Nem jól látod, nálam eleinte buli volt az ivás, aztán a depressziót, majd a kilátástalanságot oldottam vele. Mára a depresszió és az alkohol kézenfogva járnak, egyik sincs meg a másik nélkül. Az volt a szándékom ezzel a két hosszú hozzászólással, hogy lássa mindenki: néha jó ötletnek tűnik az ital, de hosszú távon nagyon rossz vége lehet. Ha nagyon keresem megtalálom azt az időszakot az életemben, amikor megúszhattam volna a függőséget. Nem sikerült és ezért magamon kívül senki mást nem hibáztathatok. Minden egyes korsó sör az én döntésem volt. Más kérdés - és erre is próbáltam utalni -, hogy olyan társadalomban élünk, ahol divat az ivás, sőt el is várják sokszor azt.
Persze az alkoholistákat már nem szeretik...
Hosszú távon biztosan így van, nekem egyelőre nem tett jót. Amióta olvasgatom és hozzászólok állandóan egy téma körül jár az agyam. Két hét alatt többször rúgtam be, mint korábban héhány hónap alatt. Most ott tartok, hogy nem akarom számolni a napokat, mert a számolás, ill. az eddigi két bukásom nagyon erősen szembesít a gyengeségemmel. Tisztában vagyok azzal, hogy erről nem ez a topic tehet és remélem eljön majd az idő, amikor a kudarcok kézzelfoghatóan megerősítenek.
Hogy vagyok most? Szarul érzem magam nagyon. Nem szeretem az idézeteket, szerintem olyan gagyi dolog idézgetni, ahelyett, hogy a saját gondolataimat írnám. Most mégis ismét megteszem:
A torkomra belülről jég fagyott rá
Érzem, hogy olvad, de nem tart soká'
Megdermedt bennem valami végképp
Nincs romló hús, csak részvétlen szépség
Mondjátok meg, mi lesz a dolgom
Üzenjetek nekem bármilyen módon
Irányítsatok, végre nincs bennem semmi,
Olyan ami miatt ne tudnék én nektek megfelelni
Aki én voltam nincs már, aki én leszek nincs még
Szép a tavasz, szép a nyár is, de a legszebb a köztes lét
(Lovasi A.)
Hát valahogy így érzem mostanában magam :(
Volt már jobb kedvem is.
bennem a soraid egy örömtréning megvalósítási igényének/tervének magját ültette el.(még csak gondolati síkon)
huhh
ez most nagyon felpörgette az agyam, de visszaestem a földre, mely időkorlátját nyomta az orrom elé.
annyi mindent kellene csinálni, megélni és száguld az idő,s a mindenkori alapkövetelményeket nem lehet kikerülni, előre szágudani, majd az éppen vágyott "területen" akármeddig "töltekezni".:-(
végeredmény:ez a terv is felkerül a saját kívánságlistámra .
Jól látom,hogy nálad az alkohol váltotta ki a depressziót?2x is átolvastam mind a két részt,és nekem olyan, mintha eddigi életed egykedvű szomorúsággal élted volna.Vagy csak magamból indulok ki,hogy egyszerűen semmi sem okoz örömet.Sokszor csodálkozom,hogy egyszerű emberek milyen kis apróságoknak is szivből tudnak örülni,és -igaz nem szép szó-irigylem őket.Szóval mintha valami miatt üres lenne az életed.az ital rengeteg örömteli pillanattól megfoszt,nem enged "élni"és ez boldogtalanná tesz tartósan.Megmaradt bennem valahonnan,hogy aki örömöt és boldogságot keres,messze kerülje el az italt.Remélem nem hordtam össze hülyeségeket,sok gondolat csapong bennem.
"Ma nem iszom, remélem holnap sem. Meglátjuk mi lesz, drukkolok apafejnek, irregularnak (és magamnak is). "
hogy vagy kedves Menoitész ma?
a kiírás felkavart, vagy megnyugtatott?
az erőfeszítésetek érzékelhető, és értékelhető!
nagyon nehéz.
de ez a topik láthatóan jót tett, hogy létezik!!
folyamatosan olvaslak benneteket (is), és szurkolok!!
viszontlátásra!:-)
Amikor kijöttem a "kettes ideg"-ről, saját kérésemre beutaltak egy szanatóriumba. 7 hetet töltöttem ott, részleteket lentebb olvashattok.
Régi barátnőm többször is meglátogatott, kezdtük újra megtalálni a közös hangot. Felajánlottak neki egy állást egy távoli megyeszékhelyen, amit végül (az én érdekemben) elfogadott (úgy gondoltuk a környezetváltozás segíthet).
