Szia!
Igen, hazajöttem.
Elég sokminden a nyakamba szakadt az érkezésem után, de természetesen nem felejtettem el az összefoglalót :)
Saját szubjektív véleményeimet is leírtam, remélem nem gond.
Végére értem a 8 napos indonéziai utazásomnak. Vegyes érzéseim vannak, de összességében megérte eljönni. Köszönöm a tippeket W.L-nek és a többi hozzászólónak is.Túl nagy szükség nem hiszem, hogy van a kommentemre, mert mások már megírták, de hátha nem mindenki olvas vissza a fórum elejéig :)
1. nap : Surabayába érkeztem. A repülés Kuala Lumpurból és a reptéren való kis korzózás fura érzés volt, hiszen egyedül voltam fehér ember a környéken :)
Egyből letámadtak a taxisok, de ellenálltam elsőre.
A reptéren tudtam pénzt váltani, korrekt árfolyamon váltottak USA dollárt, de szerintem az Euróval is ez lett volna a helyzet.
Utána vettem egy kis boltban a reptéren telefonkártyát. Nem hivatalos Telkomsel (GraPari) üzlet, hanem valamilyen vállalkozás, akik más telefonkártyákat is értékesítenek. Balira utazóknak tipp, hogy előre meg lehet rendelni a kártyát a reptérre és akkor normál áron juthattok hozzá. A turista kártyá 7GB interntet tartalmaz, de arról nem számolnak be, hogy ez fel van osztva. Pl 4,5 GB helyi internet, 0,5 GB adott körzeteken kívül is felhasználható internet, valamint 2 GB social media adatforgalmat tartalmaz. Ez hivatalos boltban 150000 IDR, de a reptéren 250000 IDR-ért adják.
Sajnos a DAMRI busz szolgáltatás megszűnt, így csak taxival lehet bejutni a buszvégállomáshoz. Kisebb alkudozás után 100000 IDR-ért bevittek.
Első úticélom a Bromo volt, így innen Probolinggoba mentem DAMRI busszal. A pályaudvaron három helyen is át kellett jutni hiénákon, de megértették, hogy hova igyekszem. Akiben ott megbíztam, azok az egyenruhába öltözött biztonsági őrök (vagy rendőrök vagy ilyesmi) voltak. Az 5-ös állomásról indult a busz, emlékeim szerint 70000 IDR-be került a jegy, ezt a buszon kellett fizetni egy jegyszedőnek. Előre ne vegyetek jegyet mástól! Indulás után felszállt egy muzsikus egy nóta erejéig, kalapozott, majd leszállt. Érdekes volt, hogy lehetetlen helyeken szedtünk fel utasokat.
Végül Probolinggoban nem jöttek a szokásos lehúzó emberek, csak egy csipsz árus. A leszállás a buszvégen történt, itt egyből kiszúrtam a Cemoro Lawang-ba (CL) menő zöld kisbuszokat. Odasiettem, de én voltam az egyetlen ember, aki ezekre várt. 2 óra várakozás után gondoltam hívok egy Gojek-et vagy Grab-et, de ők a buszvég körülről nem visznek fel CL-be, mert az "red zone". Valami helyi maffia uralhatja a környéket, akik intézik a CL-be történő szállítást. Kicsit szürreális volt, hogy a taxi hívása után a zöld busz sofőrjének szólt a taxis, hogy mondja meg nekem, nem fog elvinni. Amúgy a Gojek 160000 IDR körül vitt volna fel. Megtudtam, hogy a vasútállomásról már felvihetnek CL-be. Szóval egy gyors taxizás a vasúthoz, vagy a helyi KFC-hez, és utána lehet hívni a taxit. Mennek a legendák, hogy csak akkor indul a busz, ha megtelik, de ez úgy van, hogy akkor indul, ha az utasok összedobják a 350000 IDR-t (vagy kis várakozás után a 300000 IDR-t az útra). Nekem végül a sofőröm intézett egy fuvart, csatlakoztam pár turistához, így 700000 IDR-ért felvittek.Még ott ajánlották a Bromo dzsip túrát 350000 IDR-ért (dzsip túra + belépő). Ezt elfogadtam, hajnali 3-kor jöttek értem.
