Hoppá!
http://www.hhrf.org/hargitanepe/2003/nov/hn031108.htm
Legismertebb virágunk, a muskátli
Legelterjedtebb és leghálásabb növényeink egyike az Afrika déli részéről, Fokföldről századokkal ezelőtt hozzánk került muskátli. A Földközi-tenger mellékén, ahol nincsenek fagyok, közönséges gyomnövény. Virágai fehérek, pirosak vagy rózsaszínűek, egész nyáron gazdagon virágzó színfoltjai az ablakoknak, teraszoknak, kerteknek. Tűri a napsütést, port, füstöt, kedvességén kívül ez teszi még igen népszerűvé. Mivel évszázadok óta meghonosodott nálunk, a kertészeknek volt idejük a muskátliváltozatok tömegét előállítani.
Gondozása, szaporítása egyszerű, de mivel dél-afrikai eredetű növény, nem bírja a túlöntözést. Levelei molyhosak, ezért megáll rajtuk a víz, ami rothadást von maga után. Öntözéskor csak a földre juttassuk a vizet, oda is csak akkor, ha a felszíne száraz.
Szaporítása egyszerű, dugványozással történik. A levágott szárat egy napig ne ültessük el, hagyjuk fonnyadni, mert különben könnyen megrothad. A kifejlett muskátlikat ne tegyük 13 cm-nél nagyobb átmérőjű cserépbe, a nagyobb edények ugyanis a levelek túlburjánzását segítik elő virágzás rovására.
A muskátli egyedüli hátránya, hogy nem bírja a fagyot, ezért a mostani időszakban legnagyobb gond az átteleltetés. Ne locsoljuk a növényeket, hagyjuk, hogy a levelek maguktól elfonnyadjanak. A fakuló leveleket szedjük le a szárról. Csak annyira öntözzük, hogy a föld ne száradjon ki teljesen. Másik módszer, hogy kiszedjük gyökerestül a földből, nejlonzsákokba vagy papírba csavarjuk, és lógassuk őket fejjel lefelé.
Tavasszal locsoljuk meg alaposan, a szárát vágjuk vissza 5–6 cm-re, amiből dús hajtásrendszer fejlődik ki.
Hasonlóan hálás, bőven virágzó a kúszómuskátli is, de földből kiszedve, pincében, kamrában nem telel át, elpusztul. Cserépben teleltessük át.
POMJÁNEK BÉLA
