A regiek ertettek az ilyesfajta kotesekhez, engedjen is, de tartson is ha kell. Halasz, vadasz, tengerjaro harcos nepseg a kotesek mesterei. A gyakorlottak igen finoman tidnak hangolni. Az ostromgepek feszitokoteleit is ''megpenditve, hallassal'' ellenoriztek. Az oldas es kotes letfontossagu tudomany volt, Odusszeusz mint ''jo zenesz'' ajza fel az ijjat.
Az egyiptomi, indiai, afrikai hangszereken meg ma is lehet latni, amint hurkokkal, csomokkal hangolnak. Ez a ''gyuru'' lehet bor, fonal, vaszon, az okorban, de ma is hasznalatos praktika, hogy a hangszer jarmara feltekert, a hurral osszekotott gyuruszeru csomot faggyuzzak, hogy tartasa legyen, ne szaradjon ki, de engedjen is ha fel vagy letekerik hangolasnal.
Ugy hivtak hogy kollopes.
'' A testhez két szarvszerű nyúlvány csatlakozik, melyek egy vékony, henger formájú keresztrudat (zügon) tartanak. Erre tekeredik a húrok (khordai, neürai) egyik vége egy-egy bőrből vagy textíliából tekert, elforgatható, elcsúsztatható hangológyűrű (kollopsz) közvetítésével. A húrok másik vége húrlábon (magasz) áthaladva a húrtartóhoz (khordotonon) fut.''
Igen, ket fia van, es a szovegkornyezet is igy adja. Koszonom, kedves Gyongyvirag.
Elbucsuztam tole egy ''Foljelentessel''. Majd kiegeszitem neki ajanlott zenekkel.
Följelentés
Jó ember volt Uram. Rapsic. Az utolsó orvhalász. Nádasba rejtett ladikja elsüllyed, elkorhad. Tengerlátta hálót kért, a maga szőtte már nem készül el, szögekre feszítve marad a deszkán, elkötetlen fonalakkal. Küldtem volna, törvényt szegve, de megijedtem. Úgy húzta a hálót, mintha nem is lett volna fáradt a szíve. Megyünk csizmásan, horgászbottal álcázva, a vödörben a háló. A halakat kémlelő görög, és a világgal, emberrel, a világért és az emberért perlekedő költő. Ha elkapnak minket, hasztalan a védőbeszéd. A dolgom hogy füleljek, ügyefogyott horgászt tettetve, ha jön a járőr. Árpád húzza az evezőt, térül-fordul, oldalaz, táncoltatja a ladikot, fölszedi a hálót a halakkal, mintha a tolvajok istene adná a ritmust, és nem egy szívbe ültetett szerkezet. Szerencsére nem kell a tudományom, a vízből mentés, nem rántotta a tóba a háló. A vödör is megtelt halakkal, föllélegezhetek a parton, lám-lám, engem is várnak nádszálak, pirosra érett tövekkel, hogy pánsípnak metszem őket. Úgy volt, hogy ősszel jön Árpád hozzánk a tengerhez, verselni, halászni. Elhozta volna a lyrát is, mit neki készítettem, kecskeszarv karokkal, hogy igazítsak rajt, hangoljam. De most elszótlanodtam. Csak a nádasából való pánsíp szól érte, meg félbemaradt énekek, a verseire.
Tudtam, hogy eljössz. Esténként kulcsra zárom az ajtót körülbástyázom maga könyvekkel, gyerekek zsivajával – azok a könyvek ott a polcokon, szőnyegen tárt, béna szárnyú különös madarak hevernek szanaszét – aláhúzott szavakkal, bizonytalan ceruzajegyzetekkel, piros kérdőjelekkel a lapszéleken azok a kis fehér kartonlapok egy világszótár cédulái csupán a legnélkülözhetetlenebb szavakkal s mégsem akar sikerülni – egyre több a lefordíthatatlanabb a világban? néha kijövök ide a konyhába, senkit se zavarjak áthallom a szomszéd szobából fiam szuszogását lángra fujkálják szemem kialvó parazsát tölts még vörösbort – megszoktam, hogy itt ég előttem a pohárban az abrosz zöldjén, mezőben kicsiny őrtűz valami elképzelt éjszakában?
