Az, hogy a Waldorf iskolák nem akarják felvenni a 6 éveseket, az őket minősíti. Próbálnák ezt meg Németországban.
Azért Németbe' sztem. kicsit jobb anyagi helyzetben vannak nemcsak a W.-sulik, de a szülők is. Nyilván itt is fölvennének többeket, ha lennének plusz osztálytermek, tanítók stb.
Azt nyilván te is tudod, hogy jövő őszig még sokat változhat a gyereked.
Sajnálom persze a nyári születésű gyerekeket, mert ők tavaly ilyenkor automatikusan az oviban maradtak volna. Jövő ősszel meg lehet, hogy egy csomó elsőst bezsúfolnak az első osztályokba, ... nem is tudom, hogy lesz.
Ha szülő lennék, én is aggódnék, hogy nehogy gyönge legyen a hatévesem -ki tudja, nekünk is melyik betegségünk mögött állhat egy korai írástanulás mögött pl.?-, de ezt részben azért színezem ki magamnak, mert a Vekerdy Tamásnál ezt olvastam, és hát, ő nagyon borúlátóan tud írni az ilyenekről, mondhatnám ijesztően.
van egy gyerek. tud írni, olvasni, számolni. csillogóan okos. ötéves.
elsírja magát, ha el kell válni a szüleitől az óvodában reggel.
(harmadik évet kezdte, nem egy ismeretlen hely, szereti is, mégis a tartós elválás tudata még mindig nagyon fájdalmas a számára.)
nem hajlandó az óvodában pisilni (inkább bepisil) kakilni
nem hajlandó az óvodában enni. semmit.
nehezen vonható be a társas játékokba.
a szabályokat még mindig nehezen fogadja el.
úgy általában nem érti, miért kellene valamit megcsinálnia, aminek nem látja értelmét.
és egyébként egy szuper oviba jár, ahol az óvónők remek szakemberek és remek emberek, akiket a gyerek is és a szülők isnagyon de nagyon szeretnek. a társaság is - a többi gyerek és a szülők is - tényleg átlagon felüliek, és magát az ovit saját második otthonukként kezelik.
Egyik kutatás ezt mondja, a másik meg amazt. Tudod, a brit tuósok bármit be tudnak bizonyítani, és annak az ellenkezőjét is :-)
Lehet nem körülnézni a nagyvilágban, de talán nem véletlen, hgy ez "az ovi és a nevtan is iskolaérettnek nyilvánította a gyerekeket, de én visszatartottam és kész" tipikusan magyar sajátság.
nem kell sehova kitekinteni, azt kell megnézni, mit mondanak azok a kutatások, amik arra irányulnak, mikor is válik kb. éretté az iskolára a gyerek. testileg, lelkileg, idegrendszerileg, a keze, a mozgása a szeme, a figyelme, stb stb stb.
és a körülbelülön a hangsúly.
mert vannak nagyon nagy egyéni eltérések.
és EZT kellene figyelembe venni. nem ráhúzni mindenkire a a hatéves lettél, iskolába kell menj kalapot.
de ha már tekintgetünk: látom, hallom, mit csinálnak a gyerekek első osztályban itt a mi kerületünk jónéhány iskolájában. azt gondolom, hogy az pont nem egy hatévesnek való tevékenység. ha majd a pedagógusok tudnak nyitni, és nem rég elavult elvek mentén oktatnak, büntetnek, ha nem kérnek számon totálisan eszetlen dolgokat a gyerekeken, ha nem adnak piros és fekete pontot az ebédelés milyenségére! ha a gyerekeket nem arra használják, hogy a tanítónéni távollétében egymás besúgói legyenek, ha nem az a házi feladat, hogy rajzolj le 5 sor relációs jelet, (és most ez sarkítás, és csak 1-2 dolog kiragadása), ha egyre több iskola lesz iskolaotthonos rendszerű mondjuk, ha van tényleg lehetőség a szabad játékra és az udvaron futkározásért nem állítják sarokba, ha nem 10 kilós hátizsákkal járnak-kelnek, akkor majd nyugodt szívvel lehet hatéves gyereket is az iskolába küldeni. én akkor is visszatartanám az épp hatévesemet, mert látom, hogy az óvodában van a helye, a dolga. nem az én kényelmi szempontjaim, kizárólag az ő érdekei vannak a szemem előtt.
a waldorf iskolákban pedig fokozott figyelmet szentelnek annak, hogy a gyerek valóban megérett-e erre a nagy lépésre. és hát az van, hogy a hétévesek érettebbek, mint a hatévesek. így egy egyébként nagy túljelentkezéssel küzdő iskolába szerinted kit vesznek fel inkább? a hatévest, vagy a hétévest? és jól van-e így? szerintem egyébként igen.
