Én most azt olvastam, hogy ahogy melegszik a Föld éghajlata, úgy erősödik El Nino és La Nina, akik a szélsőséges időjárást okozzák világszerte. Tehát az éghajlattal összefügg az időjárás. Az is valószínű, hogy a globális felmelegedés hatására történik mindez.
Ez a tartósan fennálló, hatalmas ciklon áztatta-úsztatta el Nagy-Britanniát, Franciaországot, Spanyolországot, s ennek kinyúló karjai lapátolják Magyarország fölé a mediterrán térségbol a meleg levegot.
Eltelt egy hónap, de most ugyanez a helyzet áll fenn. Angliában árvíz, nálunk meg extrém meleg. Érdekes szituáció.
Meg fogunk dögleni. Annyi szerencséje van Magyarországnak, hogy nem tengerparton fekszik, sőt elég messze az Atlanti-óceántól. Így csak arra kell számítani, hogy mediterrán éghajlatú lesz a Kárpát-medence (pálmafákkal). Viszont máshol sokkal rosszabb is lehet. Bangladest elönti az Indiai-óceán. Észak-Amerika és Grönland eszkimójai megélhetésüket vesztik a jég olvadása miatt. A trópusi ciklonok (hurrikán, tájfun) gyakoribbá válnak, a tornádók szintén. Nyugat-Európában (Brit-szigetek, Franciaország) szélsőséges időjárás. Ha a Golf-áramlat leáll, akkor újabb kis jégkorszak is. Sivatagosodás többhelyütt.
Az első nyilvánvaló jelek már megvannak.
Szerintem azért a melegedés nem a legnagyobb zűr. Éghajlati rendszer lesz 2050-ben is, csak más. Viszont például az ózonrétegre és az esőerdőkre vigyázni kellene mégis. Meg a túlnépesedésre (mármint hogy ne legyen :).
Ja, a közeljövőben vizsgázom klimatológiából, majd írok előrejelzést ha megtanultam.
Elnezeeest! Nem rad gondoltam! Nem akarok neveket mondani, de dr.Lecterre es Nereidara gondoltam csak ;). Es persze csak hirtelen haragomban kuldtem azt a levelet, barmit lehet ide irni.
Most akkor tényleg csalódnod kell! Mert szerintem ezt a topikot az ENSZ Világéghajlatvédelmi Mittudoménmicsioda Bizottsága nem olvassa! Csekélységem pedig egy kis aggódó hozzászóláson kívül mi mást tehetne? Talán a néhány tíz, ezt a fórumot olvasó nevében is írhatom ezt. Ha tudsz valami okosságot a probléma kezelésére, ne tartsd vissza magad. Csak a rajtunk való kísérletezést hagyd abba, ha kérhetlek...
Akkor ideje tisztaznom valamit: ezt a topikot nem a meteorologusokrol es szakmai definiciokrol nyitottam. Direkt azert nem irtam semmit, mert kivancsi voltam ki mit ir csipobol, elsore a cikk kapcsan, de ennyi eleg is volt.
Szvsz a helyzet nem nehany meteorologust erint, hanem meeg cirka 6milliard embert. A problema koznepien szolva valami ilyesmi: hee emberek meg fogunk dogleni!, erre nektek akademikus okoskodasok hagyjak el elsokent a billentyuzeteket. Szegeny emberiseg...
Igaza van Dr. Lecternek. Az éghajlat az előforduló időjárási helyzetek összessége(nek eloszlása). Mint a kockadobás: ha azt mondom, hogy a következő hatszáz dobásból 100 (vagy 99 vagy 101) hatos lesz, az szinte biztos bejön. A következő dobásra viszont nem lennék hajlandó fogadni.
Úgy értettem, hogy gyakran elhangzó "érv" a következô.
"Hiszen még a jövô heti idôjárást se találják el, mit akarnak ezek évtizedekre elôre beszélni??"
Azaz a köznép zöme számára az éghajlatváltozásról értekezni a másnapi idô elôrejelzésével azonos típusú feladat. Ezt próbáltam megfogalmazni az idézett sommás modatban.
