Mivel erős átfedésben volt a két meccs, ráadásul sima Bietigheim-győzelmet vártam, a női döntőnek csak a legvégét láttam, az utolsó két percet.
A Metzingen az elődöntőben hetesekkel jutott tovább az Oldenburg ellen (a dontő hetest Kántor Kamilla védte ki, abből is csak a heteseket láttam), majd a döndőben legyőzte a Bietigheimet. Kb. ennyit tudok, egy erősen zsúfolt hétvége volt ez.
Azt nem tudom, ez-e a világ két legjobb csapata, de afelől nincs kétségem, hogy a magdeburgi a világ legjobb védelme. És ezzel a védelemmel két fontos mérkőzést nyertek meg a héten. A kulcs, szerintem, azokban a berlini támadásokban volt, amik el se jutottak a kapuralövésig. 35 kapuralövése volt a Füchsének, az nagyon kevés. 31-28 a végeredmény, innentől a Magdeburg kezében van a bajnoki cím.
Helyenként őrjítően jó meccs a Magdeburg-Berlin, gyanúsan a világ két pillanatnyilag legjobb klubcsapatát látjuk. A bírók a leggyengébb láncszemek a pályán, én meg le vagyok sújtva, hogy szünetben abba kell hagynom a meccsnézést halaszthatatlan kötelezettségek miatt.
Volt a 24.hu-n is egy interjú vele. Nem is értem, hogy tud bemenni bármely épületbe, ami nem egy rakétaösszeszerelö-üzem mértü ajtóval rendelkezik, akkora arca van.
"-az olimpiára egy sérült balszélsővel kimenni, az egézségeset meg itthon hagyni, majd a szélsőjátékra totál alkalmatlan játékost oda kirakni - teljes alkalmatlanság"
Ez egy városi legenda. Lőwy nem volt sérült, ugyanis tudott játszani, amikor a nagyeszű méltóztatott őt beállítani. Kirsnert Pigniczky helyett kellett volna vinnie.
Jellemző, hogy Svájc ellen gyakoroltuk a Szilágyi taktikát - átlövő bemegy második beállónak - , de szigorúan akkor, amikor Papp nem volt a pályán, inkább olyan átlövőkkel erőltettük, akik talán még életükben nem játszottak beállót.
A franc se akarja ezt a pojácát védeni, de valamennyi része bizonyára volt abban, hogy az általad felsorolt világversenyeken érmekért játszottunk, még úgy is, hogy az összes elbukott döntőben vitathatatlan érdemei vannak meg a majdnem elbukottban is.
(Megj.: A mostani keretünkkel ő is messziről szemlélné a helyosztókat, de kevésbé messziről, mint Vova.)
Az imént a Hannover egyetlen emberhátrányban száz másodperc alatt kapott három darab üres kapus gólt három labdaeladásból, mindezt a táblázat 17. helyén álló Eisenach otthonában.
Definiáljuk, hogy mi a siker, ill. annak az ellentettje:
-olimpiai döntőn a meccsel foglakozás helyett a szurkolói kórus vezénylése, majd a győzelem helyett a meccs elvesztése - égbekiáltó kudarc
-az olimpiára egy sérült balszélsővel kimenni, az egézségeset meg itthon hagyni, majd a szélsőjátékra totál alkalmatlan játékost oda kirakni - teljes alkalmatlanság
-világbajnoki döntőben pár perccel a vége előtt 6 góllal vezetni, majd onnét kikapni úgy, hogy a VB előtt együtt edzőtáborozott a csapat a döntőbeli ellenféllel, akik jól kiismerhették a komplett csapatot - a szakmai alkalmatlanság ékes példája.
-majdnem elbukni az EB-döntőt, piszok mázlival hosszabbításra menteni, majd nyerni, újabb bizobyíték az alkalmatélanságára, mert nem miatta nyert a csapat, hanem annak ellenére, hogy ő ott volt.
Mindenki másként reagál a sikerre. Ő speciel párját ritkítóan rosszul, amit az a politikai miliő, ami oly szerencsétlenül találkozik a meglehetősen kenetteljes világnézetével, csak felturbózni tudott.
Felmerült bennem a kérdés, hogy az az innovatív, lelkes, munkamániás fiatalember aki a 80-as években volt, miért és hogyan vált egy önimádó, a valóságtól teljesen elszakadt öregemberré.
"a Bundesligában tíz évig – egyedülálló módon – kapusedző és kondicionális edző nélkül, egyedül irányította csapatait, hiszen az egyetemen olyan képzést kapott, hogy ezeket a feladatokat el tudta látni."
söt, ö maga írta a tankönyvet, amiböl tanult. A Csák Nóris csak jelenthet neki!
Olyan jó munkát végzett a begyetemen, hogy a leendö kézis tesitanárok még csak a hírét se látták ott soha, folyton a zakadémiája ügyében ügyködött.
Ez fantasztikus siker és reméljük, be fogja váltani a hozzá fűzött reményeket. A világ legjobb kapusainak fog lőni hétről hétre, és biztosan nem biodíszletnek igazolták le.
Van olyan Fischkopp, aki páros lábbal szállt bele a Szilagyiba, hogy a saját tehetség megtartása helyett külföldi tehetséget igazolt, pedig valójában az a tehetség nem akart ott maradni.