Most olvastasm egy Angliában élő magyar anyukától, hgy a 2007.őszi gyereke már tanköteles, és írni, olvasni tanulnak. Az én 2007. őszi gyerekem most középső csoportos, és még az új szabály szerint is ovis lesz jövőre.
Lehet hőbörögni, hogy micsoda kegyetlen az új szabály, de az az igazság, hogy Európába és Észak Amerikába kitekinve egyáltalán nem tekinthető szigorúnak, vagy korai iskolakezdésnek.
Az, hogy a Waldorf iskolák nem akarják felvenni a 6 éveseket, az őket minősíti. Próbálnák ezt meg Németországban.
akik az ő filozófiájuk szerint iskolaérettek, tehát hét évesek,
Inkább a fogváltás ideje, meg egy csomó más dolog jelzi az iskolaérettséget Waldorféknál, nem pont a 7. szülinap, ha jól tudom. :)
Vekerdy biztos azt mondaná, hogy a Waldorf-iskola alkalmazkodjon az élethez, tehát ha valaki a 6 éves gyerekét nem viheti tovább az oviba, akkor a W.-tanító/"felvételiztető" vegye ezt figyelembe!
Legalábbis Az és most belülről ... c. könyvében kiemeli a rugalmasságot, mondjuk nem a korhatár kapcsán, hanem úgy általánosságban az iskolakezdésről. A túljelentkezésről igaz, azt írja, hogy helyhiány miatt senkit nem szabadna elutasítani, bár tudja, hogy ez a valóságban nem így működik.
A cikkhez annyit írnék, hogy nekem is nagyon fura volt mikor "nagy" hétévesek ballagtak többen is egy ovis évzárón, persze ettől ez még nem baj! A politikusok hozzászólásaiból hiányolom azt, hogy nagyon tekintettel lennének a 6 éves gyerkőcök érdekeire, ... vagy csak nekem nem derült ki ebből az írásból, hogy mi is a céljuk ezzel az egész változtatással?
Köszi szépen! Pont tegnap gondoltam rá, hogy hátha fölteszed a folytatást, mert mostanában nem néztem az Index-híreket! :)
Lehet, hogy neked nem olyan fura, de én még az én időmben (bő egy évtizede) se voltam az a karrierista egyetemista, ezért mindig csodálkozom, mikor ilyen magabiztos fiatalok tervezgetnek: külföld stb. ...
Az árakon meg le vagyok döbbenve! Jó tudom, ne a társadalom fizesse az utána (nem ez a többség) jól elhelyezkedő jogászok, közgazdászok stb. diplomáját, de a mai gazdasági helyzetben nagyon sajnálom a szülőket, és persze az érdeklődő diákokat. Én nem voltam penge reáltárgyakban, de humán irányba mentem, és nem befolyásolta a matektudásom különösebben a felvételemet, és nem estem el emiatt az ingyenes oktatástól (akkoriban nem volt tandíj, de a szállás, utazás, könyvek stb.-vel is sok embernek adnak keresetet a továbbtanulók/és a szüleik). Örök emlék az egyetem, mégha nem is keresek pénzt azzal :/, amit ott tanultam, (egyébként nagyon hasznosat!). Rettenesetes lenne, ha ez a tandíj miatt kimaradt volna, mert ezeket az őrült árakat biztos nem tudná fizetni a családom!
A mai világban a történelem, irodalom, filozófia olyanok sztem, mint régen a hét szabad művészet, nem szabadna senkitől sem elzárni, hogy ezekben művelje magát! Az orvosira, műszaki, gazdasági, idegen nyelvi stb. képzésekre menjen az, akinek van hozzá tehetsége (vagy kifizeti), ez oké, de hogy a humán tudományokat esetleg az ne tanulhassa, aki nem viszi mindenből a jó jegyeket, de igazán elkötelezett(/kiemelkedő egy kedvenc területén), nahát, ez nekem nagyon félelmetes!!
