A propeller húzási vektor iránya teljesen véletlenszerű (nem stabilizálódik a körpálya érintőjének irányába), a repülő mögé kötött szalag túl kevéssé stabilizálja az irányt (pl mint a nyílvessző végén a toll, vagy tűzijáték rakétán a stabilizátor rúd), de ismét eljutottunk a TÚL GYENGE húzóerőhöz. Ha a propeller+motor izmosabb lenne, akkor (talán több szalaggal) csökkenthető lenne a húzóerő irányának kóválygása.
Lehet, hogy csupán elég lenne a repülőbe rakott használt/lemerült elemeket újakra cserélni és megtáltosodna a húzóerő :)
a fenti képlettel megválasztva a kötél hosszát és a szöget, körpályán fog maradni
Igen, ha a légellenállás okozta kalimpálástól eltekintünk - de itt sajnos pontosan a légellenállás okozza a gondot. Az egyszer megbillent gép instabillá és mozgása kiszámíthatatlanná válik, mert a "keresztbe állt" felületekbe már megjósolhatatlan erővel és irányokban kap bele a levegő, így a sebesség is lecsökken (a teljesítmény ehhez már túl kicsi) és beáll az őskáosz.
Ha már fizika topik, nézzük. Remélem nem számoltam el.
Valahogy így néz ki a dolog (bal oldali ábra): Legyen a kötél hossza l, a repülő tömege m, a sebessége v, és a kötél kitérése (szöge a függőlegestől) alfa.
A repcsire két erő hat, a gravitációs (G) és a kötélerő (K). G = m*g,
ahol g = 9,81 m/s2,
eddig oké. A K-ról nem sokat tudunk első körben, de felbonthatjuk egy vízszintes és egy függőleges komponensre (jobb oldali ábra).
A függőlegesre igaz:
K*cos(alfa) = m*g
hiszen nincs függőleges irányú gyorsulás.
A vízszintes komponens a körmozgásból adódóan (a centripetális erőt írjuk fel): K*sin(alfa) = m*v2/r = m*v2/(l*sin(alfa))
Ez utóbbi egyenletet osszuk el a függőleges komponensre felírt egyenlettel, hogy kiessen K. Rendezgessük kicsit, és ha nem rontottam el, akkor ez lesz az eredmény: v2 = l*tg(alfa)*sin(alfa)*g
Kb. ez az eredmény. Vagyis ha a repülőd motorja v sebességgel képes a repülőt vinni úgy, hogy közben felülről lóg, akkor a fenti képlettel megválasztva a kötél hosszát és a szöget, körpályán fog maradni.
ui: lehet, hogy egyszerűbb a kötél hossza helyett a kör sugarával számolni (r = l*sin(alfa)), ekkor: v2 = tg(alfa)*r*g
Nem szakértés, csak vélemény: a gép sebessége túl kicsi, a szárnyak túl nagyok (vagy elcsavarodottak), vagy a vezérsíkok túl kicsik.
Ha ez a három tényező (egymáshoz és a gép tömegéhez képest, de utóbbi nagyjából véglegesen adott dolog) rendben van, akkor a gép nem kezd bukdácsolni. Az eleje húzva vagyon, a hátulja hátrafelé húzva és irányban tartva, kész az iránytartás. (Gondold el, egy sima kavicsot körbe lehet járatni egy madzagra kötve/lógatva ...)
Azt a bizonyos szalagot a farokrészről (hacsak nem aránytalanul súlyos vagy terjedelmes) én pont hogy nem venném le, mert az - épp a légellenállása miatt - segít a gépnek irányt tartani azzal, hogy a gép farkát hátrafelé, "egyenesbe" húzza.
Ha lehet, növeld meg vékonyabb (ne túl súlyos!) kartonlapokkal a vezérsíkok felületét (és persze a megváltozott súlyponthoz igazítsd a felfüggesztést).
