Kedves orlando! Pusztán az összegek összehasonlításában teljesen igazad van! Én nem sajnálok óránként 5000 Ft-ot pszichológusra, ha van értelme! Csak az a kérdés, hogy megtaláljuk-e azt az embert, aki segíteni tud, akár ingyen, akár egy vagyonért!
Valóban te tudod megoldani a problémáidat. Más kérdés, hogy álmegoldást keresel és iszol - ugye az alkohol köztudottan szorongáscsökkentő - vagy más testreszabott megoldás után nézel. Van egy harmadik út is, a kifogáskeresés, ami tulajdonképpen az elsővel egyezik meg, azzal a különbséggel, hogy ebben mindig más tehet arról, hogy iszol: az egészségügy, az orvos, a pénz ..... Érdekes, hogy 3*500 Ft-ot kidobott pénznek nevetel, míg a naponta megivott alkoholért kifizetett ár mellette nem szerepel.
Nem fogok ebbe a topicba gyakran írni, ne izgulj. És nem bántani akarlak.
Mikor és hogyan próbáltam orvostól segítséget kérni?
Második fejezet
Teltek, múltak az évek. Nyomasztó idöszakok, nagy berúgások, rettegö család.
Ismerösökön keresztül eljutottam egy pszichiáterhez. Akkor föleg a rossz
hangulataimra panaszkodtam, talán nem hangsúlyoztam eléggé az alkoholt.
De nem is tagadtam le! Tuti, hogy mondtam neki, ez is probléma. De ö is az
a fajta volt, hogy ezt gyorsan félrerakta. Felírta a Fevarin nevü gyógyszert.
Javasolta, hogy járjak pszichoterápiára is, de nem nagyon forszírozta. Jöjjek
egy hónap múlva kontrollra. Egyébként mondta, hogy ö nem végez terápiát, de
tud javasolni kollégát. Ezt nem vettem igénybe.
Szedtem a Fevarint, nem nagyon lettem jobban, az ivást nem bírtam abbahagyni,
a feleségem szerint agresszívebb lettem, mint valaha. Egy-két havonta elmentem
a magánrendelésre, ilyenkor inkább csak kínos feszengés meg gyógyszerfelírás
volt. Azért én próbáltam panaszkodni, de valahogy az volt az érzésem, hogy
itten engem nem vesznek komolyan. Egyszer aztán nagyon magyaráztam az alkohol
problémát, és akkor finoman le lettem cseszve: "Hát ugye, amikor maga idejött,
akkor nem ezzel a problémával jött." Na mondom, már megint én lettem a
feketeseggü, ilyen betegekkel nem lehet dolgozni. Úgyhogy lassan abbahagytam
a Fevarin szedést, és próbáltam a felszínen maradni néhány évig, ahogy tudtam.
Orvosunkról késöbb azt hallottam, hogy egy bizonyos nagyon csúnya betegségnek
az országos szakértöje, és valóban odaadóan dolgozik azokkal a betegeivel,
akik ebben a csúnya betegségben szenvednek. Vagyis asszem eléggé messze estem
a szakterületétöl. Hogy akkor miért nem küldött el elsöre valaki máshoz? Hát,
gondolom, mert nem illik beteget elküldeni, meg élni is kell valamiböl...
A mostani fogadalmam annyira másnak tűnik,mint a többi,mint egy kisbetűs szövegben egy nagybetűvel irott rész.Nagyon akarom.Érdekes ,minden ital iránt undort érzek,de ha meglátom bármely fajtáját összefut a nyál a számban,azonban egy kortyot se tudnék inni,vagy igen?,de az agyam "letilt".most mmindig a józan eszem kerekedik felül.Dokinál ezzel sosem jártam,nem hittem,hogy elkér egy csomó pénzt,és majd megoldja a bajom.Meg én ismerem/?/magam legjobban,és úgyis addig próbálkozok,amig sikerül.Most szokatlanul nagy erőt erzek ehhez.Azért jó hogy néha kivülállók is benéznek egy-két véleménnyel,de Orlando!Ha ez ilyen könnyű lenne...
Igazad van, én sem szeretnék lebeszélni senkit az orvosi segítségröl. Biztos vagyok abban, hogy vannak jó orvosok is. Más kérdés, hogy már nincs kedvem/eröm/idöm megtalálni egy ilyet. Arról nem beszélve, hogy tényleg nekem kell megoldani a problémámat.
Úgy néz ki a 4. nap már meglesz, itthon vagyok és biztosan nem megyek le piáért.