Hát ez igazi hátrány azoknak, akik Waldorf suliba szeretnék adni a gyereküket, és az épp hatéves. Konkrétan nem fogják felvenni. Viszont valahova járnia kell:( Mondjuk még iskolával nem beszéltem, de a saját óvónőink szerint kb. nulla eséllyel indulna az én fiam, hogyha most akarna bekerülni. Az egyébként is nagy túljelentkezés mellett, ráadásul a hétéves gyerekek között...
Dávidnak mindenki azt mondta, menjen külföldre, ráadásul zavarja az itthoni politikai-társadalmi helyzet. Cz. Réka el akarja hagyni Budapestet, B. Réka pedig munkájához igazítja a továbbtanulást. Érettségizők, 2. rész. Tovább »
Ebből nem tudom kihámozni, mi lesz azokkal, akik waldorfba akarnak menni. A waldorf sulik a döntésüknél nyilván azokat fogják felvenni, akik az ő filozófiájuk szerint iskolaérettek, tehát hét évesek, úgyhogy a hatévesen az oviból kirúgottakat alapos hátrány éri :((
A hatéves gyereknek jövőre iskolába kell mennie, de ha a szülő nem akarja, hogy nála nagyobb 7-8 évesekkel kezdje az iskolát, alig tehet valamit ez ellen. Így szól a törvény, a döntést erről nem is a szülő, hanem az óvoda hozza meg. Tovább »
Nem tudom, a kamaraerdeiben mi a helyzet, de olyan szülőkkel beszélve, akiknek Hidegkútra és Óbudára jár gyerekük, nekem elég egyértelmű, hogy épp hatéveseket nem vesznek fel, nem tartják őket elég érettnek a sulihoz. Plusz ha most mindenki, hatéves, hétéves egyszerre tódul oda a Waldorf iskolákba, merthogy KELL, akkor az eddigi nagy túljelentkezést is duplázni lehet. Akkor pláne azok élveznek előnyt, akik megérettek erre a nagy változásra az életükben... de akkor tényleg, mi lesz azokkal, akiknek nagy eséllyel simán menne a bekerülés egy évvel később, most viszont eltanácsolják őket? Egy évig a körzeti suliban dekkolnak kényszerből?
A XIII. kerületi nevtanban SEMMIT nem tudnak egyébként arról, hogy ki fogja végezni az iskolaérettségi vizsgálatot. Lassan december. Mondjuk az is béna, hogy egy gyerekről februárban megmondja valaki, mire érett meg, miközben csak szeptemberben kellene kezdenie az iskolát...
Én kiakasztónak találom ezt a bizonytalanságot, hogy mindenki csak hallott valamit erről az új törvényről, miszerint hat évesen menni kell és kész, de biztosat senki nem tud, még a szakemberek sem. Ezzel igazán lehetetlen helyzetbe hozzák pont a mi gyerekeinket, a kísérleti nyulakat (a fiam tavasszal lesz hat, tehát épp beleesik a dologba.) Én nem szeretném, hogy menjen suliba, mert nem tartom rá lelkileg érettnek, és épp ezért idén nem vesződök iskolakereséssel, nyomozással, suliovi-rendezvények látogatásával, de mi van, ha tavasszal kiderül, hogy kellett volna, és gyorsan rá kell böknöm majd az egyik sulira? :(((
Amúgy a Kamaraerdei Waldorf suli felé kacsintgatok, azért is nézegetem ezt a topikot. De a hivatalosan hét évesen kezdő W-sulik esetében pl vajon mi lesz a törvény, kötelesek majd hat éveseket is felvenni? Vagy elég, ha én bemondom indoknak, hogy azért akarok az oviban maradni még egy évet, mert W-be szeretnénk menni? És akkor a törvény miatt kirúgnak egy évre egy állami suliba, vagy mi?