Egyik ügyfelünk annyi eszközt vásárol - rajtunk keresztül -, hogy a gyártó jelentős árengedményt ad. Megpróbált közvetlenül a gyártónál vásárolni, de őt nem ismerik. Neki úgy többe kerülne. Hiába miatta kapjuk mi az árengedményt. Rövid távol jobban jár, ha továbbra is tőlünk veszi.
Fogunk két mágnest. Adott távolságban megmérjük a közöttük fellépő erőt. Felvesszük a görbét különböző távolságoknál. Ez most tenzor vagy pszeudo tenzor? Mert ha elengeded őket, elkezdenek mozogni. (Tegyünk úgy, mintha az elektromos kölcsönhatást nem ismernénk. Ezt majd később megindoklom. Vagy magadtól is rájöhetsz.)
Inkább hajtogattál volna a gyereknek egy papírlapból egy repülőt Karácsonyra, mint óvodában, és eldobod neki. Az is jobb és szebb lett volna. xd
Vagy egy olyan verziót kellett volna szerezni, ami szintén környezetbarát anyagokból van (balzafa, papír, fémdrót), szép, és egy felcsavarható gumi hajtja sebességstabilizátorral a propellert. És ez lóg hasonlóan fentről. Ez is körözne, ahogy annak kellene.
A damil végén szépen köröző kirepülőt mutató reklámmal csúnyán becsaptak téged. Ennyire gyenge motorral a repülő soha nem lesz képes jelentősen eltávolodni a mennyzeti felfüggesztés tengelyvonalától.
Készíts egy kb 1,5 méteres egyenlő szárú háromszöget két vékony damilból és egy könnyű merev pálcából, a háromszög csúcsa legyen a mennyezeti felfüggesztés. A háromszög egyik alsó csúcsára rögzíztd a kisrepülőt, a háromszög másik alsó csúcsára tegyél egy kis ellensúlyt (vagy egy másik ugyanolyan kisrepülőt :) Ezt a háromszöget talán képes lesz a levegőben forgatni a gyenge kisrprepülő.
Ha van egy hosszú merev pálcád (acéldrót?) enyhén ívesen meghajlítva, az is jó a damil-háromszög helyett. Az íves pálcán a mennyezeti forgáspont helyét úgy állaptsd meg, hogy a hosszabb pálca-szakasz egyúttal ellensúly is legyen.
A repülőt KÖTVETLENÜL a háromszög/pálca végéhez erősíteném, másképp csak nevetséges kalimpálás lesz a végeredmény.
Fizikusok, egy kis gyakorlati segítséget kérek, hogyan lehet egy játékrepülőt rávenni, hogy körpályán keringjen?
A szitu:
karácsonyra gyerekeknek ajándék összerakható arasznyi méretű (22cm hossz, 23cm első szárny és 9cm hátsó szárny szélesség, súly pontosan 10dkg) műanyag repülőgép, benne 1,5V-os motorról hajtott légcsavar.
Első szárny közepén felfüggesztés 80cm hosszú damilra.
(kimérve, tökéletes középpont, vagy súlypont, nyugalmi állapotban van a repülőgép a damilon.)
A motor gyenge, csak arra jó, hogy a repülőgép farkához ragasztott kb.30cm hosszú, centi széles szalagot lebegtesse.
A használati utasítás szerint menneyetre kell csavarozni a felső tartót, majd a gépet bekapcsolva gyenge mozdulattal méteres sugarú körpályára küldeni és kész.
A valóság az, hogy a repülőgép egy negyed, talá fél kört tesz meg, utána elfordul és körpálya helyett véletlenül kezd imbolyogni, mintha inga lenne csak össze-vissza fordulva.
Pár nap kísérletezés után se tudok többet, kimértem, amit lehetett - esetleg nagyobb teljesítményű motor kell bele, hogy legyen húzóerő?
hogyan lehet meghatározni, hogy mitől lesz körpályán keringő és most miért nem az?
Persze a probléma nem ilyen egyszerű, mert elvileg senkinek nincs tömege. De az ajándékba kapott tömeg elfontja ezt az utóléréses indoklást. Jobbat kellene kitalálni.
