Én most már arra szavazok, hogy mindennapos küzdelem, 20 év múlva is. De ahogy elnézem némelyiket, ez a küzdelem örömteli is lehet. Különösen az ilyen "botrányos" alkoholistáknál (vagy nevezd ahogy akarod, ne vitatkozzunk szavakon), mint mi vagyunk. Húsz év múlva egy pohár sör, és ugyanott vagyunk, ahol voltunk...
Ha nem mész el AA gyűlésre, legalább olvashatnád a "Nagykönyvet". Megkérdezzem, hogyan juthatsz hozzá?
Sziasztok!Apafej,nagyon érdekelne,hogy aki évek óta nem iszik,hogy áll az alkohollal?Kivánja néha,nehéz megállnia,hogy sose igyon?Vagy egyszerűen tudatosulva beépült a nagy nem az agyába,és már nem akkora a küzdelem?
Hol vagytok fijjugg? Remélem nincs gáz? Én ma már belekotyogtam más topikokba, kérlek nézzétek a bejegyzéseimet nick alapján! Nem írhatok mindent mindenhova :-)))
jó, hogy leírtad, akkor is ha a következtetésed lehoz a földre, de a jó/szép eseményeket is érdemes rögzíteni (agyunkba/papíron, akár itt is)és gondolj bele a lányodnak is volt mit raktároznia!:-)
ezekből épül fel a majdani visszaeméleznivalója, gyermekkori képregénye/emlékkönyve,
nagyon-nagyon fontos szerepe van az apának!!! Ő mindigis az Isten számára, csodálni vágyik, mégha ezt nem láthatóan éli is meg!
Tegnap amikor magamhoz tértem (11 óra körül) beraktam a családot az autóba és elmentünk Kőszegre. Grazban eltöltöttünk egy fél napot, megebédeltünk a sétálóutcán. Ebéd után lement egy sör (csapolt Puntigamer, finom...) és olyan jó volt együtt a családdal, hogy eszembe sem jutott folytatni. Azt azért megállapítottam, amikor a hegyre gyalog másztam fel, hogy az alkohol nem csak az idegeimnek, májamnak, stb. ártott :( Este 11-ig játszottam a lányommal, nagy nevetések, szokásos feszültség, alkoholvágy sehol. Ma visszafelé megálltunk a Balatonnál, imádom ilyenkor, még ha szar is az idő. Miért írom ezt? Nincs következtetés, korábban már írtam - ez semmit nem jelent. Ha minden napomat így tölthetném, valószínűleg akkor is előbb-utóbb a pia után nyúlnék.
Ma nem iszom, remélem holnap sem. Meglátjuk mi lesz, drukkolok apafejnek, irregularnak (és magamnak is).
"Különben mi volt előbb az alkohol vagy a depresszió???"
Hehe... már megint a tyúk vagy a tojás kérdés. De ha a tényeket nézzük, akkor nálam a depresszió, hiszen rekonstruálni tudom, hogy már 12 éves koromban is szörnyű gondolataim meg hangulataim voltak. El is cipeltek pszichológushoz, de nem volt jó élmény, menekültem tőle, és gondoltam, majd megoldom a bajaimat magam. Az első sört meg azt hiszem 17 évesen ittam meg, és már az első eset is egy elég nagy berúgás volt.
Egyébként az egyik baráti társaságomban ez a 17 év már későinek számított, egy ideig én voltam közöttük a "jó gyerek" aki nem iszik. Aztán lelkesen üdvözölték, amikor egyszer én is sört kértem...
Csak hogy még egy jellemző momentummal szolgáljak: ehhez a társasághoz kapcsolódott egy srác, aki már akkor keményen ivott, és héhány évvel később hallottam, hogy főbelőtte magát az apja szolgálati fegyverével, és meg is halt.