Valamivel jobban is érzem magam, bár a depresszió és az állandó feszültség még itt van velem. Ráadásul folyton aludnék, 8-9 óra szunyókálás után is a vekkerre ébredek. Talán ez most így van jól.
Egyelöre nem félek a visszaeséstöl, és attól sem, hogy mi lesz ha mégis megbukom. A te múltkori "félrelépésed" és az azt követö reakciók elöre is segítenek feldolgozni az esetleges kudarcot.
off
Én elég sokáig linuxoztam, de normális böngészö hiányában visszatértem a win-hez. Milyen disztribúciót használsz? Az újabbakban általában alapból müködik a magyar billentyükiosztás ha jól emlékszem.
A te "orvosi pályafutásod" se semmi. Éppen azon gondolkoztam, hogy válaszoljak-e valamit finoman orlandonak, hogy azért nem olyan egyszerü a dolog. Amit te írtál, annál jobb válasz nem kell. Általában, felesleges vitatkozni, legegyszerübb ha csak leírjuk, ami velünk történt, ahogyan te is tetted.
Persze aki bajban van, keressen segítséget, ma is azt mondom, és kívánom, hogy kapjon is. Csak éppen, sajnos nem olyan egyszerü, hogy fizetsz és megoldják a problémádat. Arról az esetröl nem is beszélve, ha fizetni sem tudsz...
Más: Menoitész, próbálkozz, ha esetleg nem megy, ne ess kétségbe. Nekem ma kimondottan nehéz napom volt. Már sokszor mondtam: 43 éves vagyok. Ha visszanézek, és megkérdezem magamtól, mondjuk 10 vagy 15 éve lett volna esélyem, hogy "csak úgy" nem iszom többet... hát nem tudom. Még csak nem is láttam olyan tisztán mint most, és így is nagyon nehéz és kétséges.
off: Egyébként röhej, de most nekem sincs hosszú ö és ü, mert az M$-függöségböl :-))) is próbálok szabadulni, kezdö linuxos vagyok, és még nem minden tökéletes...
Miről mondasz le azért, hogy ihass? Több / jobb munka? Magasabb fizetés? Más jövedelem? Kiesett munkalehetőségek? Májműtét? Válóper? Megfélemlített gyerekek? Roskadozó önbecsülés?
Ezek közül csak az utolsó húztható rám. De önbecsülés dolgában sosem álltam túl jól. Részben ezért kezdtem el inni.
Szakemberek?
Az elsönél 10 éve jártam. Három teljesen felesleges órát töltöttem el nála. Kopogtatta a térdemet, féllábon sétáltatott, majd elmondta hogy "igen az alkohol segíthet ilyenkor, hmmm." Mindezt 3x 500 Ft-ért (1993-ban bruttó 22e Ft-ot kerestem). Írt fel pl. olyan gyógyszert, amitöl rémálmaim voltak. Utóbb más orvostól megtudtam, hogy a felírt gyógyszert már nem nagyon írják fel, mert vannak sokkal modernebbek is, szelídebb mellékhatással.
Legközelebb akkor láttam, amikor magamhoz tértem a "kettes ideg"-en. Ö volt ott a föorvos, éppen vizitelt. Annyira nem volt képes, hogy odajöjjön hozzám.
A következö az idegszanatóriumban kezelt. Autogén tréning, csoportterápia stb. Legföbb mondanivalója az volt, hogy a problémáimat nekem kell megoldanom. Kezelések közben 1 óra alatt kb. 10 szál cigarettát szívott el, én meg szívtam a füstöt. Aztán elhúzott 3 hét szabira, a szépséghiba az volt, hogy egyetlen betegének sem szólt. Utódja valami kiképzö örmesternek képzelte magát, még azt sem engedte, hogy szabadidönkben olvassunk, elkobozta a könyveket. 1 hétig bírtam vele, majd leléptem.
Nem adtam fel, néhány hónap múlva egy másik városban - idöközben elköltöztünk - újra segítséget kerestem. A megyei jogú város kórházának föorvosa elmondta, hogy együttérez velem, bár segíteni nem tud, de szívesen kiír táppénzre.
Ekkor lett elegem az orvosokból.
Tavaly elmentem egy magánklinikára (nem alkohollal kapcsolatos) kivizsgálásra. 27e Ft-ot fizettem és még a laboreredményt is elb*szták. Ez persze csak egy hónap múlva derült ki, ui. az "sztk"-s eredmény - amire nem akartam várni, ezért mentem a gyorsabb magánklinikára - csak akkor jött meg. De nagyon kedvesek voltak, nem kellett várnom, a megbeszélt idöben fogadtak, stb. Kidobott pénz volt...
