Totálisan kikészülve noveber vége és január környékén voltam, azóta csak a heves kedélyállapoit-változások maradt, hogy némi eufemizmussal éljek.
Az index Lelki, bajok, ill. depresszió, továbbá a Korridor Bura fórumain kinyavalyogtam akkori időszakom legjavát, ahogy apafej60 sem itt kezdte beszámolóját, ide már szinte csk azért írtam, mert felhívták rá figyelmemet, ill. új arcok megismeréséért. Itt most pezseg az élet, a többi topic lehalófélben, így ide jöttem beszélgetni. Munkahelyi netes vagyok reggel 7-től du.3-ig hétköznap, akkor is, csak ha ráérek.
Én a kezdetben sem tartottam a napszámolgatást semminek, azt sem tudom pontosan, mikortól datálható szite szeszmentes periódusom.
Soha nem volt jövőképem, az ivás előtt, még gyerekként a szülői teljesítménkényszer elvárásainak megfelelve vegetáltam. A nagyon rossz végről nagyon közeli élményeim vannak, s voltak tíz éve.
Köszönöm a vigasztaló szavakat, társaságot váltani nem tudok, enyi idősen nem jönnek új haverok, baártk meg különösen. A jelenlegiekkel hétvégenként a "száraz" tényekre koncentrálódik beszélgetésünk, néha lehúzom őket is, mint a WC-láncot, ha rendesen magam alatt vagyok. Társaságom egyébként nem alkoholistákból, hanem alkalmi, hétvégi iszogatókból állt, csak eddig szórakoztató voltam, most meg passzív. Hétköznapi társaságom a négy fal, meg havonta a pszichiáter, időnként pszichológussal játszadoztam végig néhány tesztet unalmamban, saját kíváncsiságomra (MMPI,MAWI).
Visszaszoktam a cigaretttára, ami nélkül három évig kibírtam, kényszeres pótcselekvés, mindegy.
Nekem sikerélményt abszolút nem adott az, hogy nem iszok, mert a valóságot csak tisztábban látom szörnyűnek és elviselhetetlennek, korábban is felnagyítottam problémáimat, ma már lassan erre sem lesz szükség, mert annyi összejött. Riadt para, alkalmi pánikrohamok, a meglévő elvesztésétől való egyre kínzóbb félelelem és reszketés (mint Las Vegasban:).
Egyébként a számolás kezdetben ad egy kis önbecslést,sikerélményt.Ez bizony jól jön akkor,amikor csak a keserűség,kilátástalanság emészt,aztán lehet elfelejteni,mint az egész időszakot.Egyébként korban,és szakmai múltban megegyezünk,én mostanában annyit ittam,mint ahogy leirtam,de régen ennyit,sűrűbben.azt tudom,hogy minél tobbet iszik az ember,annál szarabb az idegállapota,egyenesen az elviselhetetlenségig.Ez az elviselhetetlenség motiválja a tovább ivást,és ez fog elmúlni az elhagyás után idővel.Az első egy-két hónap veszettül nehéz,legtöbben nem birják ki.De itt segitünk egymásnak.Valahogy túl kell lenni rajta,és ezt addig minden percben szem előtt kell tartani.Te most totálisan ki vagy idegileg készülve,de akkor is ki kell birnod,úgy is,hogy nincs "jövőképed",különben nagyon rossz vége lesz.
Jó helyre jöttél!Irásod mondhatni megrázó.Egy időszakomban én is nyugtatóztam-ittam-vezettem.Amennyit megittam,hogy az felér egy tiszai árvizzel.Sokan irják itt egymás vallomásait elemezve,hogy olyan,mintha ők irták volna.Én is igy vagyok most.Legalább elhatároztad magad.Most nagyon nehéz neked/is/,nagyon nagy szenvedéseknek-depressziónak nézhetsz elé.Tudom,ilyenkor jön az is,hogy minek az egész,szart sem ér az életem,csak a bajt okozom,stb.Azt nem mondom,hogy utána lesz értelme az életnek,viszont helyre fog jönni a szétrombolt idegrendszer.És akkor már minden másként fog látszani.Mindenesetre aki ide ir,legalább egyszer egy nap,annak könnyebb lesz.Én úgy gondolom,azonnal felejtsd el a régi cimborákat.Mindegyikünk magányos tulajdonképpen.Ezért jó itt elmondani egymásnak az elmondhatatlant.Elemezd múltad,hova jutsz ha igy folytatod?Engem megijesztett,hogy egyszer valamit teszek korlátaimat vesztve,és irány a sitt,akár 1o évre...A mi problémánkon csak vasakarat,és az idő múlása segit,hidd el egyszer elvonulnak a felhők.Irj minél többet ide!
