Viccesek ahogy rohangálnak fel-alá, a minap a Fehér úton láttam kettőt, mintha valami filmforgatás lenne, pedig dolgoznak a mai napig, asszem a 30-as évekből valók kb.
Újabb "anno" készül: a Podaminczky MÁV-s múltja fogyatkozik. A MÁV SZTK melletti öreg, furán gnóm lakóépületeket bontják,c sak úgy, mint a Nyugati postától kifele levő mindenféle épületeket. Van ezek közt régi indóház-szerűség, régi csarnok, méltóságteljesnek szánt vasutasbarokk, leszedett "államvasút" felirattal. Igazából persze ezek közül én csak a pályaudvar területén bent levő emeletes ős-fűtőházat, vagy ki tudja mit sajnálom, a többi nem kimondottan volt értékes, csak régi...
Ahogy elnézem, max kínáltak, nagyon valószínűtlennek tartom, hogy a kép készítésének pillanatában bármilyen értékesítési tevékenység folyt volna ott (az épület állagát tekintve)...
No, azt kiskoromban én is diszkriminatívnak éreztem (bár kimondta nem biztos, hogy ki tudtam volna ezt;), hogy csak az játszhat, akinek van telefonja. A nagy telefonosdival emberi kapcsolatok szűntek meg, ti. Manci néni, fel kellene hívnom Pistiéket Zajzengőhegyalján, holnap három körül átjöhetnék telefonálni, Hozok ennivalót is :))
Maga a művház amúgy az önkormányzaté, de nem használják lényegében semmire. Két művházat nemigen "tart el" még egy ekkora kerület sem, a Corvinban meg azért elég sűrű program van.
Egy frissen hallott urbánlegend szerint a hetvenes-nyolcvanas években a fiatalok a "pontosidő szolgálat" vonalán randiztak. Állítólag ugyanis ha egyszerre többen hívták a 08-at, akkor nem csak az időhangot, de egymást is hallották :)))
Apámék egyszer akartak játszani a Rózsa Gyuri Kapcsoltam műsorában. Volt már otthon telefonunk. Elég erős csapat gyűlt össze, volt vagy 18 diploma jelen a kis lakásban fejenként kettő-három, reál, humán mindeféle, elég nagy esélyük lett volna komolyabb eredményt elérni. Először be is kerültek, de úgy volt azokat, akikkel végül játszani akartak a stúdióból hívta vissza a Rózsa személyesen, élőben. Megvolt a szám, mondták, hogy majd várjanak, figyeljenek, nehogy telefonáljanak közbe máshova. Nagy izgulva ott ült a csapat a tévé előtt, Gyuri tárcsáz, foglalt. Csóválja a fejét, hümmög, próbálkozik újra, megint foglalt. A mi telefonunk néma. Aztán persze feladta és hívta a következő számot a listáján. Később sikerült kideríteni, tényleg hívtak minket, csak folyton foglalt volt, így nem tudtak mit tenni. És miért? Mert ikervonal volt vagy mi, és az ikerünk végig pofázott az adás idejében....:)
A XVI. kerületi Ikarus művelődési ház nem csak egy kis üzemi kultúrterem volt, ugyanis egy óriási karzatos színházterem volt a központi tere.
Pár éve láttam az értékesítési felhívását. Nos, harminc éve nem gondoltam, hogy egyszer még akár én is megvehetem...
Azért kiváncsi lennék, hogy most kié. Meg a közelben lévő óriási sporttelep is vajon kinek a tulajdona?
És a gyár múzeuma a rengeteg makettel hol lehet? Bizonyára Széles Gábornál. De jó lenne, ha egy újságíró megkérdezné, ugyanis azt azért közkincsnek kellene tekinteni, hiszen igencsak része a magyar (gazdaság és műszaki) történelemnek.
Az annoról még annyit, ami talán a maiaknak hihetletlen: az első házak elkészülte után 3-4 évig egyetlen lakásban sem volt telefon!
Szerintem ez a nyolcvanas évek második feléig mindenütt így volt. Mi konkrétan Gazdagréten álltunk sorba. Illetve igyekeztünk nem sorban állni: az ablakból rá lehetett látni a fülkére, és amikor nem volt ott senki, usgyi, futás...
Aztán jött a telefonkötvény (ez milyen szó már!), az első konténerközpont, ahol néha szó szerint összekapcsolódott mindenki mindenkivel. Konkrétan szilevszterkor azon röhögtünk, hogy csak felemeltük a kagylót, és vonalbúgás helyett a tévévetélkedő ment benne, mindenki bumm-bummozni vagy flip-flipezni, vagy melyik volt az, akart :)
(ez is lehetne anno, de mégis 2008...)