14 hónapig nem ittam, 2 évig nem volt munkám. Közben persze dolgoztam (közvéleménykutatások, apróbb számítógépes problémák megoldása, stb). Bár általában még így is többet kerestem, mint a feleségem (közben összeházasodtunk), a bizonytalanságot nem bírtam elviselni. Egy nap lesétáltam a közeli kocsmába, rövid idő alatt "barátokra" tettem szert. Nem volt ritka az sem, hogy reggel 7 órától este 10-ig a kocsmában voltam. A feleségem egyre nehezebben viselte ezt a helyzetet, végül én álltam elő azzal, hogy ez így nem mehet tovább.
2 hónap múlva újra költöztünk, ezúttal a fővárosba. Másnap már volt munkám, igaz nem a szakmámhoz kapcsolódó.
Egy hónapig bírtam, aztán otthagytam és 2 interjú között újra ittam.
3 hónap telt így el, végül felvettek egy - akkor még - kis céghez. Kevés pénz, viszont nagyon érdekes munka várt rám. Imádtam a munkámat, kezdtem elfelejteni a rossz időket, az ital eszembe sem jutott. Kezdett realitás lenni az, hogy az addigi 8 nm-es albérletet emberi körülményekre cserélhetjük.
Aztán a feleségem terhes lett. Nagyon örültünk, de be kellett látni, hogy valamit tenni kell, mert az anyagi terheket nem fogjuk bírni.
Elmentem sofőrnek, általában éjszaka dolgoztam.
3 évig csináltam, közben rendszeresen ittam újra. Gyűlöltem ezt a munkát, de nem volt választásom. Vettünk egy lakást, a feleségem otthon volt a gyerekkel, mit tehettem volna? 50e Ft-ból már 1997-ben sem lehetett 3 embernek megélni.
2000-től újra az eredeti szakmámban dolgozom, más területen. Én, aki tele vagyok gátlásokkal, naponta kiállok 10-15 ember elé előadást tartani. Ezt a munkát is utálom, de jól fizetnek.
2000 óta rendszeresem iszom, de igazán komolyan anyám tavalyi halála óta.
Itt tartok most. Hogy is írta apafej?
"Alkohol, depresszió, teljes zűrzavar a fejemben. Ebből próbálok kimászni."
Én is írhattam volna.
:))))))))))))))))))))))))))))))
iszonyatosan örülök ennek a hármasnak. de komolyan. és nagyon gratulálok. én sok eszméletlen érdekes emberrel ismerkedtem meg az aa-ban. minden gyűlés nagyon komoly emberi munka. én nagyon tisztelem azokat akik egy ilyen borzalmas betegséggel birokra tudnak kelni. mert őrültnehéz. láttam közelről.
további sikeres 24 órákat. és ne felejtsd a végét.........gyertek vissza!! az a titok.
(először is azért ugatok bele ebbe a fórumba mert Apafej barátunk kedvesen invitált engemet az öngyilok topikból, magyarul én sem tartozom a feddhetetlenek közé)
Nem szedsz te egészen véletlenül litiumot? Valaha mérték már a litium szintedet? A litiumsó hiánya a depresszió egyik kiváltó oka, azaz a litium a depresszió gyógyszere, csakhogy attól meg eszméletlen édességevő kényszered van. Csak egy ötlet, de ki tudja, lehet, hogy a megoldás számodra!
Szedd össze magad,és tarts ki, arra koncentrálj,hogy ha iszol csak rosszabb lesz.Eleinte minden tiszta nap legalább egy hétnek tűnik,de nagyon jó minden nap tiszta fejjel ébredni!
Igen, bár még a piamentességre koncentrálok.
Közben pedig megpróbálom feleleveníteni, hogy mivel töltöttem el régebben az estéimet iszogatás helyett.
Én napközben teljesen jól elvagyok alkohol nélkül, nálam esti program volt a vedelés.
jaja, de az ujonnan visszakapott "erőddel" tudsz gazdálkodni, és idővel menni fog az esetleges sulygyarapodás izommá alakítása is:-)
gratulálok én is!:-)
Köszke,
csak az a gáz, hogy a csoki-és egyéb édességfogyasztásom a tárgyidőszakban jelentékenyen megnőtt...
Hja kérem, vmivel kompenzálni kell, vagymifene. :)
Jó reggelt! Tegnap hallottam egy újabb marha jó hasonlatot az AA-ban. Amikor többé-kevésbé iszunk, koszos ablakon át látjuk a világot. Meg kell tisztítani az ablakot.
Az alkohollal először az általános iskola elvégzése után kerültem kapcsolatba. Ha jól emlékszem 1 (esetleg 2) sör után "berúgva" vittem az ölemben M. Andit, aki megengedte, hogy egy pillanatra megsimogassam a mellét.