Más topicokokban, fórumon már találkoztunk, ha rémlik. Mivel a téma igazán itt kezd konkrét formát ölteni, ezért gondoltam, beböfögök:) néhány diszkrét sort magamról.
27 éves vagyok, 10 évig ittam, első tizenéves plátói szerelmi csalódásom kergetett a kocsmákban, ahol napi 12-16 féldeci tömény körüli volt az adagom, ami akkori állapotomban kevésnek bizonyult így nagyanyám nyugtatóiból erősítettem rá. A nagy lendületű alkoholizálást a középiskolai kollégiumból való kirúgásom zárta le, utána szocializálódtam napi hétköznapi 5-8 sörre, hétvégente viszont bepótoltam a diétás hétköznapokat. Péntek esténként nagyapám méregerős (nyáron pince nélkül is tárolható:) borából kb 2 liter, szombatonként 6-8 sör ugyanennyi gintonic-kal.
Teljes elzárkózás a külvilágtól, egyedül tengetem életem 200 valahány kilométerre szüleimtől egy albérletben, ahol ki sem merek menni az utcára bűntudatom és a "normálisoktól" való különbözőségem miatt. A hétvégi berúgásoktól az sem tartott vissza, hogy ehhez autóznom kellett; ezt kb. másfél évig csináltam, de megúsztam mind rendőr, mind baleset nélkül, noha volt olyan, hogy csak az árokszélen tudam megállni az utolsó pillanatban. Érdekes, ilyenkor egy kijózanodik az ember egy villanásnyira, mert az egész estéből erre a jelenetre emlékszem csak.
Izolációm olyan sikeres volt, hogy második szerelemi csalódásom 10 évet váratott magára, addig a teljes elfojtás állapotában szopogattam adagjaimat, majd ezt követően dőlt ki a bili. Okoztam egy családi autóbalesetet másnaposan, anyám a mai napig nyögi (fél éve) idegi sérülésekkel, félsüketen tettemet.
Második pszichiáterem (az első szintén szittyózott) adott ultimátumot, vagy megpróbálom önként abbahagyni a piát, vagy csak elvonót tud ajánlani pár hétre. Megtömött gyógyszerekkel, amik garantálják, hogy ne tudjak inni velük, hisz másnap képtelen lennék, dolgozni, alkalmazottként pedig nem tehetem meg, hogy "önkéntes" szabadságot vegyek ki tré állapotom miatt. Napi 3 mg Rivotril a pánikrhamaim ellen, 7 szem Andaxin. Egy a társaság miatt, egy, hogy jól aludjak el, stb.:), ebből az esti adag a kemény: 3 Andaxin 2 mg Rivotrillal.
De! A gyógyszerek önmagukban szart sem érnek, hisz ittam korábban nyugtatókkal, akaraterő kell. Ahhoz meg motiváció. Iszonyú lelki kínokat álltam ki (január közepétől nem iszom szinte), de ki kell bírni.
Azóta újra belevágtam magam egy árokba az autómmal, az azt követő pánikot jó pár töménnyel nyomtam el, ott már nem volt gyógyszer. Azóta tán két pohár bort, és tegnap egy kocsmában, az alkoholmentes sörök mellé véletlen kihozott alkoholtartalmúba nyaltam bele.
Tehát a Te szigorú kronológiád szerint a 0.napon tartok?