Azért, ha csak a mért felmelegedési ütemet nézzük, az is elég sok. És nagyon könnyen lehet, hogy a következo öt év átlagnövekedése a mostani szinthez képest megint csak meglepetést okoz. És ha ezt az emberi tevékenység okozza, pont olyan lassú lesz a megállítása, mint az ózoncsökkenésnek. És itt nem 'csak' a hutogépek, meg a hajlakkok hajtógázáról van szó. Mondjuk, azt nem bánnám ha kellemes mediterrán lenne az éghajlatunk, narancsligetekkel, futésszámla nélkül, stb. Csak amilyen pechesek vagyunk, nálunk még ez sem ilyen lenne. Inkább lenne mediterrán sivatag, óriási légkondi számlákkal.
Nem vagyok szakerto, csak kibickedek itt, de szerintem nem csak egyszeruen a felmelegedes a baj, hanem az, hogy amint az elso cikk is irja, ezzel nem linearis homersekletvaltozas, hanem az eddigi idojarasi rendszerek, klimatikus viszonyok belathatatlan, sot talan kaotikus megvaltozasa jar. Azaz mivel az idojaras egy nemlinearis dinamikus rendszer, egy kis valtozas, pl. homersekletemelkedes is belathatatlan valtozasokat okozhat. Ezert van az hogy az elso cikkben emlegetett ciklon nem hagyja tersegunkbe jutni a sarkkori eredetu levegot es reszben ezert vannak rekordhidegek masutt.
Szvsz nem attol kell legjobban felni, hogy az atlaghomerseklet magasabb lesz, hanem attol, hogy nem akkor kapjak a novenyek a csapadekot amikor kene. Ergo rohamosan fog pusztulni a termeszetes elovilag es a mezogazdasag. Tehat a legfontosabb, hogy a termeszet nem fogja tudni kovetni az idojaras ilyen mertekben hektikussa valasat.
Ennek gazdasagi, majd tarsadalmi kovetkezmenyei belathatatlanok...
Ami elgondolkodtato, hogy a meteorologusok ezt a valtozast sokkal lassabbnak hittek, mint ami az elobbi cikkek alapjan maris a nyakunkon van...
Nem akarom a kedélyeket borzolni, de határozottan emlékszem, hogy a múlt évi tél viszont nagyon húzósra sikerült, elég a gázszámlákra meg a hólapátra gondolnom :-(( És mintha az azelotti télen is hólyagosra lapátoltam volna a tenyeremet.
Ezzel csak azt akarom mondani, hogy az idojárás lassú átlagos változását nagyon nehéz rövid távú helyi véletlenszeru kilengésekbol megítélni. A mostani enyhe telünket a Szibériai rekord hidegben (-70 fok) fagyoskodók hogyan ítélnék meg? Úgy láttam a tévében, Amerikában is elég kemény tél van. Azt is megfigyelhetjük, ha USA-ból rekord hidegrol jön híradás, nálunk szinte bizonyosan túl jó az ido. Ha azonban a több évtizedre vonatkozó egész Földre kiterjedo átlaghomérséklet emelkedés hitelt érdemlo (mármint, hogy tévedés kizárt, a mérések metodikája minden részletre kiterjedt stb), a közölt érték tényleg döbbenetes. Csodálkozni azonban nem lehet rajta, ha a szédületes mértéku olaj felhasználásra gondolunk. Sot, azt kérdem, miért csak ennyi? Mennyi olajat lehet még a felszínre hozni? Mert, hogy kibányásszuk az utolsó cseppig, az szinte bizonyos. Biztosan emlékszem, a hetvenes évek olajválsága idején 15-20 évre tették az olajkészletet. Ez már boven eltelt, és most nem is nagyon hallani a kimerülésrol, illetve óvatos ötven évrol néha szó van. Hát, addig ilyen ütemben megfövünk. Bár, ha belegondolok a földtörténeti hatalmas lehülésekbe és felmelegedésekbe, semmi sem biztos...Azokat mi okozta, és milyen gyorsan következtek be? Nem lehet, hogy épp egy ilyen folyamat közepében csücsülünk? Mert azért azt is el tudom képzelni, ha most történetesen csökkenne az átlag homérséklet, a tudósok kis gondolkodás után azt is meggyozoen megindokolnák az emberi tevékenységgel :-) Azért akár igy van, akár úgy, ezt a piszkos olajat igazán felválthtná már valami kellemesebb energiahordozó. Hát nem furcsa, hogy több mint egy évszázada használjuk nagy méretekben, azóta a világ tudománya, technikája többször is korszakot nyitott, de az olaj az maradt. Ha tényleg ennyire nem lehet helyette mást kitalálni, 50 év múlva az esetleg mégoly enyhe telek is nagyon hidegek lehetnek futés nélkül...
