Akkor az általad idézettekhez is csatolnék néhány kérdést (lehet, hogy a kérdés nem neked szól, csak a Te hozzászólásodhoz kapcsolódik):
1. Mit jelent a szellemi élet szabadsága? Konkrét példával próbálom közérhetővé tenni: Fel lehet-e tenni egy WEB lapra olyan infót, ami
- leírja, hogy hogyan készítsünk drogot,
- leírja, hogy műtrágyából hogyan lehet fegyvert készíteni,
- leírja, hogy a holocaust csak kitalálás,
- azt írja le, hogy a cigányok alsóbbrendűek, mert ilyen-olyan statisztikákat tud hozni,
- azt írja, hogy Titike vagy haliho homoszexuális, vagy alkoholista, vagy nem rendesen végzi a munkáját, stb. a nélkül, hogy ezt bizonyítani tudná, kísérelné meg,
- leírja, hogy az ioncserélt tengervíz holtbiztos ellenszere a ráknak,
....
2.Csakhogy olyan korban élünk, amikor az állam mindenütt arra törekszik, hogy minél alaposabban megtervezze az ipari termelést- ami önmagában véve szükségszerű-, s ez a törekvése megjelenik az oktatás és a kutatás rendszerében is... a tanterveket, az oktatás formáit, a vizsgakövetelményeket, a kutatási programokat... egyre inkább az ipar, az államigazgatás vagy akár a hadsereg igényeinek rendelik alá. Ehhez egyből két kérdés:
-Ha ez törvényszerű, akkor ez jó, vagy nem? Ha nem jó, akkor kell-e ellene küzdeni, hiszen törvényszerű?
-Minek kell alárendelni az oktatási-kutatási programokat, vizsgakövetelményeket? Lehet, hogy az zavar meg, hogy műszaki értelmiségi vagyok, de nem tartom elvetendőnek, hogy az iparnak pl. a mi területünk képzését elég nagy mértékben alávessék. (Nem 100%-ban, de azért nem kis % befolyást kell gyakoroljon az ipar a képzésre.) Valószínűleg pl. az Államigazgatási Főiskola képzését hasznos az államigazgatással "összhangba hozni". Lehet, hogy félreértem a dolgot.
3."...három pontban összefoglalható az a cél, amely Steiner szeme előtt lebegett, amikor kidolgozta a társadalom hármas tagozódásának elméletét: szellemi szabadságot a kulturális élet, demokratikus egyenlőséget a törvénykezés, szociális testvériséget a gazdasági élet területén.
Miben különbözik ez a "Szabadság, Egyenlőség, Testvériség" Steiner előtti jelszavától?
Ez a válaszod számomra már sokkal több infót adott, köszönöm. (Ha akarod leírom 10 mondatban, hogy mivel foglalkozom, de inkább mélben, mert az itt nagyon OFF.) Pontosan ilyesmikre gondoltam, hogy nem csak azt írtad most le, hogy a gyereket olyan helyzetbe, lelkiállapotba próbálod hozni, hogy hatékonyan hasznosítsa a tananyagot, hanem azt is, hogy ennek egyik eszköze (gondolom többek közt), hogy reggelenként 10 perc megbeszélés arról, hogy kivel mi történt. Meg az ehhez hasonló infók, amik nem csak a nemes célt festik fel, hanem a hozzá vezető eszközökről is adnak valami képet.
Lenne is egyből néhány kérdésem:
1. Aki így tanul, annak nagyon tudatossá kell válnia, és például soha nem ír majd le olyat, hogy egy dolog nem jó, legfeljebb azt, hogy ez neki ezért és ezért nem tetszik, de ha valaki azt választja, akkor az az ő szabadsága.
Ez ma nagyon divatos álláspont, én alapvetően kételkedő vagyok ez ügyben. Én igenis azt szeretném tudatosítani a gyermekeimben, hogy pl. a drog nem jó, sőt rossz, még akkor is, ha ilyen-olyan nagy sztárok élnek vele, és kétpofára hirdetik, hogy aki nem él drogokkal, az hülye és maradi. Hasonló negatív véleményt szeretnék kialakítani bennük az alkoholról, a lustaságról, a megbízhatatlanságról, a gyűlölködésről, stb. Persze egy sor dolog a másik szabadsága, de ha a rosszat választja szabadon, akkor is rosszat választott!
