Talatam rengeteg lehetoseget. Muveszi tevekenysegek, eloadasok, szindarabok... En nem is tudtam, hogy letezik ez a Steiner-haz itt, raadasul nem is messze tolem. Valmiert csak Waldorf sulikra, ovikra kerestem ra, nem is gondoltam, hogy itt is ilyen gazdag antropozofiai elet folyik. De nagyon orulok. A Te linkjeid mindig nagyon hasznosak szamomra!
Hogy is van a mondás? "Amikor a tanítvány készen áll, a mester megjelenik." Azért kopogtatásra az ajtódon ne számíts :) - bár ki tudja.
Egyelőre én is olvasok. Most épp a A szellemtudomány körvonalai-t. Aztán meg a Munkás előadásokat tervezem 1-8ig. Abban nagyon rokonszenves, hogy Steiner nem antropozófusok kérdéseire válaszol.
A praxis más: antropozófiai meditációba még nem kezdtem bele. Ehhez valóban kellhet vezető... Esetleg: http://www.anthroposophy.org.uk/ hátha? ;)
Hat igen, nem tiltakoznek ha egy-ket lelki tars bekopogna az ajtomon :) Fel is adok egy hirdetest: Angliaban elo szellemi tarsak jelentkezeset varom Rudolf Steiner jeligere :) Na kivancsi vagyok a lotto otos jon be hamarabb vagy ez. :D
Addig is megelegednek egy-ket valasszal itt. En is remenykedem, hogy visszater ide az elet.
Teny es valo otthon konnyebb megtalalni azt a kozeget amiben az ember erosebb motivaciot es segitseget kap a fejlodeshez. Dehat en valasztotam, hogy itt legyek. Es amugy is, szerintem a nehez es komolyabb lepeseket tobbnyire egyedul kell megtennunk barmennyien is legyenek korulottunk. De azert azt nem bannam, ha Steiner Franciaorszagban elo reinkaracioja felhivna telefonon egy kis csevegesre :D
Na de nem akarok viccet csinalni a temabol, en is olvasok..neha abbahagyom mert tul sok aztan ujra kezdem. Mas most nem nagyon tudok tenni. A meditalassal kapcsolatban viszont kerdeseim lennenek. Mert szerintem nem mindegy, hogy hogy allunk neki pl egy szivcsakra gyakorlatsornak. Nekem volt negativ elmenyem ezzel kapcsolatban. Sot hallottam egy nagyon intelligens emberrol aki kicsit elore szaladt a szellemi uton a maga feje szerint es most elmegyogyintezetben kezelik. Szoval szerintem ha valaki igazan komolyan szelemi latova akar vallni igenis szuksege van egy nala elorebb halado segitsegere.
Valamikor ez egy pörgős topik volt, legalábbis sűrűbben írtak bele, most kevésbé ilyen. Azért még reménykedem.
Nekem az elején (mit elején, még most is az elején vagyok), szóval a legelején az is probléma volt, hogy mit és milyen sorrendben olvassak Steinertől. Aztán itt kaptam tanácsokat. De arra is rá kellett jönnöm, hogy lassan haladok; antropozófiát nem lehet úgy olvasni, mint a többi olvasmányaimat, több idő kell rá, és egyfajta sajátos hangulat (vagy inkább lélekállapot), amikor kinyitok egy RS kötetet.
Valami vonz irányába, az antropozófia felé, nem tudom megfogalmazni. Steiner személye egyfelől, hisz nagyon sokféle területet ölel át munkássága, és maga az antropozófiai szemlélet, világlátás, ami az egészéből sugárzik.
Az, hogy mennyire magányos ez az út, jó kérdés, de olvasni egyedül is lehet. Hogy ha ennél több kell, akkor
van Antropozófiai Társaság (bár ha ékezet nélkül írsz pl. küldöldről, akkor a magyar kiesik), lehet keresni szellemi társakat.
Nagyon sajnalom, hogy most talatam ra erre a helyre mikor mar nincs tul sok elet itt. Szerintem az antropozofiai ut nagyon maganyos. Tulzottan is. Van sok konyvunk Steinertol, probaljuk megerteni es haladni vele lepesrol lepesre. De igy nehez. Nekem nagyon hianyzik Valaki aki utat mutat a hetkoznapokban is. Neha azt sem tudom olvassak e egyaltalan vagy ne. Steiner azt mondja, hogy valamifele tiszteletet, csodalatot, odaadast kell atelnunk a gondolkodasunkban kulonben nem jutunk sehova. Valahogy szivunkkel kellene ertelmezni mindazt amit mond. Azt is mondja, hogy ha elore akarunk lepni egy lepest a szellemi vilag megismereseben akkor lepjunk elore harmat a moralis fejlodes utjan. De akkor meg is allhatnek a Hogyan jutunk...elso oldalainal es eltolthetnek nehany eletet mig a kovetkezo oldalba kezdhetnek. Nem tarom magam elvetemult rossz embernek de szent sem vagyok Es olyan nehez azza valni. Rengeteget olvastam mar Steinertol es sokszor azt erzem nem tudok mit kezdeni miutan egy-egy konyvet lerakok. Ez is megvolt, tok jol erztem magam mikozben olvastam, talan meg is ertettem valamit, talan meg at is jart lelkileg...es akkor most mit tegyek? Hat akkor johet a kovetkezo. Es minel tobbet olvasok annal nagyobb a szakadek az idea es onmagam valosaga kozott. Lehet , hogy csak turelmetlen vagyok es lusta a gyakorlaok vegzeseben, olvasni sokkal konnyebb es izgalmasabb. Es akkor nem erzem magam egyedul az egesszel. Ismerek valakit aki szerintem nagyon magas szinten van, persze nem beszel rola konkretan, mint ahogy Steiner szerint nem is szabad. Mig kozel voltunk egymashoz konnyebb volt haladni, peldakepkent neztem ra es rengeteget tanultam tole. Szerintem konnyebb volt azokban az idokben mikor meg voltak mesterek.
En is kivancsi vagyok masoknal ez hogy alakul, mennyire kitartoak es fokepp, hogy mi motivalja oket. Egyaltalan kit mi vitt ra, hogy erre az utra lepjen.
Nekem is lenne kérdésem; nem tudom mostanában hányan követik figyelemmel a topikot. Steiner azt írja, hogy "arra a kérdésre tehát, hogy hogyan juthatok el a szellemtudomány magasabb megismeréséhez?, azt felelhetjük, hogy először mások közléseiből tájékozódj az ilyen megismerésekről." (GA 9. p. 103. magyar kiadás)
Kinek, milyen tapasztalata van ezen az úton, sőt, egyáltalán hogy vágott bele, hány éve járja, antropozófusnak tartja-e magát, és ha lehet ilyet kérdzni, meghatározható-e ki az antropozófus?
