jaja, de az ujonnan visszakapott "erőddel" tudsz gazdálkodni, és idővel menni fog az esetleges sulygyarapodás izommá alakítása is:-)
gratulálok én is!:-)
Köszke,
csak az a gáz, hogy a csoki-és egyéb édességfogyasztásom a tárgyidőszakban jelentékenyen megnőtt...
Hja kérem, vmivel kompenzálni kell, vagymifene. :)
Jó reggelt! Tegnap hallottam egy újabb marha jó hasonlatot az AA-ban. Amikor többé-kevésbé iszunk, koszos ablakon át látjuk a világot. Meg kell tisztítani az ablakot.
Az alkohollal először az általános iskola elvégzése után kerültem kapcsolatba. Ha jól emlékszem 1 (esetleg 2) sör után "berúgva" vittem az ölemben M. Andit, aki megengedte, hogy egy pillanatra megsimogassam a mellét.
Legközelebb a gimiben 17 évesen találkoztunk (én és az alkohol). Hárman - "nagyfiúk" - lementünk egy pincekocsmába és kikértünk egy deci Hubertust. A kocsmárosné felháborodva utasította vissza a rendelést, korunkra való tekintettel - végül azért egy felest adott...
Érettségi után (sikertelen felvételi) egy könyvesboltban dolgoztam, ahol záráskor engem küldtek ki sörért, borért. Emlékszem az akkori barátnőm imádott, néhány sör után "annyira édes" voltam.
Az új munkahelyemen rendszeres volt az ivás. Munka közben, munka után - és sokszor előtte is.
Ennek ellenére magamtól sosem jutott eszembe az alkohol.
Esténként otthon készültem a felvételire, majd váratlanul behívtak katonának.
Fél évig bírtam a gyűrődést. Az értelmetlen szivatásokat (van értelmes szivatás? nem hiszem).
Mindegy. A lényeg, hogy egy idő után eljártam a katonatársakkal inni. Ott ismertem meg a kísérő ital fogalmát. Mire letelt a másfél év, egészen profi lettem.
Messze volt még a függőség, de az alapokat sikerült lehelyezni.
A katonaság után visszamentem dolgozni. Nem mentem inni a munkatársakkal, belevetettem magam a munkába. Rövid idő alatt elértem, hogy a kollégák (akiket egy időben barátaimnak is hittem), megutáltak. "Lassíts egy kicsit" - mondták többször. A cég privatizáció előtt állt, mentek a fúrások, ellenségeskedések. Írtam egy programot, amivel 4 ember 2 heti munkáját lehetett volna kiváltani. Mit mondjak, nem lettem népszerűbb. Egy idő után feladtam. Felvettem a kapcsolatot a volt katonatársakkal, és szinte minden nap másnaposan, más nő mellett ébredtem. Közben tanultam, hamar megtaláltam egy jó kis pénzkeresési forrást. Eleinte csak vizsgázni jártam mások helyett jó pénzért, majd diplomamunkákat írtam. Az ebből szerzett pénzt a cimborákkal elittam. Én voltam az éjszaka királya :(
Egy idő után ez az életmód oda vezetett, hogy állandó depresszió lett úrrá rajtam. Sikertelen öngyilkossági kísérlet tett pontot ennek az időszaknak a végére.
Hát ezzel feladtad a leckét. Fogalmam sincs, milyen színüek a grazi villamosok. Én pirosra szavaznék, de miután te zöldet írtál elbizonytalanodtam. Az biztos, hogy láttam olyat, aminek a végállomása Puntigam volt. Ez megmaradt bennem a hasonló nevü sör miatt. És az is biztos, hogy a régi "gömbölyü" típusúak mellett már vannak "modern" szögletesek is. Megkérdeztem a feleségem, ö sem tudja a villamos színét :) Reklámokat nem láttam rajtuk, egyszínü piros, vagy zöld (?) színük volt (némi szürkével keverve)...
Nemsokára jelentkezem egy hosszabb hozzászólással is, de most van még egy kis dolgom. Esti mese, meg ilyesmik.
Büszkén mondhatom:igen:)!Hogy jól "beálljak",egyáltalán nem hiányzik,a "csak egy sört"meginnék,mert jó hideg,jólesne stb. érzésnél meg erősebb a tudat,hogy mig biztos nem lehetek magamban,nem lehet.Most teljesen nyugodt,és kiegyensúlyozott vagyok.Különben is jobb dolgom is akad mindig az ivásnál!
Érthető, ezek sokkal rémísztőbb élmények és a távlatuk is az. De ráébredtél, és nekiduráltad magad az ellenállásnak – és ez a legfontosabb!!
Amit én írtam, az lényegében az akart lenni, hogy valamely szenvedély mechanikus oldalának egyikfajta beindulási-működési folyamatát bemutassam.