Az a végefelé van, ahol az elektromos töltés szerkezetét fejtegette, de igazából nem vált be. Az avanzsált hullámok felcserélik az ok-okozatot, nem lehetnek fizikaiak.
Majd kikeresem Feynman könyvéből. Valamilyen problémát éppen az avanzsált hullámok feltételezésével próbáltak megoldani. Törnöm kell a fejemet, hogy hol olvastam. (Hátha benne van a szószedetben.)
Az elsőnél az a baj, hogy az argumentum nem (x+t) vagy (x-t).
A másodiknál pedig az, hogy a k-val általában a hullámszám vektort jelöljük. És ez a szám a megoldások bizonyos alakját (szinuszos ill. koszinuszos, vagy e-ados) paraméterezi. Azaz nincs keresni valója máshol, megvan a helye.
Vegyünk egy lineáris vektorteret, amelyben érvényes a másodrendű hullámegyenlet.
Φ(x,t)
Milyen megoldásai lehetnek a hullámegyenletnek?
Lehetséges olyan megoldás, hogy Φ=x vagy Φ=t ?
Próba cseresznye módszerrel több függvényről kiderül, hogy habár megoldás matematikailag, de a természet nem valósítja meg. Miért is.
Nézzük meg például a Φ=(x+t)2k függvényt, c=1 mellett.
Jegenyefák nem nőnek az égig?
Amikor paskolom a vizet (vagy az elektromágneses mezőt), én adok bele energiát.
Persze lehetnek pozitív visszacsatolású rendszerek. Vagy nem?
Ott van például a bárium-önöktanát. BaTiO3 ;)
Szépen elmegy telítésbe. Ami azt jelenti, hogy kimászik a lineáris diffegyenletek bűvöletéből.
Nem növekedhat a polarizáció minden határon túl, mert amikor a negatív töltések "súlypontja" fél rácsállandónál nagyobb lenne, az már gyakorlatilag ellentétes polarizáció lenne.
Ezek bonyolult dolgok, nem lehet csak úgy intuícióval megfejteni.
Ezért kellene számolni. :o)
A távolban azért simul ki a görbület, amiért a potenciál is lecsökken, vagyis mert 3D-ben a távolabbi üres tartományok egyre "többen" vannak, és ezért elgyengül az egyenkénti odahatás.
Szóbeszéd. Feltételezés.
Csak mert az elektrosztatika hasonlóságot mutat a klasszikus gravitációs mezővel.
(Egyébként pedig ha kiszámolod a Schwarzschild metrikát, a tér lefelé tágul.)
Ezek bonyolult dolgok, nem lehet csak úgy intuícióval megfejteni.
A távolban azért simul ki a görbület, amiért a potenciál is lecsökken, vagyis mert 3D-ben a távolabbi üres tartományok egyre "többen" vannak, és ezért elgyengül az egyenkénti odahatás.
Véges energiasűrűség esetén a görbület nem ugrik. A metrika nem változik ugrásszerűen.
Persze a fizikus számára a véges azt jelenti, hogy véges és nem nulla. Pongyolaság.
Itt akár nulla is lehetne az energiasűrűség, akkor sem ugrik.
De a helyzet komplikáltabb.
Mert ahogy a görbület elkezd kisimulni a kompakt kondenzált anyagtól távolodva, ott megjelenik a görbületben lévő energia is. És ez az energia is görbíti a téridőt. De ez merrefelé görbíti? Kifelé vagy befelé?
Mert az eddigi barratívák azt sugallták, hogy ez is pozitív energia, amely fokozza a görbületet.
Így is, meg úgy is ugyanaz, amit írtam. A peremfeltétel lehet az/egy üres térrész határán (pl. anyaghatár) ismert mennyiségek. A lényeg, hogy az anyagon kívüli Tik = 0 részben Rik = 0 az Einstein egyenlet (R=0 mellett). Eszerint folytatódik kifele elfele az anyagtól a téridő szerkezete/görbülete.
Legyen a kötél hossza l, a repülő tömege m, a sebessége v, és a kötél kitérése (szöge a függőlegestől) alfa. 