Ha megtalalnad az elso kotetet is valahol legyszi ird meg.
Lenne meg egy kerdesem, hatha tud ra valaki valamit mondani. Szoval Steinter szerint ha valaki halala elott nem foglalkozott szellemtudomannyal vagy barmilyen vallassal akkor halala utan bizonyos helyeket elerve ott maganyosnak erzi magat, nem jelennek meg neki az ott elo szellemi lenyek, sotetseg veszi korul. Azt is mondja , hogy van lehetoseg segiteni nekik ugy, hogy egyszeruen felolvasunk neki szellemtudomanyos konyvekbol es ezzel egy idoben elkepzeljuk hogy mellettunk ul es hallgatja amit olvasunk neki.
Na most a gond, hogy vagy Steinert olvasom, vagy elkepzelem, hogy itt van. Egyszerre a ketto nem megy. Egyszerre csak egy valamire vagyok kepes koncentralni. Tehat ha csak felszinesen olvasom es kozben ora koncentralok az a helyes ut vagy ha beleelem magam a konyvbe es kozben teljesen megfeledkezem arrol, hogy miert is kezdtem bele.
Es az jut csak el hozza amit mar en is megemesztettem, atereztem, megertettem, vagy az sem megy "karba" amit meg en is csak ugy olvasok mint egy kinai szoveget.
Es van e egyeb ut amivel segiteni lehet? Es ha igen akkor mi az pontosan?
Valahol a forum elejen olvastam, hogy Steiner Franciaorszagban szuletett ujra es 20 ev koruli lehet. Ez az informacio honnan szarmazik? En eddig meg sehol nem talalkoztam vele. Vagy csak vicc volt?
Meg nem olvastam vegig a topicot , lehet hogy valahol magyarazat is van a feltevesre , ez esetben elnezest a kerdesert.
Nagyon orulok, hogy ratalaltam erre az oldalra, oszinten szolva nem is sejtettem, hogy ennyien jarjak ezt az utat.
Meg szeretnek tudakolozni Steiner Egeszsegrol, betegsegrol c konyvenek beszerzesi lehetosegeirol. En rengeteg antikvariumot bejartam de sehol sem talaltam. Es nem nagyon akarjak ujra kiadni. Neten sem talalom. Tud valaki valamit az ugyben?
Ja, bocsi az ekezet nelkuli irasert, nincs magyar billenytyuzetem.
Elnézést, valóban elírtam/elszámoltam (még nagyon korán volt), 1500-at kellett volna írnom a hozzászólásomban. De nem ez a lényeg, hanem az, hogy reménytelennek tűnik még akár egy évszázad túlélése is tekintve a népesség növekedését, az olajtermelés csökkenését, a környezetszennyezést, stb. Ezt az ellentmondást tűnik úgy, hogy feloldja az időgyorsulás elmélete, amivel a kultúrkorszakok elnevezése is egybevág.
A Föld fejlődésével kapcsolatos időpontok valóban nem pontosak, ugyanis az anglo-germán korszak (1413-3573) nem 200 év múlva ér véget, hanem kb. 1500 év múlva.
Szervusztok!Közel egy éve ismerkedem az antropozófiával, nagyon érdekes, izgalmas területnek tartom, csak egy kicsit lassan tudok haladni vele.
Ezt a topikot is végigolvastam, és sokat nem tudok hozzátenni, egyelőre minden információáramlás egyirányú a nézőpontomból. Szerintem ez nem is fog sokat változni, számomra nagyon idegen ez a közeg. De a való életben is inkább megismerni szeretek, és csak kisebb részben gomolyítom tovább a gondolatok fonalát.
Amiért mégis beköszöntem ide, a "Hello world!" kinyilvánításának vágya mellett, az az, hogy szerintem a Föld fejlődésével kapcsolatos időpontok nem pontosak (pl. hogy az anglo-germán időszak kábé 200 év múlva ér véget, és utána a szláv kultúrkorszak ettől eddig tart, stb), mert ez a megközelítés nem veszi figyelembe az idő gyorsulását. Azaz azt, hogy az idő többek között sávos felépítésű, és minden sávban azonos mennyiségű történéshez 20x kevesebb idő kell, mint az azt megelőzőben. ("Timewave zero" elmélet, Barbara Hand Clow Maja kód című könyvében mindent meg lehet tudni erről [bár az ott megadott dátumok és előrejelzések sem pontosak])Ha a jelenlegi exponenciális folyamatokat nézem, a népességrobbanást, a rendelkezésre álló erőforrások (energia, termőföld) apadását, akkor ezek méginkább megerősítik a megérzésemet.Szerintem a XX. század nagy része volt a szláv kultúkorszak (kommunizmus építése a világ elég nagy részén), és egy-két évtizede már az univerzális kultúrkorszakot éljük (internet, globalizáció, mobilkommunikáció), aminek hamarosan szintén vége lesz, és ezzel az Eurázsiai főkorszaknak is. Remélem zökkenőmentesebb lesz, mint Atlantisz bukása.
RUDOLF STEINER: MIHÁLY-IMAGINÁCIÓ Dornach, 1923. október 5.
A külső események vonatkozásában, amelyeket megfigyelhetünk magunk körül, nehéz megpróbáltatások idejét éljük, nehéz megpróbáltatásokét, amelyek csak még nehezebbek lesznek. Olyan időben élünk, amikor a régi civilizációs formák, amelyekhez az emberek érthetetlen módon még ragaszkodnak, el fognak süllyedni, amikor erőteljesen kell valami új iránti igénynek az emberekben jelentkezni. Sokszor volt szó arról, hogy egyáltalán nem kelthetünk optimista reményeket az emberekben, ha arról kell beszélnünk, ami az idők méhében az emberiség külső, fizikai életére vonatkozóan előkészül. De egyáltalán nem is alkothatunk helyes ítéletet annak a jelentőségéről, ami a fizikai világban történik, ha nem irányítjuk tekintetünket azokra az eseményekre, amelyek a fizikai világ fátyola mögött, az érzékfeletti világban elhatározóan, iránymutatóan lejátszódnak.
