Igen, lehet, hogy jó lenne, sajna egyelőre kivitelezhetetlen, a környékünkön nem nagyon van ilyen lehetőség.:(
Meg mint mindenkinek a mai rohanó világunkban, sajna az időm is eléggé korlátolt, állandó rohanás, pedig a kedves párom még egy konditermet is berendezett nekem a házunk pincéjében, szobabiciglivel, meg infraszaunával, ezeket sem nagyon használtam ki, de ezen is változtatok, szépen lassan elkezdem a rendszeres mozgást.
Igen, jól halottad, az első 6 hétben csak folyékonyat szabadna. Ez ment is nálam rendesen, amíg egyik nap hirtelen megfeledkezve magamról bele nem haraptam egy gyönyörű almában, és csak akkor ijedtem meg amikor lenyeltem. Vártam, hogy most mi lesz, és hát nem lett semmi, lecsúszott rendesen. Később a sorstársaimmal beszélgetve kiderűlt, hogy első 6 hétben még nincs beszűkitve a gyomrod, csak szoktatnak a gyűrühöz. Sajnos utánna már nem tudtam betartani.
Persze azóta már volt egy szűkítésem, arról már írtam is, most már nem megy le a darabos kaja, csak péppé rágva, meg dec. 11-én megyek a következő szűkítésre, azután még annyi sem fog lemenni. Volt aki kijött a szükítésről, és ott üldögélt a váróba a széken és várt vagy 10 percen keresztül, hogy az a korty víz mit a szájába vett lemegy-e egyáltalán.
Persze ellenkezőjével is találkoztam, aki azt mondta, hogy ő mindent tud enni, csak jóval kevesebbet, és fogy is rendesen.
Meg volt aki arról mesélt, hogy neki már 2 éve fenn van a gyűrű, és még a mai napig minden mozdulatára érzi, hogy ott van és zavarja is. Nekem meg semmilyen gondot nem okoz, csak nyelésnél jut eszembe, hogy hoppá....:)
Nem tudom meséltem-e már, a szűkítésnél volt ott egy csodálatos, majdhogynem modell alakú kishölgy akiről azt hittük kísérője valakinek amikor kiderűlt, hogy ő is gyűrűs, 1,5év alatt majd 60kilójától szabadult meg, és masszíroztatással elérte azt, hogy a bőrén nem is látszik meg.(egyébként Katinka, meg Győzike is gyűrüs)
Amit az este megfogadtam, azt próbálom is betartani, máskor ilyenkor már régen lecsúszott egy kis csoki (sajna egy édességboltban dolgozok:)de most semmi, egy kis nógrádi ropit eszegettem amíg ideért az ebédem, amit a foodexpressztől rendelek , mert így egyszerűbb a kalóriaszámlálás miatt.
Jaj Szegényem! Én többet nem is rinyálok a még leadandó 25 kg-mon. Borzasztóan nem értem, hogy nem fogysz, bármit és bármennyit is eszel, az sokkal kevesebb, mint régen! Én azt olvastam valahol, a gyűrű feltétele után 5-6 hétig csak inni szabad, levest, gyümit stb. Akkor indul be a nagy fogyás sok-sok éhezéssel. Nem így volt?
Azért tarts ki, mást úgysem tehetsz, szorítok Neked és minden jót kívánok minél kevesebb szenvedéssel!!!
Régen jártam erre, köszönöm a biztatást Zahra, Pesztike:) de rámfér a kijózanító vélemény a többiektől, azokat is végigolvastam. És elgondolkoztam, igazuk van....
Nehéz elfogadni,de azt hiszem itt az ideje, hogy komolyan vegyem a dolgokat különben nélkülem fog felnőni 2 kisgyerekem.
Lassan eltelt 2 hónap a műtétem óta, és nemhogy fogytam volna, inkább még híztam is, ismét kiakad a mérleg alattam:(( nem zabálok, hisz azt nem tudok, de mindig megtalálom a módját, hogy egy két kalóriadús finomfalat lecsússzon:((
és tudjátok nekem sokkal kevesebb bűnözés is elég mind másoknak ugyanis mivel betegségem miatt szteroidos gyógyszereket szedek sokkal könnyebben megtapad rajtam.
