"Azt azért nem gondolnám, hogy a teozófusok alacsonyra akarták volna állítani a mércét."
Én sem gondolnám, hogy ezt akarták volna. De mennyi minden nem úgy sikerül, ahogy szeretnénk.
Olvastam, de most újra utánaolvastam. Steiner itt a hipnózissal kapcsolatban említette a hasi gondolkodást. A hipnózisban pedig az ember tudatának világossága, ébersége alacsonyabb szinten van, mint a fejgondolkodás idején.
Amikor az ember látszólag naygon éber, ám sokat fecseg, az azt jelezheti, hogy ehhez hasonló tudatállapotba süllyedt. Ilyenkor azt mondogatja, amihez olyan gondolkodást nem kell használnia, amihez erőfeszítések kellenek. Azaz az ember lelki élete egészen meghatározott módon a fizikai szervekhez is kötődik. A (has) vagy a máj és a vese gondolkodása tehát - ahogy értem - nem az a gondolkodás, amely éntudatból fakad, hanem az, amely már meglévő, már legalább egyszer gondolt gondolatok felidézését jelenti. Az emlékezéshez hasonlít ez a gondolkodás. Csak azért nem emlékezés, mert a felidéződő gondolatok között van valamilyne logikus összefüggéslánc. Ilyenkor képes olyan módon felidézni gondolatokat, mintha önálló személyiség élne a májban vagy a vesében. - Az ember énje, személyisége a vérhez kötődik és a vérből kiindulva használható a fej a gondolkodáshoz.
Steiner egyébként beszélt arról is, hogy az ember lelki élete a fizika test szerveihez van láncolva. S ha a szerv megbetegszik, akkor a lelki élet egészen sajátosan át tud alakulni.
Nem egészen ez az eset, de amikor kivették a vakbelemet, azonnal észrevettem a lelki életem változását. Olyan állás után kezdtem érdeklődni, ami előtte soha nem érdekelt és nem is volnék igazán alkalmas rá. Ezt én annak tulajdonítottam, hogy vakbelemmel, eddig a vakblhez leláncolt gondolataim a fejbe tolakodtak. Ez azután, max 1 év után elmúltak. De ez annak is tulajdonítható, hogy vért kaptam, talán éppen olyan emberét, akinek éppen az volt a foglalkozása, ami után ezután elkezdtem érdeklődni. A fizikai szervek kioperálásával ugyanis a lelki élet egy része nagyon átalakulhat. Ami eddig le volt kötve, az felszabadulhat. De a vér is szerv. S ha vért kapunk, akkor a vérrel valamilyne lelki hajlandóságot is kapunk. Ez az étertesttel függ össze. Az étertest a szokások, a maradandó hajlamok hordozója. A másik ember vérével az ő szokásainak hatásai alá kerülhetünk. A kioperált szerv éteri része pedig egyrészt részben távozik az embertől, másrészt pedig felszabadulhat, a fizikai szerv hiányában mintegy gátlástalanul feltörhet a feltudatba. (az étertest az emlékezés, a képzetek, gondolatok hordozója)
Tehát a fecsegő ember azért fecseghet, mert valamely szerve túl erősen befolyásolja lelki életét, mintegy hipnotizálja. Vagy azért, mert felszabadult éteri hajlamai, gondolataiEzért fecsegi azt, ami azzal a szervével összefüggő gondolatokból épül fel. Egyébként mindegyik szerv külön személyiséget testesítene meg, ha mindegyik érvényre jutna. - A többes személyiség beteges állapota, ennek egy kírívó esete. Ahány személyiség váltakozik, annyiféle szerv jut időnként jogtalanul érvényre a fejtudatot átmenetileg elnyomva.
A hasi gondolkodás tehát nem érzelmek előtörése, de bizonyos mértékig csak verbalitás. Én inkább elszenvedett gondolkodásnak nevezném, amit persze nem érzünk elszenvedettnek.
Egyébként az alkoholittas, részeg emberek közül azért is lehet olyan sok fecsegő, mert náluk a fejgondolkodás és az én el van nyomva, és az alhasi szervekhez kötődő önállótlan gondolatok utat találnak a beszéden keresztül kifelé. És a részeg ember nem igazán tudja, hogy mit beszél, mert nem ő beszél, nem az énje, hanem talán a mája. Erről még sok mindent el lehetne mondani...
