(Egyszer szerintem számold ki mennyit költesz alkoholra, meg ami vele jár. Miről mondasz le azért, hogy ihass? Több / jobb munka? Magasabb fizetés? Más jövedelem? Kiesett munkalehetőségek? Májműtét? Válóper? Megfélemlített gyerekek? Roskadozó önbecsülés? Egyéb? és számold ki azt is, hogy mennyit költenél szakemberre. A két összeget tedd egymás mellé és gondolkozz.)
Na ugye,hogy kibirtad?Gondolom csak úgy jött az érzés.Bird csak ki a következőt,meg az azutánit,stb,mert úgy erősödsz lelkileg és ha tényleg vmi komoly dolog,baj ér n agyobb erőd lesz nem inni,menekülni,hanem megoldani és vhogy túllenni rajta.Sokat gondolkozom Fkmasteren is.Olvastam régebbi hozzászólásait,neki tényleg nem az alkohol az alapvető problémája,hanem erős pánikbetegsége és depressziója ami miatt idejutott.Ezeken viszont nem lehet önakarattal segiteni.Azt mondja,már útálja az orvosokat,szerintem még nem találta meg a megfelelő szakembert.Sajnos ez pénzkérdés.És neki tényleg rosszabb tisztán,de úgy egyszerűen nem lehet élni.Nem akarok okoskodni,de biztos a net segitségével, vagy ha nyit topikot más súlyos pánikbeteggel összefogva előbbrejuthatna.ezek már offok voltak de a jószándék mondatta velem.Szóval nagyon ledöbbentem irásának mélységén,és mérges is lettem magamra hogy mennyivel jobb helyzetben vagyok,és nem tudok erőt venni magamon,hát dehogynem!Menoitész is irhatna magáról már!
Na ilyenek miatt nem fordultam szakemberhez.Meg aztán én sem tartom magam alkoholistának,de alkoholfüggőnek igen.Az utóbbi időkben viszont egyre többször gondoltam,hogy vmi jó magán-szakembert kellene keresnem.De végiggondoltam,hogy tul.képpen az utóbbi kb 4 évben már sok apró lépést megtettem:pl több mint egy éve nem mentem kocsmába:D/röhej,régen nekem kocsma=volt a lezüllött kőműves alkoholisták gyülekezőhelyével,nem is józanul mentem oda soha/Kb egy éve nem kezdek megindulni bűntudatom ivás után már óriási,+tudom,hogy ha folytatom,nem fogom tudni"titokban"tartani.Úgyhogy úgy vagyok most,hogy szakember nélkül is meg fogom oldani.Le tudom ezt a rossz tulajdonságom.Mert én ok nélkül kezdtem inni.Irtam,hogy nekem mindig is "bejött" az alkohol,egyszerűen "génhiba"vagy mi.Aztán rutinszerű reflexsszé vált.Mindig kéznél van ugye...Frappánsan azt mondhatnám,hogy nincs okom inni,de van okom abbahagyni:))
Mikor és hogyan próbáltam orvostól segítséget kérni?
Elsö fejezet
Csaknem tíz éve, egy hosszabb nyomasztó periódus után iszonyatosan berúgtam,
napokon keresztül folyamatosan ittam. Amikor annyira össze tudtam szedni
magam, lezuhanyoztam, lementem a Burger Kingbe, és telezabáltam magam.
(Elötte ténylegesen napokig nem ettem, csak ittam.) Aztán teleittam magam
fantával meg kólával. Nagyon meg voltam ijedve, és meg voltam zavarodva.
Az jutott eszembe: elmegyek a körzeti orvoshoz, és elmondom a panaszomat.
Bementem a körzeti orvoshoz, kopaszodó öregúr, plusz középkorú asszisztensnö.
- Mi a panasza?
Mondtam, zavartan és bizonytalanul, hogy:
- Alkoholproblémám van.
Úgy néztek rám, mintha azt mondtam volna, hogy most jöttem a Tau
Cetiröl. A doktor megvizsgált, nyomkodta a hasamat, amiben kluttyogott a
sok fanta meg kóla. Elküldött laborvizsgálatra. Megcsináltattam a labort,
pár nap múlva vissza a leletekkel. Doki:
- Hááát, a leleteivel semmi baj, nem olyan, mint egy alkoholistáé. -
Aztán valamilyen fura, bizonytalan arckifejezéssel hozzátette: - hát
tudja... ami ezt az alkoholt illeti... mi csak a hivatalos úton tudjuk
elindítani...