Nem ez számít, szenvedek attól, hogy korábbi társaságom, minek alkohollal katalizált motorja és erőforrása, központja és mozgató rugója voltam, most csendben ül és hallgat körülöttem. Eljárás folyik ellenem, munkahelyemen rezeg a léc alattam - függetlenül az ivászattól -, szüleim betegsége óriási bűntudatot tart bennem, mégis inkább a gyógyszereket zabálom alkohol helyett. Mind a Rivotril, de leginkább az Andaxin szintén addiktív, sőt májkárosító hatásúak, de nem alkohol, amibe mintegy meleg szorongásoldó takaróként bújhattam bele korábban esténként. Ez kemény, magánnyal párosítva még lassúbbá válik az idő és megélhetetlenebbé minden pillanat.
Nincs saját családom, akiért a felelősségtudat motiválna az abbahagyás mellet, magamanak magamért kell ezt megtennem, és úgy, hogy ott áll a szekréyemben bontatlanul pár üveg sör, hogy bármikor felbonthassak egyet. Nem bontok fel.
Szerintem napokat számolgatni felesleges, szerintem sorstársaim közül mindanyian tisztában vagyunk azzal, hogy ez ne jelent semmit, soha nem lehetünk nem alkoholisták, legfeljebb tiszták.
Ha jön egy nagy trauma, úgyis az üveghez fordulunk, csak tudni kell azt újra le tenni.
Azt még én sem tudom, hogy most, hogy közeleg a tavaszi, nyári sörözős, borozós időszak, miként tudom társaságomban elviseltetni magam, egyelőre lerövidülnek találkozink, mert ami nem jön magától, azt nem lehet erőltetni.
Több ezer liter sör, bor, több száz liter tömény elfogyasztása után nem tudunk úgy gondolni az alkoholra, mint a "múlt" egy lezárt fejezetére. Ezt nem lehet lezárni, az alkohol nekünk mást jelent, mint a csak alkalmilag ivóknak.
Gyógyszereimmel is nehezen alszom, 3-4 órákat, mert pörög az agyam, piával is csak a hétvégi berúgások alkalmával tudtam kómásan 10 órákat aludni, majd másnap jajgatni. 98-ban, mikor katonai sorozás miatti orvosi vizsgálatokat kértem - értelem szerűen a hadkötelezettség megúszásának illúzióját lebegtetve magam előtt - belgyógyászom már tapintható májnagyobodást diagnosztizált. Azóta nem tudom, fizikailag milyen változást okozott még a szesz, sörhasam látványosságát kivéve persze. Memóriám romlott, de ez lehet, hogy részben a korral is magyarázható.
"Röviden" ennyit magamról, legalább leírtam, ha másnem egy sztorinak.
tudod az az ő életük!
ne adj bele energiát, a mérgelődésbe sem.
itélni nincs jogunk, csak szivből drukkolhatunk, hogy időben tudjanak leállni, és ilyen gondolatoknak teret adjanak (mert felbukkan biztos nekik is, csak még elnyomják, erősebb a buliérzési igényük. valamiért.
aggódnak az ő család tagjai is, de amig belülről nem jön a felismerés, addig kintről minden szó, sirás, aggódás hiábavaló.
el tudod fogadni ezt a hozzáállást?
magadra lehetsz büszke!!
komolyan!
értékeld, és épitsd az álmaidat, mert vannak!!!és kitartással bejönnek! higgy benne!
Na,éppen ezzel kapcs.Beleolvastam a melo topicba,ahol azt irja az egyik tag,hogy régebben heti 3x edzett,ma heti 3x be..szás +szombaton egy lealjasodás,és ezt poénnak éli meg!
Én viszont azt javaslom, hogy a kis lépések is jelentős lépések. Nem kell rögtön a csúcsra törni, és nem kell megijedni attól, ha időnként visszacsusszan az ember.
(Egyszerűen nem tudjátok elképzelni, hogy VALÓJÁBAN mennyien vannak azok, akiknek ugyanilyen problémájuk van, sőt baráti családi stb körben mindezt tudják is, csak éppen nem csinálnak ügyet belőle.)
