Íme jelenlegi és 2020., azaz Trianon 100. évfordulóján meglévő kormányunk centenáriumi programja ezen nemzeti gyászeseményre:
http://www.atv.hu/belfold/20191207-semjen-zart-korben-trianonrol-olyan-nagy-triumfalas-nem-lesz
Tudom, van sok Trianon fórum itt az Indexen is és máshol is, de ez az évforduló egy olyan mérföldkő, ami megérdemel egy külön vitahelyet, mert ez olyan alkalom lesz, amin ha mást nem is teszünk (sajnos), de alaposabban kibeszéljük ezt a magyar sorskérdést.
Szóval ami a fenti hivatkozásra kattintva olvasható:
"Óvatosságot javasol Semjén Zsolt a trianoni békeszerződés 100. évfordulója ügyében. Egy bizonyos szintnél nem szabad, nem bölcs túlemelni a témát. Nem cél ugyanis a határon túli “utódállamokkal” való konfrontáció, sem az ottani magyarellenes sovinizmusnak az élezése - hangoztatta a részvevők elmondása szerint a miniszterelnök-helyettes egy zártkörű rendezvényen, a Kereszténydemokrata Esten".
Tiszta ballib szöveg, ugye? És ezekkel akarunk mi akárcsak tiltakozni is bármilyen sovinizmus ellen?
Miért nem jutott még túl mára a magyar politika ezen a félénk önmegtartóztatáson, főleg ha olyan nagy nemzetinek mondják magukat?
ugy latszik az orbanozosoknak az NEM szamit hogy erdelyben Jo ha van egymillio Magyar egy zaklatott elme hiszi azt hogy ebbol lehet teruleti revizio nincs mas ut csak az orbani penz osztogatas a 6 szomszedos orszagban elo egyre FOGYO magyaroknak megnyugtato hogy realis az orbanizmus 2040-ig 78 evesen tobbet NEM megyek szavazni mert orban ugyis le-gyoz-hetetlen
2006-ban volt December 4.-en hogy GYUR-CSOTANY hataron tuli magyarok Ellen kampanyolt hogy ne legyen kettos allampolgarsag most a rovid eszu magyarok megfs azt terjesztik hogy orban MIATT nincs revizio mert nem mondja fel a pariuzsi bekeszerzodest ritka ostobasag remenytelen nep a mienk
A lista csak azt bizonyítja, hogy milyen mocskos világban élünk.
Mert azon nem csodálkozhatunk, hogy a területrablók és támogatói, meg még néhány tudatlan állam katonái ott voltak, de pl. Bulgária mit keresett ott?! Vagy már elfelejtette Dobrudzsát, amit tőle nyúltak le a románok eléggé sunyi módon?
A horvátokról csak annyit, hogy – finoman fogalmazva is – eléggé szemét húzás volt a részvételük, mert a tisztesség azt kívánta volna – már a közös történelmi együttlét miatt is -, hogy egy ilyen velejéig hazug megemlékezésen nem vesznek részt.
Aztán ott vannak a lengyel „barátaink” is, akik eléggé nagy csalódást okoztak azzal, hogy ők is nevüket adták egy ilyen hazug megemlékezéshez. Most nem akarok nagyon belemélyedni a közös történelmi múltunkba, csak annyit említenék meg, hogy hazánk az I.VH. után kitört lengyel-orosz háborúban komoly lőszermennyiséggel segítette a lengyeleket, a II.Vh. idején a közös barátság jegyében nem engedte meg a németeknek, hogy Lengyelországot hazánkon keresztül is megtámadják, továbbá rengeteg lengyel menekültet befogadtunk, támogattuk a lengyel emigrációt, stb. Ez a kölcsönös baráti viszony fennállt egészen az ’56-os forradalom és szabadságharc idejéig, de úgy látszik, azóta ez is megkopott...
És végül maradt a „nemzeti” kormányunk, aki jó szokásához híven ekkor is bátran lapított, és egyetlen tiltakozó szava nem volt ehhez az égbekiáltó gazsághoz... ☹
Sajnos, ez még a döbbenetnél is rosszabb, mert ez már egy olyan mélypontja a történelmi tájékozatlanságnak (vagy, ha szándékos volt, akkor az aljasságnak), ami felér egy hazaárulással. Amúgy meg igen, köszönjük meg mindezt annak a kiváló „nemzetpolitikánknak”, amit pártunk és kormányunk immár 13 éve folytat!... ☹
Hátha a szomszédos és egyéb külföldi hülyeségektől besokall egyszer a magyarság intelligensebb és önérzetesebb része, és akkor nem lehet tovább a szőnyeg alá söpörni a revizionizmust.
