Már így is teltház volt, szóval azért 5000 Ft nem egy megfizethetetlen dolog ebben az országban sem.
Én azt érzem ellentmondásosnak inkább, hogy nem igazán látom, mik azok az eszmék, amiket szélesebb körben szeretne elterjeszteni. Mert szerintem semmi lényeges nem hangzott el, talán két dolgot leszámítva, hogy a félelmeink ne befolyásolják a döntéseinket, és hogy akkor szeret valaki igazán, ha jobb neked, mióta vele vagy. Na hát ez klassz meg minden, de ha szűz füleket célzott az előadásával, akkor kb. ez a két mondat volt szerintem hasznos, ha meg azt mondja, hogy na akkor én csinálok egy előadást a szabadság, és a szerelem témakörében, akkor meg jó lett volna, ha legalább egy bizonyos mértékben tényleg erről van szó.
Hát, én sem hiszem, hogy a megélhetésért, vagy a legújabb BMW gyorsabb megvásárlásáért küzd emígyen az András. (És azért arrafelé simán vannak 400 dolláros pszichiáteri óradíjak, és ez még nem is a plafon...)
Nem tudom, nekem a "produkció", meg a "performansz" szavak itt kicsit furcsán hangzanak. Mintha Feldmár valami cirkuszi zsonglőr lenne, akinek produkálnia kell magát, hiszen azért fizetsz.
Persze nyilván, az ember jegyet vesz, meg egyáltalán, erre áldozza az idejét, odamegy érdeklődően, és vár valamit, hogy valami történjen. Aztán a történés elmarad.
Én ma voltam, és egyébként nem is vártam semmit, így nem volt csalódás. Ha olvastad pár könyvét, akkor már nem hiszem, hogy nagy információtartalma van egy újabb könyvnek, amit elolvasol, vagy egy újabb előadásnak, amit megnézel.
Tényleg elég gáz volt, mondjuk nekem nincs összehasonlítási alapom, hogy milyenek szoktak lenni ezek. Azt hiszem, ezek az előadások alapvetően nem azoknak szólnak, akik ismerik, viszont szerintem azok mennek el ezekre, akik ismerik. Így meg nem tudom, hogy mi az értelme, vagy hogy miért csinálja ezt András egyáltalán. Lehet, hogy bevétel, a célok elérése érdekében. Hát remélem, mert ezen kívül más jó indokot nem nagyon látok.
Mindemellett nekem ez az ember nagyon sokat segített, és ő adta a kezdő seggberúgást ahhoz, hogy más ember legyek, olyan, amilyen szerintem sokkal jobb, mint a régebbi volt. De hogy ezt most miért csinálja, azt pontosan nem tudom.
/Évek óta napi 24 órás készenléti állapotba'* leledzem, mondhatni véremmé vált a dolog, avagy töktermészetes, tán ezé' maradt le! :D/
Érdekes, hogy Feldmár támadói/kritikusai efelett valahogy mindig elsiklanak...mint ahogy afölött is, hogy képes magát felülírni, meri megváltoztatni a véleményét.
"Az LSD esetében pontosan az ellenkezője az igaz. Az LSD olyan állapotba hoz, ahol nem menekülhetsz sehova, nem tudod körbefalazni hazugságokkal az egód, magadra maradsz - aztán rájössz, hogy semmit sem vesztettél, sőt."
pontosan! sőt! van egy elképzelésed önmagadról és azt képes gyökeresen megváltoztatni, megmutatva igazi valód.
Tehát a szerencséseknek, akik ezért vannak a világban, lehet valahol biztonságos otthona, ha akarják.
Remélem néha, hogy én sem vagyok szerencsétlen. Van is két erkélyem és Platinum kártyám. Bár későnyári melegben és bizonyos mentális csíraképesség felett különösen fontos számu(n)kra a rendszeres szellemi fertőtlenítés. Hypóra gondolok.