''The askoliasmos, or dancing on a leather bag filled with air and smeared with oil, at the festivals of Dionysus, was likewise traced to Icarius, who was said to have killed a ram for having injured the vines, to have made a bag of his skin, and then performed a dance. (Hygin. Poet. Astr. ii. 4.) Another tradition states that the murderers of Icarius fled to the island of Cos, which was therefore visited by a drought, during which the fields were burned, and epidemics prevailed. Aristaeus prayed to his father, Apollo, for help, and Apollo advised him to propitiate Icarius with many sacrifices, and to beg Zeus to send the winds called Etesiae, which Zeus, in consequence, made blow at the rising of the dog-star for forty days. One of the Attic demi derived its name from Icarius. (Apollod. iii. 14. § 7; Paus. i. 2. § 4; Hygin. Fab. 130, Poet. Astr. ii. 4, 25; Serv. ad Virg. Georg. i. 67, 218, ii. 389; Eustath. ad Hom. pp. 389, 1535; Tibull. iv. 1, 9; Propert. ii. 33, 29 ; Ov. Met. vi. 126, x. 451; Pollux, iv. 55; Steph. Byz. s. v. Ikaria; Hesych. s. v. Aiôra, Alêtis.)''
Askoliasmos Askoliasmos (grch. für "Sprung mit wackeligem Fuss") war vor allem in Attika ein beliebtes Gesellschaftsspiel. Namensgebend war hierbei wohl das Fest der Askolien am 28. November; der zweite Tag der Dionysischen Feiern. Man könnte das Spiel schlichtweg als Schlauchtanz bezeichnen. In Italien breitete sich das Spiel als Belustigung bei den Festen rund um die Weinlese aus.
Für das Spiel benutzte man einen mit Wein (seltener mit Luft) gefüllten Weinschlauch. Dieser wurde bei obigem Fest aus der Haut einer dem Dionysos geopferten Ziege hergestellt; ansonsten aus Schweinshaut. Um die Sache zu erschweren, fettete man den Schlauch ein. Aus literarischen Überlieferung ist zu erschliessen, dass die Meister ihres Faches die Tänze auch nur auf einem Bein ausführen konnten.
Askoliasmos-Spiel; ein Spieler ist gerade hingefallen und wird betreut, der nächste Spieler steigt bereits auf den Schlauch; Mosaik aus Ostia, 2.Jh.n.Chr. (c) Staatliche Museen, Berlin
1. [...], az anaphlystusi Leosthenes fia, athenaei államférfiú, a ki a chaeroneai csata után azt indítványozta, hogy Demosthenest nagy érdemeiért és önfeláldozásáért arany koszorúval tüntessék ki, a mit a macedoni párttól megvesztegetett Aeschines ellenzett. Az utóbbinak beszéde és Demosthenes diadalmas válasza (peri stejanou) ránk maradt. Plut. Demosth. 24. –
2. ’[...] új perzsáúl Tiszifún, népies nevén Ták i Kiszrá, azaz Chosroës trónja, város a Tigris balpartján Seleuciával szemben, melynek mintegy külvárosa volt. Miután a rómaiak Seleuciát Kr. u. 165-ben elpusztították, C. lett Assyria tart. legjelentékenyebb városa, majd a parthus királyok téli székhelye. A középkor első századaiban a két várost Madainnak (a m. «városok») nevezték. A Kr. u. 9. században az Abbaszídák családjából származott kalifák a C.-ból vett építő anyagból Bagdad fővárosuknak vetették meg alapját. Ekkor D. végképen hanyatlásnak indult. Csak az arab korszakból maradt fenn néhány rom. – Strab. 16, 743, Pol. 5, 45. Proc. b. Pers. 2, 28. Jos. ant. 18, 2, 4. 9, 9. Ptol. 6, 1, 3, 8, 21, 4. Plin. n. h.6, 30. Amm. Marc. 24, 2. Spiegel. Erân. Alterthumskunde, I, 177. III gyakran, kivált 47. 140.