Ha az ember szemével és általában érzékszerveivel figyelmesen fordul a körülötte lévő világ felé, akkor észleli a Föld fizikai atmoszféráját, ebbe beleágyazva a természeti világokat és mindazt, ami az év körforgásában ebben az egész miliőben lejátszódik. Ha tehát az ember érzékszerveit a külső világra exponálja, mindez előtte van, mint a külső, a körülötte levő világ dolgai. De az atmoszféra mögött, a Nap által átvilágított atmoszféra mögött, szellemi érzékszervekkel észlelhetően, egy másik világ van, azt mondhatnánk, hogy a fizikai világgal szemben egy magasabb világ, amelyben egyfajta fényben, szellemi asztrális fényben szellemi lények és szellemi történések ragyognak fel és játszódnak le. És ezek az egész világ és az ember léte szempontjából nem kevésbé jelentősek, mint amelyek a külső atmoszférában, a Föld felületén történelmileg lejátszódnak. Ha mármost valaki, aki képes arra, hogy ezekbe a dolgokba behatoljon, felkeresi az asztrális fény világát, ahogyan felkeresi valaki a hegyeket, erdőket, akkor ahogy egy ilyen sétánál az útkereszteződéseknél irányjelző táblákat talál, úgy az asztrális fénynek ebben a világában is - azt mondhatnánk - szellemi írással írt irányjelző táblákat találhat. Ezeknek az irányjelző tábláknak azonban különleges tulajdonságuk van. Tudniillik még azok számára sem érthetők minden további nélkül, akik az asztrális világban olvasni tudnak. A szellemi világban és a szellemi világ közléseinél ugyanis a dolgok nem érhetők el csak úgy kényelmesen, hanem az, ami a szellemi világban az embernek kinyilatkoztatóan megjelenik, kérdéseket, talányokat ad fel. És csak sok belső kutatás és belső átélés eredményeképpen lehet rájönni, hogy mit jelent egy ilyen szellemi irányjelző táblának a felirata. Így éppen ebben a mostani időben, egyébként már évtizedek óta, de különösen erősen most, a súlyos emberi megpróbáltatásoknak ebben az időszakában olvashatunk - ha a szellemi világban járunk - az asztrális fényben egy fontos mondást. Prózai jellegű hasonlatnak tűnik ez a mondás, de belső jelentősége révén ebben az esetben a prózai nem prózai. Mint ahogy ilyen útjelző táblákat találunk, ha poétikus vidékeken sétálunk és a táblákat követve eljutunk valahova, úgy az asztrális fényben is ilyen szellemi irányjelző táblákat találunk. A mai időben újból és újból mindig ismétlődve találjuk itt a következő mondást, amely jelentőségteljes szellemi írással van beírva az asztrális fénybe:
O Mensch, Du bildest es zu deinem Dienste, Du offenbarst es seinem Stoffeswerte nach in vielen Deiner Werke. Es wird dir Heil jedoch erst sein, Wenn dir sich offenbart Seines Geistes Hochgewalt.
Ó ember, Te formálod saját szolgálatodra, Te nyilatkoztatod ki anyagának értéke szerint, Gyógyulásodra azonban csak akkor lesz, Ha megnyilatkozik neked magas szellemi nagyságában.
Az ilyen mondások, amelyek az asztrális fénybe vannak beírva, és amelyek az embert fontos dolgokra figyelmeztetik, amint mondtam, egyelőre megfejtendő rejtélyként állnak előttünk, éppen azért, hogy az ember lelki erőit tevékenységre késztessék. Ezekben a napokban ennek a tulajdonképpen egyszerű, de a mai emberiség számára fontos mondásnak a megfejtéséhez igyekszünk közelebb jutni. Emlékezzünk csak arra, hogy többször beszéltünk már az év ritmusáról, körforgásáról. Ha az évi körforgást tisztán külsőségesen szemléljük, akkor először a tavaszt látjuk a maga sarjadó, növekedő világával, látjuk a növényvilágot, amint növekszik, virágba borul, de ugyanakkor minden más is életre kel, előbújik, kisarjad a földből.
Mindez fokozódik a nyár felé. Nyáron éri el teljességét. Aztán elhervad, elfonnyad, amikor jön az ősz, és elhal a Föld ölébe, ha itt a tél. Ennek az évi körforgásnak azonban, amelyet régebbi időkben az ember - akinek akkor még erős ösztönös tudata volt - ünnepekkel ült meg, még másik oldala is van. Erről is beszéltünk már. A Földben a téli időben, azt lehet mondani, benne vannak a saját elemi lényei. Az elemi lények behúzódnak a Föld mélyébe, ott élnek a növények tavaszra készülő gyökereivel és azokkal a természeti lényekkel, akik a tél idején szintén behúzódnak a Föld ölébe. Tavasszal azután a Föld mintegy kilélegzi magából az elemi lényeket, ezt az ő elementáris lényszerűségét. Az elemi lények, mint valami sírból kikelnek és felszállnak az atmoszférában. A téli időben a Föld belső törvényszerűségét vették fel, tavasszal mind inkább és inkább, és azután különösen a nyár közeledtével a kozmosz csillagvilágából és a csillagok mozgásából feléjük jövő törvényszerűség lesz uralkodó bennük. A nyár teljében azután kinn a Földet körülvevő szférában táncolnak, zsonganak. Az elemi lények, akik télen csendben és nyugodtan voltak a hótakaró alatt, most hullámzanak és örvénylenek azokban a kozmikus hullámzásokban, azokban a váltakozó áramlásokban, amelyeket a bolygók mozgásának törvényei és még más törvények határoznak meg. És ha jön az ősz, akkor ezek az elemi lények megint mintegy visszafelé áramlanak a Föld felé. Megint közelednek a Földhöz, megint mind inkább és inkább a Föld törvényei alá kerülnek, hogy aztán a téli időben a Föld által mintegy belélegezve, visszatérjenek a Földbe, a Föld ölébe, ahol újból csendben és nyugodtan vannak.