2. nap: korai kelés után jött a dzsip és elindultunk felfele a kilátópontra. Kicsit félelmetes volt, mert tiszta pára volt az ablak, nem lehetett kilátni, de a sofőr ettől függetlenül elég szépen nyomta neki. Kb 1 óra utazás után 1,5-et kellett várni a napfelkeltére. Ez gyönyörű volt, megérte az előző napi macerát és az elég gyenge színvonalú szállást a látvány. Fantasztikus, a Batok és a pöfékelő Bromo látványa. Hajnali 5 óra körül továbbmentünk a csoporttal, majd kis séta és "néhány" lécső megmászása után felértem a kráter pereméhez. Láttam az Etnát, a Vezúvot is, de azok nem ehhez a vulkánhoz foghatóak. Nagyon nagy, olyan a kráter, mint a mesékben. A hangok, a füst, a mélység mind lenyűgöző. Volt egy pár a szálláson, ők nem jöttek a dzsipes túrára, ők csak a kráterig jutottak gyalogosan. A kilátó jóval messzebb van. K.L ajánlása alapján próbáltam utastársa(ka)t keresni a Madakaripura vízeséshez, de nem sikerült.Közben a többi utassal beszélgetve megtudtam, hogy őket továbbviszik a Tumpak Sewu-hoz még aznap, majd Malangban kirakják őket.
Úgy döntöttem, hogy feláldozom a Madakirapura látogatását és csatlakozom a csoporthoz, 550000 IDR-ért. Bromotól ez 4-5 órás út volt, majd Malang újabb 2. Mivel új voltam Indonéziában, így úgy döntöttem, ezt a kényelmes megoldást választom. Út közben 1-2 helyen jött a monszun, kicsit aggódtam, hogy nem látjuk a vízesést, de végül érkezésünkkor nem esett. Bár mindegy is lett volna...A vízesést elsőre egy kilátópontról csodáltuk meg, óriási volt. Zúgott a víz, nagy volt a páratartalom, dzsungel körülötte. Nagyon szép látvány.Kaptunk egy helyi túravezetőt, az ő segítségével lementünk a vízesés aljához (ezt be lehet vállalni magunktól is). Nagyon kalandos volt, mert egy vízesésben, kötélbe kapaszkodva kellett leereszkedni, majd mezítláb sétálni a köveken, zúgó hegyi patak/folyó feletti létrákon. Az erőfeszítést, és a fájdalmat megérte a lenti látvány. Nem is kérdés, lélegzetelállító volt lentről felnézni a 120 méter magas zuhatagra. Itt készültek fotók, közben megjött a monszun, de ekkor már mindegy volt. Tiszta víz volt mindenünk.Tipp: Ha ide jönnétek, akkor valami vízálló alkalmatosságot hozzatok a telefonnak, hátizsák, cuccok, víz nem kellenek, viszont egy strandcipő hasznos lehet, a kövek, a lépcsők nagyon vágják az ember talpát, és vannak csúszós kövek is.
A parkolóban gyors vacsora után indultunk Malangba, ahol sikerült újra egy felejthető szállást kifognom, de kibírtam egy éjszakát :)
3. nap: irány Surakarta (Solo) vonattal. Ez kb 5 óra volt, érkezés után beköszöntött a monszun, majd később kicsit bóklásztam a városban, ettem a K.L által ajánlott étteremben, majd intéztem robogót a következő két napra.
4. nap: reggel házhoz hozták a bérelt robogót, egy Yamaha Nmax-ot béreltem 150000 IDR-ért egy napra. Tipp: vannak helyek, ahol 12 órára is lehet bérelni, véleményem szerint ennyi elég naponta. Majd legközelebb újra fél nap bérlés, ha akartok spórolni.
Napi úticélom a Candi Sukuh és Candi Cetho volt. Sajnos elfelejtettem a Candi Ketek-et. Solo környékén nem olyan durva a közlekedés, mint mondjuk Jakartában, ajánlom a robogó bérlését. Rugalmas, nem veszélyes véleményem szerint. Tapasztalatom alapján Budapesten hamarabb ütnének el... Amúgy az autósok nagyon óvatosan közlekednek, mert ha elcsapnának egy motorost, az mindenképpen az ő hibájuk lenne... A korábbi napokon figyeltem a forgalmat, így lett kis fogalmam a helyi közlekedési rendről, ezért nem aggódtam.