Lehet, hogy csak én képzelem, de ez elég ijesztöen hangzott. Meg se mertem
kérdezni, hogy mi az a bizonyos hivatalos út. Lehet, hogy nem szó szerint
így hangzottak el ezek a dolgok, de bennem így maradt meg. Pár nap után
persze én is úgy éreztem, hogy nem vagyok én alkoholista, majd egyszerüen
vigyázok. Végülis nagyon egyszerü, nem kell inni és kész.
Kösz, majd egyeztetünk. Idöközben nagyrészt aludtam, meg félálomban voltam. Nem piáltam, csak ásványvizet. Most megyek fözök egy kávét. A kávé is drog, és azt sem bírom abbahagyni, de most kell valami pótcselekvés.
Nem is tudom mit mondjak hirtelen,most te legyél erősebb,ki kell irtani ezt a reflexet.Mert ez már rutin ám!Bármilyen szar ki kell birni,bármit csinálj,csak ne igyál,ok?Nehogy megint lenullázódj,nem a napok,hanem az önbecslés miatt,hogy megint nem sikerült.A depressziód meg erősödik ha iszol,ugye?Ne tedd kérlek.Most mennem kell,majd visszanézek pár órán belül,de nem egy nagy fekete nullát szeretnék látni,jó?:)
Helló! Nekem most éppen válsághelyzet van! Reggel ideggyógyász-pszichiáternél voltam, felírta a gyógyszereimet, és kicsit beszélgettünk. Sokat nem lehet, mert ez normál esztéká rendelés, kint várnak a nagyon beteg nénik és bácsik. Utána ebben a szép idöben gyalog sétáltam haza és RÁMJÖTT! Most meginni azt a bizonyos két doboz hideg sört! Ebben a szép idöben úgy hozzátartozott volna a szabadság érzéséhez! Nem volt nálam az irodám kulcsa szerencsére! Hazajöttem a családi otthonba, és leültem ide a gép elé, egy másfél literes ásványvizes üveggel. Több mint a felét már lenyomtam, hogy ne férjen belém sör. Szépen vagyunk.
13!!!Mikor abbahagytam,nekem is fájt a vesém,májam,mindenem,ami belül van.Most már nagyon erőre kaptam.Segit az is hogy mindig van dolgom,No és a depresszio is szertefoszlott,levettem a "fekete szemüvegem" is.Szerencsére én nemigen kivánom az alkoholt,most a legközelebbi cél,hogy minden eddigi rekordomat megdöntve öt hétig semmit se.Pszihológushoz sosem akartam menni,de most mégis látom,hogy a kibeszélés mennyit segit.Mindig biztam az akaraterőmben,de mégse sikerült.Ha eljutok öt hétig akkor elmondhatom,hogy tul.képp olyat tettem,ami 14-15 évig nem sikerült.Persze aztán se akarok inni addig,amig meg nem ismerem magam.Fogyassz sok tejterméket,attól nem kivánod az alkoholt.És B vitamint/komplex/nagy mennyiségben.
Na mégis benéztem, pedig már nagyon kéne mennem zuhanyozni. Depresszióról majd még beszéljünk, nálam azt hiszem, nagyon mély kapcsolata van az alkohollal, és arra is nehéz volt rájönni, hogy depressziós vagyok, és nagyon nehéz értelmes segítséget találni. Szal majd jövök...
Ma kezdem a negyedik száraz napot, remélem sikerül tisztán befejezni. Tegnap (a 3. napon basszus!) már nagyon kívántam egy jó hideg sört. Ha nincs itthon buckler, akkor nem hiszem, hogy kibírom. Szerencsére volt és segített átvészelni a kritikus idöszakot. Érdekes, hogy ebböl 2 doboz is elég volt :)
Várom már nagyon a megkönnyebbülést, amikor végre jól érzem magam. Pillanatnyilag depressziós vagyok és fáj a májam.
Helló! Gratula! Ezt a bejelentést eddig észre sem vettük? Szégyen!
Mint alább már említettem, nem tudom, meddig sikerül számolni. A legelején mindenesetre "kijózanítólag" hat rám, ha látom, hogy MÉG CSAK 5. Hát ennyit sem bírok ki?
