A "Tudományfilozófia" főbb felismerési közé tartozik, hogy az általános filozófia kb 90-95%-a áltudomány és ál érvelésekre épül. Saját rendszerén belül is vannak persze ilyenek. Tárjuk fel!
... Feyerabend azt mondta, hogy a tudomány felszabadító mozgalomként indult, de idővel egyre dogmatikusabbá és merevebbé vált, és vannak nyomasztó vonásai is, és így egyre inkább ideológiává vált . Emiatt azt mondta, hogy lehetetlen egyértelmű módon megkülönböztetni a tudományt a vallástól , a mágiától vagy a mitológiától . A tudomány kizárólagos uralmát tekintélyelvűnek és megalapozatlannak látta a társadalom irányításának eszközeként .
Érdekes módon K Popperel személyes kapcsolta volt és nem Ausztriában, hanem Angliában ... Egyik tudományos minősítésének Popper volt a témavezetője. Egyrészt Popper inspirálta, másrészt meg ellenkezett vele a falszifikációs elméletében is, amelyet magam is rossznak tartok. Ja és bizonyítottam is logikailag, hogy az is.
A tudományfilozófia afilozófiának egy olyan ága, amely a tudomány alapjaival, módszereivel és következményeivel és érvényességének módszertanával foglalkozik. Mint használt dialektusos módszertan ... nagyon régi dolog több ezer éves, de szervezetten és egyetemi keretek közt tanítva, csak néhány száz évre tehető a múltja.
Az első ilyen nevű tanszéket 1870-ben a Zürichi Egyetemen alapították meg. A terület akkor vált jelentőssé, amikor Ernst Mach-ot 1895-ben a Bécsi Egyetem "Az induktív tudományok története és elmélete" nevű szak élére kinevezték. Az 1920-as években alakul meg a Bécsi Kör, a logikaipozitivizmussal együtt. Ők jelentik az igazi alapokat.
Karl Popper erősen szembehelyezkedett az alapeszmékkel és sikerült is neki jónéhány, valójában áltudományos, posztmodern jellegű és metafizikai tant becsempésznie a tudományfilozófiába.
"A filozófusok hangos kisebbsége, és különösen Paul Feyerabend azzal érvel, hogy nem létezik olyan, hogy " tudományos módszer ", ezért a tudomány minden megközelítését meg kell engedni, beleértve a kifejezetten természetfelettieket is." ... szerinte "soha nem érvényesülnek univerzális, tiszta, kontextusfüggetlen módszertani normák. Nincs olyan módszertani normahalmaz, amelyet már számos elmélet meg ne sértett volna. A tudománytörténet módszertani tanulsága az, hogy "bármit lehet" (anything goes). Feyerabend szerint a tudományok nagyrészt mesterséges konstrukciók, a naivnak tételezett, empirista, szcientista, pozitivista stb. tudományelméleti dogmák által hirdetett objektivitás fogalmához vajmi kevés közük van; utóbbi értelemben semmivel sem „objektívabbak”, mint bármely más szellemi konstrukció (például a mítoszok)."
Feyerabend kritikája részben igaz és részben hamis ... mert konkrétumok nélkül ő maga is csak metafizikát gyakorol. ... Van olyan hogy tudományos módszartan és a világunk jobb megismerésének egyik legfontosabb és legbiztosabb eleme ... a gond inkább ott van, hogy az ő kora és a jelenlegi kurunk tudományos közélete is még túlságosan áltudományos jellegű... tehát nincs betartva maradéktalanul a Tudományos Módszertan.
Ez egy olyan eléggé közismert és gyakori téves állítás, ami memetikusan, azaz ismétlés és klónozás szerűen terjedt el a tudományfilozófusok közt, de az indítóját valójában nem ismerjük. (valószínű egy teológusról ragadt át)
"Isten egyértelműen kívül fekszik a tudomány hatókörén Nem lehet sem bizonyítani, sem cáfolni." Mi is a fő gond ezzel a kijelentéssel, állítással? Ez ugyebár egy olyan állításnak kíván látszani, amely betartja a tudományos módszertant, azaz ezt egy tudományos és logikus állításnak kívánják egyesek beállítani. Ilyen állítást viszont - a tudományos módszertan szerint - csak pontosan definiált dologra lehet ugyebár tenni. Tehát ez azt jelenti, hogy az állítónak pontosan, tudományosan, és ellentmondás mentesen meg tudnia nekünk magyarázni, hogy mi is az általa használt "Isten" szó jelentése. Mire is tartja pontosan érvényesnek ezt az állítást? Tehát eljutottunk egy Gödel nevű gondolkodó nem kifordított, hanem helyes elméletének az értelmezéséhez. Mert ugyebár, ha az állítás igaz, akkor annak önmagára nézve is igaznak kellene lennie, de ha az így van, akkor az azt jelenti, hogy az állítás hamis.
Tehát ha egy krétai kijelenti, hogy minden krétai hazudik, abból a helyes megállapítás az, hogy egy rendszer nem igazolhatja és nem is cáfolhatja bizonyos esetekbe önmagát, mert ahhoz külső vizsgálat szükségeltetik. Tehát a biblia nem lesz attól igaz, mert az írja magáról, hogy minden szava igaz. Ezen elv alapján az "Isten egyértelműen kívül fekszik a tudomány hatókörén"állítás szintén egy ilyen körbezárt logikai elvet hozott létre. Tehát ezt az elvet, mint hibás dogmát nyugodtan elvethetjük. A körbezárt logika ugyan is nem tartozik az elismert tudományos módszertan, érvelés és bizonyítás elemei közzé.
A tudományos dolgok attól tudományosak, hogy igazolhatóak és igazoltak, a szakma több irányból leteszteli, a tesztelések is igazolják, és nem lehet cáfolni, mert igaz. Röviden attól igaz, hogy működik. Valóságban működik. Valamit az igazol, hogy cáfolható is??? KŐLEVES EFFEKTUS !!!! :-) Ha valami megfelelően és tudományos módszertan szerint igazolva van elégséges dolog. A falszifikáció csak hókuszpókusz, meg parasztvakítás csak.
A "Tudományfilozófia" főbb felismerési közé tartozik, hogy az általános filozófia kb 90-95%-a áltudomány és ál érvelésekre épül. Saját rendszerén belül is vannak persze ilyenek. Tárjuk fel! Hozzuk ide, idézzük id a legfontosabb fejezeteit! A személyeket akikhez kötik... kérem megemlíteni, de nem az ő személyük a fontos, hanem az érveléseik, vagy érvelési hibáik.
Kérem a topikban betartani a Kultúrált Vita és a Helyes Érveléstan szabályait