Ha együtt tudunk élni ezzel a körforgással, egész életünk mérhetetlenül gazdagodik. A mai ember tulajdonképpen csak a saját testében, bőre által határolt testében lejátszódó fizikai-éteri folyamatokat éli át, és ezeket is inkább csak tompán, tudattalanul, így éli át lélegzését, vérkeringését. De emellett mindaz, ami kinn az év ritmusában játszódik le a szélben, esőben, általában az időjárásban, ami a magban lévő csíraerők kiáradásában, a Földből jövő termőerőkben, a Naperők ragyogásában elevenen él, mindez az ember életének egésze szempontjából - ha nem is válik tudatossá az emberben - nem kevésbé fontos, nem kevésbé elhatározó jelentőségű, mint a testében lejátszódó lélegzés és vérkeringés. Ahogy a Nap a Föld valamely vidékére süt, ahogy melege és sugárzása előcsalja a Földből az életet, azt az ember vele éli. És ha valaki helyesen veszi fel az antropozófiát, ha nem úgy olvassa, mint valami érdekfeszítő regényt, hanem úgy, hogy amit az antropozófiából tanul, az lelki tartalommá válik benne, akkor lassan fejlődése vezeti, hogy szívével és lelkével együtt éljen mindazzal, ami kinn az év körforgásában lejátszódik. És ahogy átéljük a napi körforgást azzal, hogy reggel frissek vagyunk, délelőtt kedvvel látunk munkánkhoz, aztán megéhezünk és estére elfáradunk, ahogy így a belső folyamatokat, az erők és anyagok testünkön belüli életét éljük, úgy azzal, hogy a fizikai eseményektől egészen különböző antropozófiai eszméket lelki tartalommá tesszük magunkban, előkészíthetjük lelki életünket arra, hogy valóban fogékonyak, szenzitívek legyünk azzal szemben, ami az év körforgásában él és lüktet. Ezt az év ritmusával való együttélésünket azután mind jobban és jobban elmélyíthetjük, gazdagíthatjuk, és egész odáig juthatunk, hogy mint emberek, testi létünkben nem élünk olyan — mondhatnám — fanyar életet, nem engedjük a külső dolgokat egyszerűen elmenni magunk mellett, hanem együtt élünk velük. Minden virággal mi magunk is együtt virágzunk, vele éljük virágzását, vele éljük bimbója feslését, a harmatcseppben - amelyben a Nap sugarai tükröződnek -ebben a tükröző napsugárban vele éljük a nappal életének csodálatos rejtelmét, amely éppen ebben a reggeli csillogó harmatcseppben mutatja meg magát. Ilyen módon kiemelkedhetünk a külső életnek abból a prózai-filiszter vele-éléséből, amely abban nyilvánul meg, hogy télen télikabátot húzunk, nyáron meg nyári ruhát, és hogy esernyővel megyünk el hazulról, ha esik az eső. Ha eljutunk a természeti dolgok és történések folyásának ehhez a vele-éléséhez, akkor értjük csak meg igazán az év körforgását. Akkor, ha a tavasz végigsuhan a Földön, ha közeledik a nyár, egész szívünkkel, lelkünkkel át tudjuk élni, amint a rügyező, sarjadó élet alakul, fejlődik, amint az elemi lények kinn a Föld szférájában a bolygók mozgása által meghatározott áramlásokban táncolnak, suhannak, akkor magunk is kimegyünk ebben a nagy nyári időben a kozmikus életbe, amely az ember belső életét ugyan letompítja, de ugyanakkor kivezeti őt, hogy ebben a delelő nyárban maga is átélje, mintegy kozmikus éber-alvásban vele élje a planetáris folyamatokat. Ma az ember tulajdonképpen csak hiszi, hogy együtt él a természettel, amikor a rügyező, sarjadó, növekvő, csírázó élettel él. A valóság az, hogy a mai embernek több érzéke van, ha -mint mondtam - nem is tud belemenni, nem is tudja átélni a sarjadó, növekvő életet, de mégis ennek a növekvő, sarjadó életnek az átéléséhez több képessége van, mint az elhaló, elmúló élet átéléséhez, amikor közeledik az ősz.
De tulajdonképpen csak akkor érdemeljük meg, hogy a sarjadó, növekvő, csírázó élettel együtt élhessünk, ha együtt tudunk élni a nyár múlásával, amikor jön az ősz, ha ebben az időben együtt tudunk élni a hervadó, elmúló, elhaló élettel is, amely az ősszel együtt jár. És ha a nyár derekán mintegy kozmikus éber-alvásban kimegyünk az elemi lényekkel együtt abba a régióba, ahol a bolygóvilág előbb ott kinn, de azután lelkünk belsejében is kifejti a maga hatását, akkor tulajdonképpen le kell szállnunk a téli időben a tél fagyos világa alá, a tél hótakarója alá is a Föld mélyének titkaihoz, és végig kell csinálnunk a természettel a maga elhaló, elmúló útját, amikor kezdődik az ősz.
De ezt csak akkor tudja az ember, ha az elhaló életet ugyanúgy éli, mint a sarjadó, viruló életet, ha belső világában mintegy vele hal a természettel. És éppen ha szenzitívebbek leszünk a természet életével szemben, és ezáltal elevenen együtt élünk a csírázó, sarjadó, rügyező természettel, akkor elevenen együtt tudunk majd élni azzal is, ami az őszi időben játszódik le a természeti világban. De vigasztalan volna az ember számára, ha csak külsőségesen, a természetet mintegy követve élne együtt a természettel, ha csak természeti tudathoz jutna az ősz és tél titkaival kapcsolatban, mint ahogy magától értetődő természeti tudathoz jut a tavasz és nyár titkaival kapcsolatban. Amikor az őszi, a téli elmúlás közeledik, amikor a Mihály-i idő elkövetkezik, akkor az embernek ugyan szenzitíven együtt kell élnie a természetben lejátszódó hervadó, elhaló, pusztuló élettel, de nem úgy, mint a nyárközép idején, amikor a természeti tudatnak adja át magát. Most ellenkezőleg nem a természeti tudatnak, hanem az én-tudatnak kell átadnia magát. Abban az időben, amikor a külső természet elhal, az én-tudat erejét kell szembeállítania a természeti tudattal. És akkor, megjelenik Mihály arkangyal alakja. Ha az ember az antropozófia révén ilyen természet-átéléshez, ilyen természeti tudathoz, egyúttal azonban ilyen őszt átélő én-tudathoz is jut, akkor megjelenik előtte a maga fenséges alakjában Mihály arkangyal a sárkánnyal, megjelenik előtte az, amit az ember érez az ősz közeledtével, hogy le tudja győzni az én-tudattal a természeti tudatot. És ez be is következik, ha az ember nemcsak a tavaszt és nyarat éli át bensejében, hanem ha az elmúló, elhaló őszt és telet is át tudja így élni. Az elhaló ősz és tél átélésében, mint valami hatalmas imagináció, mint valami az emberhez intézett és őt belső tettre serkentő felhívás jelenik meg Mihály arkangyal alakja a sárkánnyal. És akkor annak, aki a mai szellemi megismeréssel eljutott ehhez a képhez, ez a kép - ha át is tudja érezni - valami egészen hatalmas dolgot jelent. Megjelenik előtte, amikor a nyár hanyatlani kezd, amikor mind jobban és jobban hanyatlik, amikor a János-nap után július, augusztus, szeptember jön, megjelenik előtte, hogyan szállt ki az ember a Föld elemi lényeivel együtt a planetáris lét éber-alvásban való belső átéléséhez, megjelenik előtte, amit ez neki benne, ha tényleg átéli, jelent. Ez az átélés belső égési folyamatot jelent, amelyet azonban nem szabad külső égési folyamathoz hasonlóan elképzelnünk. Mert mindazok a folyamatok, amelyek kívül lejátszódnak, tovább élnek az emberi organizmusban, de más formában.
