokféle kompetencia van, az írás olvasás csak egy ezek között.
ha nem veszik fel, akkor lehet, hogy átiratom a waldorf oviba, és akkor legalább kap egy kis waldorfos "előképzést", és abból az oviból legalább nagyobb esélye van, hogy felveszik a suliba.
közben érdeklődtem, még nem lehet tudni, hogy ki lesz az elsős osztálytanító a suliban.
Ja, miért ne tehetnéd meg, hogy ha felveszik a Waldorfa, akkor viszed, ha nem , akkor viszont marasztod egy évet az oviban? Annyira határeset a kora, hogy szerintem simán kapsz szakvéleméynt bármelyik verzióról...de csodálkoznék, ha egy magánóvodával ezt probléma lenne elintézni..
Én a helyedben elvinném a Waldorf iskola felvételijére, ott meg fogják mondani, hogy szerintük belefér-e már az iskolába, bírná-e stb. Jó esetben azt fogják mondani, ami a gyereknek tényleg a legjobb.
A lányom május 31-én tölti a 6. évét, tehát éppen nem évvesztes. Egészen mostanáig nem is gondoltam azt, hogy ősszel már mennie kéne suliba, viszont a kezdetektől fogva waldorfba szánjuk (egészen konkrétan a gödöllői suliba).
Nem is waldorf oviba jár, hanem egy magánoviba, akinek viszont a tulajdonosai waldorfba adták a gyereküket.
Na de a lényeg: a lányom pár hónapja egyszerűen megtáltosodott, és bár én soha nem ösztönöztem erre, teljesen autodidakta módon megtanulta a (nyomtatott nagy) betűket és számokat, egyszerűbb szavakat le is ír.
Az óvónénik szerint az iskolaelőkészítő foglalkozásokon (ahol elvileg ő könnyített feladatokat kap, pont azért, mert ősztől őt nem akartuk suliba adni) elkezdett szárnyalni a teljesítménye, és egész egyszerűen messze lekörözte a többi gyereket.
Ennél a pontnál viszont felmerült bennünk, hogy talán lehet, hogy ősztől mégiscsak érdemes lenne őt suliba adni, főleg waldorfba, ahol sokkal lágyabb az átmenet.
Így most aztán jól nem tudom, mit csináljak, hiszen egy gyerek vagy iskolaérett, vagy nem (legalábbis a bürokrácia szerint), azt meg nem tehetem meg, hogy ha felveszik a waldorfba, akkor sulis lesz, ha meg nem, akkor várunk még egy évet...
Azt sem tudom, mekkora esélyünk van arra, hogy felvegyék, hiszen még csak nem is waldorf oviba jár...
Jó lenne, ha tapasztalt waldorfos szülők és esetleg tanítók tudnának tanácsot adni nekem ez ügyben!
Várunk minden érdeklődőt tavaszi előadássorozatunkra:
2009. január 23., péntek 17 óra
Beszéljünk a szelíd gyermekgyógyászatról, és röviden az iskolaérettségről
Előadó: Dr. Szőke Henrik gyermekorvos2009. február 6., péntek 17 óra
Ismerkedjünk a Waldorf-pedagógiával
Előadó: Kulcsár Gábor Waldorf-tanár2009. február 20., péntek 17 óra
Gyerekek, óvodák, iskolák
Előadó: Vekerdy Tamás pszichológus2009. március 6., péntek 17 óra
Így tanulják a felsősök a természettudományokat a Waldorf-iskolákban
Előadó: Kökéndy Ákos Waldorf-tanár2009. március 21., szombat 9-kb. 14 óráig
Egész napos tevékenység, ahol kipróbálhatjátok a Waldorf-pedagógia gyakorlatait. Bepillantást nyerhettek a kicsik és nagyok mindennapjaiba. Beszélgethettek osztálytanítókkal, szaktanárokkal, gyógypedagógussal.
