naná, hogy más volt - nem emlékszem, hogy a Nyugatitól a Blaháig bárhol le lett volna szűkítve a járda valami inci-finci kávézó stb. miatt, dehát biztos nagyon kellemes tömény benzingőzben kávézni:)
érdekes, hogy hiába lakom itt már 40 éve, ameddig a térdem birta - sokkal szivesebben jártam gyalog, mint járművel:) az a nézelődős mászkálás - annak nincs párja!:) Milyen igazad van - nekem is voltak biztos pontjaim, ahol ellötyögtem egy kicsit, pl. a Rétesboltban, a Népszínház utcával "sréhen" szemben. Olyan frenetikus szilvás rétes sehol nem volt!!
Nyergesújfalun lakom, ez egy hosszú kisváros és nincs helyijárat. Így mindenhova gyalog kell mennem. :)
Amúgy mindig kb 2 óráig tartott a séta, mert vidékiként sokat bámészkodtam: mindig bementem az MTSZ-iroda melletti térképboltba, mert gyűjtöttem a térképeket + a Mária utcától nem messze, ahol a József körút háromszögszerűen kiszélesedik a Duna felőli oldalon, volt (van?) egy biciklibolt és oda is mindig bementem álmodozni. Hazafelé pedig az Oktogonon lévő gyorsétteremben kajáltam, mert akkor még nagy szám volt az ilyen gyorsétterem. :)
Kösz! Iskolás koromban kb 178-szor olvastam a regényt és amikor a Mária utcába kellett járnom, első dolgom volt felkeresni a helyszínt. Aztán azóta sem jöttem rá, hogy a kettő telek közül, amelyiket a Pál és a Mária utcák határolnak, melyik lehetett a grund...egészen mostanáig. :)
Régen ez egy kicsit más volt, mint ma, amikor egyes autók megállnak a járdától, másodiknak, bekapcsolva a vészvillogót, mert csak egy házzal arrébb van hely a parkolásra.
A Nyugati és a Mária u. közötti távolság kb. 3 km, ez oda vissza 6 km és nem kevés. Gyerekkoromban egy néni mesélte, hogy a huszas években naponta, reggel oda, délben (ebédelni oda-vissza) és este (vissza), tehát négyszer tette meg a 2 km-es utat gyalog a Petőfi Sándor utcai munkahelye és az Erzsébetvárosi lakása között, ami napi 8 km. volt.
Régen két hónapig minden héten mennem kellett a Mária utcába szemészetre, akkor a Nyugatitól mindig átsétáltam. Csodálkoztam is a pestieken, hogy 2 megállónyi távolság miatt is felszállnak a buszra vagy a villamosra.
Tényleg, a Mária és a Pál utca melyik sarkán volt a híres grund?
Érdemes lesz nézni ma is, a metró építéséről lesz szó benne, plusz a végén be lesz mutatva az a Parlamenthez közeli, földalatti óvóhely is, ami korábban szóba került.
Szóval a közműalagút a Lágymányosi híd mellett van, 1939 és 43 között épült, 1990 óta ipari műemlék, és a narrátor szerint csak másfél évtizede tud róla a nagyközönség. (Én ezek szerint nem vagyok "nagyközönség", mert csak ebből a műsorból szereztem tudomást róla.. :) ).
A riport szerint fel (be) akarták ezt is robbantani a német utászok, de ezúttal egy magyar mérnök "kapcsolati tőkéjének" segedelmével ez a műtárgy megmenekült.
N. Kósa Judit, a Népszabadság kulturális rovatvezetője számos, vagy inkább számtalan Budapest tárgyú kitünő cikk szerzője ma Magyar Lajos díjat kapott. Gratulálok, gondolom sok topiclakó nevében is.
Akkor ha így előjöttek "titkos ojjektumok", kérdeznék én is egyet:
Lehet-e igazságtartalma annak, hogy Nagyicce-Mátyásföld térségében a két (volt) orosz laktanya össze volt kötve egy föld alatti, vasutat is tartalmazó alagúttal? Az egyik a Pesti határút melletti, ennek HÉV-kapcsolata volt a Lándzsa utca felől; a másik pedig a "nagy", a volt mátyásföldi repülőtér felőli, ahova ma is megy nagyvasúti iparvágány a Jázsberényi út felől. Sejtések szerint a Guzsaly/Vulkán utca, Újszász utca vonalában (illetva ahhoz közel) lehetett, lehet ez az alagút, áramellátása pedig a Hősök fasora sarkán bukott volna a mélybe az ottani trafóról. Ez utóbbit egy útbeszakadáskor látni vélte ismerősöm anno úgy húsz éve, miközben orosz katonák(!) géppityuval tessékelték arrébb...
