OFF
Sajnos nem ismerem a böngészőt. Most kaptam meg az új E MAIL-emet és ezért változtattam meg a NICK-em. Én még mindig JFery vagyok csak most már él a mailom is! ON
V.László!
Hát amit leírtam az a tapasztalatom alapján van! De a Budó féle magyarázat is erre utal.
Tehát ha a mozgás/elmozdulás a rendszeren bellűl/ hozza létre a feszültséget illetve a teljesítményt akkor - mivel csak a leszedő és a korong peremének széle közti mozgás számít- az ellen erő is csak ott jöhet létre! A tapasztalatom arra utal ha a mágnes és a leszedő is áll csak a korong forog akkor is termelődik feszültség. Azt hiszem csak ott lehet ellenerőről szó ahol az elmozdulás van. Vagy ha az ébredő erő ki van egyenlítve akkor annak hatását hogy lehet kicsatolni. -Mintha a falat támasztod , nem történik vátozás, csak a ruhád lesz meszes... Vagy nem így van?
Megtettem azt a galádságot, hogy az egypólusú generátort "kiterítettem". Lefektettem a asztalra egy szép darab bronz lemezt. Az egyik oldala közepére csiptettem a szkóp mérővezetékének árnyékolását. A szóp mérővezetékének árnyékolt a tapogatója, ezért csak az annak kilógó kb. 2 centis csúcsára tettem két baromi erős SA-CO mágnes kockát. Nem is kellett rögziteni őket, leszedni is alig lehet. Szóval a mágneses mérő csúccsal elkezdetem egyeneseket rajzolgatni a lemezen. A szópon megjelenő feszültségek nagysága attól függ, hogy milyen gyorsan húztam és az irány milyen szögben ált a árnyékolás csipsze és tapogató -leszedő- közé a húzott vonalhoz képest. Tehát itt nem a forgó mozgás a lényeg, hanem a mozgás eleve. A feszültség polatritását természetessen a mágneses tér iránya és a mozgatás iránya adja.
OFF
Nem volna valakinek ötlete hogyan kell beállítani az Opera böngészöt, hogy ne legyen kérdöjel a hosszu ékezeteknél? Amikor még a gépemben van, akkor rendes a szöveg.
JFery ezt írod:
"A fékező hatásnak a korong és a leszedő között kell kialakulnia mert CSAK a korong és a leszedő között van elmozdulás és a kisérletek szerint is csak ez esetben van feszely. "
Szerintem ha így lenne, akkor lennénk csak nagy bajban a magyarázatok gyártásával! :-)
Ha eltekintenénk a m?ködés megértését?l-nem megértését?l, azt hiszem a fékez? nyomaték méricskélésében kellene kapaszkodót keresni a feltételezett furcsaságok igazolására. M?ködjön ugyanis akárhogyan, ha a levett teljesítménnyel nem n? arányosan a befektetett teljesítmény, az már igazán érdekes lenne. De ezt már írtam, ehhez valahogy növelni kellene a levehet? teljesítményt azért, hogy a feltételezhet? zavaró befolyások elhanyagolhatók legyenek. Ha azonban megállja a helyét a 46. hozzászólásban írt okoskodásom a nyomatékról, akkor igencsak nehezen képzelhet? el jelent?s teljesítmény levétel egy ilyen konstrukciónál.
Silan!
Már megépítettem a sugárirányú szálakból álló szerkezetet ami az korábbi rajzodon szerepel és pontossan úgyan azt a feszültséget adta szóppal mint a korongos csak éppen szaggatva.Még akkaor is mikor a vezetékeket a hosszuk megnövelése miatt "összegyűrtem! Csak a mágneses térben lévő legrövidebb út adja a feszültséget! V.László ötletében a forgás ami hiányzik!
Nem értem a fulxus csökkenésed okát? Lehet, hogy fogalomzavarban vagyok?
Egyetértek veled de engem - mintmár írtam - nem a DC hanem a feszültség keletkezése zavar, nem láton az okát. Nekem ez a "hiba" ami a nem tisztázott feltételezéseknek teret ad!