Szóval Candi Cetho nagyon különleges, nagyobb kiterjedésű Sukuh-nál. Örülök, hogy elmentem, jót motoroztam és szép helyeken vitt fel az út. Kell az erős robogó, helyenként nagyon meredek az út. Valószínűleg a kisebb is felmegy, de így jobb. Egy 150-es Honda PCX (én ezzel mentem, miután a Yamaha elromlott és ezt hozták utánam helyette) könnyedén megtette az utat.
Candi Cethonál a parkolóban ettem egy levest. Tiszta haszon volt, mert az árus szedett parkolásért pénzt, de úgy tűnik, mivel én vettem már tőlem valamit, így ezt megúsztam. :) Egyébként finomat ettem...
Candi Sukuh:
Végül útbaejtettem az Air Terjun Grojogan Sewu vízesést. A parkolóban agresszív majmok marták kis a vizet más turisták kezéből. Érdemes vigyázni mit tartunk a kezünkben.Amint lesétáltam a vízeséshez, el kezdett csöpögni az eső, majd hirtelen leszakadt az ég, 1-2 órán át monszunszerű eső esett. A vízesésből víz zuhatag lett. Ezt is élmény volt látni, szintén megérte.
A három helyszín közötti utat hegyi mellékutakon tettem meg, ezek az utak művelt földek között mennek. Valaki gyalogosan teszi meg, de motorral is megoldható. A helyiek is így járnak rajta.Hazafelé egy kávépörkölő műhelybe betértem, itt jót beszélgettem, majd vettem pár kg szemeskávét. Nagyon kedvesek voltak, jól eltöltöttem egy órát kb.
5. nap: visszakaptam az Nmaxot, azzal keltem útra Borobudur-hoz szintén hegyeken keresztül. Nagyon szép volt a látvány és a motorozás is élvezetes volt.
Kevés volt a látogató, állítolag a Ramadan miatt és a helyszínen közölték, hogy teszt jelleggel idegenvezetővel újra fel lehet menni a templomba mindössze 80000 IDR-ért. Kaptam az alkalmon és megvettem a jegyet. Az idegenvezető mesélt a templomról, majd felmentünk az egyik szintre (minden nap más szijárható, illetve csak a szintek negyede, napi 1200 látogatónak), végül a templom tetejére. A domborművek, a kupolák így közelről megcsodálhatóak, nagyon részletesen ábrázolva Buddha történetét.
Nagyon tetszett Borobudur. A környezete is, az építmény is.
Úton a kijárat felé árusok szólítgattak le úton-útfélen, velük pofátlanul kell alkudozni, hogy a turista is jól járjon. Harmadáron is odaadják a portékájukat.
Terveimmel ellentétben beiktattam Prambanan-t is a napra. Kb 1 óra utazás után megérkeztem az úticélhoz. Ez is egy kihagyhatatlan látnivaló. Nagyon nagy építmények, különleges domborművekkel, különböző istenségeknek külön templommal. Ezen kívül még másik három templom látogatható. Ezek közül kettő nem annyira látványos, de Candi Sewu nagyon érdekes még. Ha tehettem volna én nem Prambanannal kezdtem volna, hanem a másik három templommal, így a csúcson lehetett volna abbahagyni a napi kirándulást. Ettől függetlenül nagy élmény volt mindkét templomcsoport meglátogatása.
6. nap: reggel megnéztem Soloban a királyi palotát. Ez nekem nem tetszett. Láttam, megvolt, de nem voltam elégedett a múzeummal. Kivéve egy faragott elefántagyart. Az egy mestermunka. Ezért megérte betérni. Európaiként egy palota számunkra mást jelent, mint itt Indonéziában. Talán ezért volt kétes az érzésem.
Ezután indultam Yogyakartába. Két lehetőség van: helyi "commuter" KRL vonat vagy az intercity. A KRL-hez ki kell váltani egy kártyát feltölthető kártyát, 40000 IDR-be kerül, és 10000 IDR-rel van feltöltve. Ez pont elég egy útra. Ajánlom, hogy tájékozódjatok a menetrendről, mert 1-2 óránként jár. Én pár másodperccel lekéstem a vonatot, és 2 órát kellett volna várnom. Így inkább vettem egy intercity jegyet kb 65000 IDR-ért. Az út mindössze 1 óra. Yogyakartába (Jogja) érve megint leszakadt az ég érkezésem után, majd este kimentem a Malioboro utcára körülnézni. Itt leszólított valaki és ajánlott egy batik műhelyt, hogy nézzek be. Itt bemutatták a batikolás folyamatát, majd természetesen ajánlottak batik képeket megvételre. A mutatott árak listaárak, pár másodperc alatt 40-50% kedvezményt adnak.