2. Tessék néhány kérdés az antropozófia 10 mondatához (részben Faxnihoz is kapcsolódva). Persze a kérdéseim nem lehetnek túl jók, hiszen nem tudom mi az antropozófia, tehát első közelítés:
- A világ az antropozófia szerint alapvetően jó? (Ez egyből legalább két kérdés: az ember alapvetően jó? A társadalom alapvetően jó?)
- Ha a világ jó, akkor honnan vannak benne a rossz dolgok?
- Mi különbözteti meg az antropozófiát egy vallásos hittől?
- Mi a másik emberrel szemben az alapattitűd, amit nevel: 1. fogadjam el? - ha igen, akkor mit jelent ez? 2. szeressem? - ha igen, akkor mit jelent ez? 3. ?
- Ez nem gondolom, hogy az antropozófiához, inkább a Waldorf iskolához kapcsolódik, de lehet, hogy tévedek: hogyan nevel arra az iskola, hogy azokat a feladatokat is meg kell csinálni, amik nem érdekesek, viszont esetleg fárasztóak? Nevel-e erre egyáltalán?
- Honnan merít erőt az antropozófia alapján az ember? Önmagából? A természetből? A társadalomból?
Na, hirtelen ennyit, lehet, hogy sületlenségeket kérdeztem, de hát vakrepülésben vagyok.
A viág jó és igaz - na, ez érdekelne engem nagyon, mert alapjában véve szvsz is az. De mégis vannak benne dolgok, emberek, amik/akik nem azok és megpróbálják nem-jóvá meg nem-igazzá tenni. Vagy alapjában ők is jók és igazak, csak erre rá kell döbbenniük, mert nem tudják, vagy hogy van ez? Végülis arra is fel kell készülni a leendő felnőttnek, hogy vannak helyzetek, amik igaztalanok. Nekem pl. volt már olyan gondom, hogy egy szerintem is gonosz cselekedetet hogyan magyarázzak el a lányomnak úgy, hogy mégse inogjon meg a hite a világban, a kis optimizmusa, lelkesedése, nyitottsága.
Nem tom, mennyire érthető.
F.
Igen, a waldorf pedagógia nagyon modern, hiszen a modern pszichológiai kutatások bizony sok esetben mondják ki azt, amit a waldorfosok használnak. Engem sokszor tölt el ez csodálattal.
Mindazonáltal szerintem a waldorf attól szép, és attól jó, hogy teljes rendszer. (Nekem ez nagyon tetszik benne), Lehet belőle elemeket kiragadni, pl a humanisztikusságát, vagy az egyes módszertani elemeket, de az nem ugyanaz.
Ami még szép benne, az a világhoz való viszony. Az első nyolc osztályt az a gondolat hatja át, hogy a világ szép, a felsősök éveiben pedig a világ jó és igaz a fő motívum.
Szia,
én is olvastam már iskola saját bemutatkozó anyagát, amiben büszkén hirdeti, hogy W-módszereket használ. Vagyis átvett jónéhány elemet, mert jónak találtatott. Ez jó, és még sokkal több iskola is magáévá tehetné az átvehető dolgokat, de persze ettől még nem válik W-iskolává.
Szabadna idézni nehány gondolatot ama könyvből?
"...három pontban összefoglalható az a cél, amely Steiner szeme előtt lebegett, amikor kidolgozta a társadalom hármas tagozódásának elméletét: szellemi szabadságot a kulturális élet, demokratikus egyenlőséget a törvénykezés, szociális testvériséget a gazdasági élet területén.
...A szellemi élet virágzásának alapvető feltétele a szabadság. Csakhogy olyan korban élünk, amikor az állam mindenütt arra törekszik, hogy minél alaposabban megtervezze az ipari termelést- ami önmagában véve szükségszerű-, s ez a törekvése megjelenik az oktatás és a kutatás rendszerében is... a tanterveket, az oktatás formáit, a vizsgakövetelményeket, a kutatási programokat... egyre inkább az ipar, az államigazgatás vagy akár a hadsereg igényeinek rendelik alá. "
Folyt köv.