Ami meg a kényszerítést illeti, a mi fejlesztő pedagógusunk szerint annyi a változás, hogy ezentúl nem a helyi NevTan, hanem valami központi bizottság dönt a gyerek érettségéről, de azok több évre előre le vannak terhelve, tehát szerinte az lesz, hogy azok visszadelegálják a feladatot a NevTannak, és marad minden a régiben. Viszont az nem igaz, ,hogy ha az ovi meg a szülő is egyetértett, hogy ne menjen, akkor ennyi elég volt, mert eddig is kellett ehhez NevTan papír is, csak ott általában azt írták rá, amit a szülő akart.
az en fiam az ovoda es a bizottsag szerint is iskolaerett volt tavaly, de ugy dontottem, nem megy. es ha ugy dontok, jovore sem megy. ennyi. erre nem lehet a gyereket kenyszeriteni, a szulot sem. abban az evben KELL mennie, ha betoltotte a nyolcat.
nem tudni, hogy az oktatáspolitikusokat mi a szemlélete...
az biztos, hogy a mi esetünkben képességileg nemhogy nincs gond, hanem a most alig több mint ötéves gyerek a nevtanban elvégzett felmérő alapján bőven 7 évesnek tűnik. viszont érzelmileg, szociális fejlettségben nem, hanem jó, ha 5. persze persze. lehet, hogy unni fogja az olvasásórát, hiszen olvas. számol. ír. de közben meg olyan szituációkba kerül, amiket nem tud jól feldolgozni. a jutalmazást, büntetést, esetenként az ignorálást tekintve, hiszen nem tud minden figyelem rá irányulni... a szülőtől való hosszas elválásról nem is beszélve. a szabálykövetés, az összeszedettség, koncentráció terén nincs még ott a szeren. szerintem pont ezek miattkellene még oviban maradnia. a nevtanos illetékes szerint meg olyan iskolát keresni, ami ezt a kettősséget jól tolerálja. hát szerintem nincs olyan. és nem is kell, hogy legyen. az óvoda az, ami ezt jól tolerálja, és ahol ezzel kell valamit még kezdeni.
jó, akkor csak azoknak gáz a helyzet, akiknél egyet nem értés van.
nálunk még nem tudni pontosan, de az biztos, hogy az óvónőink nem mondhatnak véleményt, mert nem hivatalos ovi a miénk, így a szakértői bizottságtól (de nem biztos, hogy ez lesz az a jövőben, nem tudják ők maguk sem) kell a hivatalos oviba, ahova körzetileg tartozunk, az óvodavezetőnek vinni papírt ezügyben, hogy igen vagy nem. és ő szintén nem ismeri a gyereket.
sajnos mindenféle bürokratikus útvesztők miatt nem tudtuk ovinak minőssítetni az ovinkat, így hivatalosan nem waldorf ovi hanem waldorf játszóház. és itt a pedagógusoknak, akik benne dolgoznak, semmi jogosultsága nincs. annyit sikerült elérni, hogy az ő levelük alapján az "igazi" óvoda vezetője felmentést adott az "igazi" óvoda látogatása alól...
Ha az oktatáspolitikusoknak az a szemlélete, hogy -Minek a kímélgetés, az persze nem jó. De úgy érzem, hogy az aug. 31-e mellett kardoskodók sem vesznek figyelembe minden szempontot. Én nyáreleji vagyok, és anno természetes volt, hogy megyek az elsőbe azon az őszön, mikor betöltöttem a 6-ot. És annyira kis koraérett voltam lelkileg, hogy még az akkori osztálytársaim közül is kiríttam, és így visszagondolva, ha az alattunk lévő kis csíra osztályba kellett volna járnom, hát "meghaltam" volna.
Nem tudom, hogy ezt mérni tudja-e a Nevelési Bizottság, ill. ilyen esetben mi a jó, menjen a gyerek, ne menjen? Melyik területen fontosabb az érettség: fizikailag, lelkileg vagy képességileg?
Persze az tök jó, hogy az óvónő meg a szülő messzemenőkig benne van a döntésben.
Ez nem így van. Első körben az óvóda vezető dönt. Ha ő nem tud dönteni, vagy a szülővel nem ért egyet, akkor jön csak a képve a szakértői bizottság. Tehát ha az óvónő egyet ért a szülővel, hogy a gyekre ne menjen, akkor senki más nem fogja vizsgálni az érettségét. Nekem pl. május végi gyerekem van, és nem fog menni, ha csak valami ugrásszerű fejlődés nem következik be a rajzkészségében.