Az emberi organizmusban, az év körforgásában mindig más és más folyamatok játszódnak le. A nyári időben az azzal való áthatottság játszódik le benne, amit a külső, az anyagi világban a kénnek, szulfurnak nevezzük. Belső szulfurizálódás az, amelyet az ember fizikai-éteri lényében átél, amikor a nyári Napot, a nyári Nap-hatásokat átéli. Amit az ember, mint a számára használható materiális ként, szulfurt magában hord, annak egész más jelentősége van az emberben nyáron, a nyárközép idején, mint a tél hidegében, vagy a tavasz sarjadó világában. Az emberben levő kén nyáron mintegy tüzesen égő folyamatba jut. Az év körforgásában az emberi természet menetéhez tartozik, hogy ez az ember belsejében lejátszódó szulfurfolyamat a nyári időben különösen felfokozott állapotba kerül. Az anyagnak a különböző lényekben még egészen más titkai is vannak, mint azt a materialista tudomány álmodja. Így az ember egész fizikai-éteri részét nyáron belső kéntűz hatja át, hogy Jakob Böhme-nek ezt a kifejezését használjuk. Ez azonban lenn marad a tudat alatt, mert rendkívül finom és bensőséges folyamat. De ha ez a folyamat finom és bensőséges is és ezért a közönséges tudat számára nem észlelhető, azért -amint az ilyen folyamatoknál mindig is lenni szokott - rendkívül mélyreható jelentőségű a kozmikus történés szempontjából. Ez a szulfurizálódási folyamat, amely az emberi testekben a nyáridőben lejátszódik, ha az ember számára finoman, intimen és észrevétlenül játszódik is le, a kozmosz fejlődése szempontjából mérhetetlen sokat jelent. Sok minden történik a kozmoszban, amikor nyáron az emberek belsejükben szulfurikusan világítani kezdenek. Mert nemcsak a szentjános-bogarak világítanak János-nap körül. Ha a többi bolygóról a planetáris lények letekintenek a Földre, akkor János-nap körül azt látják, hogy az emberek belseje világítani kezd, akkor mint valami világító lényt látják az embert. Ez a szulfurizálódási folyamat. Az emberek a nyárközép idején elkezdenek kifelé a kozmosz felé világítani a többi planetáris lényeknek, mint ahogy a szentjános-bogarak János-nap körül világítanak a mezőn.
Ami azonban a kozmikus megfigyelés számára, fenséges szépségű látvány, mert gyönyörű asztrális fény, amelyben az emberek nyáron a kozmoszba kisugárzanak, ami így ragyogó fenséges szépségű látvány, az teszi egyúttal lehetővé, hogy Arimán a maga hatalmával hozzáférkőzzék az emberhez. Mert ezekkel az emberben szulfurizálódó anyagokkal az arimáni hatalom igen közeli rokonságban van. És míg egyfelől azt látjuk, hogy az emberek a János-napi fényben kifelé sugároznak a kozmoszba, addig másfelől Arimán a maga sárkányszerűségében, kígyószerűségében mintegy rátekerőzik ezekre az asztrális fényben a kozmoszba kisugárzó emberekre, és igyekszik őket behálózni, befonni, őket lehúzni az álomszerűbe, alvásszerűbe, tudattalanba. Úgyhogy az emberek annak a veszélynek vannak kitéve, hogy attól az illúzió-játéktól, amelyet Arimán a sugárzó, a kozmikusan sugárzó emberekkel űz, ezek kozmikus álmodókká válnak, és ezzel a kozmikus álomba merüléssel az arimáni hatalmak zsákmányává lesznek. És ennek a kozmoszban is jelentősége van.
Amikor nyáron egy bizonyos csillagképből a meteorkövek hatalmas rajokban hullanak a Földre, amikor a kozmikus vas lehull a Földre, akkor ebben a vasban, ebben a kozmikus vasban, ebben a kozmikus meteorvasban, amelyben olyan mérhetetlen nagy gyógyító erő rejlik, ebben a vasban küldik az Istenek a fegyvert a világító-sugárzó embereket kígyószerűen körülfonni akaró Arimán ellen. Ez az erő, amely a meteorkövekben, a meteorvasban a Földre lehull, az a kozmikus erő, amellyel az Istenek le akarják győzni az arimáni hatalmakat, amikor az ősz közeledik. És annak, ami kinn a kozmikus térben a maga fenséges nagyságában lejátszódik, amikor augusztusban a meteor-rajok az asztrális fényben beleragyognak az emberek sugárzó ragyogásába, annak, ami így kinn a kozmoszban grandiózusan lejátszódik, megvan a maga finom, látszólag kicsi, de éppen csak térbelileg kicsi ellenképe az emberi vérben lejátszódó folyamatban. Az emberi vért a vas nem olyan materiális módon hatja át, mint ahogy azt a mai tudomány elképzeli, hanem mindenütt szellemi-lelki hatásra nyomul be a vérbe a rettegés, félelem, gyűlölet ellen küzdve. Azok a folyamatok, amelyek minden kis vértestecskében lejátszódnak, amikor a vassal való egyesülés végbemegy, az emberben kicsiben hajszálra ugyanazok, mint ami akkor játszódik le, amikor a meteor a levegőn át fénylőn, ragyogón lezúg a Földre. Meteorhatás érvényesül az emberben, az ember belsejében, amikor a vas átjárja az embert és ez a meteorhatás a vérért, a vérnek a félelemtől való megszabadításáért történik. Mert a félelemtől, a rettegéstől valómegszabadítás áramlik bele a vassal az emberbe. És ahogyan az Istenek a meteorkövekkel küzdenek a kígyóalakjával az egész Földön félelmet elterjeszteni akaró szellem ellen, küzdenek azzal, hogy a vasat belesugározzák, belesugároztatják ebbe a félelem-atmoszférába, amely a legintenzívebb a nyár vége felé, amikor az ősz közeledik —, amit itt az Istenek csinálnak ugyanaz történik az ember belsejében is, amikor a vas áthatja a vért. - Mindezt csak akkor értjük meg, ha egyrészt ennek belső szellemi jelentőségét megértjük, másrészt, ha felismerjük az emberben lejátszódó kénképződés, az emberben lejátszódó vasképződés és a kozmoszban lejátszódó történések összefüggését. Az ember kitekint a kozmoszba, amikor egy ilyen meteor, egy ilyen csillaghamu a téren áthalad, és ugyanakkor az Istenek iránti mély alázattal így szól magában: ami ott kinn a kozmikus tereken történik, az történik állandóan kicsiben benned, benned is hullanak ezek a csillaghamuk, amikor a vasképződés az egyes vértestecskékben lejátszódik. Csupa csillaghamu, csupa kis csillaghamu az életed. És ez a belső csillaghamu-hullás, amely tulajdonképpen a vér életét egy másik oldalról nézve jelenti, ez a belső csillaghamu-hullás különösen jelentékeny az ősz közeledtével, amikor a kénfolyamat a maga teljében van. Akkor, amikor az a ragyogás, amelyről beszéltem, az embernek ez a szentjános-bogárráválása eljön, akkor megjelenik az ellenerő is, mint az ember belsejében milliószámra permetező vérmeteorok rajzása. Ez a belső embernek a kozmosszal való összefüggése. - Aztán látjuk, amint különösképpen az egész emberi testet behálózóidegrendszerből - speciálisan ebben az őszi évszakban- erőteljes szulfursugázás, kénsugárzás áramlik az agy felé. Ilyenkor, amikor közeleik az ősz, az egész embert mint valami kénsugárzásban levőfantomot láthatjuk. De ebbe a kékes-sárga kén-atmoszférába belesugároznak ameteor-rajok, amelyek a vérben élnek. És ez a másik fantom. Amíg a kénből álló fantom mint valami vonuló felhő, az alsó emberből a fej felé húzódik, addig a fejből egyenesen lefelé, mint meteorrajok sugárzik a vasképződés, beleáradva a vér eleven életébe. Ilyen az ember a Mihály-idő körül. Az embernek a tudatában fel kell tudni használni ezt a vérében levő meteorerőt. Meg kell tanulnia ünnepelni a Mihály-ünnepet, azzal, hogy a Mihály-ünnepet a rettegéstől való megszabadulás, a félelemtől való megszabadulás ünnepévé, a belső iniciatívának, a belső erőnek az ünnepévé avatja, hogy a Mihály-ünnepet az önzéstől mentes én-tudatra való emlékezés ünnepévé avatja.