Tetszik, amit pl. a kémiáról írtál. Sok bajom volt vele anno és sok-sok év telt el, mire rádöbbentem, hogy milyen érdekes lehetett volna.
Ezt írod:
"például soha nem ír majd le olyat, hogy egy dolog nem jó, legfeljebb azt, hogy ez neki ezért és ezért nem tetszik, de ha valaki azt választja, akkor az az ő szabadsága."
Ez is nagyon tetszik, de menjünk még tovább, legyen ez úgy, hogy ezért és ezért nem tetszik, de ha valaki azt választja, miért választja azt, amellett persze, hogy az az ő szabadsága. Így még jobb. Érted, "én így látom, te úgy, OK, és te miért úgy".
Na, itt van 1 kis érdekesség:
"A reggeli közös elfogyasztása után beszélgetéssel indul a nap, majd a kellemes csevegésből fordul át az óra a tananyag megtárgyalásába. A játékos tanulás által a diákok észrevétlenül jutnak hozzá információkhoz, ennek köszönhetően tudásuk megegyezik a többiével, a különbség csupán annyi, hogy nem a füzetek fölé görnyedve, kínlódva, szorongva érték el. Az, hogy mennyi ideig tart egy-egy óra, teljes mértékben a gyerekek teherbírásától függ, így a hagyományosan elfogadott 45 perc csökkenhet, vagy akár ki is tolódhat. Az órák között kézműves-, játékos sportfoglalkozások, színház- és múzeumlátogatások próbálják frissíteni a gyerekek lankadó figyelmét. .... A jól végzett munka után mosolygós arc kerül az ellenőrzőkbe, amikor pedig valami nem úgy sikerül, ahogy kellett volna, nem fekete pont, hanem szemecske figyelmezteti a gyerekeket arra, hogy legközelebb jobban igyekezzenek. A szülők jegyek helyett szöveges értékelésben kapnak tájékoztatást gyermekük félévi teljesítményéről. ... szeretnék a pedagógiai programjukba beépíteni, hogy a főbb tantárgyakból második év második félévétől legyen osztályzás, a készségtárgyak pedig csak írásbeli értékeléssel záruljanak. ... megállapították, hogy a könnyedebb stílusban tanuló gyerekek felszabadultabbak, kiegyensúlyozottabbak, magabiztosabbak, és a sorozatos sikerélményeknek köszönhetően égnek a tudásvágytól."
Ismerős kicsit, a nagy különbség az, hogy a fent leírt idézet beszámoló egy módszertani bemutatóról, egy kísérletről, ami 1 (önkormányzati) iskola 1 elsős osztályában zajlik, akikkel már az ovi nagycsoportjában a leendő tanítónéni foglalkozik. Persze a cél az, hogy ezt a módszert kiterjesszék ahol csak lehet. Amiről nem szól a cikk, az az, hogy mi hogyan történik 3. 4. stb. osztályokban. Az is nagy különbség asszem, hogy ez iskolaotthonos, tehát délután 3-kor ér véget az iskolai nap. Házi feladat viszont nincs.
A tanulság nekem az volt, hogy igazolódni látszik amit gondoltam, miszerint egyes elemek átvehetőek, át is fogják venni és talán kialakul az önkormányzati iskolákban is egy emberibb, gyerekbarát rendszer. Leginkább biztató kezdetnek gondolom.
Gyógypedagógus barátnőm kislánya ebbe az iskolába jár, amelyikről az idézet szól, most elsős, ezzel a módszerrel kezdte ő is és nagyon pozitív a vélemény.
Érdekelne a ti véleményetek is. Félreértések elkerülése végett, nem azt mondom, hogy ez W. de néhány elem onnan ismerős nekem.
