apafej! Menoitész, merre vagytok?
Még ha nem is írok, azért amikor csak gép közelbe jutok, benézek ide, és... mit is csinálok? Szorítok nektek vagy izgulok? Ezek talán közhelyesült kifejezések, itt vagyok és kész!
Ne hagyjátok magatokat!
üdv,
Ghanima
Azért nem vagyok ám olyan mimózalelkű!:))
A csak iszomot úgy értettem,hogy nálam mindig bejött az alkohol és 3-4 év alatt teljesen függővé váltam,aztán-legalábbis eddig-nem tudtam erősebbnek lenni nála.Ahogy elnézem,manapság egy átlagfiatal sokkal többet iszik hétvégén,mint én kezdőkoromban.Köztük is lesz újabb "generáció",aki majd nem tud leállni.Igazad van,hogy mindenkinél más a kivezető út,azt csak maga tudja megtalálni.Nem szabad feladni a próbálkozásokat,az a fő.Ha hetente párszor beiktatsz,persze lightosabb sörözést,mert másképp nem megy,hát akkor úgy megy.Nálam úgy volt,hogy megiszom három sört,nem is veszek többet,aztán persze lementem utánpótlásért,és bevásároltam.Szóval igazad van,nem osztom az észt,mindenki csinálja meg a maga módján.
Én suli után már csak a munkának éltem-jó,és keresett szakmám van-nem tartottam sajnos szükségesnek egy baráti kört,és mindent elrontottam,amikor otthon"lazitásképp" pár sört ittam.Aztán gyakrabban,és többet,és szépen besétáltam a málnásba.Nem okot keresek,mert az nincs az ivásra,csak biztos vagyok benne,hogy az ivás hajlam kérdése.A multkor meggondolatlan voltam,mert nekem is hiába mondta volna eddig bárki,hogy ne igyak,szedjem már össze magam,sehogyan se ment volna.Amit ennyire akartok,az sikerülni is fog.Egyébiránt nekem se volt egy nyugis életem,mindig is szomorú gátlásos kissrác voltam,eléggé megviselt szüleim évekig tartó brutális válása.dehát ettől még lehettem volna normális is,én rontottam el.
sok igazság van abban amit írsz, söt valószínüleg mindenben igazad van. Mégis azt mondom talán egyszerüen csak arról van szó, hogy nálad másképp müködnek a dolgok, talán akarateröben jobban állsz mint én és ugye azt te is írod, hogy te "csak úgy" ittál. Annyit még megjegyeznék, hogy az elsö "komoly" elhatározástól számítva nálam elöször 5, majd - a bukás után - 9 száraz nap telt el (és a 2. alkalommal 2x buktam el, de ugyanakkor 2x meg is álltam. Még most is itt van az asztalomon az 5. - félig teli - sörösdoboz, emlékeztetöül). Nem tudom folytatódik-e ez a tendencia, de azért azt, hogy megvan bennem a szándék a leszokásra, azt ne vitassa el senki, még te sem. apafej az AA-hoz jár, ha lesz gyülés, akkor hétfön én is megyek. Sajnos nekem az AA nem lehet állandó megoldás, mert nem Bp-en lakom és hétköznap leghamarabb este 7 körül indulhatnék el egy gyülésre. Ezért max. hétvégén jutnék el hozzájuk, akkor meg inkább a családdal lennék. Nem akarok magyarázkodni, tény, hogy nehéz megállnom sörözés nélkül. Most könnyü, mert családi napok vannak, ilyenkor nem is hiányzik a pia. Tudom, hogy ez nem tart sokáig és jönnek majd a nehezebb idök. Mit mondhatnék még? Igyekszem, drukkolok apafejnek és neked is.
Ui. Nem sértödtem meg azon, hogy leteremtettél, érzem a jó szándékot. Csak egy kicsit vitatkozom, remélem én sem bántottalak meg ezzel.
Tegnap 2x is voltál?Ha az első hónapokban mindennapi programként beiktatod,akkor sikerülnie kell!Addigra erősebb is leszel,és elégedettebb,büszkébb magadra.Nekem ez az első hónap elég nagy tartást adott.Amit az agyaddal elhatározol azt a test mindig szolgaként teljesiti.Az eddigi előzmények után egy hónap múlva teljesen másképp fognak nézni rád otthon,nem irnak le,kezdenek bizni benned,és egy kicsit,ha még félve is,fellélegeznek.Az ivás hatalmas önzőség.Magunk miatt félelemben tartjuk szeretteinket?Járj a gyűlésekre szorgalmasan kihagyás nélkül,most ennél fontosabb nincs is,és keress apró mindennapi kapaszkodókat a legapróbb jót,örömöt is tanuld meg becsülni,foglalkozz sokat a gyerekeiddel!Én most szerencsés vagyok,mert olyan erősre sikeredett az elhatározásom,hogy semmiféle erőfeszitést nem kell tennem,egyszerűen megy és kész.