A későbbiekben írtakhoz: (AAA-csoport) nagyon örülök!!! Én is körülnéztem, kérdezősködtem és a többieknek még egy kis plusz, a pesti cím: 1143 Bp. XIV. Ida u. 2.
üdv,
Ghanima
Ja! Jut eszembe, írod, megijedtél, amivel kapcsolatban sokaknak mondtam már, hogy a régi magyar mondás, miszerint „jobb félni, mint megijedni”, sajnos, sok más mondástól eltérően teljesen hamis. Ugyanis megijedni sokkal „jobb”, hiszen az ijedtség egyfajta hirtelen rádöbbenést, odafigyelést is jelent, ami sürgős cselekvésre, gondolkodásra készteti elszenvedőjét. A félelem viszont folyamat, amely hosszú/abb ideig tart/hat és a végén valóban „megeszi a lelket”. Tehát: jobb megijedni, mint félni!!
Én most már arra szavazok, hogy mindennapos küzdelem, 20 év múlva is. De ahogy elnézem némelyiket, ez a küzdelem örömteli is lehet. Különösen az ilyen "botrányos" alkoholistáknál (vagy nevezd ahogy akarod, ne vitatkozzunk szavakon), mint mi vagyunk. Húsz év múlva egy pohár sör, és ugyanott vagyunk, ahol voltunk...
Ha nem mész el AA gyűlésre, legalább olvashatnád a "Nagykönyvet". Megkérdezzem, hogyan juthatsz hozzá?
Sziasztok!Apafej,nagyon érdekelne,hogy aki évek óta nem iszik,hogy áll az alkohollal?Kivánja néha,nehéz megállnia,hogy sose igyon?Vagy egyszerűen tudatosulva beépült a nagy nem az agyába,és már nem akkora a küzdelem?
Hol vagytok fijjugg? Remélem nincs gáz? Én ma már belekotyogtam más topikokba, kérlek nézzétek a bejegyzéseimet nick alapján! Nem írhatok mindent mindenhova :-)))
jó, hogy leírtad, akkor is ha a következtetésed lehoz a földre, de a jó/szép eseményeket is érdemes rögzíteni (agyunkba/papíron, akár itt is)és gondolj bele a lányodnak is volt mit raktároznia!:-)
ezekből épül fel a majdani visszaeméleznivalója, gyermekkori képregénye/emlékkönyve,
nagyon-nagyon fontos szerepe van az apának!!! Ő mindigis az Isten számára, csodálni vágyik, mégha ezt nem láthatóan éli is meg!
Tegnap amikor magamhoz tértem (11 óra körül) beraktam a családot az autóba és elmentünk Kőszegre. Grazban eltöltöttünk egy fél napot, megebédeltünk a sétálóutcán. Ebéd után lement egy sör (csapolt Puntigamer, finom...) és olyan jó volt együtt a családdal, hogy eszembe sem jutott folytatni. Azt azért megállapítottam, amikor a hegyre gyalog másztam fel, hogy az alkohol nem csak az idegeimnek, májamnak, stb. ártott :( Este 11-ig játszottam a lányommal, nagy nevetések, szokásos feszültség, alkoholvágy sehol. Ma visszafelé megálltunk a Balatonnál, imádom ilyenkor, még ha szar is az idő. Miért írom ezt? Nincs következtetés, korábban már írtam - ez semmit nem jelent. Ha minden napomat így tölthetném, valószínűleg akkor is előbb-utóbb a pia után nyúlnék.
Ma nem iszom, remélem holnap sem. Meglátjuk mi lesz, drukkolok apafejnek, irregularnak (és magamnak is).
"Különben mi volt előbb az alkohol vagy a depresszió???"
Hehe... már megint a tyúk vagy a tojás kérdés. De ha a tényeket nézzük, akkor nálam a depresszió, hiszen rekonstruálni tudom, hogy már 12 éves koromban is szörnyű gondolataim meg hangulataim voltak. El is cipeltek pszichológushoz, de nem volt jó élmény, menekültem tőle, és gondoltam, majd megoldom a bajaimat magam. Az első sört meg azt hiszem 17 évesen ittam meg, és már az első eset is egy elég nagy berúgás volt.
Egyébként az egyik baráti társaságomban ez a 17 év már későinek számított, egy ideig én voltam közöttük a "jó gyerek" aki nem iszik. Aztán lelkesen üdvözölték, amikor egyszer én is sört kértem...
Csak hogy még egy jellemző momentummal szolgáljak: ehhez a társasághoz kapcsolódott egy srác, aki már akkor keményen ivott, és héhány évvel később hallottam, hogy főbelőtte magát az apja szolgálati fegyverével, és meg is halt.