Ha már a Városligetet említed, ott teljesen mindegy, hogy 6-an vagy 20-an vagyunk. Vagy nem? :))) Én először a vasárnapi óbudai Waldorf-bulira gondoltam a Fő téren. De sajnos nem biztos, hogy el tudok menni, ezért nem javasoltam. De ha van időd, elnézhetsz, akár a gyerekkel is. Hogy szokjad. :))) Amúgy el tudom képzelni, hogy nem csak ketten akarjuk ezt a találkozást. Csak a virtuális "ellenség" jobb, mint az életteli "barát". :)))
Kedves haliho, összekevertelek jaddal, mindenkitől ezer bocs!
Tudod, egy ilyen 8-10 mondatos összefoglaló nem lehet nem általános, szerintem. Mivel foglalkozol pontosan? Összefoglalnád a lényegét (a tudományterülettel együtt kérném!) kb 10 mondatban? Talán segítene nekem abban, hogy megértsem, mit vársz tőlem.
További adalékok pedig: az iskola a gyerek környezete, ahpl a napjai nagy részét tölti. A tanár feladat, hogy felkínálja a tudományokat olyan módon, hogy a gyerek azt fel tudja szívni (mintegy). Ehhez különböző nem pont közvetlen tanítási metódusokat alkalmazunk, inkább talán úgy lehetne fogalmazni, hogy a gyerekeket olyan állapotba kell hozni, hogy a felkínált tananyagból a lehető legtöbbet tudják hasznosítani. Pl. reggelenként inkább szánunk 10 percet arra, hogy megbeszéljük, kivel mi történt, és akkor nem kell órán erről suttogni titokban. Vagy ha borzasztó álmossá válik a hangulat, akkor jöhet egy kis vidámság, vagy koncentrációs gyakorlat pezsdítésként.
Nem tudom, miért gondolja mindenki azt, hogy a waldorfosok SEMMIT nem tanulnak. Tanulnak, de nem feleslegesen sokat. És nem egyoldalúan. Pl. a kémia segítségével nem csak a képleteket és a periódusos rendszert, hanem sokkal inkább eleinte azt, hogy hogyan lehet jelenségeket objektíven sok oldalról megfigyelni, megközelíteni. És hogy az anyagok nem önmagukban álló elszigetelt papíron felírt képletek, hanem valaminek a részei, ezer szállal lehet mindenhova kapcsolódni. Vagyis a tananyagnak van egy bújtatott üzenete is mindig, és az pedig az, amit már leírtam.
Aki így tanul, annak nagyon tudatossá kell válnia, és például soha nem ír majd le olyat, hogy egy dolog nem jó, legfeljebb azt, hogy ez neki ezért és ezért nem tetszik, de ha valaki azt választja, akkor az az ő szabadsága. És tudatossá kell válnia az érzelmi életében is (ld, Popper, amit nyugodtan egy este el lehet olvasni, elég szórakoztató, én sokat derültem rajta, és nem antropozófia, de az emberkép onnan könnyen érthető).
Én azt hiszem az antropozófia nincs kisöpörve.
Egyébként most olvasgatok egy könyvet az ateista nevelésről a magyar iskolákban abban a bizonyos negyven évben. Szóval a waldorfban van antropozófia, de nem kötelező waldorfot választani. Régebben meg volt ateista nevelés az iskolákban, és az kötelező volt. Ennyi...
Nem tudom, mit kellene írnom még, tényleg szívesen vennék valami konkrétat, mondjuk tíz kérdést a tíz mondathoz...
És még az is eszembe jutott, hogy lehet, hogy azt a pár gondolatot bárki szívesen a zászlajára tűzi, a kérdés az, hogy van-e mögötte tartalom. Mert itt nálunk komoly pedagógiai munka folyik, hetente összeülünk, és a gyerekekről, az osztályokról beszélgetünk, továbbképzésszerű stúdiumokat tartunk, és mi magunk is minden felkészülésnél nem csak a leadandó tananyagra koncentrálunk, hanem mindig végiggondoljuk, hogy mit miért csinálunk pont akkor, pont abban az osztályban.
Az iskolát mi és a szülők együtt csináljuk, vagyis a gyerekek azt is megtapasztalják, hogy hogyan szerveződik köréjük az iskola, ha nem csinálja valaki, akkor nincs, nem létezik.