Hát nem tudom, rugalmasságnak nevezzük-e azt, hogy ha valaki épphogy csak hatéves és egy bizottság azt mondja, hogy iskolaérett, akkor mennie KELL... a másik lehetőség az, hogy még nem minősítik iskolaérettnek. Rugalmasság az lenne, hogyha azok ez emberek, akikkel a legtöbb időt tölti (szülők) dönthetnének úgy, hogy csak egy évvel később engedik iskolába a gyereküket...
Egy biológus ismerősömmel arra jutottunk, hogy bár van keresnivalója egy ilyen intézménynek a rendszerben, de aki reál/természettudományos beállítottságú, annak nem biztos, hogy ideális. Főleg, ha jobb képességű, bocsánat a kifejezésért de sz*rrá fogja unni magát. Persze vannak példák, pont az indexes cikkben említett J. Dávid, hiszen ő is reál pályára készül.
Szabad gondolat c. folyóiratból, 2007. szept.:
Mi lesz később a Waldorf-tanulókkal?
(részlet)
Dirk Randoll, társadalomkutató az Alanus Főiskolán Alfterben (Hochschule in freier Tragerschaft) kollégájával, egykori Waldorf-ta-nulóval, Heiner Barz-cal (Düsseldorfi Egyetem) az elmúlt 50 évről mérleget vont. A két profesz-szor három korosztály több, mint ezer végzős diákját kérdezte meg írásban, két tucattal hosszú interjút készített és hat csoporttal megbeszéléseket folytatott. Az eredményeket február végén egy csaknem 400 oldalas átfogó tanulmányban tették közzé.
Randoll és Barz megállapították, hogy az egykori Waldorf-tanulók közül átlagon felül sok lett tanár és tanárnő, de mérnök, orvos és gyógyszerész is. Művész csak 5 százalékuk lett, ami mindazonáltal ötször olyan sok, mint a lakosság átlagában, de itt is csak minden századik ember lesz az. A társadalmi foglalkozásokban a Waldorf-végzősök száma körülbelül a középmezőnyben helyezkedik el.
Arra a kérdésre, hogy hány tanuló választott valamilyen antropozófiai pályát, a tanulmány válasza az, hogy csaknem senki. Csak 2,4 százalékuk szentelte magát felnőttként az euritmiá-nak, vagy ment el tanárnak egy Waldorf-iskolá-ba. Mindezeken túl az antropozófiához a legtöbben közömbösen, szkeptikusan viszonyulnak, sőt ellenérzésekkel. De ezen nem is csodálkozhatunk, mert a legtöbb szülői házban az antropozófia már alig játszik valami szerepet. Amikor a szülők iskolát választanak a gyermekeiknek, csak kevesen nevezik meg az antropozó-fiát motiváció gyanánt. Többnyire pedagógiai okokat említenek, illetve az állami iskolai rendszerrel szembeni elégedetlenségüket. Az egykori diákok jegyzőkönyvbe mondják, hogy semmi sem érdekelte őket olyan kevéssé, mint a „kényszer-euritmia" („Zwangsfach Eurythmie").
Dicsérték viszont a különböző vallási irányzatokkal és a spiritualitással szemben tanúsított nyitottságot. És minden második ember a gyerekeit ismét egy Waldorf-iskolába küldte, jóllehet nem is voltak antropozófusok.
A tanítás megítéléséről feltett kérdésre a megkérdezettek egészen különbözőképpen válaszoltak. A többség pozitívan értékelte, hogy az iskola kreativitással, öntudatossággal, társadalmi kompetenciával és a konfliktusok kezelésének képességével bocsátotta őket útjukra. Másfelől sokan megemlítették, hogy mindenekelőtt a természettudományokban és az idegen nyelvekben többet tanultak volna, ha határozottabban megkövetelték volna tőlük. Többen nehezményezték a hiányos visszajelzést is a teljesítménnyel kapcsolatban. Az a kérdés, hogy a tanulót osztályzat nélkül is eredményesen értékelik-e, a tanulmány állítása szerint, meggondolandó [bestehe Nacholbedarf-pótlásszükséglet].