Ahogyan karácsonykor a Megváltó születését ünnepeljük, ahogyan húsvétkor a Megváltó halálát és feltámadását ünnepeljük, ahogyan János-napkor az emberi lelkeknek a kozmikus messzeségekbe való kiáramlását ünnepeljük, úgy kell a Mihály-időben - ha a Mihály-ünnepet igazán meg akarjuk érteni- azt ünnepelni, ami szellemileg él az ember szulfurizálódási, meteorizálódási folyamatában. Ez a folyamat a maga egész lelki-szellemi jelentőségében éppen a Mihály-időben kell, hogy az ember tudatában éljen. Az ember ilyenkor ezt mondhatja magának: úrrá lehetsz ezen a folyamaton - amely különben tudatod nélkül a természet világából alakul ki - úrrá lehetsz ezen a folyamaton, ha ugyanúgy, ahogy karácsonykor hálatelt szívvel hajolsz a Megváltó jászolához, ahogy mély belső lelki megrendüléssel éled át a húsvétot. Ugyanúgy élheted át ezen az őszi Mihály-ünnepen, hogy növekednie kell benned mindannak, ami a kényelmesség ellen, a félelem ellen, de ugyanakkor a belső iniciatíva, a szabad, erős, bátor akarat kifejlesztése irányában az emberben lejátszódik. Az erős akarat ünnepe kell, hogy legyen a Mihály-ünnep. Ha ezzé az ünneppé válik, ha a természeti megismerés összekapcsolódik az igazi szellemi én-tudattal, akkor kapja majd meg a Mihály-ünnep a maga igazi színét, a maga igazi jellegét.
Ezért mielőtt az emberiség arra gondolna, hogy Mihály-ünnepet üljön, elsősorban egész lelki beállítottságunk megújítására van szükség. Mert éppen lelki beállítottságunknak ezt a megújítását kellene a Mihály-ünnepben megülni. Nem egy külsőséges, a konvencionális ünnepekhez hasonló ünnepnek, hanem olyan ünnepnek kell a Mihály-ünnepnek lenni - ha méltóan akarjuk az ünnepek sorába iktatni -amely az egész belső embert megújítja. S ekkor mindabból, amit így leírtam, újból megjelenik előttünk Mihály arkangyalnak és a sárkánynak az annyira fenséges képe, de most a kozmoszból formálódik meg ez a kép, Mihály arkangyal képe a sárkánnyal. A sárkány teste kékes-sárga kén-áramlásokból alakulva jelenik meg. És a sárkány csillogó, sugárzó, a kéngőzökből felhőszerűen formálódó alakja felett látjuk felemelkedni Mihály arkangyal alakját, karddal a kezében. De csak akkor ábrázoljuk helyesen, csak akkor festjük magunk elé helyesen ezt a képet, ha azt az atmoszférát, azt a teret, amelyben Mihály arkangyal a maga nagyszerűségét, a maga hatalmát a sárkánnyal szemben megmutatja, ha ezt a teret nem közömbös felhőkből állónak képzeljük el, hanem zúgó-száguldó vas meteor-rajokkal tele, amelyek a Mihály arkangyal szívéből kiáradó hatalom erejéből formálódnak, állnak össze Mihály arkangyal vas-kardjává, aki ezzel a meteorokból megformált vas-karddal győzi le a sárkányt.
Ha megértjük, ami a kozmoszban és az emberben lejátszódik, akkor maga a kozmosz festi meg a történést a maga erőivel. Akkor nem kenjük oda önkényesen ezt vagy azt a szint, hanem az isteni erőkkel összhangban ábrázoljuk a maga igazi mivoltában megmutatkozó világot, Mihály arkangyalnak és a sárkánynak a mivoltát, ahogy az előttünk lebeg, így újulnak meg a kozmosz közvetlen szemléléséből a régi ábrázolások. Akkor az jelenik meg, ami van, és nem az, amit egyes fantaszták ma Mihály arkangyalnak a sárkánnyal való ábrázolásaként maguknak elképzelnek. Akkor az ember majd megérti a dolgokat, és ha megértette, végiggondolja, de egyúttal lelki világában, érzésében, akaratában éli is az őszt az év ritmusában. Akkor a Mihály-ünnepen, az ősz kezdetén ott áll majd Mihály arkangyal képe a sárkánnyal, ott áll, mint valami, aminek a mi korunkban grandiózus figyelmeztetésként, grandiózus serkentő erőként kell hatnia az emberre. Akkor megértjük, amit ez a kép mond, és amiben szimptomatikusan egész korszakunk sorsa és talán tragikuma is lejátszódik.