Sajna 11 nap az nem nagy idő,ahhoz viszont hogy pölö két jófajta sört kulturáltan elfogyaszthassunk sok időnek kell eltellnie,és közben semmi!Amikor már tiszta fejjel feldolgoztuk a múltat,és belülről is rendbe vagyunk,ha már 1oo%-ig biztosak vagyunk önakaratunk erősségével.Valószinű párjainknak sok mentes idő eltelltével is rossz érzéseik lesznek "csak egy"sört iszok-tól.
Szia apafej, ha csak azt eléred, hogy mx. hetente egyszer iszol, az is nagy eredmény. Ehhez kell az, hogy minél nagyobb ivásmentes hosszak legyenek, hogy a mindennapi reflextől megszabadulj. Egyébként gratula az újrakezdéshez!
Mostanában nagyon sokat agyalok.Mindenféléről.És nagyon magamba fordultam.Senkivel nincs kedvem beszélni/kivéve veletek:)/.De idővel majd rendeződnek a dolgok.Most még én is számolok/11/,de nem akarom annyira fejbentartani,hogy pl:1év 5 hó 21 napja nem iszom.Egyszerűen le akarom tudni ezt az időszakot!És megfigyelni,mi változik.A kis dolgokra is oda kell figyelni.
Igen,egy pár nap nemivás után tényleg jó reggel nem szenvedve elgyötörten ébredni,és tenni a dolgokat.Mondjuk nekem mindent kitölt a munka.Ez jó is és rossz is.Jó ez a Mirigyshow.
"Amikor fél évre abbahagytad nem kezdett semmi jobbá válni?nem keztek belül rendbejönni a dolgok?"
Nem tudom. Volt ami rendbejött, volt ami nem. Éppen ebből jöttem rá, hogy felesleges ill. nem szabad összekapcsolni az ivást más dolgokkal (lélek, szerelem, munka, stb.), mert akkor az ember mindig talál okot.
Egyébként sokminden egy pár nap nemivás után is nagyon jó tud lenni. Reggel mondjuk elmegyek bicajozni a Margit-szigetre, és arra gondolok, hogy milyen jó, hogy nem másnaposan fekszem. Ez csak egy apró véletlenszerű példa. Hogy akkor miért kezdődött mindig elölről? Hát erről szól ez a topik. És ezért lenne jó, ha mindenki megértené, hogy ez drogfüggőség, és punktum.
Egyébként azt tervezem, hogy folyamatosan írok majd ide olyan dolgokat, amik befele vittek az ivásba, vagyis ami jónak tűnt benne, meg borzalmas következményeket. Pár dolog persze már eddig is bekerült. De most egy kicsit elfáradtam, majd folytatom.
Amikor fél évre abbahagytad nem kezdett semmi jobbá válni?nem keztek belül rendbejönni a dolgok?Amúgy sokszor voltam igy,hogy abbahagytam,és undorodtam tőle,úgy éreztem,hogy végre vége,aztán egyszercsak mégis...Most viszont nem tellik el egy óra sem anélkül,hogy erre a topicra gondolnék,hogy nem kell mindent magamba fojtani,hanem sorstársakkal fogtunk össze,hogy együtt,egymást segitve talán erősebben küzdünk.Nagyon nehéz volt,hogy van egy nagyon komoly problémám,ami titok,senki nem tudhatja,senkinek se beszélhetek róla.És Menoitész!Nagyon becsülendő,hogy 1o hónap után nem elfásulva belemélyedsz a bajba,hanem ki akarsz vergődni belőle,mert ennyi idő alatt nem épül bele úgy az egyéniségedbe,életedbe.Nekem most 1o nap,de 1oo-nak tűnik,mert annyira szeretném már konstatálni,hogy Dehát ezek már nagyon régen történtek"!Amúgy a lap.hu-n van alkohol lap.