Azt is érdemes megemlíteni, hogy van hasi és fejtisztánlátás is. A hasi tisztánlátás és hasi gondolkodás is elmarad éberségben, tudatfokban a feji tisztánlátástól és a fejjel való gondolkodástól. A gondolkodás és a tisztánlátás között is van összefüggés. Az egyik a másik gyermeke. A hasi gondolkodás ebben az összefüggésben a hasi, az atavisztikus tisztánlátásba való visszaesés egyfajta beteges, lecsupaszított változatának tekinthető.
Egyébként amit Steiner ebben az előadásban gondolkodásnak nevezett, azt a szabadság filozófiája értelmében nem nevezte gondolkodásnak. Lhetene talán passzív gondolkodásnak nevezni, de én inkább csak asszociatív gondolkodásnak nevezném, ami csak strukturálisan hasonlít a fejgondolkodáshoz, de az én a jelenben nincs mögötte tevékeny módon.
Azt azért nem gondolnám, hogy a teozófusok alacsonyra akarták volna állítani a mércét. A hasi gondolkodásról a Ritmusok a kozmoszban és az emberben c. könyvben olvastam. (181.oldal)
Szerintem ez a kérdés több szempontból is helyesen tárgyalható. De nem mindig összeegyeztethetők. Én a megkülönböztetésnek vagyok a híve, mivel általában nagyon egyszerű összemosni a fogalmakat és egy kalap alá venni mindent. (Ez egy luciferi befolyás következménye általában.) Ez van a tudatnál is, ha az alatti és feletti nem különböztetik meg. Bizonyos szempontokból nézve persze elfogadható az is, hogy erre a megkülönböztetésre nem mindig van szükség. Főleg ha túl alacsonyra tesszük a magunk megértése számára a mércét.
Egyébként a tudatalatti alatt is sokfélét lehet érteni: ez nézetfüggő.
Ezt úgy lehet valamelyest összeegyeztetni, ha tudod, hogy melyiknek mi a célja, mi áll a hátterében. Igazságmag mindegyiknél van.
A hasi gondolkodás mint olyan, nekem új. Hol olvastál erről?
Bocsi, hogy már megint én szólalok meg, de lenne kettő kérdésem. Az egyik, hogy valamelyik teozófiai írásban azt olvastam, hogy a tudat az nappali tudatból és a tudatalattiból áll és a kettő igazából egy, felesleges bonyodalmat okozna különállóként kezelni a kettőt. Viszont most olvasom a Gyógyítás kozmikus szimbólumokkal c. könyvet, ami három részre osztja a tudatot: tudatalattira, nappali tudatra és tudat felettire. A tudatalattit hívja belső gyermeknek. Szerintem mind a kettő helyes, de nem tudom hogyan egyeztessem össze a két rendszert? A másik, hogy Steiner beszélt a hasi gondolkozásról és meditációban nagyon erős érzelmeket éltem át a köldököm körül. Ezek az érzelmek a hasi gondolkodás? Vagy az inkább verbális? Steiner ugyanis azt mondta, hogy a has az "fecseg" és a fecsegő emberekre jellemző, hogy a hasi gondolkodás átvette a fejgondolkodás szerepét.
Kaptam a lánykámtól könyvutalványokat és azt gondoltam, hogy akkor most meg vehetném Walter Johannes Stein : A 9. század c. könyvét. ProBook utalványaim vannak,de bolt a rendszerében nem volt egy példány sem. Megígérték , hogy egy bonyolult manőverrel megszerzik nekem, de az még hetekig tartana, mert a zalaegerszegi könyves boltot éppen átalakítják.Ha esetleg valaki be tudna juttatni egy példányt ebből a könyvből a ProBook rendszerébe, akkor nagyon lekötelezne.
Értem. Akkor találkozunk Filippinél ! :) Mindig azt gondoltam, hogy a nehézségek arra is jók, hogy azok a tapasztalatok, amiket átélek, csak közelebb visznek másokhoz. Sokszor, ha életem során nagyon elkeseredtem, akkor mindig kiderült, hogy a körülöttem élők hasonló, vagy sokkal nehezebb problémákkal küzdenek. Annak ellenére, hogy sokáig közalkalmazott voltam, nagyon szeretem a gyárat , ahol most dolgozom és örülök, hogy ezt a világot is megismerhettem.