A gyerek ilyet szól: Éjjel hüppög és nyüszít valami a padlószőnyeg alatt. :D :D Óh, titkok romantikus padlócskája! Lényegtelen, mert úgyis rá van pakolva a Szép Új Garnitúra (ki tolta már megint arrébb???), és a Devlasonic Plasma 2700C házimozirendszer (jaj, a csekkek!). De a képfelbontás: mintha ott lennék bárhol, esküszöm. (Hab nélkül öntsd!) Az egyik jelenetben ugyan Sillyconettának súlyos kétségei támadnak, sőt a szerepéből is kiesik, de a kereskedelmi blokkban hál' istennek bemondják: "Tudósítónk a szőnyeg alól jelentkezik, és cáfolja, hogy lett volna ott bármi az éjjel. A hangadókat azért elővigyázatosságból az UNESCO elgázosította. Többen közülük – hüppögve, nyüszítve – megpróbálták visszatartani a lélegzetüket, ezzel buktatva le önmagukat."
Mikor a kedvenc szentem, Ferenc, prédikál a madaraknak, nem mondja: "Ne csipogjatok, Isten kicsíny tévedései! Ne röpködjetek, szálljatok már magatokba!"
Váltig hisz abban, hogy üzenetét nemcsak akkor adhatja át, ha megértik, de csak akkor érthetik meg, ha ő átadja.
Ez jó :) Főleg ha kicsit tágabban értelmezzük. Még mindig működnek a túlélési ösztönök: de nem tigris elől való menekülésre késztetnek, hanem sokkal általánosabbra: menedék keresésére. Nem tigris elől való menedéket találtunk és húztuk meg benne magunkat, hanem valami sokkal nagyobb, általánosabb és megfoghatatlanabb elől húzódtunk tető alá ezer, tízezerévek óta - a 'bármi lehet' elől. Azért ilyen ez a mi világunk.. ez tűnhetett a legjobb menedéknek: ilyen, és nem más, ilyen, és nem változó, nem kiszámíthatatlan. Ez van, és más nincs. Ez a biztonság. Ezt védelmezi mindenki körömszakadtáig. És ez az eretnekség: hogy van más.
" Nem vagyok konformista, se olyan, aki a szülei ráerőltetett értékrendjét szeretné védeni, és kiáll a társadalmi rend mellett és a szokások mellett. "
Ne viccelj, többször hangsúlyoztad, hogy erkölcsi kérdésekben számodra a parlamenti honatyák által megszavazott jogszabály az irányadó: ha az a 365 képviselő azt mondja, hogy Feldmár "bűnöző", akkor téged már nem is érdekel semmi, megvan a készen kapott véleményed. Nem vagy kiváncsi olyan emberek gondolataira, akikre maga a TEKINTÉLY mondta ki az ítéletet.
Máskor pedig arra utalsz, hogy az erkölcsről is készen kaptad a véleményed, méghozzá egy többezer éves hagyományból.
Ez persze nem lenne baj, ha nem arra használnád ezeket az építőköveket, hogy olyanokat fikázz, akik sokakra voltak pozitív hatással.
Te nem Feldmár mondandóját, hanem a személyét kérdőjelezed meg (ráadásul egy Amerikából importált boszorkányüldöző világnézet magadévá tételével), ami az óvodásokat és egyes hazai jobbantakat kivéve nem igazán jó vitaalap. Ne csodálkozz, ha ezek után a fogadtatásod is olyan, amilyen.
(Nálunk is kapható az a könyv, amelyben Umberto Eco vitázik egy olasz érsekkel arról, hogy vajon miért képzelik egyes keresztények azt, hogy az erkölcs csak és kizárólag úgy létezhet, hogy valaki magáévá teszi a Biblia útmutatásait. Mivel nyilván Eco is bűnöző, ezért már nem is javaslom, hogy olvass bele...)