Headword: Ἀσκὸς ἐν πάχνῃ Adler number: alpha,4177 Translated headword: a wine skin in a frost Vetting Status: low Translation: David says: "I have become as a wine skin in a frost."[1] A wineskin when heated becomes porous and when inflated it swells, but in the frost it is hardened and frozen. Thus also the nature of the body becomes complacent with luxury and is swollen, but with ascetic training it is humbled and oppressed. And Paul is a witness to this, saying: "But I oppress my body and treat it as a slave, lest somehow I, having exhorted others should myself become disreputable."[2] For also the prophet, when he was pursued by Saul, was stronger than his sufferings, but after enjoying peace he was injured by the switches from luxury; he humbled his body and renewed his memory of the divine laws. Also wineskin of Ktesiphon [ἀσκὸς Κτησιφῶντος ]; Aristophanes [writes]: "According to our customs, at the trumpet signal drink your pitchers; whoever drains his first will win the wineskin of Ktesiphon."[3] For in the Pitchers[4] there was a contest concerning who could drain his pitcher first, and the winner was crowned with a wreath of leaves and got a skin of wine. At a trumpet signal they would drink. Ktesiphon was ridiculed for being fat and paunchy. An inflated wineskin was set forth in the festival of the Pitchers, on which those drinking in the competition would stand. The first one to finish his drink won, and got a wineskin. They drank a certain measure, a choa, of wine.[5] Also to bear a wineskin [ἀσκοφορεῖν ]. In the Dionysiac processions, some things were done by the townspeople, but others had been assigned to the metics to do by the lawgivers. Accordingly the metics would put on chitons which had a crimson color and carry troughs;[6] wherefore they were called tray-bearers [skaphêphoroi]. The townspeople wore whatever clothing they wanted and carried wineskins on their shoulders, wherefore they were called "wineskin-bearers" [askophoroi]. Also a proverb: to be spooked by a little wine-skin [ἀσκωῖ μορμολύττεστηαι ], [applied] to those who are frightened absurdly and for no good reason.[7] Also ἀσκολιαζω ["dancing as at the Askolia"]; the Athenians had a festival, the Askolia[8], in which they would hop on wineskins to the honor of Dionysus.[9] The creature[10] appears to be a natural enemy of the vine. In any event an epigram appears addressed to a goat that goes like this: "devour me to the root, yet all the same I will bear fruit; enough to pour a libation for you, goat, as you are being sacrificed."