Nem gúnyolódásként mondom, hanem komolyan gondolom:
Repanse, akkor Neked van itt talán a legnagyobb lehetőséged e téren. Hiszen nagyobb nehézségek árán többet fejlődhetünk. Persze ez ropppant nehéz. De nagyobb erőfeszítésekkel lehet csak nagyobbat is fejlődni. Ilyen körülmények között főként az akaraterő fejleszthető, azt hiszem.
Sajnos én vagyok az a lehetetlen eset, akinek annyira nincs ideje, hogy semmiféle gyakorlatsort nem tudnék folyamatosan csinálni. (3 műszakba járok) De már próbálok az univerzumtól kérni egy egy-műszakos munkát.:D:D ...és elővettem Steiner könyveit , és próbálkozom gyakorolni, bár az elalvás előtti visszaemlékezés egy éjszakás szombati túlóra után reggel fél hétkor már inkább heroikus küzdelem lenne. De remélem majd változnak a dolgok ....
Csak annyit jegyeznék meg, hogy a szellemi látás kialakulásának egyik legelső feltétele, hogy az ember ezzel a tudattal járjon-keljen a világban. Valójában azért SEM vagyunk érzékfeletti érzékelők, mert azért aki ezt tudja, általában az sem úgy tekint sok mindenre, hogy itt nem csak a fizikai síkkal van dolga. S valószínűleg sokszor elkerüli figyelmünket egy-egy pillanatnyi szellemi élmény, amit talán észrevennénk, ha mindennapjainkat olyan tudattal élnénk, amelyben mindennel kapcsolatban benne van az érzékfelettiekkel való konkrét kapcsolat ismerete gondolatok és érzések formájában.
Lucifer a kép- és képzetalkotás képességét adta nekünk. Ő az agyhoz , fejhez kötött értelem szelleme bennünk. Ezért tudunk okosak lenni, de nem bölcsek. De ez elengedhetetlenül szükséges volt, hogy valamikor szabaddá váljunk. A képzetalkotás által szakadtunk el a szellemi hierarchiától.
Amit most írok, ne vedd készpénznek. Csak gondolkodom:
A fantázia képzetekkel, képekkel dolgozik. A valóságtól (az isteni világrend felépítettségétől) elrugaszkodó képzetkapcsolatokat hozunk létre általa. A fantáziába az érzés is nagymértékben belejátszik. A képzetek az érzés által sokszor nem logikusan, de semmiképpen sem a valósághoz igazodóan kapcsolódnak össze. Persze eleinte a gondolkodás is képzetekkel dolgozik. A nagy különbség, hogy ez a valóságnak megfelel. Amennyiben nem felel meg, annyiban fantáziálás is keveredik bele. (Ez a jelenlegi képességeinkre vonatkozik.)
A fantázia létrejöttéhez kell a ritmikus- és keringési rendszer elevensége (érzések). Az éteri gondolkodás, a képzeteken túllépő imaginatív szívgondolkodás -azt hiszem - hasonlít a fantáziához, elevenségében és abban, hogy ez már nem a fejhez kötődik. És ugyanabban a szférában mozog.
A gondolkodás a létező dolgok megismeréséhez, MEGtalálásához szükséges, a fantázia viszont még nem létező dolgok FELtalálásához. Tehát- szerintem - kell legyen kreatív, a fizikai síkon megvalósítható fantáziálás és olyan is, ami nem valósítható meg fizikailag. Szerintem tehát nincs még külön kreativitás, mert a fantáziálás egy része maga a kreativitás.
A gondolkodással - a hétköznapi gondolkodásról van szó - alacsonyabb szinten mozgunk, mint a fantáziában. De a fantázia veszélyesebb "vizeken" zajlik. Azért veszélyesebb, mert nem vagyunk abban a szférában jártasak és igazán tudatosak.
Mit is idéz elő Lucifer? Az érzéki benyomással nem jön mindjárt érzékelésszerűen a dolog lényege, amit bölcsességnek nevezhetnénk, hanem képzettel fátyolozza el a valóságot. Az emberi én azonban a gondolkodással a képzeteken túlmegy, valóságnak megfelelő kapcsolatokat talál és ragad meg; megtalálhatja a lényeget. Ezt nevezhetnénk okosságnak, ami a közvetlenül befogadott bölcsességgel szemben egy árnyszerű bölcsesség. Ez még mindig luciferi jellegű, hiszen halott képzetekkel történik a megismerés.
No, egyelőre ennyi jutott az eszembe és ennyit tudtam gondolni erről. Nem sok. De most abba is kell hagynom...