Erre már tényleg nehéz bármit mondani.Igen,most látom csak,hogy az én bajom semmi a tieidhez képest.Szinte emlitésre se méltó nyavajgás.Nem veszem sztorinak a történeted,nagyon megfogott,többször átolvastam.Szinte leblokkolt,mert ha neked most hihetetlen is,de átérzem mérhetetlen bánatod.És hogy semmiféle végcélt nem látsz.Azért irj,hátha segit valamicskét.
Hagyd ezt a ledobunk egy kötelet dolgot, mert csak a nyakamra kötöm. Örülök a szinteteken való csodavárásnak, de épp azt feszegetem, hogy a bajaimat nem az alkohol okozza, azzal csak menekültem előlük, persze ez lehetetlen. Miért ittam volna? Mert nem voltak előtte bajaim? Az alkohol csak egy tüneti kezelés, esténkénti, hétvégenkénti alkalmi szorongásoldás volt, mint írtam, amit a frankó másnapos bűntudat tett keményebbé. De ezzel ti is tisztában vagytok.
Hinni soha nem tudtam, nem is erőltetem itt a magyarázkodást magamról, megtettem a többi topicban, nem kezdem előről. Kérlek, - noha köszönöm segítségpróbálkozásodat - ezt a hurráoptimista hozzámállást mellőzd, feles:)leges.
Vedd csak egy sztorinak az egészet, elbágyadok itt nyugtatóim ölelésében, ne rángassatok, a gyökereket úgy sem lehet elvágni, csak maradék leveleimet tépkeded le.
Lehet, hogy kár volt írnom, mert nincs türelmem részletezni nyomoromat,sum qui sum, gödörben, szarban, mocsárban, amiben akarod.
A valóság tisztán mindig szörnyű,ezért menekülünk.Ahogy látom a te depressziód most nagyon mély,és neked 1o éve is alapos okod volt egy kezdődő lejtőszerű depresszióra,de az alkohol sajnos kihozta a maximumot ebből.Most a sötét gödör alján ülsz magadban,mi azért ledobunk egy kötelet.Szóval tisztuláskor tényleg minden szörnyű,de gondolj bele,hogy a jelenlegi bajaid mind-mind az alkohol okoza.Most azt mondod elég,de sajnos ezek már megtörténtek,te csináltad,és most visszaütnek,szembesülnöd kell azokkal a dolgok következményeivel.Apafej monda,hogy ezek velünk is megtörténhettek volna csak mázlink volt/többnyire/.Úgyhogy most duplán nehéz,de tényleg ki kell birni.Ha elveszik a jogsid,munkahejed,hát erre most nem tudok semmi okosat mondani,de a tovább ivás/menekülés a legrosszabb.Azzal viszont nem értek egyet,hogy 27 évesen már nem jönnek barátok,haverok.Nekem sincsenek,magányos vagyok,de újrakezdve felépite majd egy új életet,no és a múltat is el lehet/kell/ felejteni,igaz néha kisért,bevillannak fájó,rossz dolgok,de sebaj.Lehangoló amit mostani lakhelyedről irsz,ott minden depressziót ébreszt,nem is akarok papolni,ismeretlenül tanácsokat osztani,viszont irj amennyit jól esik,ez a topic hatalmas segitség minden sorstársnak.Ki kell tartanod/ez a legyengült lelked is segiti/akkor is ha minden szar és fekete,de sjnos a következményeket vállalni kell,aztán az idő sok mindent megold.Hidd el nekem is kimaradt eddigi fiatalságom/magamnak csináltam/,de az én helyzetem valóban nem emlithető egy napon a tiéddel.A megoldás hidd el az,hogy nem inni,még jó hogy nem fordultál kábszerekhez/remélem/.Legyél erős!
Se telefon-előfizetésem, sem TV-m, semmilyen magányt zavaró, figyelemelterelő szemetek nincsenek albérletemben, a négy fal az négy fal. Előző hozzászólásomból kihagytam méltatlanul Dosztojevszkij: Feljegyzések az egérlyukból, és Karamazov-testvérek-ét. Itt kérek elnézést az írótól:)
Ha mindenhol lenne net, akkor nem lenne sehol, hisz ez olyan lenne, mint a víz. Mi a kocsinkat mossuk vele, (WC-öblítést akartam írni, de az elg trágár lett volna), egy etióp meg szomjan hal a hiányától.