7. nap: kb nyitásra mentem a Szultán palotájához. Építészetileg hasonló a soloihoz, de sokkal jobban karban van tartva, illetve a kiállítás is látványosabb. Amint itt végeztem, egy idegenvezető elkapott, majd a jó turistát bevitte egy Wayang készítő műhelybe. Bemutatták a készítési folyamatot, majd szintén ajánlottak figurákat, illetve könyvjelzőket megvételre. Természetesen itt is támogattam a művészetet. :) Következő állomásunk egy kávézó volt, ahol Kopi Luwak kávét árultak. Egy ketrecben egy cibetmacskát is tartottak bemutató gyanánt. Végül magam folytattam az utat a Water Castle-be. Itt egy önkéntes körbevezetett, de ezt a helyet kihagytam volna. Belépés után a medencés rész szép volt, de ezen kívül nem volt meghatározó része az utazásomnak.
Nem tudtam ellenállni, hogy ne vegyek további indonéz kávékat, így itt is felkerestem egy kávépörkölőt, ahol nagyon kedvesek voltak, jó árat is ki tudtam alkudni korábbi tapasztalataim alapján.
8. nap: utolsó napomon reggel 7-kor indult a vonatom Jakartába. 8 órás út. Ettől egy kicsit többet vártam. Hasonló látványban volt részem, mint a Malang-Solo útvonalon. A vasút melletti szegénységet láttam, rizsföldeket, ahol folyamatosan dolgoztak az emberek. Ha az előbbi utat nem tettem volna meg, akkor többet jelentett volna ez vonat út.
Jakarta nem érintett meg. Google-ben keresgélve nem találtam olyan programot, ami a ~4-6 órámba belefért volna, vagy amiért jobban megmozdultam volna. Esetleg a kikötő az óvárosban, vagy a Little Indonesia. Megnéztem a felejthető nemzeti monumentet, majd a Jl. Jaksa környékén ettem egy jót, végül a nagy mecsethez és a katedrálishoz elsétáltam.
A Gambir állomáson a parkolóból indul Damri reptér busz. Vagy a buszon vagy a nagy zöld bódénál lehet rá jegyet venni, 80000 IDR a jegy ára. Ezzel egy óra alatt ki lehetett jutni a reptérre.
Itt ért véget az indonéziai kirándulásom.
Összességében nagyon jól éreztem magamat, kalandos volt, láttam természeti látványosságokat, régi templomokat, belefutottam monszunba, motoroztam, vonatoztam.
Ha úgy hozná az élet, akár újra végigmennék ezeken a látnivalókon, mert mindegyik lenyűgőző.
Turista szempontból Indonéziában nagyon jól szervezett minden. Az egyéni szervezést is bátran ajánlom mindenkinek. Ha valami környéken lévő látnivalót szeretnénk megnézni, biztos vagyok benne, hogy a szállásadónak lesz egy megbízható ismerőse.
Fontosabb telefonos applikációk: Grab, Gojek, szállásfoglaló. Tapasztalatom szerint a szálláson nem érdemes spórolni még egyéni utazóként sem, az esetleges komfortproblémák elkerülése miatt. Nem vagyok finnyás, de azért két gyengusz szállás után már nem akartam ezen spórolni.
Jáva olcsó. A kiutazás költséges, de az ottlét és a programok árai még akkor is kedvezőek, ha belefutunk egy-egy "scam"-be. Határozottnak kell lenni, és minden rendben lesz.
Még egyszer köszönöm W.L. a tippeket, tanácsokat, próbáltam mindent megfogadni, de egyes esetekben el kellett térnem tőlük.
Legközelebb valószínűleg keletebbi régióba fogok orientálódni. Addig lesz időm alaposan tanulmányozni a fórumot, hogy mi is legyen a célpont. Bali-Lombok és környéke, vagy Borneó, esetleg Pápua? Valszeg utóbbi, de ez még kiderül. :)