Néhány napig nem volt netem, meg sok minden összejött, nátha meg magánéleti gondok, de azért elolvastam amit írtál és emésztgettem. Sok minden így már érthetőbb, köszi a segítséget. Nem akarnék senkit a gondjaimmal terhelni, de nagyon nehéz volt az elmúlt félév , remélem már lassan vége a balszerencse áradásának. Minden szenvedés ellenére nagyon sok mindent sikerült megtanulni, megérteni, nagyon nagy tanulságokkal is szolgált ez az időszak. A napokban döbbentem rá arra, hogy a fantáziám segítségével milyen jól el tudok menekülni a valóságból, anélkül, hogy bármi közöm lenne a narkotikumokhoz, vagy az alkoholhoz. (Mindkettőt utálom.) Bistey Zsuzsa előadását hallgattam tegnap előtt és azt mondta, hogy Lucifer elrabolta Szófiát,- aki úgy tudom, hogy a képalkotás képessége bennünk- és csinált belőle fantáziát. Tudnál erről valamit mondani? Mire jó a fantázia? Úgy tapasztaltam, hogy a kreativitás inkább a tudat és a tudat-feletti kommunikációja, nem biztos ez, de erre gyanakszom, tehát a fantáziának szerintem nincs szerepe az alkotásban. Van viszont egy kolléganőm, aki nagyon sokat mesél, őrülten érdekes, színes dolgokat, nagyon szeretem hallgatni, de erősen gyanítom, hogy amiket előad, azok az esetek igazából nem történtek meg, mégis döbbenetes érzés, hogy milyen folyékonyan adja elő őket.
Késő van, lehet, hogy nem leszek összeszedett, de ha alszom rá egyet, nem biztos h leírom.
nos, elkezdtem Török Sándor-t és Steinert olvasni, (most éppen a Budapesti előadásokat), és különféle gondolatok jöttek elő bennem.
Nehéz megfogalmazni, de ahogy olvastam az ásvány-, növény-, és állatvilágról, az emberről, a fizikai- asztrál- és étertestről..., szóval ha ez igaz, és így igaz, akkor mindaz ami lejátszódik nap, mint nap körülöttünk, abból hétköznapi érzékeléssel csak egy töredékét látjuk, érezzük.
és ez olyan döbbenetes... megyek az úton, fúj a szél, fák meg bokrok, más emberek, s ez mind-mind kapcsolatban van különféle síkokkal... vagy ha másként akarom megfogalmazni, az, hogy reggelente "felkel a nap", felébredünk mi, emberek, amögött micsoda nagy szellemi munka, összedolgozás (összhang) van 'odaát'-ról?
Kérdés - az nincs, csak hátha tudok írni a fenti szösszenetre valamit...
Jeanndarcnak igaza van. "Tiszta szemüveg" nélkül nem tisztázhatod érzéseidet, indulataidat sem.
Ehhez nem feltétlenül kell hozzáilleszteni az analógiás gondolkodást. Enélkül is meg lehet szabadulni a nem kívánt érzésektől. A gondolkodásunk most is képszerű. Ha nem képszerű lenne, akkor teremtő volna. Egyelőre - hál' Istennek! - csak képszerű, tehát képekből áll. Ha ezt nem nagyon vesszük észre, annak az az oka, hogy gyenge a gondolkodásunk. Ha például el kezded gyakorolni az esti visszapillantást, akkor egy idő után észre fogod venni, hogy a gondolkodásod tényleg képszerű. Persze ekkor kifejezetten törekszünk is a képeket gondolni. Ekkor mindenképpen meg fogod tapasztalni, hogy a gondolkodásod állhat képekből. De amikor képzeteket, fogalmakat gondolsz a nap folyamán, akkor is képszerű a gondolkodásod, még ha nem is képekben gondolkodsz. Az analógiás gondolkodás azért lehet jó, mert megmozgatja, valamennyire megerősíti a gondolkodást. Még képszerűbbé teszi. Életet ad neki. De az analógiás gondolkodás nem lehet cél, csak eszköz.