"Sunyi pc liberálisok"....jó ezzel bóditani magunkat de a helyzet az, hogy a "nemzeti" oldal pontosan ugyanez, ha nem rosszabb. A "sunyi pc liberálisok" az oldalvonalról írogatnak de a "nemzeti oldal" változtathatott is volna a közbeszéden, ideje volt rá az elmútnyócév...öööö....majd 20 éve alatt és akkor az MDF-et már el is felejtettem.
Pillanatnyilag nem csak december 1, de Trianon is ünnep Orbán barátiainál. Akkor meg mit várunk, de tényleg, mit?
Azért ez döbbenet. Milyen ország az, ahol ez megtörténhet? Sokat elmond a "nemzetpolitikáról". Ilyen alapon arról is lehetne cikket írni, hogy a Tisztántúl még várja a visszacsatolást Romániához.
Elképsztő, hova süllyedt ez az ország. Helyrehozhatatlanok a károk.
Ebben az esetben visszaszívom a hsz-em, mivel tényleg úgy néz ki, hogy az eEuronews” cikkírója, egy Mátrai Anna nevezetű nő hamisított. Itt van az egyik kommentelő hsz-e, aki bemásolta a képet, amin jól látható az eredeti címszöveg.
„Itt a képernyőkép az eredetiről. Bár, gondolom, ez nem lesz elegendő bizonyíték a kilúgozott agyadnak. A euronews-nál most volt valaki, aki közbelépett, és átírták az egész cikket, de a “független” magyar médiában mindennapos, és rendszerint csont nélkül megy át az efféle agymosás.”
A Mandiner jó bolsevik módjára félretájékoztat, csak azt nem tudom, mire verik a nyálukat, amikor az ő kedvencük uralkodása alatt történt, hogy az egész világ részt vett Erdély megszállásának katonai(!) parádéján. Az volt a magyar nemzet történelmének a legnagyobb mélypontja, Orbán Viktor fantasztikus nemzetpolitikájának gyümölcse. Nemhogy egy falut nem szerzett vissza, nemhogy egy megyényi autonómiát nem tudott elérni, a földbe taposta magyarok millióinak a becsületét, amikor annyit nem tudott elérni, hogy a nemzetek udvariasan távol maradjanak.
Ez olyan volt mintha Putyin meghívná az egész világot megünnepelni Ukrajna elfoglalását. Ehhez is Orbán viktornak kell lenni, hogy ezt megtehessék valakivel. Nem tudom az agyhalott fideszesek mikor növesztik vissza az egysejtjeiket.
Erre én is felkaptam a fejem, de azért utána is olvastam az EuroNews oldalán is.
Ha ott elolvassuk a Mandíner által említett cikket, ezt láthatjuk benne:
"105 évvel ezelőtt, 1918-ban csatolták az akkori Román Királysághoz Erdélyt, a Bánságot, Partiumot és Máramarost. A Magyarország számára máig feldolgozhatatlan nemzeti tragédiát jelentő eseményt Romániában az ország újraegyesüléseként tartják számon, és a mai napig megünneplik.
1918. december 1-jén tartott gyulafehérvári román nagygyűlés mondta ki Erdély "egyesülését" Romániával, ezt hagyta jóvá 1920-ban a trianoni békeszerződés."
Tehát leírják, hogy tragédia a magyarságnak és az "egyesülés" idézőjelek között van, mint egyoldalú román álláspont, valamint nem úgy írják, hogy 1918 előtt bármikor is Románia része lett volna Erdélyünk a részekkel.
Úgyhogy van egy olyan érzésem, hogy a Fidesz-média időnként elferdíti a híreket a kormánynak kedvezve. Mert ez legalábbis alaposan félreinformálja az olvasót és ki tudja, mennyi hasonló eset volt/van/lesz még?
Na, azt várhatjuk, hogy Fideszék alatt büntetni kezdjék a Trianonnal kollaborálókat vagy az ezt lényegtelennek feltüntetni próbálókat és komoly ellenpropagandába kezdjenek szomszédaink hazugságai ellen, hiszen ők maguk is ilyen megalkuvó gyáva nyulak.
mert buták. tájékozatlanok, és tudatlanok. a nagy nyilvánosság előtt hamis állításokat megfogalmazókat büntetni kell, mint a médiát. a sajtószabadság nem jogosít fel arra, h gyűlölködésre alkalmas hazugságokat terjesszen valaki.
ha politikus, akkor meg főleg.
jogilag el kell ítélni és ki kell zárni minden közösségi képviseletből.
