Simon Peresz izraeli államfő szerint egyre valószínűbbé válik egy Irán elleni katonai támadás, amelyet Izrael és más államok hajtanának végre. Nemcsak Peresz, hanem Benjamin Netanjahu miniszterelnök és Ehud Barak védelmi miniszter is hasonlóan látják a kérdést - ők ketten a napokban a hírek szerint azt tervezték, parancsot adnak az iráni Natanz urándúsítójának bombázására. Ezt azonban megakadályozta, hogy idő előtt kiszivárgott az információ...
1. Izraelnek nyilván a békés, nyugodt élet lenne az érdeke, ami azért lehetetlen, mert az őt körülvevő országoknak csak egyetlen kicsiny baja van vele: hogy létezik.
2. Izrael nyilván súlyosan fenyegetve érzi magát az iráni atomprogram által (mivel Irán deklarált célja Izrael eltüntetése), és tudjuk, mit tesz az, akit sarokba szorítanak, ha ez az érzés átlép benne egy küszöböt.
3. Izrael egy önálló akcióval is szépen bele tudja vinni az USA-t egy Irán elleni konfliktusba, Obama újraválasztása ezen nem változtatott.
Ha egy vallás kutatása során kiderül, hogy nem, vagy alig köthető valóságos személyekhez, eseményekhez, helyszínekhez és időpontokhoz, még nem jelenti azt, hogy ne volna létjogosultsága, vagy az egyéb, előbbiekkel igazolt vallásoknak alárendelhető volna, avagy értéke a hívői számára alacsonyabb rendűnek tekinthető.
Minden vallás fikció, csak az átgondoltabbakat profi hazudozók alkották, így jobban össze van mosva a valóság a képzelettel, hogy hitelesnek tűnjön.
Köze nincs az erkölcshöz annak, amit írtam és köszönőviszonyban sincs a háborúellenességgel.
Ha kényszeres vagy és nem tudod megállni, hogy mindenre legyen valami ostoba megjegyzésed, hát kezeltesd magad, ha pedig nem megy a gondolkodás, akkor a rokonaiddal beszélgess, ők biztosan örömmel fogadják a sejpítő beszólásaidat!
Nem akarok veled több szót váltani, mert lealacsonyít.
ez nagyon erdekes . olvastad azt a KONYVET ahol azt bizonygatja valaki hogy a magyar tortenelembol kb 100 evet kitoroltek a kozepkorban ? az is remek mese es biztos hozott valami penzbevetelt az irojanak
Részlet az interjúból: Spencer: Nos, mindenekelőtt a tátongó időbeli szakadék Mohamed állítólagos élete és az első róla közölt életrajzi anyag között: több mint 125 év. Képzeljük el, hagy az 1891-ben meghalt polgárháborús Sherman tábornok életéről az első beszámolót éppen most teszik közzé, egy olyan szóbeli kultúrán keresztül, amelyben az írásos feljegyzések ritkák voltak. Egyszerűen természetes volna azt feltételezni, hogy az az új életrajz anyaga legalábbis a történelem és a legenda keveréke. Mohamed esetben jól ismert tény, amit még a muszlim tudósok is elismernek, hogy Mohamed beszédeinek és tetteinek hagyományait a nyolcadik és a kilencedik században háborúzó muszlim frakciók nagymértékben meghamisították annak érdekében, hogy igazolják saját gyakorlatukat. A módszer, amellyel a muszlim tudósok hagyományosan kiválogatták azokat a hagyományokat, amelyek állítólag hitelesek, azoktól amelyek nem, az volt, hogy kin keresztül történt az átadás – azaz azon személyek jegyzéke, akik feltehetőleg átadták a hagyományt az eredeti tanútól a jelen napig. De természetesen egy ilyen listát ugyanolyan könnyen elő lehet állítani, mint magát a hagyományt. Mi több, hatvan évvel az arab hódítások kezdete után, 630-ban, sem a meghódított nép fennmaradt feljegyzéseiben sem pedig maguknál a hódítóknál nincs jele annak, hogy egy új vallással, egy új szent könyvvel, vagy egy új prófétával érkeztek volna. 690-ig a leigázott nép a hódítókra, mint hagarian (?), szaracén, taiyaye, vagy más néven utalt, muzulmánként azonban soha, és még a vallási vitákban sincsen utalás arra, hogy egy új vallás érkezett volna. Még az arab hódítók sem utalnak a saját pénzükön, műemlékeiken, vagy bármi máson az iszlámra vagy a Koránra.
