A tejivás nálam is működik - mégha kényszeresen is -, de inkább a gyomromra tesz jó hatást. A sava alkoholtól már biztos, hogy a májam mellett egy kialakuló (vagy kialakult) refluxom is van, amire viszontn nagyon jó a tej, lévén amfoter anyag, ami savas közegben savat közömbösít, lúgos közegben meg a lúgosat.
Amig íttam, nem próbáltam másnapokon, most viszont ezzel élek, az alkoholmentes sör és víz mellett.
Csak a tisztánlátás kedvéért: írjátok, hogy az alkohol szorongásoldó. Ez így van, sokan ezért szokunk rá. Hosszabb távon viszont AZ ALKOHOL DEPRESSZÍVUM vagyis depressziót okozó, növelö szer. A szorongásról meg még annyit, hogy életemben nem szorongtam úgy, mint az utóbbi idöben néhányszor másnaposan: szinte reszketve egész nap.
Saját,de szeretem is a tejes dolgokat.Az viszont olvastam,hogy abbahagyásnál-regenerálódásnál fehérjedúsan kell táplálkozni.Nekem jobbb,és bal oldalon is fájdalmaim voltak,egy-egy alapos túlkapás után.Alkohol sokszor okoz hasnyálmiriggyulladást,és cukorbetegséget-sok más mellett-.De nekem nagyobb problémát jelentett az idegrendszerre gyakorolt hatása.
Én nem kerestem sosem álmegoldást.Most nem vitatkozom,ez egy nyugodt hangvételű reagálás hozzászólásodhoz.Nem kidobott pénznek neveztem a szakemberhez való elmenetelt,csak bizalomhiánynak.És nem naponta ittam,csak ha elszakadt a húr azt másként reagáltam,amellett hiányzott a kontroll.Nem úgy telltek napjaim,hogy de innék már valamit végre!/igaz volt egy ilyen periódus is/.magamban hiszek,ne képzelj züllött alaknak,szenvedélybetegségem mellett komoly egzisztenciát épitetem fel.Tudom sokminden mellett elmentem,sok boldog perc,nap örömérzés kimaradt,dehát ez van,sokminden más lehetne de ha nem csinálom végig elhatározásom,akkor lesz csak más minden.Most még időben vagyok,amit elértem azt nem engedem veszni!Ebben rejlik elhatározásom ereje,ha figelemmel kiséred a topicot,látni fogod hogy sikerülni is fog!Nem bosszant reagálásod/úgy látom te azt hitted,igen/,sőt,jó ezeket elmondani dolgokat kifejteni,mert máshol/másoknak ezekről nem ajánlatos/bizony,direkt irtam ezt a szót/beszélni.Az alkoholprobléma nagyon összetett dolog,nem válogat kőművesek,és cégvezetők között.
Nem izgululok, nyugodtan írogass ide nem bántottál meg. Úgy tünik téged viszont bánt az, hogy leírtam: nincsenek jó tapasztalataim az orvosokkal. Ezzel nem tudom mi a probléma, én ezt éltem át a kezelések során, ettöl neked lehet más a véleményed. Az a bizonyos 3x500 Ft 1993-ban volt, amikor kb. 30 Ft volt egy korsó sör, tehát ebböl a szempontból sántít az összevetés - bár alapvetöen jogos. Mellékszál, de nyugodtan kijelenthetem, akkoriban még nem voltam függö. Egészen más problémáim, lelki bajaim voltak, amikben orvos nem segített ezért ivással próbáltam gyógyítani.
Nem volt jó ötlet, ma már tisztában vagyok vele. Visszacsinálni viszont nem tudom.
A problémám az írásoddal kapcsolatban, hogy olyanokat állítasz, amik egyszerüen nem mondhatók el rólam. Nem keresek kifogásokat, magamon kívül senki mást nem okolok alkoholizmusom miatt.
Egyszerüen megpróbálok saját eröböl megszabadulni az alkoholfüggöségtöl. Mi baj van ezzel? Minden erömmel azon vagyok, hogy normális - alkoholmentes - életet éljek.
Én így döntöttem, ugye nem baj?
Köszönöm a segítö szándékot.
Kedves orlando! Pusztán az összegek összehasonlításában teljesen igazad van! Én nem sajnálok óránként 5000 Ft-ot pszichológusra, ha van értelme! Csak az a kérdés, hogy megtaláljuk-e azt az embert, aki segíteni tud, akár ingyen, akár egy vagyonért!