Groteszk, ha (néhány) cseh politológusok érvelnek Trianon ellen, míg (jónéhány) hazai politikusok (főleg ballibek) Trianon jogosságát szajkózzák, vagy ez és más hazafias gondolattal kapcsolatos közönyre biztatnak.
Rudolf Kučera, cseh politológus, 2008-ban kiadott: Közép-Európa története egy cseh politológus szemével c. könyvében egy elismert cseh történész, František Palacký érvelését idézi (70-71 o.)
František Palacký Az osztrák állameszme című dolgozatában így értékelte a magyar alkotmányt: „A magyar országos intézmények magva magában véve oly egészséges és áldásos, hogy véleményem szerint érdemes volna más országokban is alkalmazni; megvan benne az igazi országos autonómia eleven csírája, amely nélkül a polgári és politikai szabadság sehol sokáig és tartósan meg nem maradhat; jelen van benne a reform és a határtalan tökéletesíthetőség elve is, amely nélkül minden emberi intézménynek pusztulnia és elpusztulnia kell. Ebből lehet megérteni és magyarázni a hungarusoknak (nem csupán a magyaroknak) a maguk ősi alkotmánya iránti közös szeretetét s a rendkívüli energiát, amelyet annak fenntartására és védelmére fordítanak; a hungarusnak bürokrácia alatt élnie és boldogulnia nem lehet...”34 Milyen volt hát ez az alkotmány, és mi volt a történelmi jelentősége? Először is állapítsuk meg, hogy a hungarusok ezeréves alkotmányos folytonosságukhoz való ragaszkodása alkotta a történelmi magyar állam létalapját. Ennek az alkotmánynak a fő előnye a hatalommegosztás volt az uralkodó és a rendek közt, miközben a tulajdonképpeni „demokratikusság” a széles körű decentralizáción, az autonóm országos intézményeken nyugodott. Első helyen említsük meg az országgyűlést, amely minden királyi javaslatot megvitatott, és saját kebeléből választotta a nádort (palatínust), a király helyettesét, s az a Helytartótanács segítségével végrehajtotta a király és a rendek által közösen elfogadott terveket. A decentralizált országos hatalom voltaképpeni alapjai a vármegyék voltak, a királyság egyes területein illetékes közigazgatási egységek, melyeknek élén a comes (főispán), az alispán és a többnyire alulról választott helybeli tisztviselők álltak. Minden vármegye két követet küldött az országgyűlésbe. A vármegyegyűlések, melyeken részt vett az egész szabad lakosság, választották a vármegye ügyeit intéző tisztikart. „Az országgyűlésen elfogadott és a király által szentesített törvényeket ki kellett hirdetni a vármegyegyűlésen, hogy aztán a vármegyei hatóságok végrehajtsák azokat. A legmagasabb állami szervek intézkedéseit szintén ki kellett hirdetni a vármegyei hivatalok útján, és a vármegyegyűlésnek jogában állt, hogy az olyan rendeletek ellen, amelyeket sérelmesnek tartottak, »tiltakozásokat« nyújtsanak be, és végrehajtásukat a tiltakozások elintézéséig leállítsák. Ha valamilyen népszerűtlen rendeletről volt szó, az egyes megyék közölték egymással tiltakozásuk tartalmát; ez volt az az eszköz, mellyel a történelmi Magyarországon tömegesen fel lehetett lépni a nem tetsző rendeletek ellen, ezek végrehajtását a megyék ellenállása akár meg is akadályozhatta. Ez a széles körű vármegyei önkormányzat volt az a legyőzhetetlen pajzs, amellyel a magyarok megvédték állami önállóságukat, és amellyel győztek az uralkodók egységesítő törekvéseivel szemben.”35 A magyarok harca a magyar alkotmányért hosszú és véres volt, mint minden harc, amelyet a politikai szabadságért vívnak. Ez a harc a közép-európai történelem legfényesebb lapjaira tartozik, s a jövőben minden Közép-Európa történetével foglalkozó tankönyv részének kellene lennie. Az emberi és polgári jogokért folytatott mai küzdelmünk számára ez olyan hagyományt jelent, amit vállalni kellene, a közép-európai nemzetállamok megalakulásának megalapozatlan dicsőítése helyett. A nemzetállamok ugyan ideiglenesen megvalósítottak számos nemzeti törekvést, meghozták némely nemzetnek a nemzeti szabadságot, másoktól viszont elvették azt, s ami a legfontosabb, nem biztosították tartósan a politikai szabadságot, sem a békét nem hozták meg Közép-Európában.
Kell-e František Palacký és Rudolf Kucera érvelésénél fényesebb bizonyíték arra, hogy a magyar nemzet által megteremtett Szent Korona országa nem nyomta el a kisebbségben élő népeket?