[11] "Dance on a wineskin" meaning [to dance] on the other [leg]; strictly askôliazein is to hop on wineskins for sport. In the middle of the theatre they placed wineskins which were inflated and oiled and when they hopped onto these they slipped; just as Eubulus says in Damalia[12]: "And in addition to these things, they put wineskins in the middle and hopped and guffawed at those who fell off the track." Also [sc. attested is] ἀσκωλιάζοντες , those who hop on one foot and who lag behind those [who move] according to nature. "He, it seemed to me, came to his master in his rush from the [temple] of Asclepius hopping on one of his feet and when at daybreak the paean to Asclepius was sung, he showed up as one of the chorus dancers. He stood in the line as if he'd been given his stance by some chorus director, and as much as he was able he tried to sing along with the bird-like strain."[13] Also ἀσκωλιασμός likewise, going on one foot. Wineskins smeared with salt become better.[14] Greek Original: Ἀσκὸς ἐν πάχνῃ: ὁ Δαβὶδ λέγει, ὅτι ἐγενήθην ὡς ἀσκὸς ἐν πάχνῃ. ὁ ἀσκὸς θερμαινόμενος χαυνοῦται καὶ φυσώμενος ἐξογκοῦται, ἐν δὲ τῇ πάχνῃ σκληρύνεται καὶ πήγνυται. οὕτω καὶ τοῦ σώματος ἡ φύσις χαυνοῦται μὲν τῇ τρυφῇ καὶ ἐξογκοῦται, τῇ δὲ ἀσκητικῇ ἀγωγῇ ταπεινοῦται καῖ πιέζεται. καὶ τούτου μάρτυς ὁ Παῦλος βοῶν: ἀλλ' ὑποπιέζω μου τὸ σῶμα καὶ δουλαγωγῶ, μή πως ἄλλοις κηρύξας αὐτὸς ἀδόκιμος γένωμαι. τοιγάρτοι καὶ ὁ προφήτης, ἐπειδὴ διωκόμενος ὑπὸ τοῦ Σαοὺλ κρείττων ἦν τῶν παθῶν, εἰρήνης δὲ ἀπολαύσας τοῖς ἀπὸ τῆς τρυφῆς ἐβλάβη σκιρτήμασι, ταπεινώσας τὸ σῶμα τῶν θείων νόμων τὴν μνήμην ἀνενεώσατο. καὶ Ἀσκὸς Κτησιφῶντος: Ἀριστοφάνης: κατὰ τὰ πάτρια τοὺς χοὰς πίνειν ὑπὸ τῆς σάλπιγγος: ὃς δ' ἂν ἐκπίῃ πρώτιστος, ἀσκὸν Κτησιφῶντος λήψεται. ἐν γὰρ ταῖς Χοαῖς ἀγὼν ἦν περὶ τοῦ ἐκπιεῖν πρῶτόν τινα χοᾶ, καὶ ὁ νικῶν ἐστέφετο φυλλίνῳ στεφάνῳ καὶ ἀσκὸν οἴνου ἐλάμβανε. πρὸς σάλπιγγας δὲ ἔπινον. ὁ δὲ Κτησιφῶν ὡς παχὺς καὶ προγάστωρ ἐσκώπτετο. ἐτίθετο δὲ ἀσκὸς πεφυσημένος ἐν τῇ τῶν Χοῶν ἑορτῇ, ἐφ' οὗ τοὺς πίνοντας πρὸς ἀγῶνας ἑστάναι, τὸν προπιόντα δὲ ὡς νικήσαντα λαμβάνειν ἀσκόν. ἔπινον δὲ μέτρον τι οἷον χοᾶ. καὶ Ἀσκοφορεῖν. ἐν ταῖς Διονυσιακαῖς πομπαῖς, τὰ μὲν ὑπὸ τῶν ἀστῶν ἐπράττετο, τὰ δὲ τοῖς μετοίκοις ποιεῖν ὑπὸ τῶν νομοθετησάντων προσετέτακτο. οἱ μὲν οὖν μέτοικοι χιτῶνας ἐνεδύοντο χρῶμα ἔχοντας φοινικοῦν καὶ σκάφος ἔφερον: ὅθεν σκαφηφόροι προσηγορεύοντο. οἱ δὲ ἀστοὶ ἐσθῆτα εἶχον, ἣν ἐβούλοντο, καὶ ἀσκοὺς ἐπ' ὤμων ἔφερον: ὅθεν ἀσκοφόροι ἐκαλοῦντο. καὶ παροιμία: Ἀσκῷ μορμολύττεσθαι, ἐπὶ τῶν εἰκῆ καὶ διακενῆς δεδιττομένων. καὶ Ἀσκωλίαζον: ἑορτὴν οἱ Ἀθηναῖοι ἦγον τὰ Σκώλια, ἐν ᾗ ἥλλοντο τοῖς ἀσκοῖς εἰς τιμὴν τοῦ Διονύσου. δοκεῖ δὲ ἐχθρὸν εἶναι τῇ ἀμπέλῳ τὸ ζῷον. ἀμέλει γοῦν καὶ ἐπίγραμμα φαίνεται πρὸς τὴν αἶγα οὕτως ἔχον: κἤν με φάγῃς ἐπὶ ῥίζαν, ὅμως δ' ἔτι καρποφορήσω, ὅσσον ἐπιλεῖψαι σοὶ, τράγε, θυομένῳ. Ἀσκωλίαζε