A mozgás, hát igen, az hiányzik, valamikor aktívan sportoltam egész jó eredményekkel, nem akarok itt ismét a betegségemre hivatkozni, mert tisztába vagyok vele, hogy a túlsúlyom is rengeteget ront a helyzeten, de sajna a betegségemmel együttjáró izületi fájdalmaktól még a járás a mozgás
és néha méga bármilyen tárgyat való megfogás is nehezemre esik.
Megígértem magamnak, és most nektek is, hogy elkezdem egy kis esti sétával, ha tovább nem fog menni hát a ház körül, és ahogy lehet növelem az adagot amíg képes nem leszek legalább kocogni egy keveset.
És elkezdek egy kalóriaszegény diétát naponta többszöri, de kevés étkezéssel.
Tisztába vagyok, hogy a kövérségemet csak magamnak köszönhetem, és ezzel azt hiszem, minden duci tisztába van , még ha néha mással is ámítja önmagát.
Könnyű a "kockahasuaknak" gúnyolódni rajtunk, meg elmondani ők hogyan is csinálnák, de tudjátok emberek vagyunk hibákkal, nem lehet mindenki tökéletes...
Jó lenne ha valaki olyan is elmondaná el itt a véleményét aki lefogyott már a kivánt testsúlyára, és azt tartja is.
"1 vacsitól nem jön vissza 1 kg, ez hülyeség!" - Dehogynem. Simán. Viszont az tény, hogy ez nem 1kg felszedett zsírt jelent. Inkább víz meg a plussz béltartalom. Egy nagy esti kajálás utáni napon nem szabad mást várni, idő kell mire kiürülnek a dolgok.
Nem hülyeség esküszöm! Másnap reggelre 1 kg-val több voltam! A gatyó pedig lötyögött előző nap, másnap már szorított, és ez elszomorított. Főleg, hogy mibe került ez már nekem eddig is, és ahhelyett, hogy folyamatosan lefele menne a mérleg, le-fel, le-fel.
Ha felment rád az a gatyó, semmit nem csesztél el! 1 vacsitól nem jön vissza 1 kg, ez hülyeség! Az a lényeg, hogy ne keseredj el és ne add fel! Ja, és ne méregesd magad nap mint nap (tényleg elég hetente 1X, lehetőleg ugyanazon a napon - mondjuk pénteken, mert 7végén az ember hajlamosabb a kilengésekre - reggel.
Én most besokalltam! Legszívesebben elásnám magam! A 2 hétig leszenvedett 1 kg-mat egy vacsival visszakaptam tegnap! Megőrülök, ez nem hiszem, hogy pusztán vizháztartás kérdés. Pedig olyan boldog voltam, és olyan gatyót vettem fel tegnap, ami még sose ment fel rám! Miért csesztem el??
"külső kontroll nem pótolhatja a belsőt" - Így igaz. Mások segítsége csak a módszer helyes megválasztásában segíthet, például táplálkozási tanácsokkal vagy edzéstervekkel.
"Szerintem pontosan az az embertipus vagy, mint a Csernus, nekem meg ez kell :))) Szerintem a seggberúgás sokszor lényegesen hatásosabb, mint a rávezetés, kérdés az, hogy az ember mennyire tolerálja:)" - Azt hiszem, hogy kissé eltérően gondolkozunk a Csernus módszerével kapcsolatban. Én úgy érzem, hogy ő a seggberúgást éppenhogy nem a rávezetés helyett használja, hanem a rávezetés sokkoló eszközeként. Amire te gondolsz, hogy nap mint nap valaki ott áll melletted egy ostorral, és rád erőlteti a dolgokat, az egészen más. Csernustól először megkapod a hidegzuhanyt, de ha nem fogod fel a lényeget, akkor inkább mutat ajtót, mintsem hogy tovább vesződne veled.
Háát, nem igazán hiszem, hogy jó úton jártok -- a külső kontroll nem pótolhatja a belsőt. Szerintem csakis a saját kedvedért és saját erődből tudsz ennyire fárasztó és sok önfegyelmet igénylő dolgot végrehajtani!