Sok szintje van ennek nehéz röviden összefoglalni, de vajon lehet-e egy iskolát röviden összefoglalni? Egy akciófilm sztoriját nyilván lehet röviden (25 mondatban) elmondani, de a waldorf iskola nem az a műfaj, ahol kifejezetten díjznák a gyors, felületes összefoglalókat.
Milyen jo lenne egy kozos soros-virslis-koszontjukamajusegyruhagyarfelvonulodolgozoithuraaaaaaaaa-s majuselsejei varosligetlatogatas... Jo lenne, csak hat en eppen nem erek ra aznap:(
Tittike, ne varj tolem olyat, ami miatt megiscsak megkedvelhetsz:)
De azert koszi az eselyt...
Azert lenyeges a letszam, mert ha huszan leszunk(szerintem kettonknel tobben nem akarjak ezt a talalkozot), akkor mas helyet kell keresni, mint ha 5-en lennenk.
Kedves haliho,
van könnyedebb olvasmány is, ami valamelyest bepillantást enged a miértekbe és a hogyanokba, kevéske előtörténetet és antropzófiai alapvetést is ad és halandók számára is emészthető.
Mindenkinek ajánlható, szülőknek, érdeklődőknek.
A könyv nagy része tantárgyakra lebontva mutatja a gyakorlatot, rengeteg színes ábrával, amit a gyerekek munkájából válogattak az ovis rajzoktól a csodás középiskolás festményekig, illetve a jegyzetekig, ti. nincs klasszikus tankönyv, hanem a gyerekek jegyzetelnek és azt ábrákkal díszítik.
A könyv címe pedig "Szabadságra nevelés".
Egy svéd páros írta, és az ábrák is külföldi iskolák termékei.
Azt hiszem láttam már könyvesboltban is, de W-iskolában biztos hozzáférhető.
Üdv
Hat en nem vagyok benne, de en ugy latom, hogy mar megprobaltak nemegyszer oszefoglalni roviden. Dehat a rovig osszefoglalasra a valasz ugye, az hogy ez tul altalanos az
"ordog a reszletekben van". A reszletesre meg adnak tippeket, hogy hol tudsz utananezni, de az meg nem kell, mert arra nincs idod. Akkor pontosan mit is szeretnel?
Nézd sok időm nincs utánaolvasni bevallottan hosszú és bonyolult könyvekben. Viszont a rövid összefoglalásban azt szeretném, ha nem olyan célok jelennének meg, amiket mindenki vall, csak azt mondjuk, hogy mások nem érik el ezeket a célokat, de mi igen. Az antropozófia jelent itt meg, mint specifikum, arra lettem volna kiváncsi, hogy mi a lényege. Én személyemben igyekszem arra, hogy amit csinálok, amiben hiszek, azt el tudjam mondani 5-10 mondatban, nagyjából közérthetően.
Persze, hogy a legtöbb helyen egyik vagy a másik része nem valósul meg, esetleg egyetlen része sem:-((( Viszont ez mutatja, hogy az ilyen nemes célok felsorolása, amit Dcsh is tett, önmagában egyszerűen nem informatív. Olyan, mint amikor egy-egy politikai párt kijelenti, hogy az ország érdekében munkálkodik... Ez töltelékszöveg: az információ ott kezdődik, hogyan...
" Csak azt reméltem, hogy ti, akik benne vagytok, csináljátok, hisztek benne, kapásból össze tudjátok foglalni a dolog lényegét néhány mondatban. "
Hat en nem vagyok benne, de en ugy latom, hogy mar megprobaltak nemegyszer oszefoglalni roviden. Dehat a rovig osszefoglalasra a valasz ugye, az hogy ez tul altalanos az
"ordog a reszletekben van". A reszletesre meg adnak tippeket, hogy hol tudsz utananezni, de az meg nem kell, mert arra nincs idod. Akkor pontosan mit is szeretnel?
