Három házimanó beszélget hogy mik szeretnének lenni. -Én virágocskha. -Uh én meg méhecskhe és beporoznék minden virághocskhát. -És te mi szercsiznél lenni? Néznek a harmadikra. -Hmmm...hát én mentöautó. -Mentöööautó? Kérdik döbbenten -Igen az! Képzeljétek el,hogy kinyitnak hátul...betolnak egy egész manust...és ugy megyek végig a városon,hogy WHIUVHIUVHIU
Két parasztgyerek bexélget a szexröl: -Tegnap nagyban tolom a Rozit, mikor egyszercsak jön az anyja! -És mit szólt? -Nagy dumát nem eresztett meg, csak annyit szot, hogy mmúúúúúúú...
Egy anya meg a lánya jelentkezik a cirkuszigazgatónál . Az igazgató előbb a lány produkcióját tekinti meg, mely abból áll, hogy a csinos nő meztelenül hanyatt fekve pingponglabdákkal zsonglőrködik, majd a slusszpoén, hogy a labdák mindegyike eltűnik a leány lába között. A direktor lelkesedik: - Nagyszerű produkció, megveszem az új műsorhoz. És mit tud a kedves mama? - Ugyanezt, görögdinnyékkel.
"Elmentem, örökre. A büdös köcsög apádat és béna kurva anyádat, neked én viccből se legyek szerencsétlen, megértetted, te utolsó nyomorult szemétládája a földnek???"
A feleség meg akarja tudni, hűséges-e hozzá a férje, ezért ír neki egy levelet, hogy elhagyja, mert már nem szereti. A levelet az éjjeliszekrényre teszi, és bemászik az ágy alá, hogy megtudja, hogyan reagál a férje. A férj hazajön, elolvassa a levelet, hozzáír egy sort, aztán elkezd vidáman fütyörészni, és telefonál valakinek. – Szia, drágám, ez a szerencsétlen végre rájött, hogy nincs közös jövőnk, és végre eltűnik az életemből. Máris indulok hozzád. - Azzal elmegy. A feleség zokogva kimászik az ágy alól, és elolvassa, mit írt a férje a levélhez: – Szeretlek, Te hülye, kilátszott a lábad az ágy alól, elmentem kenyérért!
A gondolatok szabadsága, és az egyéni vélemény kinyilvánítása mindenkit megillet (még talán engem is). Az eszköz lehet kicsit furcsa, de nem vagyunk egyformák. :)
Kicsit azért még csiszolok rajta, hogy lehetőleg az első legyek. :)
Inkább pont azt mondom, hogy annyira elvont a nyelvezete, mint a vogon költészeté. (Amiről köztudott, hogy a 3. legrosszabb a világegyetemben. - Douglas Adams: Galaxis útikalauz stopposoknak.)
FIGYELMEZTETÉS!!!!! CSAK AKKOR OLVASD HA TUDSZ RÖHÖGNI HANGOSAN,MERT FOGSZ!!! :) :) :) Ha szeretnétek egy röhögéstől átitatott relaxációt, akkor ezt olvassátok el. Sírok a röhögéstől! ( gyerekeim lejöttek az emeletről, hogy megnézzék, az anyjuk miért fetreng a röhögéstől, miközben szólni sem tud, csak csapkod, mint egy retardált fóka! Íme: Hát ez kegyetlen!!!! "Veet szőrtelenítő krém férfiaknak Vásárlói vélemény Miután közölték velem, hogy a golyóim úgy néztek ki, mint egy öregedő rasztafári feje, elhatároztam, hogy fejest ugrok a dolgok közepébe és veszek egy ilyen krémet, mivel a korábbi borotválási próbálkozásaim csak csekély sikerrel jártak és majdnem elroppant a gerincem, amikor megpróbáltam elérni a problémásabb részeket. Mivel kissé romantikus vagyok, úgy gondoltam, a tettet az asszony szülinapjára időzítem, hogy érezze a törődést. Jóval előtte megrendeltem a terméket, és mivel az Északi-tengeren dolgozok, úgy gondoltam, keményebb vagyok, mint az előző vélemények írói, akiket puhány irodai alakoknak tartottam… Ó, társaim a fájdalomban, micsoda tévedés volt! Megvártam, míg az asszony az ágyba bújt, és miután homályos utalásokat