Ennyit a "szakemberek"-röl. Egyéb közvetlen tapasztalataim is vannak a magyarországi egészséügyröl, mind nagyon lelombozó.
Ennyire azért nem egyszerü ez a dolog :(
(Egyszer szerintem számold ki mennyit költesz alkoholra, meg ami vele jár. Miről mondasz le azért, hogy ihass? Több / jobb munka? Magasabb fizetés? Más jövedelem? Kiesett munkalehetőségek? Májműtét? Válóper? Megfélemlített gyerekek? Roskadozó önbecsülés? Egyéb? és számold ki azt is, hogy mennyit költenél szakemberre. A két összeget tedd egymás mellé és gondolkozz.)
Na ugye,hogy kibirtad?Gondolom csak úgy jött az érzés.Bird csak ki a következőt,meg az azutánit,stb,mert úgy erősödsz lelkileg és ha tényleg vmi komoly dolog,baj ér n agyobb erőd lesz nem inni,menekülni,hanem megoldani és vhogy túllenni rajta.Sokat gondolkozom Fkmasteren is.Olvastam régebbi hozzászólásait,neki tényleg nem az alkohol az alapvető problémája,hanem erős pánikbetegsége és depressziója ami miatt idejutott.Ezeken viszont nem lehet önakarattal segiteni.Azt mondja,már útálja az orvosokat,szerintem még nem találta meg a megfelelő szakembert.Sajnos ez pénzkérdés.És neki tényleg rosszabb tisztán,de úgy egyszerűen nem lehet élni.Nem akarok okoskodni,de biztos a net segitségével, vagy ha nyit topikot más súlyos pánikbeteggel összefogva előbbrejuthatna.ezek már offok voltak de a jószándék mondatta velem.Szóval nagyon ledöbbentem irásának mélységén,és mérges is lettem magamra hogy mennyivel jobb helyzetben vagyok,és nem tudok erőt venni magamon,hát dehogynem!Menoitész is irhatna magáról már!
Na ilyenek miatt nem fordultam szakemberhez.Meg aztán én sem tartom magam alkoholistának,de alkoholfüggőnek igen.Az utóbbi időkben viszont egyre többször gondoltam,hogy vmi jó magán-szakembert kellene keresnem.De végiggondoltam,hogy tul.képpen az utóbbi kb 4 évben már sok apró lépést megtettem:pl több mint egy éve nem mentem kocsmába:D/röhej,régen nekem kocsma=volt a lezüllött kőműves alkoholisták gyülekezőhelyével,nem is józanul mentem oda soha/Kb egy éve nem kezdek megindulni bűntudatom ivás után már óriási,+tudom,hogy ha folytatom,nem fogom tudni"titokban"tartani.Úgyhogy úgy vagyok most,hogy szakember nélkül is meg fogom oldani.Le tudom ezt a rossz tulajdonságom.Mert én ok nélkül kezdtem inni.Irtam,hogy nekem mindig is "bejött" az alkohol,egyszerűen "génhiba"vagy mi.Aztán rutinszerű reflexsszé vált.Mindig kéznél van ugye...Frappánsan azt mondhatnám,hogy nincs okom inni,de van okom abbahagyni:))
Mikor és hogyan próbáltam orvostól segítséget kérni?
Elsö fejezet
Csaknem tíz éve, egy hosszabb nyomasztó periódus után iszonyatosan berúgtam,
napokon keresztül folyamatosan ittam. Amikor annyira össze tudtam szedni
magam, lezuhanyoztam, lementem a Burger Kingbe, és telezabáltam magam.
(Elötte ténylegesen napokig nem ettem, csak ittam.) Aztán teleittam magam
fantával meg kólával. Nagyon meg voltam ijedve, és meg voltam zavarodva.
Az jutott eszembe: elmegyek a körzeti orvoshoz, és elmondom a panaszomat.
Bementem a körzeti orvoshoz, kopaszodó öregúr, plusz középkorú asszisztensnö.
- Mi a panasza?
Mondtam, zavartan és bizonytalanul, hogy:
- Alkoholproblémám van.