Az igaz, hogy az altalad idezett mondatot barmelyik iskolaigazgato beirna az evnyito beszedebe, mert milyen jol hangzik, csak az megint mas kerdes, hogyhy megvalosul-e az iskolaban vagy sem. Sajna legtobbszor egy normal suliban nem. Emlekszem hanyszor csuklottam a magambafolyotott rohogestol a kozepsulis evnyitokon, mert a iszonyuan vaskalapos, maradi , szuklatokoru iskolam igazgatoja olyan dolgokat volt kepes mondani evnyiton, hogy az szoges ellentetben alt a gyakorlattal.
Nem vagyok tanárszakos (sem :-)), egyszerű műszaki.
Az a baj, hogy az egyik könyv helyett, amit nem lesz időm elolvasni, ajánlottál egy másikat, vagy egy posztgrad képzést, amire aztán végképp nincs időm. Különben, amit leírtál, azzal nagyrészt mindenki egyetért, meggyőződésem, ha bármely magyar iskola igazgatója elé leteszed ezeket a mondatokat:
Aki .......ba jár, az elvileg olyan emberré kell váljon, aki nyitott a világ dolgaira, képes előítéletmentesen befogadni dolgokat, aztán képes a befogadott dolgok rangsorolására és ítélethozatalra, választásra. A világot igaznak érzi, és megtalálja azt az utat és lehetőséget, ahogyan a világon változtatni tud, akármilyen kis mértékben is. Tudja, hogy a világ nélküle más lenne, és hogy ő egyszeri megismételhetetlenségével a világ fontos része. Képes tanulni, változtatni, van is hozzá kedve, mert szabadon választ (ami persze lehet két rossz közötti választás is).
különösebb habozás nélkül aláírja, akármilyen iskolát vezet is. A ... helyébe beírja a saját sulija nevét, és gond nélkül, igaz hittel elmondja az évnyitón a csillogó szemű szülőknek. Hiszen ebben mindenki egyetért, ahogy manapság már közhelyszerűen mondani szokták: az ördög a részletekben van, a hogyanban.
Egy példa, azt írod, hogy a waldorfban a cél elsősorban képességfejlesztés, nem pedig a lexikális tudás elsajátíttatása. A kérdés itt, mint rengeteg más helyen is, nyilván az arányok kérdése. Ugyanis - meggyőződésem szerint - bizonyos lexikális tudás nélkül nem lehet képességet sem fejleszteni. Primitív példával: nem tudom az idegen nyelven összekombinálni a szavakat kreatív módon, ha nem ismerek egy csomó szót lexikálisan. A kérdés az arányokon van.
Amúgy megértem, hogy nyilván neked sincs időd összefoglalni, mint ahogy nekem sincs időm alaposan utánanézni. Csak azt reméltem, hogy ti, akik benne vagytok, csináljátok, hisztek benne, kapásból össze tudjátok foglalni a dolog lényegét néhány mondatban.
Hát elég reménytelennek tűnik, de alkalomadtán esetleg megpróbálhatok valamit írni a dologról. Addig is esetleg ajánlanám Popper Pétertől az Önmagába térő ösvény c. művet, amiben a keleti emberképről tudhatsz meg sokat, és az nagyrészt megegyezik a steinerivel.
Aztán meg annyi most kutyafuttában, hogy a waldorfban a cél elsősorban képességfejlesztés, nem pedig a lexikális tudás elsajátíttatása. A képességfejlesztés alatt a tanulási képesség is értendő, de nem csak az.
Aki waldorfba jár, az elvileg olyan emberré kell váljon, aki nyitott a világ dolgaira, képes előítéletmentesen befogadni dolgokat, aztán képes a befogadott dolgok rangsorolására és ítélethozatalra, választásra. A világot igaznak érzi, és megtalálja azt az utat és lehetőséget, ahogyan a világon változtatni tud, akármilyen kis mértékben is. Tudja, hogy a világ nélküle más lenne, és hogy ő egyszeri megismételhetetlenségével a világ fontos része. Képes tanulni, változtatni, van is hozzá kedve, mert szabadon választ (ami persze lehet két rossz közötti választás is).
Hogy hogyan lehet ilyen emberré nevelni valakit az iskolában, az van abban az Ált. embertanban (többek között). Elég nehéz olvasmány.