Tegyük föl, h. van egy príma edződ -- akkor ő biztosítja, h. tényleg hasznosan töltsd el az időt a teremben, ha magadtól elég lelkes voltál ahhoz, h. megjelenj ott és amíg fizeted. Ha nem jössz, max. rádtelefonál 1-2 alkalommal. De nem fog melletted állni pl. akkor, amikor a családtagok meg a kollágák mindenféle tiltott élelmiszert próbálnak ráderőltetni (nagy eséllyel meg fogják próbálni, ilyenkor a legtöbb emberből előbújik az ellendrukker), sem az ilyen-olyan bulin meg fogadáson, se nyaraláskor, sem akkor, ha végképp kifogytál a szabadidőből v. anyagi gondjaid vannak... De a saját agyad mindig ott lesz, annál nem létezik jobb parancsosztó.
Elmentem volna hozzád lefogyni, ha értessz a dologhoz és elérhető vagy, de ezek szerint nem véghezvihető a dolog:) Szerintem pontosan az az embertipus vagy, mint a Csernus, nekem meg ez kell:))) Szerintem a seggberúgás sokszor lényegesen hatásosabb, mint a rávezetés, kérdés az,hogy az ember mennyire tolerálja:)
(A sportról talán annyit, hogy már több mint 10 éve járok edzőterembe, bár elég változó intenzitással, különböző okokból voltak hónapos, féléves kihagyások is. Megjártam már 4-5 termet, láttam már ezt-azt, de nem vagyok szakértő.)
Fél v. akár egy egész nap alatt teljesen lehetetlen megállapítani, hogy hízol vagy fogysz-e! -- bocsánat, de már a kísérlet is vicces kicsit. A vízmennyiség a szervezetben simán ingadozik úgy másfél kilónyit, amit a mérleg persze jelez, miközben nem valódi testsúly. Ahogy érdes modorú kollégánk is mondta: ne a mérleggel próbáld a haladásodat nyomonkövetni elsősorban, hanem a ruháiddal meg mérőszalaggal! (Sőt, fényképezőgéppel.) Hetente egy súlymérés, mindig uannak a napnak a reggelén, bőven elegendő! Annál gyakoribbtól csak becsavarodik az ember, teljesen a súlya körül fognak keringeni a gondolatai, miközben a súly csak egy összetevője a jó testi-lelki kondíciónak.
Affene ebbe a bonyolult szervezetünkbe! Igazatok van! Tegnap mérgemben megettem az előző esti maradékot, a gyerekek vacsi maradékát, és nem híztam reggelre!! Persze ez nem bizti, hogy ma is így működne.
"Egyes notórius fogyózóknak éppen, hogy *többet* kéne enniük " - Pontosan. Többet és többször. Sokszor olvasom én is a "pedig ebéd után már semmit sem ettem" kezdetű búslakodásokat.
Így igaz. Még nem került itt szóba, de ajánlatos elővenni egy mérőszalagot, és a fogyást a méreteken is vizsgálni. A súlyvesztés csak egy dolog. A test szerkezete meg egy másik. Egy anorexiásnak is lehet aránytalanul nagy feneke attól függetlenül, hogy a bordái között már szinte átlátni. Itt jön be a nőknél a céltudatos mozgás fontossága is, mert ugye sokszor a diéta először a mell zsírpárnáit kezdi el leginkább bontani, ami persze a legtöbb nőnek egyáltalán nem célja. A céltudatoson azt értem, hogy nem szabad túl sok általános aerob vagy kardio edzés, inkább több legyen a kritikus területekre összpontosító izommunka.
Hát, ahhoz kicsit hosszú... A lényeg, h. kalóriaszegény diéta mellett is lötyöghetnek az ember testrészei, rossz kinézettel-közérzettel meg más kellemetlen tünetekkel társítva; és ha elég kitartóan folytatja, annyira lelassíthatja az alapanyagcseréjét, h. még a 800 kalóriás diétán is hízni fog! Egyes notórius fogyózóknak éppen, hogy *többet* kéne enniük (persze jól megválasztott és időzített dolgokat), akár átmenetileg még súlyosodni is, hogy izmosodjanak.
"Igen, és amíg esznek, csorgathatom a nyálam..." - Belátom, ez sokszor tényleg nem egyszerű, de ennek sajnos ez az ára. Egyébként a nyálcsorgatáskor gyorsul az emésztés is, tehát fogyaszt. :-)
Azért csak olvasd el, ha teheted, amit a 133-ban ajánlottam! Szép dolog a súlyvesztés, mert motiválja az embert, de az igazán pozitív, maradandó hatású eredmény az izom-zsír arány javulása.