Nekem bejött,hogy félretoltam,leirtam a múltbeli életem,kitéptem,és összegyűrve kihajitottam mint egy füzetlapot,és egy tiszta lappal mindent újrakezdtem.Ha inni akarsz,fogd a fiad/lányod,és azon a pénzen amit italra költenél vidd el fagyizni,vagy vegyetek valamit,tudod hogy fognak örülni?
Jó reggelt! Tegnap este is voltam AA meetingen. És csak megerösit minden alkalom, hogy folytatnom kell. Én nem érzem magam olyan erösnek, hogy 27 év után egyedül próbáljak tovább harcolni ezzel az alattomos szörnyeteggel.
Délelőtt voltam AA gyűlésen. Nekem ezt kell folytatnom. Egyedül nem megy. Ha menne, miért iszom 27 éve? irregular, neked gratulálok, és örülök a sikerednek!
Ez elég érdekes. Hónapok után is megvan az érzés, hogy egy fárasztónak ítélt kényszermunka után pihenés gyanánt guruljon egy fröccs, vagy sör, de inkább több.
Pavlovi reflexként épül be az emberbe fizikailag is ez nálam: a langyos kávét, mint a feleseket úgy döntöm le egy nyelésre, eltartott kisujjal, ahogy rögzült.
Kocsmákban, vendéglőkben literszám vedelem az alkoholmentes sört, mert szervezetem folyadékigénye a mai napig nem csökkent le, vízből, édes löttyökből pedig nem megy a pótlás.
Sziasztok!
Amikor régebben-sikertelenül-elhatároztam,hogy nem iszom,tudtam,hogy a kisértés folyamatosan jelen lesz,és hogy időnként annyira felerősödik minden ok,vagy "valami történt" nélkül,hogy minden más normális gondolatot elnyom.És amikor úgy érzi az ember,hogy a qrva életbe,megiszok egy pár sört,akármi lesz is,mert semmi más nem érdekel most,legalább leülök,lazitok,és jól elvagyok,akkor valahogy össze kell szedni magát az embernek,és nemet kell mondani.Nehéz,de aki erőt vesz magán,az igenis meg tudja tenni.Mint egy sportoló,a NEM az edzés.És edzeni a célért kell,mert az edzés nehéz,küzdelmes,de minden NEM-mel edzettebb lesz a lélek,és egyéntől változóan biz. idő után észrevehetetlen rutinná válik.És ezt a rutint kell kiirtani.Akarattal.Nálam a zűrzavart,nyomottságot élni nem akarást az alkohol okozta "szerencsére",igy ezeknek most nyoma sincs.Mert megkérdeztem magamtól,hogy mit is akarok én az élettől?Küzdelemmel mindent elérni,amit én szeretnék,és célul tűztem ki,vagy nagyon sajnálni magam,és mint régen, leinni magam egyedül,aztán mint egy szivacs alkohollal átitatva összezavart gondolatokkal vegetálni?Hetek alatt dolgoztam fel,hogy miket változtatott meg bennem az alkohol,és hogy tiszta hülyeség inni,mert még tiz év,és rossz lesz rámnézni,el kell határozni hogy mit akar az ember,persze reálisan,ésakadályokat ledöntve elérni,mert az tud csak értékes lenni,amiért meg kell küzdeni.Ha kapni akarunk,adni is kell!Most meg ne sértődjetek,lehet hogy kiméletlenül hangzik,de az Isten szerelmére,szedjétek már össze magatokat!Úgy elszomorit,amikor hazaugrok,benézek,és azt látom,hogy Apafej,vagy Menoitész nem birta tovább!Nem akarok itt papolni,mennem is kell vissza dolgozni,de mindent tegyetek meg a célért,néha mindenkin úrrá lesz bánat elkeseredettség,de tudatositsátok magatokban,hogy ilyenkor a létező legrosszabb "megoldás" az ital,hiszen tudjátok,hogy mindent elront?
A gyümölcsfa sem terem azonnal,küzdjetek,ha nem tudtok úrrá lenni magatokon,akkor sosem fog sikerülni.Nem is olyan régen,még olyanok foglalkoztattak,hogy hogyan nyirjam ki magam,de nem magam nyirtam ki,hanem a régi énemet.
Én a számolást is folytatni fogom. Nem nagy számokkal mert az idétlen és felesleges. Ma tehát nulla, és holnap is az lesz, mert csak a teljes tiszta 24 óra számít.
Erőt adsz ehhez a mostani állapothoz. De én megyek gyűlésre és tovább próbálkozom. A három maradék sört nem öntöttem ki, semmi értelme. Így aztán ebben is hasonlítani fogunk, ha sikerül, sör mellett nem iszom majd...
