A jóízlés nem avul el remélhetőleg, pedig a mai világban szorgos idióták hada tesz meg ellene minden tőle telhetőt. 30-40 éve, az analóg felvételek fénykorában is sokkal többet nyomott a latban a hangmérnök ízlése, füle, lehetőségei, mint a kiadvány formátuma.
Lehet itt "hivatkozni" akármire, az eredeti valóság elszállt, illetve "reprodukcióvá", pontosabban mondva médiummá alakult, és digitális technika ide, HD Audio oda, egész másképpen szólt egykor a stúdióban, mint a te hifiden. Nem mellesleg, meg lehetne csinálni, hogy akár CD-felbontásra lebutítva is tízből 10 zenebarátot sokkal inkább emlékeztessen a keverőhelyiség soundjára, mint ami nálad van.
Zenét szoktam hallgatni, és nem különösebben érdekel a formátuma, ha jól szól. Nagyfelbontásban ugyanúgy adnak ki borzalmas minőségű anyagokat, nem keveset, viszont mivel ennek boncolgatása zenei jellegű kérdéseket is bőven felvet, itt hanyagolnám. A háború, illetve a "nagytudású" műszaki tisztek által fabrikált zeneipari termékek ártatlan civil áldozatai fogadják őszinte részvétemet. A nagyfelbontású maszterre nem maszterbáló neo-billentyűhuszárok, neo-tudatlankák (lötyi csókoltat!;) ) úgyszintén.
Egy valamit megint elfelejtesz papi. Lefelé általában kompatibilisek a dolgok vagyis nekem nem gond sem a szalagos magnó, sem a philips kazetta sem pedig CD (vagy annak klónjainak) használata és azt sem kihívás megértenem, hogy mi is az a 44kHz/16bit (vagy 96kHz/24 bit). Nekem is vannak CD-im a nyolcvanas-kilencvenes évekből kint a raktárban archiváló papírdobozokban és szorosan ott van mellettük még a 80-as évekből az összes LP-m is (és még a hozzávaló lejátszó is a raktárban figyel egy polcon), de nincs igényem arra hogy elővegyem ezeket és igazából akkor lennél okos, ha inkább azt szeretnéd megérteni, hogy miért nem? Ahelyett hogy azonnali fikázásba kezdenél, amikor hivatkozik valaki a HD Master hangra és az elkerülhetetlenül hozzátartozó sok csatornára.
Szerintem pedig ennyit a nagy toronymagas tudású sznob audiofilekről. :) Dermedjek csepkővé ha nem hallom meg már az első percben (de igazából már sokkal előbb), hogy a "veszteségmentes" felvétel eredeti forrása kazettás szalag vagy LP volt. :)
Értem én hogy analóg az isten meg minden, de továbbra is úgy látom, hogy azok esetében akiknél itt akadt el az a bizonyos lemez, egészen egyerűen a témában végzetesen elavulnak és ehhez nem is kell olyan sok csak 1-3 év aztán ebből az állapotból már nincs is visszaút. :)
Nekem meg az a paradoxon jut eszembe, hogy amikor hazaérkeztem 6 hónap háború után a dél szláv harctérről és a haverok akik itt Kelenvölgyben addig "csatának" hívták a kocsmai bunyót, mind szakértő módon kioktattak arról hogy is kell az ilyesmit valójában csinálni. Gondolom Te is nap mint nap HD Master Audio-t hallgatsz sok csatornán, azért is vágod vele kapcsolatban a szakirányú fikázást ennyire precízen. >:)
Mostanában nem ez a kérdés, hanem az hogy mi is az a cédé'? :) Optikai meghajtó csak azért van a jelenlegi médialejátszómban, mert 9-10 évvel ezelőtt amikor megvettem még Blu Ray lejátszó nélkül nem lehetett ilyesmit eladni, amúgy a hanghordozót mifelénk mostanában hálózatos SSD-nek hívják, 10 évvel korábban pedig 4 db 2 TB-os HDD volt a neve. Eleve egy koncertnyi veszteségmentes forrás el sem fér a CD lemezen, ha pedig a Blu Ray-t nézem akkor pedig a KByte-ként számolt ár-érték arány savanyú és akkor az optikai meghajtók egyéb hátrányait még fel sem emlegettem.
Erről az egész paraméterekkel való technokrata okoskodásról Antiskating kb. negyedórás mixe jut eszembe, amit több mint 10 évvel ezelőtti HES-en hallgattam egy írott CD lemezről a legmonumentálisabb berendezéseket felvonultató Merlin-Note szobában, záróra után a forgalmazók, konstruktőrök teázós, sörözős gyűrűjében.
Kb. mindenki le volt nyűgözve, Csontossal az élen, akkora zene szólalt meg a véletlenszerűen egymásba úsztatott komolyzenei darabok hallatán.