De te, kedves halihó, tanárszakos (is) vagy, ugye? Ha érdekel a dolog, akkor van posztgrad tanárképzés Solymáron...
Egyébként az állandó összehasonlítgatás a gyógypedagógiával talán pont a képességfejlesztés hangsúlyozása miatt adja magát.
A találkozóra nem megyek, ha lesz, mert nem pesti vagyok, és sok régi elkötelezettségemnek sem tudok eleget tenni időhiány miatt.
Hédi
En egyszer felvetettem, de eddig ha jol emlekszem csak leha reagalt ra....
Ha van erdeklodes, le kene irni es akkor lehetne bovebben tervezni.
Nem mindegy, hogy 20-an leszunk vagy 6-an.
Kösz a választ. Gondolom, hogy legjobb lenne Steiner vonatkozó művét elolvasni, de mostanában erre nemigen lesz időm. Össze lehetne ennek lényegét foglalni dióhéjban, vagy ez reménytelen?
Kedves Vajk! A találkával mi lesz? Vagy csak egy kósza ötlet volt?
Más. Tud valaki arról, hogy idén is lesz Óbudán Szent György-napi buli a Fő téren? Ha igen az a jövő héten esedékes. Ott esetleg találkozni is lehetne. Hm?
A kérdés:
Egy kérdés kezd egyre inkább megfogalmazódni bennem: mi a Waldorf pedagógia lényege? Ugyanis (subjektív
összefoglaló) számomra úgy tűnik, hogy az eredeti Steiner féle antropozófiát kisöpörtétek, ami számomra
koncepcióként látható maradt az egy, a gyerekre való odafigyelést hangsúlyozó, érzelmi biztonságot hangsúlyozó, az
egyéni tempót, adottságot tiszteletben tartani akaró iskola. Ennyi?
Az én válaszom pedig:
Kívülről nézve ennyi, de a tanításhoz és a gyerekekkel való foglalkozáshoz az antropozófia adja az alapot, illetve Steiner Általános embertan c. műve az alap. Az pedig antropozófiai ihletésű. Ebben van a magyarázat arra, hogy mit miért csinálunk, miért akkor. A mai modern pszichológiai kutatások sok mindenben ugyanazt mondják, amit ez az alapmű, csak más a terminológia.
Egy régi kérdésem erejéig visszatérnék az eredeti témához. Elnézést, hogy magamat idézem, de feltettem egy kérdést jó régen, amire az avatott Waldorfosok nem reagáltak, egyedül Faxni, akit nagyra becsülök, de szintén kívűlről látja a W. iskolákat. Talán egyszerűbb ideírnom, mint a hozzászólás sorszámát megadnom (olyan 232 körüli, ha jól emlékszem). Szóval:
Egy kérdés kezd egyre inkább megfogalmazódni bennem: mi a Waldorf pedagógia lényege? Ugyanis (subjektív összefoglaló) számomra úgy tűnik, hogy az eredeti Steiner féle antropozófiát kisöpörtétek, ami számomra koncepcióként látható maradt az egy, a gyerekre való odafigyelést hangsúlyozó, érzelmi biztonságot hangsúlyozó, az egyéni tempót, adottságot tiszteletben tartani akaró iskola. Ennyi?
Más: Vajkkal annyiban egyetértek, hogy magam is 1 nicket használok, és nem félek, hogy valaki jellemrajzot készít rólam a hozzászólásaim alapján. Mit csináljunk, ha egyszer ilyen vagyok? Lehet, hogy szép lenne, ha legalább szégyellném, de célul azt tűztem ki, hogy igyekezzem név nélkül is olyan lenni, mint névvel. Épp ezért kerülni is igyekszem a személyeskedő vitákat...
"Mármint összes műveidre, persze csak szúrópróbaszerűen, és megállapítottam, hogy tényleg nem érdemes foglalkozni a dologgal, annyit nem érsz."
Na legalabb ebben igazat adsz nekem.
"El sem hinnéd, mennyire fel lehet térképezni egy ember személyiségét már pár száz hozzászólásból!"
Nem, valoban nem hiszem, hanem pontosan tudom. Ha elolvastad a hozzaszolasaim egy reszet, talan benne voltak azok a jelleguek is, melyekbol rajohetsz miert is tudom ilyen pontosan...