Az álomképek az élettestben lévő emlékek, képzetek megelevenedései. Érdekes, hogy ugyanezen képzeteket nappali tudatunkban nem éljük meg ennyire képszerűnek. Mi ennek az oka? A gondolkodásunk erőtlensége. Az, hogy gondolkodásunk túlságosan a fizikai test merevségéhez és élettelenségéhez igazodik. Ezért éljük meg az egyébként képekből álló képzeteinket is csak képzeteknek. Az analógiák keresésével valamenniyre kiszakítjuk gondolkodásunkat a fizikai test béklyjából, de ebben a fantázia is működik, aminek nem sok köze van a gondolkodáshoz. A gondolkodás nem kitalálja az igazat, hanem megtalálja.
Megtalálni pedig elsősorban azáltal tudja, ha előtte önmagában megerősödik. Ezt úgy teszi, ha időről-időre elmélyül olyan gondolatokban, képzetekben, amelyekbe érzések és indulatok nem keverednek. Először tehát meg kell tanulni tisztán csak gondolkodni. Ez a tiszta gondolkodás. Amikor tisztán gondolkodsz, akkor le vannak győzve az indulatok és szenvedélyek. Ha a tiszta gondolkodást gyakrabban és hosszabb ideig is tudjuk végezni, akkor még inkább le lesznek győzve. Akkor az idulatok és szenvedélyek ereje fokozatosan alábbhagy, pontosabban ezek el kezdenek nemesedni... (lásd: rózsakeresztes meditáció)
Igazából arra gondoltam, hogy először az indulatainktól, értelmetlen kívánságainktól , káros szenvedélyeinktől kellene megszabadulni. Hogyan lehet ehhez a folyamathoz hozzáilleszteni az analógiás gondolkodást? És hogyan lehet képekben gondolkodni? Úgy értem, amikor alszunk, álmunkban képeket látunk( az asztrál test és az én nélküli állapotunkban),de lehet ezt tudatosan csinálni, a nappali tudatunkkal?
"Ha jól értem, akkor először az asztrál testet kell megtisztítani, éppen a gondolataink által."
Ebben talán az a nehéz, hogy az asztrál test (tapasztalása és fogalma) és a gondolataink (tapasztalása és fogalma) is a gondolkodásunkban válnak érthetővé. Tehát, úgy tűnik, hogy először a gondolkodásunkat kell megtísztítani a nem odavaló elemektől. Képiesen szólva: egy piszkos szemüvegen át nem lehet tisztán meglátni a valóságot. Valószínű ezért kezdődik a hat alap/mellék gyakorlat is ezzel, a tiszta, következetes gondolkodással.
Sziasztok! Olvasója vagyok a topicnak csak. Olyan sokat még nem tudok, hogy kérdéseket is tegyek fel. Amikor ezt a könyv címet itt megtaláltam , megmutattam a lányomnak, aki most végzi a term gy. és kineziológiával akar majd foglalkozni, ahol ez jól használható. Rákeresett itt a neten, és talált egy helyet: www.polc.hu. A szerző nevét kell beírni, és ez könyv jön rögtön. 1792 ft. 1napos határidővel, 550 ft-ért bárhova szállítják. Vasárnap rendelte meg , és tegnap megkapta. Jó nagyon, azt mondja. hátha valaki még ezután szerzi be. Minden jót kenyérbél!
Julian Barnard: Bach-virágterápia - A növényi forma szerepe a gyógyításban
Egy angol szerző, nagyon jól ír a növények "gesztusa", és a növények által hordozott gyógyító hatás összefüggéseiről. A dornachi antikváriumban is láttam a könyv angol kiadását.
Itt lehet megszerezni a legolcsóbban: www.viragterapia.hu
Nem értelek: te igen is az vagy, aki te vagy, nem valaki más.
Van valamid, ami veled van kitöltve. De ez a valami egyelőre nem nevezhető tisztának. És sokszor azt hisszük, hogy mi piszkok vagyunk...
A kundalini az asztráltestben lévő megismerési erő. Asztráltestedben ez halál után azonnal működőképes, ezért mindent érzékelsz, ami veled történik.
Ha leveted asztráltestedet, akkor gondolom továbbra is veled van, csak éppen nem az asztráltestben működik, hanem az énedben. De ez nem biztos.
Ezt abból gondolom, hogy a földön az asztráltestedben akkor kezd működni bármilyen észlelő erő, ha asztráltested egy részét szelleméned részévé alakítottad. Ez viszont mindenképpen veled marad a szellemi világban is, ezt nem veted már le soha.
Ha viszont még nem működik ez az erő a földi életedben, akkor a halál után is az az erő működik, ami valamiféle csírájának tekinthető a szelleménnek. És ez a kundalini csírájának is tekinthető.