Most, a tegnapi nap után úgy érzem, hogy nem áll semmiből elmenni egy ilyen AA gyűlésre. Most már nem értem, miért kellett halogatni. Mindenki elmondta a történetét, és személyesen mégiscsak más, mint itt a neten. Ott is egy csomó dolgot mondtak, amit akár én is mondhattam volna. Amiből a "normális" ismerőseim nem értenek semmit, az nekik közhely. Azt hiszem, ez nagyon jó dolog, és ma is megyek.
irregular: nem úgy megy, hogy hetenként egyszer. Bár a csoportok asszem hetenként egyszer találkoznak, de egy csomó gyűlés van, szinte a hét minden napján van valahol, és bármelyikre el lehet menni.
Szuper. Ez nem az a helyzet, amit a lógusokról/áterekről kérdeztél, hogy hát azok mit tudnak, amit te nem. Náluk jobban nem tud megérteni senki. Szorítok neked.
Fog ez menni!Szerintem többet ér az órájukat néző pszihológusoknál/tiszt.a kivételnek/.Hetente egyszer mész?A többiek miket mondtak magukról,ugyanezeket?Én egyezséget kötöttem magammal:Ha most nem sikerül akkor nekem se marad más,megyek hozzájuk.De szégyelleném magam/magam előtt/,ezért kaptam nagyon össze magam.De ha nem megy önerőből,akkor nincs mese.Becsüllek,hogy elmentél,rendbe kell hozni a családot!Most már annyi támaszod van,hogy sikerülni kell!Megint mondom:ha nem lennétek,már innék újból,de sokat gondolok rátok,az összefogásunkra,elhatározásunkra,és ez egyenlőre elég erőt ad.remélem Meniotész sincs szétesve.Hát akkor kezdjük...
Na végre, fog ez menni "csak" komolyan hozzá kell kezdeni. Ha valóban nem iszol huzamosan, az otthoni helyzet is javulni fog. Persze a bizalmat hosszú kitartó "szárazsággal" lehet csak majd visszaszerezni.
Különben mi volt előbb az alkohol vagy a depresszió???
hogy ezt eddig miért nem leltük meg?(pedig keresgéltünk a neten sokfelé)
nos azért, (gondolom én) mert valóban az érintettnek kell megtenni az erőfeszítést, kutatást, és lám!
meg lett!!
gratulálok!!
így értékesebb sokkal!
örülök.
Apafej kedves!
Örülök neki, hogy végre rászántad Magad. Nagyon bízok benne, hogy megtorpanás nélkül, végig is fogod csinálni. Most végre megtaláltad azt a helyet, ahol tényleg komoly segítséget fogsz tudni kapni. Rajta, drukkolok Neked.
Puszi: Öreganyó
Helló! Most voltam egy anonim alkoholisták foglalkozáson! Napközben felhívtam őket, egy nagyon kedves csaj vette fel és megadta ezt az időpontot és helyet. Csak hatan voltunk, de most nagy reményeket fűzök a folytatáshoz. Csupa száraz alkoholista, és baromi segítőkészek!
Én úgy gondolom,hogy nem utált meg.Csak szenved,szeretné ha nem innál,és nem kellene stresszben élnie,hogy melyik pillanatban iszol megint.Látod,ha iszol minden szar,ne mondj ilyet,hogy el kellene válni!Hidd el mindannyiunknak nehéz nem inni,de nincs más megoldás.Képzeld csak el:iszol,elváltok,gyerekeid eltávolodnak tőled,anyagilag lejjebb kerülsz,és már csak a menekülés van.Vagy igenis összeszeded magad,rendbeteszed a házasságod,és lassan rendbejön a problémák többsége.Szedd össze minden erőd,egy válás,és alkoholbeteg apa problémája ki fog hatni a gyerekeidre egész életükben!És ennek csak te tudod elejét venni.Egy-két hónap múlva már késő lesz!
ez hihetetlen, hogy teljesen olyan dolgokat mondasz, mint a volt párom. szerintem fogod bírni az aa-t. hidd el teljesen megnyugtató ha látod majd, hogy nem egy gonosz akaratgyenge szemét ember vagy (nekem ilyeneket mondott a pasim magáról) hanem beteg. és bár ez egy nagyon nehéz betegség, van belőle kiút. nagyon nagyon drukkolok neked. gondolom a gyerekek örülnének az egészséges papájuknak. és adnának sokezerszer több jó élményt mint a pia. basszus, de kurvanehéz ez. még hét év távlatából is összerándul a gyomrom, ahogy olvasom amit írsz. sok siker. meg erőt. meg mindent.