Zenékkel, könyvekkel nincs bajom, azt mindig is hangulatfüggő nálam. Mostanában olvasni sincs erőm, türelmem, elkalandozok, míg régen le tudtak kötni az olvasmányok. Néhány depressziósabb darabot azért megejtek (Sylvia Plath: Üvegbura, Elizabeth Wurtzel:Prozac-ország, Ken Kesey:Száll a kakukk fészkére, Bret Easton Ellis: Amerikai psycho, Schopenhauer bölcsességek, stb., időnként Kundera-val, Moraviaval élem ki romantikámat, Hraballal szarkazmusomat, de nem folytatom, hosszú a sor), zenében Floyd meg szinte katartikus tud lenni. Csak az autómban tudok normálisan zenét hallgatni, de most az is elromlott, máshol csak halkan, gyengén, semit érőn. Mindegy.
Semmit nem dobok ki, nem tépek el, ami emlékeztet, ez olyan felszínes dolog, akin segít - tegye. A legnehezebb talán a személyes tárgyak, levelek, stb. megtartása, mert az valóban személyes. Attól nem változik semmi, hogy a múltat látványos mozdulatokkal szőnyeg alá akarjuk söpörni, hisz a kocsma is mindig nyitva áll.
A filmet ismerem, bár régen néztem, nem voltam tőle elájulva, ahogy a főszereplő más filmjeitől se.
Amit írsz, az tényleg kemény. Ehhez képest az én jelenlegi (átlagos) állapotom egy rózsaszín lányregény. De tarts ki! Lehet, hogy egyszer még valaki vagy valakik pont ezért fognak nagyon becsülni, mert most kibírod, ami szinte kibírhatatlan! (Na ezért lehet, hogy megkapom a magamét.) Mi itt néhányan máris tisztelünk valamennyire, szerintem.
Amiket részegen csináltál, az bizonyára sokak szemében megbocsáthatatlan, de te csak saját magaddal vagy összezárva, és muszáj valamilyen szinten kijönnöd magaddal! Már írtam, hogy én is miket csináltam, és hogy nálam nem lettek súlyosabb következmények, az csak mázli!
A számolás nem tudom, milyen lesz hosszú távon, nekem az a nagy fekete négyes azért fontos, hogy lássam MÉG CSAK NÉGY.
A haveroktól való elszigetelődés szar lehet. Talán egy hasonlattal próbálok segíteni. Azért is jó, mert ezt egyébként alig merem leírni, más topikokban megköveznének érte:
Szóval nálam nem annyira a haverokkal van a baj. Viszont rengeteg baj van zenékkel meg könyvekkel, amik hosszú éveken át összekapcsolódtak bennem a piálással. Ezek a zenék meg könyvek valamilyen értékrend szerint valóban nagyon értékesek, színvonalasak, stb. De egyszercsak feltettem a kérdést: ki a fontosabb nekem? Kierkegaard vagy én? A Pink Floyd vagy én? És azóta, ha mérges leszek, és nincs türelmem elvinni az antikváriumba azt a könyvet vagy CD-t, amire megharagszom, akkor kidobom a kukába. Borzasztóan megkönnyebbülök. A múltkor az autópályán dobtam ki egy kazettát az ablakon (nyugi, messze nem jött utánam senki), és állati jól éreztem magam.
Arra gondolok, hogy én könnyen ugrálok, hogy EGY A FONTOS, NE IGYAK! Mert hozzád képes szégyenletesen jó helyzetben vagyok. Mégis ki kell tartanod: a piálás lenne a legrosszabb megoldás! Ahogy irregular írta (állati jókat ír): DRÁGÁN DOLGOZIK A MESTER!!! Még drágábban, mint a gyógyszereid!
Szóval: Fel a fejjel: "lesz ez még így se"! A filmet ismered (Jack Nicholson)?
Idegrendszeremet egyelőre bírósági tárgyalásom, s egyéb földi dolgok tépik, amit nem tesz helyre semmi, csaka végső megoldás, pl. jogosítvány, cégautó-elvesztés, stb.