"egy olyan szert, ami át akarja venni felettem az irányítást és olyan élményeket ad, amit azaddig magamtól sose tapasztaltam meg, "
A szerek nem veszik át az irányítást. Ha így lenne, mindenki, aki kipróbált valamilyen drogot, függővé válna. Tudod, ha tele vagy elfojtással, akkor valóban ijesztő lehet a gondolat, hogy egyszer csak ott találod magadat egyedül a saját tudatalattiddal. Hidd el, nincs ott semmi félelmetes vagy elviselhetetlen. Nagyon jó érzés megtapasztalni, hogy a félelmeidből és frusztrációidból nagy nehezen összetákolt falaid leomlása után is szerethető, elfogadható, igazi emberi lénnyel - az eddiginél sokkal valódibb önmagaddal - találkozol.
Mellesleg senki sem mondta, hogy kötelező lenne ezt az utat választani. Meditálhatsz is: ha húsz évig jól csinálod, tényleg eljuthatsz oda, ahová egy füves cigaretta húsz perc alatt eljuttathat. Kinek a hegymászás, kinek a repülő. De vajon miért van, hogy a hegymászást hirdetők börtönbe kívánják a repülővel közlekedőket? Fordítva miért nincs ilyen? Miért tanusítanak a "bűnözők" sokkal keresztényibb magatartást? Mi miért nem bélyegezzük meg azokat, akik más úton keresik ugyanazt, mint mi?
Miért az jutott elsőre az eszedbe a filmről, hogy ideírd: "bűnözők"?
Nem tudom, nekem szólt-e az írásod uramfia, de rám nagyon kevéssé igaz. Nem vagyok konformista, se olyan, aki a szülei ráerőltetett értékrendjét szeretné védeni, és kiáll a társadalmi rend mellett és a szokások mellett. Az elnyomástól és az emberi butaságtól irtózok, ez pedig teljesen körülvesz. Gyáva, erőszakos emberek, akiket vezetnek ösztöneik és tanult berögződéseik. És éppen ezen elutasító viselkedésemből jön az, hogy egy olyan szert, ami át akarja venni felettem az irányítást és olyan élményeket ad, amit azaddig magamtól sose tapasztaltam meg, elutasítom. Nem akarom megengedni önszántamból valaminek, hogy irányítson.
Ha kifelé törekszik, akkor fedezze magát a konszenzussal - pszichológiai diplomával, mint Feldmár, - vagy tanuljon meg égő farakásokról elrepülni.
vagy jól nézze meg, h kihez beszél.
egyébként sztem egyáltalán nem olyan vészes a helyzet, mint elsőre látszik: hiába sokkal hangosabbak a mindent biztosan tudók, attól még egyre többen vannak az útkeresők is. sztem van remény:)
feldmár vmi olyasmit mond erre a filmben, ha jól emlékszem, h még mindig működnek a túlélési ösztönök, jóllehet már nem vagyunk életveszélyben. gondolom, innen a biztonságra törekvés. másrésztől pedig van a kalandvágy. harmadrészről a dilemma:)
Nagyon sok embernek, nagyon-nagyon-nagyon sok embernek a legelső és legalapvetőbb igénye a 'biztonságra' van. (Nincsenek illúzióim - nekem is.) Ez a biztonság nem szociális biztonság, nem egészség, nem jólét. Ez a biztonság azt jelenti, hogy TUDJUK, miből áll a világ. Azt jelenti, hogy nem érhetnek meglepetések minket- főleg felzaklató meglepetések. Ez a biztonság azt jelenti.. amit Ábel fogalmazott meg: azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne. Befészkelődni, aztán jól érezni magunkat. Otthonossá tenni a kuckót, karnyújtásnyira elhelyezni a kellékeket, és ellenni. Nem tudom, hányan féltek közülünk gyerekkorunkban. Farkastól, boszorkánytól, vagy éppen csak a sötétben. Beszéljünk csak az egyedül-a-sötétben-ről. Milyen nagyon hamar kialakul ez. De ez a félelem már akkor azt jelentette (részben), hogy valamilyen módon kompletté tettük a világunkat, és ezt a kis komplett univerzumot féltettük a kívülről jövő bármitől. Az ismeretlentől. De miért féltünk az ismeretlentől?