Úgy néztek rám, mintha azt mondtam volna, hogy most jöttem a Tau
Cetiröl. A doktor megvizsgált, nyomkodta a hasamat, amiben kluttyogott a
sok fanta meg kóla. Elküldött laborvizsgálatra. Megcsináltattam a labort,
pár nap múlva vissza a leletekkel. Doki:
- Hááát, a leleteivel semmi baj, nem olyan, mint egy alkoholistáé. -
Aztán valamilyen fura, bizonytalan arckifejezéssel hozzátette: - hát
tudja... ami ezt az alkoholt illeti... mi csak a hivatalos úton tudjuk
elindítani...
Lehet, hogy csak én képzelem, de ez elég ijesztöen hangzott. Meg se mertem
kérdezni, hogy mi az a bizonyos hivatalos út. Lehet, hogy nem szó szerint
így hangzottak el ezek a dolgok, de bennem így maradt meg. Pár nap után
persze én is úgy éreztem, hogy nem vagyok én alkoholista, majd egyszerüen
vigyázok. Végülis nagyon egyszerü, nem kell inni és kész.
Kösz, majd egyeztetünk. Idöközben nagyrészt aludtam, meg félálomban voltam. Nem piáltam, csak ásványvizet. Most megyek fözök egy kávét. A kávé is drog, és azt sem bírom abbahagyni, de most kell valami pótcselekvés.
Nem is tudom mit mondjak hirtelen,most te legyél erősebb,ki kell irtani ezt a reflexet.Mert ez már rutin ám!Bármilyen szar ki kell birni,bármit csinálj,csak ne igyál,ok?Nehogy megint lenullázódj,nem a napok,hanem az önbecslés miatt,hogy megint nem sikerült.A depressziód meg erősödik ha iszol,ugye?Ne tedd kérlek.Most mennem kell,majd visszanézek pár órán belül,de nem egy nagy fekete nullát szeretnék látni,jó?:)
Helló! Nekem most éppen válsághelyzet van! Reggel ideggyógyász-pszichiáternél voltam, felírta a gyógyszereimet, és kicsit beszélgettünk. Sokat nem lehet, mert ez normál esztéká rendelés, kint várnak a nagyon beteg nénik és bácsik. Utána ebben a szép idöben gyalog sétáltam haza és RÁMJÖTT! Most meginni azt a bizonyos két doboz hideg sört! Ebben a szép idöben úgy hozzátartozott volna a szabadság érzéséhez! Nem volt nálam az irodám kulcsa szerencsére! Hazajöttem a családi otthonba, és leültem ide a gép elé, egy másfél literes ásványvizes üveggel. Több mint a felét már lenyomtam, hogy ne férjen belém sör. Szépen vagyunk.
13!!!Mikor abbahagytam,nekem is fájt a vesém,májam,mindenem,ami belül van.Most már nagyon erőre kaptam.Segit az is hogy mindig van dolgom,No és a depresszio is szertefoszlott,levettem a "fekete szemüvegem" is.Szerencsére én nemigen kivánom az alkoholt,most a legközelebbi cél,hogy minden eddigi rekordomat megdöntve öt hétig semmit se.Pszihológushoz sosem akartam menni,de most mégis látom,hogy a kibeszélés mennyit segit.Mindig biztam az akaraterőmben,de mégse sikerült.Ha eljutok öt hétig akkor elmondhatom,hogy tul.képp olyat tettem,ami 14-15 évig nem sikerült.Persze aztán se akarok inni addig,amig meg nem ismerem magam.Fogyassz sok tejterméket,attól nem kivánod az alkoholt.És B vitamint/komplex/nagy mennyiségben.
Na mégis benéztem, pedig már nagyon kéne mennem zuhanyozni. Depresszióról majd még beszéljünk, nálam azt hiszem, nagyon mély kapcsolata van az alkohollal, és arra is nehéz volt rájönni, hogy depressziós vagyok, és nagyon nehéz értelmes segítséget találni. Szal majd jövök...
Ma kezdem a negyedik száraz napot, remélem sikerül tisztán befejezni. Tegnap (a 3. napon basszus!) már nagyon kívántam egy jó hideg sört. Ha nincs itthon buckler, akkor nem hiszem, hogy kibírom. Szerencsére volt és segített átvészelni a kritikus idöszakot. Érdekes, hogy ebböl 2 doboz is elég volt :)
Várom már nagyon a megkönnyebbülést, amikor végre jól érzem magam. Pillanatnyilag depressziós vagyok és fáj a májam.
Helló! Gratula! Ezt a bejelentést eddig észre sem vettük? Szégyen!
Mint alább már említettem, nem tudom, meddig sikerül számolni. A legelején mindenesetre "kijózanítólag" hat rám, ha látom, hogy MÉG CSAK 5. Hát ennyit sem bírok ki?