Három tanulóból kettő leérettségizik. A Waldorf-tanulók mindenesetre átlagon felüli műveltségű családokból jönnek. Randoll és Barz ezenkívül megjegyzi, hogy a Waldorf-pedagógiá-val a lányok szemmel láthatóan jobban érvényesülnek, mint a fiúk. Az egykori fiútanulók rendszerint elmondják, hogy „az ifjúkorban való részvételük" kiélésére nem volt meg a lehetőségük: a testi megmérkőzés a hasonló korúakkal, a szelep az agresszióik számára.
Emellett szakmai kezdőként [wie Berufseinsteiger] az iskolát elhagyók [Schulwechsler] nagyon keménynek érzik a váltást a Waldorf-világból egy másikba. Ez érvényes már az iskolát elhagyókra is, de legfőként a szakmákban elhelyezkedőkre. Az első évek a teljesítménycentrikus társadalomban sok erőt emésztenek fel. Végül azután a legtöbben mindenesetre nagyon jól eligazodnak. - Befejezésül Barz és Randoll a tanerők magasabb kvalifikációját javasolja mindenekelőtt az idegen nyelvek és a természettudományok oktatásában.
Fordította: Szabó Attila
Forrás: H. Barz, D. Randoll: Absolventen von Waldorfschulen. VS Verlag, Wiesbaden, 2007"
hogy mi van leírva a tantervben még nem garancia, hogy azt úgy tudni is fogják - bár erre meg egyetlen intézményben sem lehet számítani:)
Nagyon igaz. :)
Egy biológus ismerősömmel arra jutottunk, hogy bár van keresnivalója egy ilyen intézménynek a rendszerben,
Bár nagyon zavarnak a Waldorf elvont dolgai, de maximálisan egyetértek, kell, hogy leygen létjogosultsága az ilyen suliknak. Mert jó példát mutatnak, egy csomó hasznos tapasztalatuk van a gyakorlati foglalkozások területén, a gyerekközpontú oktatás praktikáiban pl. (Viszont pont az elvont hátterük miatt nem igazán tudnak nyitni más iskolák felé, akár hagyományosról van szó, akár más alternatívról, és őket se szeretik igazán.)
de aki reál/természettudományos beállítottságú, annak nem biztos, hogy ideális. Főleg, ha jobb képességű, bocsánat a kifejezésért de sz*rrá fogja unni magát. Persze vannak példák, pont az indexes cikkben említett J. Dávid, hiszen ő is reál pályára készül.
Hát igen, kérdés hogy az orvosi, egyéb reálpályákra menő W.-diákok csak kivételek-e?, és persze a szüleik is legtöbbször hasonló pályán dolgoznak az iylen érdeklődésű gyerekeknek.
Az unalom, lehet, hogy csak tanárfüggő, nem? Végülis középiskolai tanárok oktatják a fizikát, bioszt stb. a Waldorban is.
(Egyébként nagyon tetszik a cikk, nyomon fogom követni mindenképpen, köszönet érte.)
Szívesen, én is kíváncsi vagyok a folytatásra. Csak nem tudom, mikor lesznek a következő részek, nem írták, hogy havonta lesz vagy hogy?
Mindenesetre a saját gyermekemet nem akarnám majd Waldorfba járatni.
Én olyan iskolába járatnám szívesen a gyerekemet, amiben tanulnak rendesen, de nemcsak könyvből, hanem az"életből" is, pl. paprikát nem csak képen látják, hanem ott van előttük az asztalon, félbevágják, megnézik a magházat, a vastag héját, hogy belül üreges stb.
És jó lenne, ha ez az állami iskola lenne, nem drága magániskola.
sziasztok, szeretnék olyan szülőkkel kapcsolatba lépni, akiknek az óbudai waldorf suliba jár a gyerekük - a kisfiam vagy jövő ősztől, vagy az azt követő ősztől kezdené az iskolát (augusztus 20-án született, így bár az új rendelkezések szerint elvileg mennie kellene, azért kétesélyes a dolog...) ha jár valaki közületek errefelé, tudnátok segíteni nekem? tapasztalatok, gyakorlati tanácsok érdekelnek a felvételivel kapcsolatban is. a sikeres felvételi érdekében pl. mit kell szem előtt tartani? tudom, hogy nagy a túljelentkezés, és az se garancia semmire, hogy a gyerek annak előtte waldorf oviba járt... de kb. ennyi... nem vagyunk jelenleg 3. kerületi lakosok, ez mennyire számít? ha számít, akkor költözünk is akár, mert épp határeset az iskola távolsága amúgy is...