Minden eddiginél melegebb a klíma
2001-01-04 18:26
A legpesszimistább klímaváltozási elemzéseknél is rosszabb képet mutat az a friss jelentés, amelyet a coloradói Nemzeti Atmoszférakutató Központ tett közzé a tavalyi esztendő végén, az évszázad utolsó három évtizedének drámai hőmérséklet-változásairól. - jelentés tudatosan figyelmen kívül hagyja ugyan a vulkánkitörések és az El NiEo hatását, mert a kutatók ezeket alkalmi időjárás-alakító tényezőknek tekintik, amelyek nem befolyásolhatják tartósan a Föld éghajlatát. A felmelegedés ütemét mégis mintegy harmadával sebesebbnek ítélik, mint ahogy ezt a szakemberek prognosztizálták. A meteorológusok évtizedenként 0,18 Celsius fokos felmelegedést jósoltak, ehelyett 0,25 fokos átlaghőmérséklet-emelkedés következett be. Tom Wigley, a klímaanalízis szerkesztője szerint a friss mérések egyre inkább alátámasztják azt a hipotézist, hogy az erősödő felmelegedés cáfolhatatlanul emberi tevékenység következménye. Tehát emberi beavatkozással lehet hatni ezekre a folyamatokra.
Az idôjárás meg az éghajlat két nagyon különbözô dolog, nem szabad összekeverni.
1999-ben jelent meg Czelnai Rudolf: A világóceán című, szerintem remek kis könyve, ennek fôként az utolsó fejezete foglalkozik a topic címében jelzett témával. Akit komolyabban érdekel a dolog, véleményem szerint nem teszi rosszul, ha ezzel a könyvvel kezdi.
Nem erről van szó. Nem egy-két dilettáns időjós nem találja el a jövő heti "jó időt", hanem a helyzet olyan rendkívüli, hogy az egész meteorológus szakma vagy most tanulja, vagy titkolja.
Előre bocsátom, hogy gőzőm sincs a meteorológiáról. De kellene lenni valamilyen visszacsatolásnak, a jósolt és a valós helyzet összehasonítására gondolok. Ha ez egy adott tűrésnél tartósan nagyobb, akkor az illető ídőjóst vesse ki magából a szakma, ne működhessen tovább. Szinte biztos vagyok benne, hogy erre a tűrésre létezik nemzetközileg elfogadot érték.
Nem csak a jelensegrol, hanem a teendokrol is varom velemenyeteket. Vitaindito legyen ez:
Zágoni Miklós
"Jön a hideg"
2001-01-09 (a nyomtatott MH cikke)
Az alábbiakat nem a bántás szándékával írom, neveket sem említek, csupán egy jelenségre kívánom felhívni a figyelmet. Nem célom összeakasztani a bajszomat sem személyekkel, sem egy egész szakmával, de a dolog a súlya és következményei miatt említést érdemel.
Az elso eset még osszel történt. "Jön a hideg!" - robbant be a képernyore az egyik kereskedelmi televízió ügyeletes meteorológusa. - "Ma ugyan még meleg lesz, de a hét végére itt a tél." Abban nem csalatkoztunk, hogy a hétvége idore megérkezett, de hideg egyáltalán nem jött vele. Késobb komoly, fél országot befedo havazást ígért, amibol szintén nem lett semmi.