Az utolsó három-négy évszázadban ragyogó természettudományos felfedezéseink voltak, amelyek a materiális síkon csodálatos technikai eredményekhez juttattak. Ez a ragyogó technika az utolsó három-négy században különösen a Földünkön legelterjedtebb anyaggal kapcsolatban fejlődött ki, azzal kapcsolatban, amit ebből az anyagból csinálni tudtunk. Megtanultuk a vasból, a Föld vasából megformálni mindazt, ami az emberiségnek a materiális korszakban alkotott és létrehozott dolgai közül majdnem a leglényegesebb, legjelentősebb. Ha mozdonyainkra nézünk, ha iparüzemeinkre nézünk, ha bárhova nézünk magunk körül, azt látjuk, hogy a vassal, az acéllal - amely lényegében csak átalakított vas - teremtettük meg ezt a mi egész materiális kultúránkat, ezt a kultúrát, amely teljesen a vasra épül. És abban, amire így a vasat felhasználtuk, fejeződik ki szimptomatikusán az, ahogyan egész világszemléletünket, egész életünket az anyagból építettük fel, és ahogyan továbbra is az anyagból akarjuk felépíteni. Ez azonban romlásba viszi az embert, aki attól, ami következik, csak úgy menekülhet, ha az átszellemesülést éppen ezen a területen kezdi meg, ha az atmoszférikus világon keresztül jut el az átszellemesüléshez, ha nem csak arra a vasra figyel, amelyből az acélművekben a mozdonyokat készítik, hanem a meteorvasra is, amely a kozmoszból zúg le a Földre, és amely külső megjelenési formája ugyanannak az anyagnak, amelyből a Mihály-erő formálódik. Az embernek el kell jutni a következő nagyjelentőségű felismeréshez. A materializmus korában úgy használta fel a vasat, ahogy az a materialista szemlélet mellett lehetséges volt. De ahogy az anyagról való szemléletét a természettudomány szellemtudománnyá fejlesztésével át kell alakítania, úgy kell átalakítania, felemelnie a vasról való szemléletét, a meteorvas, a Mihály-i kard vasának megismerésévé. Akkor abból, amihez így jutott, a megváltás fog származni a számára - és ezt fejezi ki, kedves Barátaim, ez a mondás:
O Mensch, du bildest és zu deinem Dienste (das Eisen) Du offenbarst es (das Eisen) seinem Stoffeswerte nach In vielen deiner Werke, Es wird dir Heil jedoch erst sein, Wenn dir sich offenbart Seines Geistes Hochgewalt.
Ó ember, Te formálod saját szolgálatodra (a vasat), Te nyilatkoztatod ki anyagának értéke szerint (a vasat), Gyógyulásodra azonban csak akkor lesz, Ha megnyilatkozik neked magas szellemi nagyságában.
- vagyis Mihály arkangyal hatalma, a Mihály-kard hatalma, amely a kozmoszban a meteorvasból magától áll össze, és amely, ha az ember a vas hatalmát a materiális kultúrában át tudja szellemesíteni a Mihály-i vas hatalmává, az embernek a puszta természeti tudat helyett az én-tudatot adja. Láthatjuk tehát, hogy ez az asztrális fénybe írt mondás egész korunk legfontosabb követelményét, a Mihály-i követelményt tartalmazza.
Tegnap a keszthelyi Festetics kastélyban voltam a gyerekeimmel és a könyvtár mögötti helységben egy vitrint láttunk, amiben Stéphanie de Beauharnais képe látható és könyvek az életéről és Caspar Hauserről. Utána néztem a Wikipédiában és azt a meghökkentő dolgot találtam, hogy Caspar Hauser egyik unokahuga Festetics grófné volt.
Ezzel kapcsolatban sokat tanulhatunk, ha van olyan családtag, vagy közeli ismerős aki súlyos balesetből épült fel, esetleg visszaemlékszik a kómás időszakra. Ugyanez az eset áll fenn. Ld. Zemlényi Zoltán könyvét.
A fogyatékkal születés ugyanakkor lehet bevállalt feladat is, azért hogy valamelyik élményre, tulajdonság fejlesztésére jobban oda tudjon koncentrálni az Ember. Pl. ha betegek vagyunk akkor az élet napi dolgai nem vonják el annyira a figyelmet a problémánkról.
Nagyon érdekes, amit írtál és tulajdonképpen még logikus is tűnhet. Tavaly egy súlyos magánéleti válságon estem át, amikor kezembe került Annie Besant: A karma - az ok-okozat törvénye c. írása ( http://www.globenet.hu/teozofia/Olvas/36_Karma.html ), ami nagyon sokat segített.Röviden arról van benne szó, hogy az emberen nyugvó gondolati élet az, ami a sorsát, a körülményeit , vagy a karmáját meghatározzák és így esetleg változtatni is tud rajta. Akkor azt gondoltam , hogy miért nem beszélnek erről az antropozófiában? És ezek után akadtam rá Bistey Zsuzsa lejegyzett előadásaira, ezt ide be is linkeltem ( http://www.scribd.com/doc/19492230/Misztikus-es-okkult-meditaciok ), ami egybe cseng a teozófiai írással. Ezek után nagyon érdekes volt Steinertől a Morál és karma c. előadást elolvasni ( http://www.freeweb.hu/antropozofia/moral-karma.htm ) , ami az irigység és a hazugság hatásait vizsgálja meg . Úgy gondolom, a karma szempontjából óriási szerepe van a szeretetnek, Adept is erről írt, a megbocsátás karma oldó erejéről nem is beszélve. Lehet, hogy nem minden betegség karmikus, előfordulhat ,de valószínűbbnek tartom, hogy nem véletlenül történik, hanem az ember gondolatainak következménye . Amúgy Steiner gyakran a helytelen táplálkozást jelöli meg a betegségek okaiként.
Léteznek esetek, amikor egy karmikus eseménysor elkezdődik, nem pedig csupán folytatódik. Tehát például egy várandós anya felelőtlen, sokat cigizik és alkoholizál, talán még mechanikai ütődéseket is elszenved a magzata a hasában. Elképzelhető, hogy a megszületésre készülő ember ezt a szülőt akarja anyjának és elképzelhető, hogy karmikus mindaz, ami most az anya és a gyermek között lezajlik. De az is elképzelhető, hogy az anya és leszületőben lévő gyermeke között van karmikus kapcsolat, de azok az állapotok, amiket az anya a felelőtlen viselkedésével most előidéz, az nem karmikus, tehát nem található oka valamely előző életben. Biztos minden ilyen esetnél lehetne azt is mondani, hogy hiszen az anya felelőtlensége is előző életeiben is keresendő és ez a megállapítás bizonyára meg is állná a helyét szinte mindig. De mi a karmikus? A kapcsolat? Vagy az, hogy később felnőtt emberekként valamiképpen viszonyuljanak egymáshoz? Vagy már az is karmikus következmény, amilyen körülmények övezik a gyermek megszületését? Nos, ha ez utóbbi nem karmikus, ami lehetséges, akkor az anya jelenlegi viselkedésében keresendő és semmiképpen sem véletlen. Az anya az oka és most.
Különbség van tehát karmikus kapcsolat és e kapcsolaton belüli események karmikus vagy nem karmikus volta között. Vannak mindig olyan közös "élmények", (mégha más élmények karmikusak is), amik nem következményei semminek a múltból, de biztosan meglesznek a karmikus következményei a jövőben. Aminek nincsenek okai a múltban, annak a jelenben van az oka, mégpedig az ember szabadságában illetve abban, ahogyan használja vagy nem használja a szabadságát. Ilyen esetekben, ha szabadságával nem úgy bánik, ami emberhez méltó, akkor a régiek mellé új Hold karma keletkezik. Ez azért Hold karma, mert a halál után a Hold-szférában kell maradnia mindannak, ami ezzel összefügg, s nem juthat a Nap-szférába a halál utáni életben. Ez is abba a "batyuba" kerül, amit a Hold-szférában hagy az ember, és amivel találkozva a leszületés előtt, sokkolhatja az embert a várható következményeivel, noha a következmények kidolgozásában egyébként őmaga is részt vett, de ezt már elfelejtette.