Na igen, az, hogy mi van leírva a tantervben még nem garancia, hogy azt úgy tudni is fogják - bár erre meg egyetlen intézményben sem lehet számítani:) Egy biológus ismerősömmel arra jutottunk, hogy bár van keresnivalója egy ilyen intézménynek a rendszerben, de aki reál/természettudományos beállítottságú, annak nem biztos, hogy ideális. Főleg, ha jobb képességű, bocsánat a kifejezésért de sz*rrá fogja unni magát. Persze vannak példák, pont az indexes cikkben említett J. Dávid, hiszen ő is reál pályára készül. (Egyébként nagyon tetszik a cikk, nyomon fogom követni mindenképpen, köszönet érte.)
Mindenesetre a saját gyermekemet nem akarnám majd Waldorfba járatni. Már csak az anyagi vonzata miatt sem. Szerintem elég lesz majd a felsőfokú oktatását állnom, nemhogy még gimnáziumért is fizetgessek havi 30-50e Ft-ot (ennél vannak olcsóbb egyetemek is)
Egy pesthidegkúti waldorfos, egy miskolci és egy kispesti gimnazista életét követjük bő fél évig. Felírjuk mennyit tanulnak, és azt is, ha berúgnak, együtt várjuk velük a szalagavatót és a felvételik eredményét. Tovább »
A többi dologról is érdekeseket mondtál, így már nem annyira rémisztő ez a rendszer, egy dolgot kivéve.
Örülök, hogy sikerült egy kicsit bemutatnom a Waldorfot, de látom, hogy azt kihagytam, hogy a magnó-tiltást kissé túlzásnak érzem, legalábbis, ha valaki egyáltalán nem hallgat gépi zenét az otthonában, vagy még zenetöriből se hallgatják a klasszikusokat legalább a felsőbb osztályokban.
Még az fura nekem, hogy jó, ugyanazt tanulták kb. az ismerősödék, mint a többi gyerek az állami iskolában, de nem hiszem el, hoyg egy tanár, aki négy/két év alatt hall ilyeneket a tanárképzésen,
hogy az ember asztrál-, éter- meg stb. -testekből áll,
vagy, hogy a tanítványának volt előző élete,
meg az antropozófia más furcsaságait,
szóval nem hiszem, hoyg ettől függetleníteni tudja magát a pedagógus, és ez ne épülne be észrevétlen a munkájába is. Tehát mondhatjuk, hogy ugyanazt tanulják a diákok, csak gyakorlatiasabban? Szerintem nem egészen.
Ez megnyugtató, ha úgy látod, hogy nagyjából mindent tanulnak a Waldorfos diákok a természettudományos tárgyakból, mert én nem lettem erről meggyőzve, ahogy olvasgattam. Pl. találtam azóta egy olyan vitát, ahol a fizikatanár szerint nem a Newton-i színelméletet tanulják, hanem a Goethe-it. (Hozzáteszem, hogy a hagyományos gimnáziumban meg tök száraz volt az oktatás, és szinte bukdácsoltam, mondjuk fizikából vagy kémiából, meg ilyen számításokhoz hozzá se bírnék szólni, amiket akkoriban végeztünk.)
Ami a CD-s próbákat illeti (sztem. is jó ötlet, bár ha az ismeretségi körnek áruljuk, az kuncsorgás, idegeneknek meg ciki, de ezt csak én képzelem így), ha az ofő meg a kórusvezető nem szólt rájuk, akkor sztem. nem zavarta őket ez a viselkedés. Csak az eredmény számít jó esetben, és akkor röhögcsélés belefér, de éneklés közben dumálás, evés, kijárkálás az éneklést lehetetlenné teszi, úgyhogy ezt tényleg nehéz elképzelni, hogyan gyakorolnak így?
Amit a munkahelyről írsz: sírógörcsöt biztos nem fognak kapni, mert sztem. elég magabiztosak a Waldorfos diákok/tanárok (én inkább őket ismerem jobban), néha talán túlzottan is. Ez amit te is említesz, hogy szinte semmilyen rendet, fegyelmet nem tartanak be, a) vagy csak te láttad így, b) ha így van, akkor elég baj, de lehetséges, végülis nem egyforma színvonalúak a W.-sulik sem.