El kell mesélnem itt egy történetet. Régi kedves barátomnak kisfia született. Nőtt, cseperedett a kisbaba, kisfiúvá vált, talán éppen hogy járóvá, már nem emlékszem pontosan. Szeretettel vették körül, ám ilyenkor már muszáj nyesegetni ezt-azt, irányítani, lehetőleg szelíden. Ők így tették. Aztán egyszer, amikor valamilyen 'nevelés' bejutott a gyerekbe, és aszerint produkálta a reakcióit, viselkedését, különös dolog történt. Pont abban az időszakban elkezdett félni a sötétben. Számomra, a család barátjaként nyilvánvaló volt, hogy a kissrác megtagadott magában valamit - elfogadta a 'nevelést' - és a megtagadott eddigi 'én'darab valahogy az 'ellenoldalra' került. És attól már félni kellett.. (Azóta jó fej kamasz már.)
Ilyesmi lelki gubancok mindennaposak, sőt.. sajnos.. De attól még egy különálló, és felbecsülhetetlen jelentőségű dolog a biztonságra törekvés. Hiszen Tamási Áron is épp hogy vitán felül nagy írónak, humanistának, 'Embernek' van elkönyvelve.. mennyire önmaga, önmagára mutató ez.. Ez a levegő, amit belélegzünk..
Úgy gondolom, a legvilágbaragadtabb embernek, a csak a maga elé néző embernek is van meglepően pontos, ám teljesen tudattalan képe arról, hogy a világ, ami körülveszi, felfoghatatlan méretű, felfoghatatlan titkokkal, veszélyekkel, csodákkal van teli.
Meg úgy is gondolom, hogy senkit sem lehet olyan élet élésére ösztönözni, ami az ő sorsától idegen. Kisiklik akkor az élete, én pedig szükségtelen terhet veszek a magaméba.
Azaz.. ..ha valakihez - akinek egyetlen célja, hogy NE találkozzon azokkal a csodákkal és veszélyekkel, amik a jól berendezett, társadalmi konszenzusos életéből jó eséllyel kibillentenék, - mégis ilyes megrázó élmények közelítenek, érthető, hogy kézzel-lábbal tiltakozni fog. És sajnos az is érthető, hogy a társadalmi veszélyességet kezdi majd emlegetni. És az is nyilvánvaló, hogy - az ő szempontjából - igaza is van. Mert fenekestül fordulna fel a társadalmi és szociális konszenzus, ha kiderülne, festett papír csak. És - sajnos vagy sem, nem tudom - nem mondhatom meg neki, hogyan élje az életét, miket engedjen be bele. Mert lehet, hogy széttépné az a tudás. Így hát nem marad más részemről - nézze csak a tévét. Élni fog és halni. Mint a világ többi része.
A világ irányítóinak, döntéshozóknak, a gazdasági, politikai elitnek szintén a langymeleg biztonság az érdeke. Akkor kellő határok között tartható a stabilitás, és a kellő határok között prosperál a gazda(g)ság. És nem utolsósorban a hatalmon, hihetetlen ismeretanyagon és a pénzen túl, az 'ismeretlennel' szemben valószínűleg ők is ugyanolyan tudatlanok és tapasztalatlanok, mint az általuk kormányzottak elsöprő többsége. Ami nem kevéssé vicces, viszont gyakorlatilag katasztrófa.
Miért ilyen elementáris igény az, hogy a világunkba ne engedjünk be semmit, ami a határait megváltoztatná? Tényleg csak a lustaság? Vagy tudattalan félelem a veszélyektől? Attól, hogy akkor egyszerre csak minden lehetséges lenne, itt és most, az azonnali halál is?
Mit lehet ilyenkor tenni? Nem tudom. Alapvetően befelé érdemes figyelni és építkezni - ha valakit érdekelnek a titkos utak, akkor járja azokat csendesen. Ha kifelé törekszik, akkor fedezze magát a konszenzussal - pszichológiai diplomával, mint Feldmár, - vagy tanuljon meg égő farakásokról elrepülni.