"De lehet az is, - és ezzel új karma teremtődik, előzőleg tehát nem kellett hogy karmikus oka legyen - hogy valamit a szülők, vagy a várandós anya ront el (pl. egészségtelen életvitel, baleset), ami miatt a gyermek nem tudja normálisan használni a testét."
Ezt lécci fejtsd ki bővebben, mert nekem nem igazán világos. Szerintem elég brutális lenne egy ilyen véletlen.Úgy gondolnám , valami oka csak kell, hogy legyen, ha ez megtörténik. Azt tanítják, hogy mindenki aktívan részt vesz a születés előtt a jövendő életének a kialakításában és a szüleit is maga választja ki.
Ez is van, amit írsz. Ettől függetlenül azonban minden embernek vannak olyan élményei, amelyeknek a jövőben lesz csak következménye. Persze ezeknek nem valamilyen jövőbeli célja van, hanem a következő életekben lesz meg a következménye. Ez a jelenlegi töténésekből adódó jövőbeli Hold karma.
Vannak olyan karmikus történések amelyeknek célja van nem oka (egyfajta felosztásban Hold és Nap karma). Az olyan emberi szellemek akik már kicsit előrébb járnak a Hold karmájuk ledolgozásában, vállalhatnak olyan karmikus terheket, amelyeknek a jövőben lesz meg az eredményük. Persze dominánsan ezek inkább az emberiség szintjén ható felvállalások, nem az egyéni szinten :)
Mindennek nem lehet oka a múltban, nem lehet az oka a karma, különben nem volna semmi szabadságunk vagy nem lehetnénk soha szabadok.
A test alkalmatlanságának lehet oka valamely előző életben vagy éppen az általad is említett születés előtti sokkban. De lehet az is, - és ezzel új karma teremtődik, előzőleg tehát nem kellett hogy karmikus oka legyen - hogy valamit a szülők, vagy a várandós anya ront el (pl. egészségtelen életvitel, baleset), ami miatt a gyermek nem tudja normálisan használni a testét. Egyébként hogy nem tudja rendesen használni, az azt jelenti, hogy a hármas testiség és az én nem megfelelően kapcsolódnak egymáshoz, a magasabb tagok (elsősorban az én) nem hatják át kellően az éter- és fizikai testet. Az én tehát valóban részben testén kívül van, de nem tartom valószínűnek, hogyha a test arra nem alkalmas, hogy értelmes életet tegyen lehetővé, akkor arra képes volna, hogy a testen kívül lévő léleknek értelmet közvetítsen. Tehát a fogyatékos nem valószínű, hogy lát és hall mindent, abban az értelemben, hogy ezt testen kívül jelen időben fel is fogja. Viszont a suta vagy rángatózó mozdulatok biztos egészséges mozdulatokként indulnak a lélekből, de a test csak ennyit tesz neki lehetővé.
Néhány dolgot sikerült találnom az ember szemével kapcsolatban, de attól tartok , hogy ez olyan téma, ami még sok kutatást igényel. Ha esetleg arra gondolsz, hogy az értelmi fogyatékosság karmikus, akkor érdemes lenne újra gondolni, hogy mi a karma? A karma nem csak a cselekedeteink visszahatása , hanem a gondolatainké is. (Jézus szavai: Hallottátok, hogy ezt mondták a régieknek: "Ne törj házasságot!" Én viszont azt mondom nektek, hogy mindaz, aki asszonyra néz azért, hogy megkívánja őt, már házasságot tört vele a szívében. (Máté 5, 27-28.) Egy tettet mindig egy gondolat előz meg, az pedig, hogy a következmény még abban az inkarnációban következik be , vagy egy következőben, végül is mindegy. Rákos Péter azt mondta, hogy a karma az az ember személyisége. Valahol, valamelyik antropozófiai írásban úgy emlékszem azt olvastam, hogy születés előtt álló lélek még egyszer látja az eljövendő életét, de van aki ekkor meg rémül, visszakozni akar és ebből a sokkból ered, hogy fogyatékosan születik. Nem tudhatom így van-e? De úgy gondolom, nekünk embereknek nem olyan könnyű ez az élet.Sokan menekülnek előle alkoholizmusba, kábítószereznek, van aki munkamániás lesz van rengeteg látszólagos kivezető út. El tudom képzelni azt, hogy a fogyatékosság oka az , hogy valaki nem akar a fizikai világba születni. Állítólag,ha valaki fogyatékos, akkor ő valahol ott van a teste közelében, lát és hall mindent maga körül, de amikor elindít egy mozdulatot, akkor amire az a mozdulat ide ér a mi világunkba, már csak rángás lesz belőle.Ha szólni szeretne, akkor, mivel a test nem közvetít rendesen , már csak valami értelmetlen hörgés hallatszik. Ezért is nagyon fontos, hogy szeretettel, törődéssel vegyük őket körül.
Hogy a lelki élet a fizikai szervekhez kötődik, abból nem feltétlenül következik, hogy a fizikai testben minden betegség lelki eredetű. Például az értelmi fogyatékosságnak mi az oka? Biztos nem a lélek értelmi fogyatékossága, hanem a test, elsősorban a fizikai test alkalmatlansága a lélek értelmi tevékenységének hordozására.
A hipnózis tudtommal tanulható. De a technikát nem ismerem. A tekintetről sem tudok semmi érdemlegeset. Érdekes, amit írsz.
Szia! Nagyon köszönöm a választ. ".Azaz az ember lelki élete egészen meghatározott módon a fizikai szervekhez is kötődik." Így érthető, hogy a betegségek valóban mind lelki eredetűek, vagy a hibás gondolkodásból eredeztethetőek. Az is nagyon érdekes, hogy Steiner egy hipnotikus tekintetű emberről ír. A hipnózisban úgy tudom, hogy az akaratot oltják ki. De mitől lehet valaki tekintetének ilyen ereje? Azért is foglalkoztat ez a dolog, mert megismerkedtem valakivel, akinek olyan szeme van, amilyet még soha nem láttam.Teljesen halvány kék, de néha tengerkék lesz, és ilyenkor ez a kékség , bármilyen hihetetlenül is hangozzék, de a szeme előtt van, néha az arca körül a levegőben , mint valami kék pára. Nem nagyon mertem erről senkit kérdezni, de azt hiszem, rajtam kívül más nem vette észre ezt a jelenséget. Csak annyit tudtam kideríteni a szemről, amit Paul Brunton írt.