A mondatszerkezet egész oszünket és telünket végigkísérte, számtalan esetet említhetnék: "A mai napunk az évszakos átlagnál sokkal enyhébb, de hamarosan sapka, sál, nagykabát kell majd." Ahogy a "hamarosan" közeledett, a jelentés "hideg"-e úgy olvadt el, s végül napos, meleg idot kaptunk. Legfrissebb példám a hétvégérol való. Január 7-én, vasárnap országos csúcsot javítottunk, nem is akárhogyan: egy teljes Celsius-fokkal mértek melegebbet (17,3 fokot) az addigi rekordnál (amelyet egyébként hét éve regisztráltak). S hogyan jelent ez meg az idojárás-jelentésekben? Az általam hallgatott, illetve nézett adókon nagyjából így: egy hangsúlytalan félmondat arról, hogy "ma rekord dolt meg", utána azonban érkezett a felkiáltójeles refrén: "de jön a hideg! A hét közepén már csak négy fok körül lesz a maximum." Másnapra ez a kemény jóslat (immár mondhatom: szokás szerint) erodált: a hétfoi elorejelzésben az értékek már feljebb kúsztak, s 6-8 fok közötti jóslatok szerepeltek szerda-csütörtökre. S ez a forgatókönyv érvényesül november eleje óta.
Különösen árulkodó, amikor a formula így hangzik: "most ugyan nagyon meleg van, de a jövo hétre helyreáll a rend"; a rend aztán sohasem áll helyre, mert bár a kijelölt nap közeledtével valami lehulés történik, de nem a jelzett mértékben. Az értékek az átlag fölött maradnak, az elorejelzés is egyre szelídül, és a nap beálltára végül érvényét veszti; a reflexió pedig rendre elmarad. Külön csemege (többször is jutott belole), amikor a "jövo héten jön a hideg"-hez hozzáteszik: "de nem kell ezen csodálkozni, hiszen végtére is tél van"; ez már dupla csavar a levegoben, valódi szakmai salto mortale.
Egyik reggeli napilapunkban, mely rendszeresen közöl heti elorejelzést, a január 4-én, csütörtökön megjelent számban hétfokos maximumot mondott e hetedikei vasárnapra, s még a január 6-ai, szombati jóslat is csak tíz fokot jelzett; azaz még egyetlen nappal a rekorddöntés elott is hét fokkal becsülte alá a ténylegesen bekövetkezett értéket. Október vége óta (amikor szintén rendkívüli melegek voltak: harmincadikán például 22 fokos, november negyedikén 21 fokos csúcshomérsékletek) sokszor fordult elo ilyen irányú tévedés, ellenkezo elojelu (vagyis fölülbecslés) viszont lényegében soha.
Természetesen nem a négy-öt napos elorejelzések pontosságát kérem számon (ezeknek megvan a maguk elkerülhetetlen elméleti bizonytalanságuk), hanem a rendszeres, hónapok óta tartó homérsékleti alábecslések tendenciózusságát. Tényleg nem akarnék magamra haragítani senkit (hiszen a meteorológus-klimatológus kollégákkal "egy cipoben evezünk"), de meg kell állapítanom: úgy tunik, mintha az idojós szakma a régi paraméterekkel dolgozna, amelyekbe nem kerültek be a változást, a felmelegedési trendet figyelembe vevo módosító tényezok. Mintha tudományos paradigmájuk, amelyben gondolkodnak, amelybol jósolnak, nem számolna az új helyzettel. A musorokban (ha egyáltalán van reflexió) gyakran poénkodással próbálják elütni a tévedést, ez azonban inkább dadogásba fúl: egyszeruen nem jönnek be a megszokott panelek. Kérném szépen, a meteorológus nem politikus, inkább olyan, mint a kapus vagy a kém: része a játéknak, ha gólt kap vagy ha lebukik. Inkább az javítaná a szakmai presztízst, ha vállalnák a tévedést. Meggyozodésem szerint az elkenés helyett be kellene jelenteni: a helyzet rendkívüli, s eszerint számolni és informálni. A letagadás sokáig már úgysem tartható, hiszen "kopognak a tények".
Elismerem persze: könnyebb lenne a homokba dugni a fejünket; mert ami a szemünk elott kibontakozik, valóban rémiszto. Elfogadom azt is: a konzekvenciák súlya miatt itt az állításnak biztosra kell mennie. Túl nagy átalakítások, túl súlyos társadalmi beavatkozások várnak sorukra; itt hozomra nem fog lépni senki. De kérdés, hogy mekkora statisztikai bizonyosság kell? S mire az megjön, nem lesz-e túl késo? Arra várunk, hogy a 2050-es években, amikor már minden a feje tetején áll, egy precíz tudós azt írja majd kutatási beszámolójában: igen, ötvenévnyi adatsor elemzése alapján visszatekintve immár magam is bizonyítottnak fogadom el, hogy 2000-ben már zajlott a klímaváltozás? Persze szigorú elméleti fizikusként így képzelem én is. De tudományfilozófusként most, a jelenben inkább ahhoz tartom magam, ami gyakorlatias angol ésszel így hangzik: "We got no proof, but have a lot of evidence." Bizonyítékunk nincs, de a dolog nyilvánvaló.