FP: Ez megdöbbentő. De miért vágtál egyáltalán bele egy ilyen vizsgálatba ? A vallásos hit, bármelyik vallásos hit olyan, amely az embereket nagyon mélyen megérinti. A muszlimok úgy fognak tekinteni arra az elképzelésre, hogy történeti vizsgálat alá vegyék az iszlám eredetének hagyományos feljegyzéseit, mint ami sértő, nem igaz?
Spencer: De igen, Jamie. De a kérdések ebben a könyvben nem a muszlimok felé irányuló támadásként szolgálnak. Az iszlám a történelemben gyökerező hit. Történelmi követelései vannak. Mohamed állítólag egy bizonyos időben élt és olyan tanokat hirdetett, amelyekről azt mondta, hogy Isten nyilvánította ki neki. Ezen állítások igazsága bizonyos mértékig a történelmi elemzés számára is nyitott. Az, hogy Mohamed valóban kapott-e üzeneteket Gábriel arkangyaltól az hit kérdése lehet, de az, hogy egyáltalán élt-e az már történelmi. Az iszlám nem egyedi abban, hogy történelmi vallásként állítja be magát. De egyedülálló abban, hogy semmilyen jelentősebb mértékű aprólékos történelmi kritikán nem esett át. Mind a judaizmus, mind pedig a kereszténység több mint két évszázadon át széleskörű tudományos vizsgálat tárgya volt. Miért kellene az iszlámnak egy ilyen vizsgálat alól kivételnek lennie? És lehetséges-e még ebben a politikailag korrekt világban egyáltalán ilyen kérdéseket feltenni?
Azért nem árt elgondolkodni azon, hogy a „birkózó barátok” jócskán segítették a beköltözést, valamint a goromba szomszédok akkoriban sem voltak igazán barátságosak -, tudható volt, hol fognak lakni!
Minden hibájuk és támadhatóságuk ellenére egy figyelemre méltó teljesítményük biztosan van a fenyegető szomszédoknak:
Képesek voltak a történelem viharain keresztül és megtartani az „otthonaikat” birkózók segítsége nélkül, nem mások terhére éltek és élnek úgy, ahogy az nekik jó, vagy rossz.
Számomra ez nem mellékes tény.
Ha mondjuk én másként nem tudnám a szeretteim lakhatását, otthonát biztosítani, csak a ”birkózó barát” segítségével, majd (ismét) konfliktusom adódna -, ezúttal a szomszédokkal -, előbb kisétálnék egy csendes parkba, ahol mély önvizsgálatba fognék;
Hátha összeférhetetlen vagyok, hátha vannak bennem is hibák, hátha gyengébbek a képességeim, mint képzeltem és a szomszéd talán nem is olyan gonosz.
Ha ezek után is mindenben tökéletesnek találnám magamat, akkor inkább előbb megkérdezném az ellenségemet, hogy mi a véleménye rólam, de a büszkeségem nem engedné, hogy megint a nagyfejű barátom segítségét kérjem.
Ha a szomszédod állandóan fenyeget, hogy rádtöri az ajtót, elvágja a torkodat, kicsinálja az egész családodat, nem az a legokosabb, ha szólsz a birkozó barátodnak és rádöntöd a lakást?
Az efféle megoldások esetén mindig fennáll az a veszély,hogy a rácsos házban lakó új szomszédok állandóan azzal fognak "fenyegetni",hogy ők bizony szeretnének jobban megismerni;- análissan.