A CD-ről lejátszott mix egy Sony kazettás magnóval, egy ötezer forintos négycsatornás keverőn keresztül lett rögzítve. A jelforrás egy analóg lemezjátszó csöves RIAA korrektorral + két CD játszó... A felvételen Gould játszotta az elhíresült Bach prezentációját, amibe hol ki-, hol beúsztak Ligeti György San Francisco Polyphony és Cage 5 zenekarra írt esetleges műveinek hangfoszlányai.
A milliókat érő berendezés abszolút szárnyakat kapott, a zene ott hömpölygött a meglehetősen nagy szobában, és a legnagyobb zenei élmény volt aznap szinte mindenkinek, pedig zsákszámra hozták a hifisták az agyonjátszott legeslegjobb tesztlemezeiket. Hát ennyit a veszteségmentes tömörítésről, bitrátáról és egyéb lófütyikről...
Ez így azért nem igaz (még két sz-el sem)! Tény és való - lehetett volna jobb (valószínűleg), ha olyan szabványt alakítanak ki, ami lehetővé teszi, hogy a jó digitális felvételek kisebb minőségromlást szenvedjenek a lemezre kerüléskor! Persze akkor sokáig jóval drágább lett volna a CD-játszó készülék az pedig nem volt érdeke sem a készüléket gyártó elektronikai iparnak, sem a zenét forgalmazó lemeziparnak. Mindkét részről sürgették a megjelenését, a technika viszont akkor még nem állt olyan szinten, ami lehetővé tette volna a korrektebb szabvány elfogadását. Azóta azért született egy-két igen jó készülék, sajnos nagyon magas áron! Az senkit nem vigasztal, hogy a jó analóg hangért (akár LP-játszó, akár szalagos magnó) szintén erősen feltöltött pénztárca szükséges!
Engem zavarnak a CD-játszó digitális és fázis torzításai, de ugyanúgy zavar az LP-játszó nagyságrendileg magasabb, bár talán kevésbé bántó torzításai is - mindegy, hogy melyik ujjam, fáj! megpróbálok ezekkel együtt élni és a zenére figyelni és nem torzításra!:))
Uraim akkor megeggyezhetünk abban, hogy a CD nem igazán jó, csak a rosz hang jön ki belőle tisztán, zaj nélkül, de hogy az az eredeti hanganyag vagy sem hááááááááát........
Remélem ezzel most nem fogok itt táborokat egymásnak ugrasztani, ez távol áljon tőlem.
A CD hiba javításnál az az igazi probléma, hogy javítás müködésekor romlik a fázis az eredetihez képest és minél többet kénytelen dolgozni a hibajavító á.k., ez egyre inkább szétkuszálja az eredeti fázis viszonyokat. Sajnos ez a nagy hátránya a folyamatos kiolvasásnak!
Ő. A hibajavítás nem azt jelenti, hogy beilleszt oda egy hangot, ami nem volt ott. Ilyesmiről szó sincsen. A javítás során általában egy lemezes pattogásnál sokkal kisebb nagyságrendű hibák kerülnek javításra. És egyáltalán nem valamit illeszt be oda, mert a hibajavítás erről sem szól, elég konkrétan kiszámolt érték kerül oda, ami a legtöbb esetben az eredeti bitmintát tudja garantálni, amíg a hiba nem túlságosan nagy mértékű.
Van igazság abban amit írsz, de inkább a minimális szallagzaj, inkább pattogjon kicsit a lemez, mint a D/A konverter okozta hibák, illetve tökéletlenségek.
Lehet, hogy tisztábban szól, de ennek mi az ára?
Sokszor az sem biztos, hogy az a hang éppen kell oda vagy sem, mert ha hibát talál akkor kijavítja, és beilleszt valamit, na ez az idazi átverés.
Nekem inkább pattogjon, inkább kicsit sisteregjen, de az szóljon, amit annó a zenészek előadtak.
Szerintem nem, persze nem egy MK27-es hordozható kazettás magnóval rögzitett felvételről beszélve, egy tisztességes JÓ DECK-el felvett kazetta kenterbe ver egy CD-t ennek a CD működéséből adodó ezernyi hiba az oka, sorolhatnám napestíg de ebből az egyetlen és örök probléma a D/A konverter, és itt vesztett a digitális "zene" mindent, még nem hallottam jó D/A konvertert, persze vannak egész tűrhetőek, de jók nincsenek.
Nem nagyon szoktam hozzászólni, inkább olvasgatni szeretek, illetve néha árulgatni, de most pár gondolat kikívánkozik belőlem.
Az az igazság, hogy mint elég sokan Én is elkezdtem belefeledkezni a rendszer tuningolásába (kábelek, erősítők stb-stb), szerencsére találkoztam pár hozzáértő és tanítani is kész idősebb uriemberrel, ezekután kezdődött az igazi rendszerépítésem.