δὲ ἀντὶ τοῦ ἅλλου: κυρίως ἀσκωλιάζειν ἔλεγον τὸ ἐπὶ τῶν ἀσκῶν ἅλλεσθαι ἕνεκα τοῦ γελωτοποιεῖν. ἐν μέσῳ δὲ τοῦ θεάτρου ἐτίθεντο ἀσκοὺς πεφυσημένους καὶ ἀληλιμμένους, εἰς οὓς ἐναλλόμενοι ὠλίσθαινον: καθάπερ Εὔβουλος ἐν Δαμαλίᾳ φησὶν οὕτως: καὶ πρός γε τούτοις ἀσκὸν ἐς μέσον καταθέντες ἐνάλλεσθε καὶ καγχάζετε ἐπὶ τοῖς καταρρέουσιν ἀπὸ κελεύσματος. καὶ Ἀσκωλιάζοντες, ἐφ' ἑνὸς ποδὸς ἐφαλλόμενοι, ὑστερούμενοι τῶν κατὰ φύσιν. ὃ δὲ ἐμοὶ δοκεῖν, ὁρμῇ τῇ παρὰ τοῦ Ἀσκληπιοῦ ἐς τὸν δεσπότην ἀσκωλιάζων θάτερον τῶν ποδῶν ἔρχεται, καὶ ὄρθριον ᾀδομένου τοῦ παιᾶνος τῷ Ἀσκληπιῷ ἑαυτὸν ἀποφαίνει τῶν χορευτῶν, ἕνα καὶ ἐν τάξει στὰς ὥσπερ οὖν παρά τινος λαβὼν χοροδέκτου τὴν στάσιν, ὡς οἷός τε ἦν συνᾴδειν ἐπειρᾶτο τῷ ὀρνιθείῳ μέλει. καὶ Ἀσκωλιασμὸς ὁμοίως, τὸ ἐφ' ἑνὸς ποδὸς βαίνειν. ὅτι οἱ ἀσκοὶ ἁλσὶ σμηχόμενοι βελτίονες γίνονται. Notes: [1] Psalm 118:83 LXX. This first paragraph of the entry comes from Theodoret's commentary on it (PG 80, 1848bc). [2] I Corinthians 9:27. [3] Aristophanes, Acharnians 1000-2. See web address 1 below for the text. What follows here derives from scholiastic comment on the line. [4] The Khoes, the second day of the Anthesteria festival; see also chi 369. [5] About three quarts, or 2.8 liters. [6] σκάφος here is in error for σκάφας , trays. [7] Cf. mu 1251. [8] Scholia in three manuscripts provide the correction ἀΣκώλια for the erroneous Σκώλια . [9] From the scholia to Aristophanes, Wealth 1129. [10] Explained in the next sentence. [11] Greek Anthology 9.75. [12] Eubulus fr.8 Kock. (But the title of the play is probably not Damalia; scholars have suggested Amalthea, Daidalos or Damasia.) [13] Aelian fr.98 Hercher (a man from Tanagra experiences a miracle cure); cf. sigma 1606, chi 407. [14] From alpha 1409. Associated internet address: Web address 1 Keywords: Christianity; clothing; comedy; daily life; definition; food; meter and music; poetry; proverbs; religion; stagecraft;
Henry George Liddell. Robert Scott. A Greek-English Lexicon. revised and augmented throughout by. Sir Henry Stuart Jones. with the assistance of. Roderick McKenzie. Oxford. Clarendon Press. 1940.
1. Irjuk a kereso ablakba : Perseus project
2. A Perseus Digital Library keresojebe : LSJ
3. A szotar fejleceben szomezo csikokat latunk, (kek, szurke) a kurzort vezetve rajtuk zoldre valtanak, felvillantva a szavakat. Az also savban ( entry) a keresett szora kattintva megjelenik a limma.
TIMAIOS MÍTOSZA ÉS A KOZMOLÓGIAI PRINCÍPIUMOK Írta: EÁ Hamvas - 2006 Bár az Isten (deus) mellett létező alapelv az anyag (a szöveg görögül is megadja: ὕλη, latin megfelelője a szerző szerint mundus),54 ennek két jelentése is ... www.akademiai.com/index/8P008656V5502624.pdf