Valóban te tudod megoldani a problémáidat. Más kérdés, hogy álmegoldást keresel és iszol - ugye az alkohol köztudottan szorongáscsökkentő - vagy más testreszabott megoldás után nézel. Van egy harmadik út is, a kifogáskeresés, ami tulajdonképpen az elsővel egyezik meg, azzal a különbséggel, hogy ebben mindig más tehet arról, hogy iszol: az egészségügy, az orvos, a pénz ..... Érdekes, hogy 3*500 Ft-ot kidobott pénznek nevetel, míg a naponta megivott alkoholért kifizetett ár mellette nem szerepel.
Nem fogok ebbe a topicba gyakran írni, ne izgulj. És nem bántani akarlak.
Mikor és hogyan próbáltam orvostól segítséget kérni?
Második fejezet
Teltek, múltak az évek. Nyomasztó idöszakok, nagy berúgások, rettegö család.
Ismerösökön keresztül eljutottam egy pszichiáterhez. Akkor föleg a rossz
hangulataimra panaszkodtam, talán nem hangsúlyoztam eléggé az alkoholt.
De nem is tagadtam le! Tuti, hogy mondtam neki, ez is probléma. De ö is az
a fajta volt, hogy ezt gyorsan félrerakta. Felírta a Fevarin nevü gyógyszert.
Javasolta, hogy járjak pszichoterápiára is, de nem nagyon forszírozta. Jöjjek
egy hónap múlva kontrollra. Egyébként mondta, hogy ö nem végez terápiát, de
tud javasolni kollégát. Ezt nem vettem igénybe.
Szedtem a Fevarint, nem nagyon lettem jobban, az ivást nem bírtam abbahagyni,
a feleségem szerint agresszívebb lettem, mint valaha. Egy-két havonta elmentem
a magánrendelésre, ilyenkor inkább csak kínos feszengés meg gyógyszerfelírás
volt. Azért én próbáltam panaszkodni, de valahogy az volt az érzésem, hogy
itten engem nem vesznek komolyan. Egyszer aztán nagyon magyaráztam az alkohol
problémát, és akkor finoman le lettem cseszve: "Hát ugye, amikor maga idejött,
akkor nem ezzel a problémával jött." Na mondom, már megint én lettem a
feketeseggü, ilyen betegekkel nem lehet dolgozni. Úgyhogy lassan abbahagytam
a Fevarin szedést, és próbáltam a felszínen maradni néhány évig, ahogy tudtam.
Orvosunkról késöbb azt hallottam, hogy egy bizonyos nagyon csúnya betegségnek
az országos szakértöje, és valóban odaadóan dolgozik azokkal a betegeivel,
akik ebben a csúnya betegségben szenvednek. Vagyis asszem eléggé messze estem
a szakterületétöl. Hogy akkor miért nem küldött el elsöre valaki máshoz? Hát,
gondolom, mert nem illik beteget elküldeni, meg élni is kell valamiböl...
A mostani fogadalmam annyira másnak tűnik,mint a többi,mint egy kisbetűs szövegben egy nagybetűvel irott rész.Nagyon akarom.Érdekes ,minden ital iránt undort érzek,de ha meglátom bármely fajtáját összefut a nyál a számban,azonban egy kortyot se tudnék inni,vagy igen?,de az agyam "letilt".most mmindig a józan eszem kerekedik felül.Dokinál ezzel sosem jártam,nem hittem,hogy elkér egy csomó pénzt,és majd megoldja a bajom.Meg én ismerem/?/magam legjobban,és úgyis addig próbálkozok,amig sikerül.Most szokatlanul nagy erőt erzek ehhez.Azért jó hogy néha kivülállók is benéznek egy-két véleménnyel,de Orlando!Ha ez ilyen könnyű lenne...
Igazad van, én sem szeretnék lebeszélni senkit az orvosi segítségröl. Biztos vagyok abban, hogy vannak jó orvosok is. Más kérdés, hogy már nincs kedvem/eröm/idöm megtalálni egy ilyet. Arról nem beszélve, hogy tényleg nekem kell megoldani a problémámat.
Úgy néz ki a 4. nap már meglesz, itthon vagyok és biztosan nem megyek le piáért.
Valamivel jobban is érzem magam, bár a depresszió és az állandó feszültség még itt van velem. Ráadásul folyton aludnék, 8-9 óra szunyókálás után is a vekkerre ébredek. Talán ez most így van jól.
Egyelöre nem félek a visszaeséstöl, és attól sem, hogy mi lesz ha mégis megbukom. A te múltkori "félrelépésed" és az azt követö reakciók elöre is segítenek feldolgozni az esetleges kudarcot.
off
Én elég sokáig linuxoztam, de normális böngészö hiányában visszatértem a win-hez. Milyen disztribúciót használsz? Az újabbakban általában alapból müködik a magyar billentyükiosztás ha jól emlékszem.