Legközelebb a gimiben 17 évesen találkoztunk (én és az alkohol). Hárman - "nagyfiúk" - lementünk egy pincekocsmába és kikértünk egy deci Hubertust. A kocsmárosné felháborodva utasította vissza a rendelést, korunkra való tekintettel - végül azért egy felest adott...
Érettségi után (sikertelen felvételi) egy könyvesboltban dolgoztam, ahol záráskor engem küldtek ki sörért, borért. Emlékszem az akkori barátnőm imádott, néhány sör után "annyira édes" voltam.
Az új munkahelyemen rendszeres volt az ivás. Munka közben, munka után - és sokszor előtte is.
Ennek ellenére magamtól sosem jutott eszembe az alkohol.
Esténként otthon készültem a felvételire, majd váratlanul behívtak katonának.
Fél évig bírtam a gyűrődést. Az értelmetlen szivatásokat (van értelmes szivatás? nem hiszem).
Mindegy. A lényeg, hogy egy idő után eljártam a katonatársakkal inni. Ott ismertem meg a kísérő ital fogalmát. Mire letelt a másfél év, egészen profi lettem.
Messze volt még a függőség, de az alapokat sikerült lehelyezni.
A katonaság után visszamentem dolgozni. Nem mentem inni a munkatársakkal, belevetettem magam a munkába. Rövid idő alatt elértem, hogy a kollégák (akiket egy időben barátaimnak is hittem), megutáltak. "Lassíts egy kicsit" - mondták többször. A cég privatizáció előtt állt, mentek a fúrások, ellenségeskedések. Írtam egy programot, amivel 4 ember 2 heti munkáját lehetett volna kiváltani. Mit mondjak, nem lettem népszerűbb. Egy idő után feladtam. Felvettem a kapcsolatot a volt katonatársakkal, és szinte minden nap másnaposan, más nő mellett ébredtem. Közben tanultam, hamar megtaláltam egy jó kis pénzkeresési forrást. Eleinte csak vizsgázni jártam mások helyett jó pénzért, majd diplomamunkákat írtam. Az ebből szerzett pénzt a cimborákkal elittam. Én voltam az éjszaka királya :(
Egy idő után ez az életmód oda vezetett, hogy állandó depresszió lett úrrá rajtam. Sikertelen öngyilkossági kísérlet tett pontot ennek az időszaknak a végére.
Hát ezzel feladtad a leckét. Fogalmam sincs, milyen színüek a grazi villamosok. Én pirosra szavaznék, de miután te zöldet írtál elbizonytalanodtam. Az biztos, hogy láttam olyat, aminek a végállomása Puntigam volt. Ez megmaradt bennem a hasonló nevü sör miatt. És az is biztos, hogy a régi "gömbölyü" típusúak mellett már vannak "modern" szögletesek is. Megkérdeztem a feleségem, ö sem tudja a villamos színét :) Reklámokat nem láttam rajtuk, egyszínü piros, vagy zöld (?) színük volt (némi szürkével keverve)...
Nemsokára jelentkezem egy hosszabb hozzászólással is, de most van még egy kis dolgom. Esti mese, meg ilyesmik.
Büszkén mondhatom:igen:)!Hogy jól "beálljak",egyáltalán nem hiányzik,a "csak egy sört"meginnék,mert jó hideg,jólesne stb. érzésnél meg erősebb a tudat,hogy mig biztos nem lehetek magamban,nem lehet.Most teljesen nyugodt,és kiegyensúlyozott vagyok.Különben is jobb dolgom is akad mindig az ivásnál!
Érthető, ezek sokkal rémísztőbb élmények és a távlatuk is az. De ráébredtél, és nekiduráltad magad az ellenállásnak – és ez a legfontosabb!!
Amit én írtam, az lényegében az akart lenni, hogy valamely szenvedély mechanikus oldalának egyikfajta beindulási-működési folyamatát bemutassam.
A későbbiekben írtakhoz: (AAA-csoport) nagyon örülök!!! Én is körülnéztem, kérdezősködtem és a többieknek még egy kis plusz, a pesti cím: 1143 Bp. XIV. Ida u. 2.
üdv,
Ghanima
Ja! Jut eszembe, írod, megijedtél, amivel kapcsolatban sokaknak mondtam már, hogy a régi magyar mondás, miszerint „jobb félni, mint megijedni”, sajnos, sok más mondástól eltérően teljesen hamis. Ugyanis megijedni sokkal „jobb”, hiszen az ijedtség egyfajta hirtelen rádöbbenést, odafigyelést is jelent, ami sürgős cselekvésre, gondolkodásra készteti elszenvedőjét. A félelem viszont folyamat, amely hosszú/abb ideig tart/hat és a végén valóban „megeszi a lelket”. Tehát: jobb megijedni, mint félni!!