Tényleg más igy leirva.Nekem is első dolgom idejönni,néha meg se nézek mást a neten.Remélem jól vagytok.Az önvádaskodást meg mindenki felejtse el gyorsan,itt jó emberek vannak,sok pozitiv tulajdonsággal.Régebben sokat tépelődtem magamat útálva,semmibevéve.Ennek úgy vetettem véget,hogy elgondolkoztam azon,hogy ismerek sok embert akik bűnözésből élnek,olyanokat is,akik egész nap lebzselnek,másokon élősködnek,eszük ágában sincs dolgozni,vagy aki munkát keres,de nem talál"hozzá méltót"ahol sok a pénz,és alig kell tenni vmit.Ezeknek az emberek szinte kivétel nélkül hatalmas önbecsléssel rendelkeznek,csak azt nézik,hogy nekik mi a jó,a mássik le van szarva,és nagyon szeretik magukat,szerintük mindenből a legjobb jár nekik.És akkor pont én vagyok egy "senki",aki meg sem érdemel semmit,miközben mindenemért megdolgozok keményen?Na nehogy már!És dobjátok a múlbeli tévedéseket a kukába,úgyse lehet változtatni rajtuk.Most egy kicsit csak magunkra kell gondolni,mert aztán,ha sikerül,akkor azzal mindenkinek örömet adunk.
minden bekapcsolásnál idejövök, és olvaslak Benneteket, nagyon értékes a topikod, és a hozzászolók, az önmagatok megfogalmazása szintén!
külön jó, hogy visszaolvashatóvá válik hónapok mulva, látszik /érződik az erőfeszitésetek, támogató erőtök egymás iránt, és látod az utolsó beirásod is!! annyira jó, mert bár mindez ott van a fejetekben, lelketekben, de igy KITÉVE máshogyan látjátok, megjelenik!
nehogy okoskodónak tartsatok(én meg ezzel a tulajdonságommal szembesülök, hogy a segítő(nek szánt) gondolatok esetleg máshonnan nézve bizonyos elutasítást is indukálhatnak, amit nem szeretnék-magáért az elutasítás érzés miatt)
remélem érthetően írom, de nem várok :á dehogy mondatokat, mert rutinosan megérzem a sorokban az indulatokat, és végülis az is úgy jó, ha kiíródik!
Nálunk még az az újság van, hogy a feleségem tegnapelőtt vesegörcsöt kapott. Korábban nem volt ilyen, tehát nincs rutinunk a dologban. A berúgásom három napja volt, tehát tegnapelőtt már józan voltam - szerencsére. Éppen ennyiben tartozik ide a dolog. Évtizedek óta az egyik rémálmom, hogy amikor valami nagy baj van a feleségemmel vagy a gyerekekkel, betegség, baleset, ilyesmi, akkor én magatehetetlenül fetrengek.
Ő egyébként most jobban van, reméljük nem lesz komoly folytatása a dolognak.
"Tulajdonképpen úgy érzem magam,ha sok ember között vagyok,mintha egy homogén,egymást jól megértő társaságba beraknának egy külföldi embert"
Nálam ez azzal súlyosbodik, hogy mindig is volt bennem egy jó adag szorongás, meg gátlásosság. Plusz valami technikai probléma: nem bírom a zajt. Amikor mások még tudnak kommunikálni, akkor én már úgy érzem, hogy szétrobban a fejem a zajtól, és ordítozni kell, hogy meghalljanak. Nem feltétlenül diszkó hangerőre gondolok, elég hozzá egy nagyobb társaság "alapzaja" is. Ha meg valami "zenei" hanghatás is van... ajaj. Ugyanakkor vonzott a társaság, a haverok.
Szóval korábban sokszor azért ittam hülyére magam, hogy elmúljanak a gátlásaim, Plusz ne zavarjon a hangerő, meg a saját üvöltözésem.
Szia Menoitész! Én folyamatosan úgy vagyok veletek, mintha magamat olvasnám.
"a lényeg, hogy jól érezd magad a bőrödben mindenféle stimuláló eszköz nélkül"
Én ezt most kissé másképp látom. Az, hogy jól érezzem magam, másodlagos. A lényeg az, hogy ne igyak.
"Nekem úgy tűnik te mostanában jó úton jársz, de amit én mondok az mostanában nem mérvadó (meg máskor sem)."
Ezzel meg vigyázz, mert ez afféle depressziós önvádló butaságnak tűnik. Azért gondolom, mert sajnos ezt is tapasztalatból ismerem. Bocs, hogy elkezdtem tanácsokat adni, ez jutott eszembe.