Bujkaljon az, akinek van ra oka, igaz?
Kivancsi lennek, te miert ovakodsz attol, hogy a beszelgetotarsaid megismerjenek? Ez nekem azt mutatja, hogy "buszken mered vallalni a velemenyedet es igen osszetett egyenisegedet" Ami nagyon nemes emberi tulajdonsag, foleg ha nem parosul szimpla fikazassal, mint ahogy ez nalad tetten erheto. Merthogy nem ervelsz, nem indokolsz, csak kijelentesz.
Osszegezve a dolgot azt hiszem egy ideig igen szarul ereznem magam (onbecsules, onertekeles, ilyesmi miatt), ha barmiben is igazat adnal vagy neadjisten enyhulne az ellenszenved iranyomban:)
Az nagyon gaz lenne....
Hello mindenki!
Egy ideje már megint olvasgattam csak,ennyire futotta az időmből. Én nem értem, hogy van egyeseknek ennyi ideje!
No, Vajk. Azért szakítottam rád is:). Mármint összes műveidre, persze csak szúrópróbaszerűen, és megállapítottam, hogy tényleg nem érdemes foglalkozni a dologgal, annyit nem érsz. Jó hecc lett volna kipróbálni a változatosság kedvéért az internetes profilozást, néhány kolléga ezzel szórakozik. A komoly dolgok után némi kikapcsolódás. Én egyébként óvakodnék egy néven túl sokat nyilatkozni, pláne vállalati mailcímről! El sem hinnéd, mennyire fel lehet térképezni egy ember személyiségét már pár száz hozzászólásból!
Rólad is kialakult egy meglehetősen lehangoló jellemrajzom, inkáb megtartom magamnak. És én is szívesen elbeszélgetnék a csemetéddel, de inkább néhány év múlva, a gondok jelentős része ugyanis a kiskamasz-, és a kritikus tinédzserkorban jelentkezik. A nevelés során elkövetett hibák jó része akkor üt vissza! Sok szülő nem érti, hogy az ő csodálatos, édes, aranyos, nemegyszer "hihetetlenül" szófogadó csemetéje miért pont akkor őrül meg.
És az esetek töbségében bizony a gyökerekig kell visszamenni.
Ó, most nem keresek vissza, de valaki a minap megjegyezte, hogy a négyéves csemete számítógépéről ír... Az baj. Mármint a korai számítógépezés. Csak megjegyzem, és esetleg tanácsolom, senkire nem erőltethetem rá a véleményemet, de átkozottul veszélyes a dolog. Bő éve lehetet már, hogy olvastam egy tanulmányt eme ügyről. Nyugaton már nem az első PC generáció nőtt fel, és van egy bizonyos pszihiátriai defekt, ami egyértelműen és kimutathatóan a korai számítógéphasználat következménye. Az egy dolog, hogy a számítógép használata milyen lelki elváltozásokat okoz. Ami szerintem rémisztő, az a fizikai elváltozás. MR scannerrel /az agy átvilágítására szolgál és szerkezete tanulmányozható vele/ kimutatták, hogy egy bizonyos fajta lelki torzulás oka az agy felületi tekervényeinek - próbálom egyszerűen megfogalmazni, remélem, sikerrel, szóval azokról a barázdákról beszélek - torzulása. Ezek a bizonyos barázdák ugyanis kilenc-tíz éves korra formálódnak véglegesre. Arról még folyik a vita, pontosan miért teszi azt a számítógép használata, amit tesz, de ezeket a barázdákat torzítja méghozzá jellegzetesre. A gond körülbelül húszéves korban jelentkezik, szóval van ennek egy jó kis kifutási ideje! Hátrányosan befolyásolja a hosszútávú memóriát, és a stressztűrő képességet. Jellemző tünete az ok nélküli "idegroham". No, ez egy elmélet, aminek már létezik azért több éves szakirodalma, komoly kutatómunka áll mögötte, de azért cáfolják is. Én mindenesetre komolyan veszem, mert jobb félni, mint megijedni! Sziasztok!