Én ugyanezt próbáltam pár hsz-szel korábban - és tömörebben - megfogalmazni: "Feldmár nagyon jól elmondja, miért kívánod őt börtönbe, ha azt látod, hogy a pácienseivel esetleg bekukkant oda, amiről te nem akarsz tudomást venni."
(Bocs az önidézetért... :))
Egyébként az a baj, hogy a legtöbb magyar tudatmódosítás címén tényleg csak a brutális, butító és beszűkítő alkohollal találkozik. És hiába olvasnak el beszámolókat, olyan nekik, mint amikor nem értesz egy viccet: ha később elmagyarázzák neked, hogy mi volt a poén, akkor _érted_ ugyan, de nincs meg a rácsodálkozás és a nevetés élménye.
"Azt kérném a közönségtől, hogy a taps és a nevetés addig tartson, amíg el nem kezdem a következő poént, máskülönben kínos dramaturgiai űr keletkezik az előadásban. ÉS AZ KINEK JÓ???" (Galla Miklós)
Az egész vita kopasz foltokról szól és a szőnyeg(alá)bombázásról. Akkor most mossuk fel pormentesre a döngölt padlót:
Azt beszélik, hogy az embereknek többnyire van lelki kopasz folt a képzeletbeli fejük tetején, ahol nem látszik. Nagyon nem akarnak tudni ezekről a legtöbben. Ők nem ugranak sohasem fel, meg ne lássák az egész világunk vagy a többi ember rejtett foltját (nem füveznek); egyszerre mindig csak egy tükörből nézik magukat, nehogy meglássák a saját foltjukat (nem LSD-znek). Ilyen óvintézkedések mellett ezek a kopasz foltok persze nincsenek is, mert ilyen vizsgálati módszerek (a drogfogyasztás) mellőzésével és kellő kincstári optimizmussal foltmentesnek deklarálhatunk szinte mindent és mindenkit. Már miért is kéne tudomást venni olyan dolgokról, amelyek nincsenek is. (Ez a kalap azért van rajtam, mert jól áll nekem és divatos.) A bölcs ember ekkép vélekedik: Nagyon is sejtem, hogy sokaknak merevedése van a buszon a 15 éves kislányom hirtelen D kosarassá cseperedett keblei láttán. Ez ellen nem is tehetek semmit; elfogadom, hogy így van; azt viszont elvárom, hogy legyen feszes a nadrágja az illetőknek, és ne dudorodjon láthatóan ki, mert akkor egyenként leütöm a mocskos perverz disznókat, mint Tarzan a majmát.
Ami nem látszik, az nincsen is. Ne próbáljunk a szentírás, a törvények, a jogszabályok és az Úttörők 12 pontja ellenében olyat látni, amit nem is akarunk, hogy legyen; és ha volna is, akkor sem akarjuk látni. Ne szereljünk vécécsészébe kamerát. Főként ne a hajléktalanszálláson.
Akár vannak, akár nincsenek, a kopasz foltok mégis néha úgy kiterjedhetnek, hogy már ugrálás nélkül is sokan észreveszik az illetőn. Az ilyeneket kell úgy titulálni, mint kopaszodó (bedilizőfélben lévő), illetve szalonképesebb kifejezéssel hajritkulásos esetet (mentális problémákkal küzdő személyt). Amikor pedig szinte már mindenki látja, milyen kopaszak is, akkor járjanak sapkában, és mondják azt, azért mert jól áll (hazudják végig egész – bár nem teljes – életüket), valaki mindig árul számukra parókákat (gyógyszereket), vagy eldugjuk őket (diliházba). Ez mindannyiunk jól felfogott érdeke.