Múltamat hiába elemezgetem, pszichiáterem is ezért nem tud mit kezdeni velem, mert nekem nem voltak örömpediódusaim életemben, csak a félelem a rossztól, az erőszakosságtól és a meglévő kicsi jó elvesztésétől. Így inkább elzártam magam mindentől, ne is lássam a jót, hisz csak elrontanám. A depresszió diagnózis rám nem húzható, áterem a gyermekkorból eredeztethető tartós személyiség-torzulásba kapaszkodik, oda könnyű, mert az nem elleőrizhető, követhető. Engem meg az orvosok sem érdekelnek, gyógyszer-íratáshoz elengedhetetlenek, így kellenek. Csóró vidéki parasztgyerek lévén már 'ámerikás', városias atttűdöt vettem fel szinte azzal, hogy van pszichiáterem, ügyvédem, most már csak pénz kell rájuk. Elnézést örökös szarkazmusomért, de öngúnyom elengedhetetlen része közel három évtizedes önutálatomnak.
Totálisan kikészülve noveber vége és január környékén voltam, azóta csak a heves kedélyállapoit-változások maradt, hogy némi eufemizmussal éljek.
Az index Lelki, bajok, ill. depresszió, továbbá a Korridor Bura fórumain kinyavalyogtam akkori időszakom legjavát, ahogy apafej60 sem itt kezdte beszámolóját, ide már szinte csk azért írtam, mert felhívták rá figyelmemet, ill. új arcok megismeréséért. Itt most pezseg az élet, a többi topic lehalófélben, így ide jöttem beszélgetni. Munkahelyi netes vagyok reggel 7-től du.3-ig hétköznap, akkor is, csak ha ráérek.
Én a kezdetben sem tartottam a napszámolgatást semminek, azt sem tudom pontosan, mikortól datálható szite szeszmentes periódusom.
Soha nem volt jövőképem, az ivás előtt, még gyerekként a szülői teljesítménkényszer elvárásainak megfelelve vegetáltam. A nagyon rossz végről nagyon közeli élményeim vannak, s voltak tíz éve.
Köszönöm a vigasztaló szavakat, társaságot váltani nem tudok, enyi idősen nem jönnek új haverok, baártk meg különösen. A jelenlegiekkel hétvégenként a "száraz" tényekre koncentrálódik beszélgetésünk, néha lehúzom őket is, mint a WC-láncot, ha rendesen magam alatt vagyok. Társaságom egyébként nem alkoholistákból, hanem alkalmi, hétvégi iszogatókból állt, csak eddig szórakoztató voltam, most meg passzív. Hétköznapi társaságom a négy fal, meg havonta a pszichiáter, időnként pszichológussal játszadoztam végig néhány tesztet unalmamban, saját kíváncsiságomra (MMPI,MAWI).
Visszaszoktam a cigaretttára, ami nélkül három évig kibírtam, kényszeres pótcselekvés, mindegy.
Nekem sikerélményt abszolút nem adott az, hogy nem iszok, mert a valóságot csak tisztábban látom szörnyűnek és elviselhetetlennek, korábban is felnagyítottam problémáimat, ma már lassan erre sem lesz szükség, mert annyi összejött. Riadt para, alkalmi pánikrohamok, a meglévő elvesztésétől való egyre kínzóbb félelelem és reszketés (mint Las Vegasban:).
Egyébként a számolás kezdetben ad egy kis önbecslést,sikerélményt.Ez bizony jól jön akkor,amikor csak a keserűség,kilátástalanság emészt,aztán lehet elfelejteni,mint az egész időszakot.Egyébként korban,és szakmai múltban megegyezünk,én mostanában annyit ittam,mint ahogy leirtam,de régen ennyit,sűrűbben.azt tudom,hogy minél tobbet iszik az ember,annál szarabb az idegállapota,egyenesen az elviselhetetlenségig.Ez az elviselhetetlenség motiválja a tovább ivást,és ez fog elmúlni az elhagyás után idővel.Az első egy-két hónap veszettül nehéz,legtöbben nem birják ki.De itt segitünk egymásnak.Valahogy túl kell lenni rajta,és ezt addig minden percben szem előtt kell tartani.Te most totálisan ki vagy idegileg készülve,de akkor is ki kell birnod,úgy is,hogy nincs "jövőképed",különben nagyon rossz vége lesz.