Földünk homérséklete persze nem emelkedett olyan mértékben, mint azt az idei oszünk-telünk mutatta. Bár a hazai átlaghomérséklet 5-8 fokkal a sokéves átlag fölött volt, de ez regionális okokkal magyarázható, mégpedig alapvetoen azzal, hogy az uralkodó széljárás ebben az idoszakban a megszokott északnyugati helyett déli-délnyugati volt. - jelenség mögött azonban az "izlandi minimum" idei rendkívüli stabilitása áll. Ez a légköri alakzat alapvetoen az Észak- és Nyugat-Európát melegen tartó Golf-áramlat következménye. A trópusi tengervizet Skandinávia felé szállító óceáni áramlás Izland partjai elott kanyarodik vissza, így a tengerfelszínrol felemelkedo meleg levego tartósan alacsony légnyomást szül - innen az elnevezés. Ha ez a felszálló, örvénylo légáramlás ily erosen stabilizálódik, annak az oka az, hogy arrafelé most a szokásosnál is melegebb az óceán. Vagy azért, mert eleve melegebb víz érkezik a trópusok felol, vagy azért, mert a Golf-áramlat "könyöke", visszafordulási pontja lejjebb, délebbre húzódott. De az is lehet, hogy maga az Atlanti-óceán melegebb a sokéves átlagnál Anglia környékén. Legvalószínubb, hogy mindezek a tényezok együtt hatnak - s annál rosszabb nekünk. Ez a tartósan fennálló, hatalmas ciklon áztatta-úsztatta el Nagy-Britanniát, Franciaországot, Spanyolországot, s ennek kinyúló karjai lapátolják Magyarország fölé a mediterrán térségbol a meleg levegot. Ami a jelenségben igazán veszélyes, az nem önmagában a következmény, hazánk enyhe tele, hanem az ok: az emelkedo homérsékletu óceáni vízfelszín. Ez ugyanis azt mutatja, hogy az általános felmelegedési tendencia nagyon is muködik, és a klímaváltozás egyre elorehaladottabb állapotba jut. Még csak azt sem lehet tehát mondani, hogy az idojárás "megnövekedett változékonysága" okozná az aszimmetrikus elorejelzési tévedést; hiszen ezt a telet éppenséggel könnyu elorejelezhetoség jellemzi: egy rendkívül stabil, jól kiszámítható légköri jelenség alakítja szokatlanul meleggé. Éppen ezért vetodhet fel a tények leplezésének, az "altatás" szándékának gyanúja.
Növeli, ki elfödi a bajt - írta Illyés Gyula; remélem, a meteorológusszakma hallgatása és elzárkózása a jelenség nyilvános vállalása elol csupán a jelenségkörben rejlo tudományos bizonytalanságnak szól, nem pedig valamiféle negatív bizonyosságot rejteget. Nyilvánvaló, hogy a döntéshozói közvélemény mozgósítása nem az o feladatuk, de gondolom, egy hamis biztonságérzet sugallása sem. A meteorológia mint szakma nem bújhat el sokáig a jelentést felolvasó szép leányok megnyugtató mosolya mögé. Egyszer lehull az álarc, s valakinek világosan ki kell mondania: "helyzet van." S akkortól majd az éghajlatváltozás ügyei után a teendokrol is beszélhetünk. Az energetikáról, a technológiáról, a fejlodés, a gazdaság és a gazdagság viszonyáról, a Nyugat felelosségérol, Kína és India jövojérol, modernizációjuk és motorizációjuk lehetoségérol és lehetetlenségérol; a bennünket érinto konzekvenciákról, a természet és a társadalom viszonyáról, a fogyasztásról, egész civilizációnkról, a földi élet értelmének szükséges és elkerülhetetlen újrafogalmazásáról.
