Hogy vagy derekilag/vállilag? Ma is tartottál órát; gondolom, mint eddig is, jól sikerült.
Nem tudom, hogy te emellett mennyit és mit sportolsz.
Te elég jól tudsz angolul, ha jól tudom.
Megadnék két youtube-on működő fizioterapistát, a fiatalabbik 50 éven felettiekre szakosodott, az idősebbnek, aki személyi edző is, is vannak nagyon jó tanácsai és az anatómiai tanácsaik is jól érthetőek. Érdemes belenézni, ha van időd, hátha profitálsz belőle valamit. Pl. amiért én azonnal abbahagytam a lótuszülés gyakorlását, pedig laza a csípőm, de van esélyem, hogy hosszútávon mégis szétb@szom a térdem. Vagy a csípőhajlító izom erősítése, a lumbális gerincfájdalom kiküszöbölésére.
Burgi, egy év már nagyon hosszú idő. Két hónap után "nem olyan fájdalmas" visszaesni, mint egy év után. Egy év munkáját engedni a levesbe .....no az már fájdalmas lenne. Ne tedd.
Egy vajszívű nagyon kedves barátom alig 45 évesen közvetve a kannás boroktól halt meg. Lehet, hogy már említettem is.
Egyik télen, letolt gatyával arccal a hóba bukva, megfagyva találtak rá. A farkát fogta. Tök részegen vizelni akart, orra bukott és megfagyott. Pedig nagyon jó ember volt. Az utlosó bármijét is odaadta volna. :-((
Annyian voltak a temetésén, mint egy kisebbfajta fideszes békemeneten.
Szegeden az egyetemisták körében nagy divatja volt, magam is jelentős mennyiségű vbk-t fogyasztottam a 90-es években. Igaz, nem a divat miatt és nem is proliságom okán, hanem mert az olcsó, savas agóniát előidéző vörösbort így lehetett ihatóvá tenni.
Ehhez még annyit, hogy egyszerűen arról van szó, hogy a rendszer nem tudja megfigyelni önmagát. Az alkoholista gondolkodás esetén ez fokozottan így van, kell egy bizonyos távolság, már kilépve a függőségből, hogy összeálljon a kép.
Nálad ez azért lehet egyszerűbb, mert nem jutottál el ("még?") a függőségig (meglátásom szerint). De pl. nálam is eredetileg szerelmi bánat okozta az ivásom súlyosra fordulását, és hiába tudtam ezt, ennek a tudásnak a frusztrációja csak még mélyebbre húzott a mocsárban. Kihozni belőle a napi szintű magamra figyelés, jógázás, a mély elkötelezettség, az emberek támogatása stb. tudott, csupa, a jelenben történő dolog, a múlton való agyalás erre nem volt alkalmas.
Aztán mikor már kint volt a fejem a vízből, és volt rálátásom az egészre, akkor már azt is láttam, hogy nem önmagában a szerelmi csalódás miatt kezdtem inni, hanem a rossz problémamegoldási képesség, a tapasztalatlanság, a káros otthoni minták, a valószínűleg karmikus függőségi mintázatok együttesen predesztináltak erre.
"A spirituális fejlődés útján át kell mennünk – talán szükségszerűen vagy sorsszerűen – olyan fázisokon, amit nevezhetünk bűnnek, függőségnek vagy rossznak. De ami jó esetben alázatossá, figyelmesebbé, irgalmassá tehet minket. Senkinek sem kívánom, hogy megroppanjon az egészsége, de gyakran betegségek, tragédiák, megpróbáltatások idején történnek minőségi változások a bensőnkben, s válunk lelkileg érettebb emberekké. Még nem találkoztam igazán rossz emberrel. Gyengék vagyunk vagy gyávák, figyelmetlenek és érzéketlenek. Nem sikerül jónak lennünk. De nem vagyunk gonoszok. Számomra az a kérdés, hogy miben bízunk, mit táplálunk, mit erősítünk magunkban. A negatív erők elleni küzdelem köt-e le bennünket, vagy a jó felé fordítjuk figyelmünket. Jálics atya mondása szerint nem a sötétség ellen kell küzdenünk, hanem világosságot kell gyújtanunk. Nem a bűnt kell kiirtanunk, hanem a jót, hitet, szeretetet erősítenünk." (Mustó Péter SJ)