tettem neki valami különleges meglepetésről, lementem a fürdőszobába. Kezdetben minden jól ment, felkentem a krémet és vártam, hogy valami történjen. Nem kellett sokáig várnom. Először kellemes melegséget éreztem, melyet pillanatokon belül olyan intenzív, égető érzés váltott fel, amit csak úgy tudok leírni, minta ketten húzták volna a szögesdrótból készült alsógatyámat a farpofáim közé, azzal a feltett szándékkal, hogy a fejemmel kiüssem a plafont. Addig az éjszakáig a vallás nem játszott nagy szerepet az életemben, de akkor készséggel híve lettem volna bármelyik vallásnak, amelyik megszünteti azt a kegyetlen égető érzést a hátsó kijárat körül, amely pusztulással fenyegette a koronaékszereket is. Miközben azért küzdöttem, hogy ne harapjam át a fájdalomtól az alsó ajkamat, megpróbáltam lemosni a krémet, amivel csak annyit értem el, hogy egy szőrcsomó eldugította a lefolyót. Könnyektől elhomályosult szemmel támolyogtam ki a hallon keresztül a konyhába, és - mivel járni nem nagyon voltam képes - az utolsó métert kúszva tettem meg a hűtőszekrényig valami hűsítő fájdalomcsillapító reményében. Feltéptem a hűtőgép ajtaját, megláttam egy doboz jégkrémet, aminek letéptem a tetejét és magam alá helyeztem. A megkönnyebbülés fantasztikus, de csak időleges volt, mivel a jégkrém meglehetősen gyorsan elolvadt és az égető érzés hamar visszatért. A jégkrémes doboz kialakítása miatt ráadásul a kipufogót nem tudtam hűsíteni, ezért körbetapogattam a mélyhűtő fiókot valami más után kutatva, mivel biztos voltam benne, hogy a látásomat meglehetősen hamar újra el fogom veszíteni. Megragadtam egy zacskót, amiről később kiderült, hogy fagyasztott kelbimbó volt, kiszakítottam, és közben próbáltam olyan csendben maradni, amennyire csak tudtam. Fogtam egy marék kelbimbót és megkíséreltem párat beszorítani a farpofáim közé, de hiába. Azért nem működött a dolog, mert egy kevés krémnek sikerült feljutnia a végbelembe, ami olyan érzést okozott, mintha egy rakétahajtómű dolgozott volna bennem odalent. Kétségkívül – és egyben remélhetőleg is – ez volt az egyetlen pillanat az életemben, amikor arra vágytam, bárcsak megjelenne egy homokos hóember a konyhában, amiből látható, milyen mélyre lettem volna képes süllyedni a fájdalom csillapítása érdekében. Fájdalomtól elgyötört elmém csak azt az ötletet volt képes kiszenvedni magából, hogy egy kelbimbót óvatosan felhelyeztem oda, ahol még előtte semmi sem járt. Balszerencsémre a konyhából kihallatszó furcsa nyögésekre felriadt asszony ezt a pillanatot választotta ki, hogy utánajárjon a zajok forrásának. Akit az a látvány fogadott, hogy a seggem az égnek mered, golyóimról epres jégkrém csöpög, és éppen egy szem kelbimbót tolok a lyukamba, miközben azt nyöszörgöm: Hú, de jó érzés… Érthető módon megrázta a látvány és felsikított, és mivel nem láttam az érkezését, a hangtól önkéntelenül összerándultam, ami miatt a kelbimbó meglehetős sebességgel kilövődött belőlem éppen az ő irányába. Megértem, hogy nem éppen arra a különleges meglepetésre vágyott, hogy éjjel 11 órakor egy kifingott kelbimbóval lábon lőjék a konyhában, és az sem segített rajtam, hogy másnap a gyerekeknek meg kellett magyarázni a jégkrémben látható furcsa lenyomat keletkezésének körülményeit. Szóval, összességében a Veet eltávolítja a szőrt, a méltóságot és az önbecsülést…"