Köszönöm nektek a választ.Eleinte örültem annak, hogy a dolog így van, ahogy írjátok, de most már inkább egy kicsit furcsán érzem magam tőle, mert igazából akkor én nem is én vagyok, hanem valaki más. Még azt szeretném kérdezni, hogy a kundalini az egy kígyószerűen összetekeredett energia, valahol a gyökér csakra környékén. A keleti tanítások szerint ezt kell feltornázni, végig a gerincen, ha valaki meg akar világosodni.Nem tudom, hogy melyik tagunkban van ez az energia, de hol van akkor, ha valaki két inkarnáció között van, vagyis nincs fizikai testben? (Leszögezném, hogy a kérdésem csak elméleti, mert semmiféle jóga gyakorlatot nem áll szándékomban végezni, csak kíváncsi vagyok. Onnan jött a kérdés, hogy beleolvastam Scaligero :Grál című könyvébe.)
1., Végső soron mindennek isteni eredete, azaz szellemi oka és forrása van.
2., A három testünket és az ént is "kaptuk" a teremtés bizonyos szintjeire fejlődő hierarchikus lényeitől.
3., Az én sajátossága, hogy ezzel az ember is önálló, teremtő lénnyé válhat a jövőben.
4., Az emberség alapvetően az énnek ebben a lehetséges szabaddá válásában rejlik, ami először a tárgyi tudatig jut el. Azaz az istenitől függetlenné válhat egyre nagyobb mértékben és egyre több területen vagy szinten.
5., Persze ehhez úgy jutunk, hogy az isteni-szellemi világrendben lévő szellemet (igazság, szépség, jóság) magunkba fogadjuk, magunkba (énünkbe) építjük.
6., Ennek bizonyos tekintetben legjelentősebb eleme a Krisztustól származó, mindig rendelkezésre álló, felhasználható feltámadási szeretet erő, ami nem más, mint én-erő.
Az ember tehát ott van, ahol az én működik és ahogyan teszi ezt. Amennyiben még Lucifer és Ahrimán kelti bennünk a gondolatokat és érzéseket, annyiban még messze vagyunk mindettől. Mivel azonban máris képesek vagyunk valamennyire énünkből tenni valamit, ezért emberfokon vagyunk, mégha jelenleg 50-80 %-ban az ellenerők is az urai tudatunknak. A legmagasabb emberség jóval többet jelent ennél. Az ezektől a hatásoktól is megszabadult.
Én csak egy rövid választ írnék - tulajdonképpen lehet, hogy nem is értem mi a kérdésed.
"az ember négy "részből " áll" ez lenne a válasz arra, amit szó szerint kérdezel végül.
De mégis érdemes kiemelni azt a részt, ami relatíve az állathoz képest új lényt - az embert - eredményezi, az Ént. Ennél emberibbet nem hinném, hogy találnál, de pusztán magában mégsem ember.
Attól, hogy ennek eredete (is) isteni, attól még egyúttal emberi dolog is.
Ha úgy keresel emberi eredetűt, hogy az maga nem isteni eredetű, akkor nem hinném, hogy sikerrel jársz.
Sziasztok! Az utóbbi napokban volt időm arra, hogy sokat olvassak és persze megint lett egy csomó kérdésem.Remélem sikerül jól megfogalmazni azt, amit kérdezni szeretnék. Arról lenne szó, hogy Steiner sokat beszélt arról, hogy az ember négy "részből " áll: test, lélek, szellem és én. Ha jól értettem, akkor bizonyos hierarchiák áldozatának köszönhető, hogy a test létrejöhetett. Pl a mozgás urai tették lehetővé, hogy mozogjunk, stb, sajna ezeket nem tudom mind felsorolni. A lélek a bukás óta Lucifer uralma alatt áll, épp tegnap olvastam , hogy az indulatok az ember lelkében tőle származnak, mert Lucifer szereti a nagy érzelmi kavargásokat. Az éter test általában nincs az ember irányítása alatt, pl. ahogy egy sérülés begyógyul, vagy mondjuk az emésztés anélkül történik, hogy ezzel nekünk dolgunk lenne. Az én-t pedig valamelyik írásában egy az emberbe fölülről beáramló cseppecskéhez hasonlítja. Tehát ez is egy isteni eredetű rész. Szóval akkor hol van itt az ember?? Mire mondhatnánk akkor, hogy igen , ez az emberi rész?