Megértem a (tényleg) fényes elméjű, tájékozott drogellenzőket. Respektálom, hogy nem akarnak tudni a kopasz foltokról, és normálisnak a foltmentes drogmentességet kiáltják ki. Tisztelem őket, mert meghúzzák a határt, és emberi tartásuk vagy hitük megóvja őket a határok áthágásától. Drukkolok nekik, hogy ne forduljanak ki önmagukból, és tartsák a normálisok vasgárdafrontját. Nagyon is megértem, hogyha azt gondolják (valóban) okos és tiszta elméjükkel, hogy a kopasz foltok nincsenek, azok csak drogos tévképzetek, mert ami drogfogyasztás nélkül gyakorlatilag nem látszik, annak neve drogos tévképzet. Mindebben igazuk van ugyanis. Ez mind szentigaz. Az ő igazuk, az egyház igaza, a legtöbb állam igaza, a legtöbb bíróság igaza, a legtöbb tudós orvos, és mindenek előtt a legtöbb jogi személy igaza. Tehát, ugyan ha éppen ezekből fakadóan is, de végeredményben a legtöbb természetes személy, a legtöbb ember igaza. Az emberiség megfellebbezhetetlenített globális igazsága, na.
Szívből megértem, hogy miért hangsúlyozzák az LSD ellenzői: A lelki kopasz foltokról szóló rémhírkeltés nem egyes marginális személyek "igazsága", hanem bizony egy elkövetői kör veszélyes, beteges, drogos tévképzete. Nyomorult LSD-sek azt érik el, hogy számukra minden csak folt hátán folt. És az, ugyan, kinek jó???
"Azt kérném a közönségtől, hogy a taps és a nevetés addig tartson, amíg el nem kezdem a következő poént, máskülönben kínos dramaturgiai űr keletkezik az előadásban. ÉS AZ KINEK JÓ???" (Galla Miklós)
Én nem élek semmilyen droggal, nem próbáltam tudatmódosító szereket, nem cigizek, kávézok, nem alkoholizálok stb, és így mondom azt, hogy aki valójában ráérez, megismeri Feldmár gondolatait, az hatalmas értékekre bukkan benne. Komolyan, meg kell nézni a filmet, mert amíg nem őt nézed és hallgatod, akkor addig nem is lehet valódi kommunikáció köztünk, mert csak a véleményekre reflektálsz, és nem pedig Feldmár valós üzeneteire.
Pl. Jézus tanításait a mai napig sokféleképpen értelmezik, és mennyi galibát okozott az emberi tudatlanság, tisztátlan lélek és gyarlóság, amiket sokszor pont Isten nevében csináltak. De erreől nem Jézus tehet, amit ő mondott az (szvsz) nagyon eredeti forrásból származik. Aki valóban odafigyelve olvassa és nézi Feldmárt, az hamar rájön, hogy Feldmár egyáltalán nem buzdít arra, hogy drogokkal éljen, tudatosodon az ember.
Van egy valós, tudományozottan megalapozott háttere van annak, hogy bizonyos szerek gyógyítják az embert pszichésen*. És hogy furcsamód éppen nem azok a szerek, amiket legálisan és általánosságban az orvosok adnak a betegnek, mert azokra inkább illik a drog szó mögötti azon fogalom, amit te értessz alatta. De még csak arra se buzdít, hogy ne szedj gyógyszereket. Csak azt üzeni, hogy én ezt és ezt tudom erről és arról, és ez alapján vállald a felelősséget, hogy mi mellett döntessz. A döntés pedig a te szabadságod, és jogod van hozzá, és ne mondja meg egyik ember a másiknak (ne dominálja) hogy te mit csinálj.
A jog pedig nem azt jelenti, hogy kötelező valami, sőt. Sokkal magasabb erkölcsi mérce, pont olyan, mint amilyen isten is állít elénk: a szabad akarat. Azért válaszd Istent, mert őt akarod választani a "rossz" helyett. És mivel ember vagy, nincs kompetenciád megítélni, hogy mi a rossz, ki a rossz. Egyetlen dolog, amit tehetsz, hogy te az általad tudott legjobbat valósítod meg életedben.
Feldmár őszintén éli az életét, és senkire nem kényszerít semmit. Egy "baja" van, mer gondolkodni.
*amint lesz időm keresek konkrét hivatkozást. Pl tvben láttam, alkoholbetegnek adtak 1 nagy adag LSD-t és megszűnt az alkoholfüggősége - (és nem lett lsd függő sem hehe:-)) -ami szerintem nem piskóta!