Első lépésként el kellett hagynom az összes félvezetős erősítőt, irány a csöves rendszer építése, ez persze egy hosszú és rögös út, aminek talán sosem lesz vége, persze azért az ember egy idő után elér egy pontot ahonnan nehéz a továbblépés (Én most itt tartok, de erről kicsit később)
Második lépéskén meg kellett értenem és el kellett fogadnom, hogy a kábelek bármennyire is csábítóan hangzanak a hipnotikus bebeszélések, nem csodafegyverek, bár egy szintíg valóban van hallható eredményük, de egy kategória felett csak a pénzt viszik.
Harmadik lépésként és ez az előző szerves része, egy igaz mondás "NEM MINDEN ARANY AMI FÉNYLIK" így a kábeleket a rendszerhez kell illeszteni (mielőtt kifizetsz érte egy vagyont teszteld) az olcsóbb sokszor jobb.
Negyedik lépésként el kellett fogadnom, hogy a CD csak förtelmes zenepótlék, rendes hang több okból sem jöhet ki belőle, így marad az analóg rendszer, mint bakeli lemezjátszó, orsós magnó, de a CD-nél még egy analóg műsorforrásról rögzített kazetta is jobb.
Ha ezen a négy lépésen túlvan az ember utána jöhet az amit Én mostanra léptem meg.
Az erősítőimet igaz magam építem, mert a legdrágább gyári sem szól Nekem úgy mina amit én építettem, és itt már jöhet az, hogy a kondik (nem elkó, hanem olaj kondik) mik kerülnek bele, hogy ne legyen benne semmi félvezető, ne legyen benne visszacsatolás és még sorolhatnám.
Ha ezeken túlvagyunk, ekkor már kezd hasonlítani a hang ahhoz amit szeritnem egy jó hang.
Persze mindez az Én egyedi véleményem nem kell ezzel egyetérteni.
"akik életükben nem hallottak még HD MAster Audio-t"
Erről az a paradoxon jut eszembe, hogy a szimfóniával életében először találkozó, kottát nem ismerő, ugyanakkor kellően szenzitív és muzikális takarítónő akár sokkal közelebb is kerülhet a mű valódi, személyes "megértéséhez", mint néhány, magát az értő hallgatók közé soroló törzslátogató.
"nincs mérhető különbség két drót között, de hallható az van. Tápelkó dettó. "
"Beleőrülni" éppenséggel abba szokott az ímmel-ámmal, találomra kísérletezgető hobbista, amikor rájön, vagy legalábbis homályosan ráérez, hogy kb. a semmire fecsérelte el drága szabadidejét. Nem marad neki, csak a kiábrándulás, vagy a fórumos "okoskodás" lehetősége, melyhez persze körömszakadtáig ragaszkodik. Ha utóbbi fajzattal próbálsz kommunikálni (vitatkozni eleve nem lehet!), készülj a legrosszabbra.
Szóval vagy komolyan utánajárunk ezeknek a dolgoknak tapasztalati úton, vagy tényleg nincs sok értelme. Legyen minden kezdő számára intő, hogy a mintaszerű módszerességgel, meglehetősen sokat kísérletező Darvas milyen körülményesen, vargabetűk, elkerülhetetlen(!) tévedések útján jutott előre. Itt jön képbe a jellem, merthát sokan még saját maguk előtt is csak akkor ismerik el tévedésüket, amikor ég a ház. Nem való ez akárkinek...
"Felső kategória": rangosabb nagyvállalat termékéről eléggé egzakt módon meghatározható, hogy oda tartozik-e. Relatív ár(kategória), a technikai megoldások, alkatrészek minősége... nem ritka, hogy maga a gyártó mondja ki.
Legjobb amikor hangzáshűségről olyanok jelentenek ki dolgokat, akik életükben nem hallottak még HD MAster Audio-t és előítéletesek azokkal szemben akik viszont erre esküsznek. :)
a "jószámokat" gyűjtő hifisták között valóban lehet vita azon, hogy mi a "jóhang", de aki már dugott mikrofont is valamilyen készülékbe, és próbált hallgatható, netán autentikus zenei felvételt csinálni valamiről, kicsit máshogy ül a hifi pacin is
Az, hogy mi felső kategóriás, az teljes mértékben egyéni elbírálás kérdése. Van akinek a NAD felsőkategóriás ( mert angol a forgalmazó), de pl. Accuphase, Sansui, Onkyo az kommersz. Ebben már három audoiós biztos, hogy háromféle álláspontot képvisel.
Kb, mint az, mi a "jó" hangzás. Aki komolyan veszi, az beleőrül. 20-20kHz-n nincs mérhető különbség két drót között, de hallható az van. Tápelkó dettó.