Zavarodottság, szorongás megvan. Hazamenés ügy: a feleségem... bonyolult eset. Az utóbbi hónapokban már úgy éreztem, hogy tényleg végleg megutált, és el kellene válnunk rendesen törvényileg. Mostanában kezdett jobb lenni a hangulata.
"Szó nélkuli gyilkos csend,vagy a standard szembesitős szöveg?"
Igazából egyik se. Csak nagyon szomorú. Rajtam meg megvan a szorongás, hogy semmihez nincs kedvem, úgy érzem, nem is lesz sose. Külön abszurd, hogy pénteken a lányom nem ment iskolába, és biciklizni voltunk a Margit-szigeten. Olyan jó volt vele! De a másik énem már valahol a kisagyamban tervezgette, hogy délután egyedül maradok, és jól berúgok. Most már azt hiszem megkeresem az AA-t, vagy valami hasonló segítőt. Kíváncsi vagyok, mit tudnak. Milyen egyszerű lenne pedig: csak nem kéne inni. De mivel megint megbuktam, meg kell próbálnom segítséget keresni. Persze ti is aranyat értek...
Szia Apafej,és Menoitész!Azért nem kell az önmarcangolás,igaz ennyit nem kellett volna.Nem akarok most Atyáskodóan okoskodni,de most ugye tapasztalhatjátok megint,hogy nőtt a fejben levő bizonytalanság?Engem elsősorban TI tartotok vissza,és az a szörnyű állapot, érzések,zavarodott bizonytalanság,stb,stb,tudjátok?Ha nem beszélhetnék itt veletek,és a többiekkel,én sem birnám ki.De most a sarokba vagyok szoritva,minden múltbeli ivással kapcs. tetteim,szavaim felevenedtek és szembesitem velük magam.Tudom,aki iszik,annak a legnagyobb hülyeség azt mondani,hogy ne igyon,de az hogy most minden sokkal szarabb,az remélem legközelebb visszatart.Mást hirtelen nem tudok mondani,értem én az érzéseiteket,honapokkal ezelőtt én is két és félnapos ivászatok után nemgyőztem szánni-bánni mindent,aztán már három-négy nap múlva megint kezdtem.És ez ment szinusz-görbe szerint.De azt tudom hogy az alkohol akkor/is/legyengitette akaraterőmet/is/,ha mindig utánpótlást adtok,nem fogjátok tudni legyőzni!Apafej,hazamenés-ügyben hogy állsz?Szó nélkuli gyilkos csend,vagy a standard szembesitős szöveg?
Az a baj az orvosokkal és pszichológusokkal, hogy akikkel én találkoztam nem hajlandók önálló betegségként tekinteni az alkoholizmusra. Ők is abban a tévhitben élnek, hogy csak az az alkoholbeteg, akinek püffedt az arca, iszonyatos a vérképe, és egy fél napot se bír ki pia nélkül. Könyörgöm: az ilyen már harminc éve alkoholista!
Ja és kb. két hónapja, mielőtt elkezdtem ezen a nicken írni, volt egy hosszú ivászatom, miközben folyamatosan a Wish You Were Here-t meg a Dark Side of the Moon-t hallgattam. Borzalmas volt, hogy utána egy hétig szólt a fejemben, akár akartam, akár nem. Na ezért mondom, hogy vannak nagyon szép és értékes dolgok, amiket ki lehet dobni a kukába a sörökkel együtt, ha olyanom van.