Igen, a négy fal az négy fal. Betonból, mint belül. A bálam ehhez társuló egyedülléttől lassan vonszolódinak az órák másodpercmutatói. Pedig minden egyes mozdulaával egyel kevesebb van vissza az egészből. Ezt is lehet számolni, csak nem tudjuk, meddig.
Ott lapul a hűtőmben nekem is egy üveg sör mindig, hogy szabad akaratomból ne igyak, ne azért mert nem merek kimenni az utcára alkoholért. A napokat nem számolom, tán március közepén ittam egy pohár bort, sört meg meg február eleji balesetem óta semmit.
Mivel egyedül vagyok - mikor ihatnék magányos délutánjaimon, estéimen - teljesen irreleváns kit bánthatok meg. Így esetemben annyira értelmetlen a nemivás, mint az ivászat volt. De megteszem, helyette cigarettahalmok borítanak el, nyugtatósdobozok ürülnek ki, csapivíz fogy. Mint az idő, ami vánszorog.
Nehezebb lehet neked azért is, mert fiatalabb vagy, kicsi a gyermeked, és a feleségeddel sem játszottál le még minden szomorú játszmát amit én (feltételezem).
Annyira már nem vagyok fiatal, közelebb vagyok a negyvenhez, mint a harminchoz :(
A feleségemmel már sok évvel ezelött lejátszottam a legrosszabb játszmákat, sokszor megbántottam, de szerencsére inkább értem, mint miattam volt szomorú. Ez egy adottság, van aki agresszív, elviselhetetlen, ezzel szemben én nem bántok senkit - én önsorsrontásban, (mások számára) ártalmatlan depresszióban utazom.
Az pedig, hogy kicsi a gyerek - az inkább segít, mint gátol.
nyugi,
előfordul ilyen. ne add fel. sikerülni fog. kérdezz meg az aa-ban pár embert, hogy hogy kerültek túl ezen a legnehezebb időszakon. egymáson tudtok a legtöbbet segíteni. aki nem beteg, az nem tudja úgy érteni az ilyet, mint aki belülről látja. meg egymást nem tudjátok becsapni sem, ami a kívülállókkal megintcsak sikerül gyakorta. van pár könyvük, amit nem volna baj megnézned, mert rengeteg olyan történet van bennük, amibe ezekben a nehezebb pillanatokban bele lehet kapaszkodni. továbbra is drukkolok. szerintem ne hagyd abba a nagybetűs számolást, ha mondhatok ilyet. mert az is nagy tanulság. neked is, és lehet hogy másoknak is.
Én alkoholista vagyok. A feleségem ízlésének csúcsa a "Bolha Twiszt" Márkus László előadásában. Ezek vagyunk mi. És még csak kövér nő sem vagyok. Akkor most mit csináljak?
Hol volt, hol nem volt, élt egyszer egy iszákos ember a feleségével. Az iszákos ember mindíg szomorú volt és bánatában ivott. Amikor részeg volt, úgy érezte, boldog. Nem értette, miért sír annyit a felesége, amikor ő boldog és soha nem bántotta. Ha megkérdezte, az asszony így válaszolt: miattad sírok. Az iszákos erre elszégyellte magát, arra gondolt, mennyire rossz ember ő és mégtöbbet ivott. Történt egy napon, hogy az előző napi nagy részegség után az embernek jártányi ereje sem volt már. Csak feküdt az ágyon verítékben fürödve, reszketve és úgy érezte, ha most nem ihat azonnal, akkor meghal. Megkérte az asszonyt, hozna neki pálinkát. Az asszony hozott, közben peregtek a könnyei. Megint miattam sírsz? - kérdezte mérgesen az ember. Nem, most érted sírok - suttogta az asszony. Ekkor valami megmoccant az iszákos lelke mélyén. Először életében istenigazából elszégyellte magát. Hirtelen meglátta a tenger kínt és fájdalmat amit másoknak okozott és észrevette asszonya szemében a könnyein is áttörő szeretetet. Arra gondolt, meg kellene halni. Nem kell - mondta és eltolta az üveget. Tedd el! Az asszony eltette és odaült az ember ágya mellé. Az ember haldokolt és közben gondolkodott. Hát még így is szeret! Amikor ilyen világ söpredéke, utolsó mocska vagyok! - gondolta. Azt találta ki hogy mégsem hal meg. Inkább élni fog és megpróbálja a lehetetlent, jóvátenni, amit nem lehet. Pár nap után az ember felkelt és munkához látott. Sokáig éltek még, hol bánatban, hol örömben. Miután meghaltak, egyik unokájuk az öreg láda mélyén egy poros üveget talált. Vajon mi lehet ebben? Minek őrizgették ezt a vackot? - azzal kidobta a szemétdombra. Itt a vége, fuss el véle.
Van, ahol másképpen szól ez a történet... Ahány ember, annyi élet, annyi mese...
