Nem vagyok nagy borszakértő, csak szeretem a finom borokat, ( itt Szekszárdon azért akad), de nem értek egyet veled, szerintem sokat elárul a bor finomságáról, hogy milyen az illata, milyen koronája van. (remélem jól írtam) Igazán ezt akkor értettem meg, mikkor a tavalyi szüreti fesztiválon elmenetem egy-két bórkóstolóra, ahol 10 díjnyertes bórt mutattak be, és még azok között is nagy különbségek voltak, és érdekes, de én, mint laikus is találtam összefüggést az illat és íz között. Lehet, hogy sznob vagyok?
Gyerekkoromban volt szerencsém a Kecel - Császártöltés közötti, 54-es útra dűlő szőlőpásztában kapál(óz)ni, s A szőlőművelés nehézségi fokozataival megismerkedni: az' óta is tisztelem a nem pancs, tiszta borokat, és készítőiket!
Szülői ágon ezt volt szerencsém életre szólóan megtanulni!:-)))
-Jó Neked! Nekem már nagyon fáj a derekam. Bizony az élet minden könyvnél nagyobb tárháza a tudásnak. Én már lassan azt is tudom, hogy mit nem tudok. Bizonyítanod meg pláne nem kell. ( hihi, most és csak a Te kedvedért, utoljára :-)) )
Idén második alkalommal kerül megrendezésre a Kosuti Borfesztivál.
A főváros pesti oldalán kíván olyan meghitt és kulturált hangulatot teremteni,amely már számtalan helyen bizonyította,hogy a borkóstolás művészete az emberi kapcsolatok jó megteremtője.
Szeretettel várok mindenkit saját standomon,ahol közel 40 féle olasz borral ismerkedhetnek és kóstolhatnak meg.
A sznobokat én sem kedvelem. (Különben a fő ismérvük, hogy a bor áráért rajonganak főképp :-) ) Azzal azonban vitába szállok, hogy az illat nem számít. Igenis számít. Minden ital sőt étel esetében. Úgyhogy aki "szagolgat" az még nem feltétlen sznob. Én is fogok ma délután. :-))
-Tudod, én meg csak azokat a sznobokat utálom akik majmolnak. Forgatják, szagolgatják, de amúgy lila f...juk nincs a borról. Én néha még a vizet is megszagolom, majd vigyorgok egyet a szakmai ártalmon. Azért biztatnálak arra, hogy egy formás, testhezálló pohárban próbálgasd forgatni, nézegetni, szagolgatni., kortyolgatni. Az sem baj, ha az első kortyot lenyeled minden hókusz-pókusz nélkül (nehogy szomjan halj!), majd utánna veszed vizsgálat alá a bort.
A bor mindenkinek mást jelent , más örömet talál benne .
Ha neked az íz hozza ezt a boldogságot , idd és ne figyelj semmi másra !
Én azok közé a sznobok közé tartozom akik lötyögetik , forgatják a pohárban , mert úgy jönnek elő az illatok amik nekem az élményt adják. Ahogy melegszik a bor , ahogy érintkezik a levegőből és fokozatosan mutatja más-más oldalát úgy találsz egyre több ízt egyre több harmóniát a jó borban ....
Asszem most kapni fogok hideget-meleget. De! Engem a bornak csak az íze érdekel. Látom a sok sznobot, ahogy lötyögtetik, nézegetik, szagolgatják a bort, szerintem ez hülyeség. Finom, vagy nem! Kész.
-Szia! Biztosíthatlak, hogy itt is csak borszakértők vannak! Mégpedig a legkiválóbbak! Vigyázz, néha kapálni is kell!! Van aki már harminc éve tanulja a szakmát mégsem tudja.(hihi; nálam ez a szmájli)
-De ugye úgy gondoljátok, hogy első a dagasztás. Sűrűn cserélt hideg vízzel, hogy bele ne dohosodjon. Utánna a többi. Egy a lényeg: -Akkor kész, ha a kifolyó vizet meg lehet inni.
-A diófapácot javasolnám, nemcsak azért, mert ez a tradicionális, de egy olajos külsejű hordóra sok minden ráragad. Azután avasodhat, miegyéb. Gittbe való az olaj. A levegőtől való elzárásra lakkot ajánlanék.
Üdv! Jómagam a borkultúrából csak az iváshoz értek, de ismerősöm szerint lenolajjal be lehet kenni. Hátránya, hogy lassan érik benne az újbor, ezért az így kezelt hordóban inkább csak kész bort tárolj.
Ja! És az új hordót gőzöld-forrázd ki, mert különben faízű lesz a borod. Az első évben még így is csak mustot, újbort tegyél bele.
Csináltattam egy boroshordót tölgyfából.Szerintetek a külsejét érdemes beereszteni valamivel/olivaolaj,diófapác, stb/,vagy hagyjam meg natúrnak.
A dongák 3 cm vastagok,azon gondolom egy vékony réteg olivaolaj nem hatol át,vagy az később beavasodhat?Vegyi alapú pácot ,festéket semmi esetre nem akarok használni.Előre is kösz.
Szerintem az se legyen darabban amit épp iszunk...ha van 10-12 db 2 literes üveged megoldható,hogy semmi ne legyen darabban,de mindig legyen kéznél a borból.
Gyomorgyógyító csupaíz borocska, úgy szívom magamba belőled most a szentlélek tüzét, mint ájtatos lélek a nyugalmat ima után. E meleg nyári napon, mikor ömlik a veríték rólam a bő ebéd közben, csupán te csillapítod állati szomjúságom, te hűtöd izzadt homlokom, te segíted a boldog emésztést nyelvet pezsdítő ízed által. Érzem máris, mily vidám és könnyű leszek mind testben, mind lélekben, csupa irgalom a világ iránt, - olyan, ki mindenkinek megbocsát. Csak csöndes borozó, élvező barát dicsérhet ily állhatatosan téged: légy mindig velem, asztalomon te légy a legünnepibb ékesség s ha meghalok egykor, koporsómba egy hordócskára valót kérek belőled vigasztalónak, hogy a feltámadáskor legyen mivel majd koccintani, ha a jókedvű Isten az asztalához ültetne netán.