Ha az állandó mágnes terére, pontosabban csak arra "támaszkodna" a feszültség generálás, abban az esetben nem lenne villany ha a leszedő együtt forogna a mágnessel az álló korong körül. A fékező hatásnak a korong és a leszedő között kell kialakulnia mert CSAK a korong és a leszedő között van elmozdulás és a kisérletek szerint is csak ez esetben van feszely. Az pedig Silan állítását igazolná, hogy már végeztem olyan elrendezésű kisérletet mikor is a leszedőt galvanikusan kapcsolatban tartottam a koronggal de a mágneses tértől eltávolítottam és így nem is mértem feszültséget. Talán mondhatjuk azt, hogy ha ez a működés örvényáramú elvek alapján jön létre akkor a rendszerben keletkezett örvényáramok közül - a korong és a leszedő- annak a feszültségét tudjuk kicsatolni amelyik nincs a renszeren bellül kiegyenlítve. Na ilyen gondolatok miatt kétkedem a Budó féle leírásban! Ha azt feltételezzük, hogy a "sarlatánok" becsapnak akkor úgy tartom helyesnek, hogy ellenőrizzük a "fizikusok" állításait is, mert ez adja az Ő igazukat és ettől mások az első kategóriától. Senkit sem akarok megbántani, főleg nem akikkel beszélgetni akarok, de ha az a célünk, hogy a valóságot, a valódi fizikát keressük akkor nyiltnak kell lenni!
A trafó kivitelezhető csak mozgó alkatrészek kellenek hozzá vagy elektronika: legegyszerübben köss össze egy DC motort egy egypólusú generátorral, vagy kommutátoros dinamóval...Ha ha, ha!!! de komolyan. Mechanika vagy más szaggató- rendező páros nélkül nem megy.
De komolyan nem értem Silan magyarázatában a fluxus itt hogyan változik: Feltételezhetjük, hogy a DC modelezhető végtelensok azonos fázisú AC komponens összerakásából, és lehet,sőt igaz is hogy az AC "kirakható" DC komponensekből. De igazán az lenne a jó magyarázat ami akár egyetlen eletronra lebontva is korrekt! Ez pedig már anyagszerkezeti kérdés amivel pedig nem biztos, hogy teljesen tisztában vagyunk.
Ha belegondoltok a DC-t lehet úgy is felfogni mint a végtelen sok felharmónikust tartalmazó AC aminek az alapharmónikusát a bekapcsolás időtartamának reciproka adja. -Azért figyelitek: lépten nyomon előkerülnek az absztakcióinkban a legkissebb-legnagyobb fogalmak.-
Silan!
Nem mondom, hogy én a helyes úton járok, de győzz meg!
A mágneses térben való mozgás nem azonos a máneses térhez képesti elmozdulással az az a fluxusváltozással ami a "hagyományos" generátornál a feszültség termelést adja. Tudom, hogy jól ismered a homopol konstrukciótját és kérlek lásd be: Ha a korong forog a forgómágnesek közt, a leszedő áll, a rendszer minden pontja homogén fluxusú felületeket "súrol" vagy áll azokban. Ha a leszedő forog az álló korong felületén akár forgó, vagy akár álló mágnesek közt akkor sincs fluxusváltozás egyetlen vizsgálható ponton se, és végül ha a korong forog álló mágnesek közt ahol áll a leszedő is mivel a mágnesek itt is meghatározzák a "fluxusmező" alakját és annak geometriájával párhuzamosan mozgunk itt sincs fluxus változás! Lehet, hogy a felfogás a téves: a feszültséget nem a mágneses tér változása (Fluxusváltozás) indulálja hanem a mágneses térben való mozgás a vezetőben!? Ha ez így van akkor más szabály igaz a trafókban és más a generátorokban.
Helyesbitek: "feluttol mar csokkenne a fluxus" -- ez nem igaz, termeszetesen tovabbra is none, viszont egy kor utan mar feltekeredne a vezetek, tehat nem lehetne periodikusan mukodtetni a rendszert.
Szoval a lenyeg, hogy a korong miatt itt nem egy aramkor van, hanem sok-sok aramkor, amelyeket egymas utan kapcsolunk be a rendszerbe. Ezert viselkedhet maskepp, mint a csak egymashoz rogzitett drotokat tartalmazo rendszerek.
De ha visszagondolsz a korabbi rajzomra, ahol a korongot sugariranyu drotszalakkal helyettesitettem, akkor teljesen ertheto a dolog. Ott is ugye noveljuk a fluxust, de teljesen korbeforgatni nem tudjuk a leszedo drotdarabkat, mert feluttol mar csokkenne a fluxus. Ezert atkapcsolunk egy masik drotszalra a korongbol, es annak felhasznalasaval megint novelni tudjuk a fluxust. Tehat ez egy trukkos megoldas arra, hogy a fluxust folyamatosan novelni tudjuk. Tulajdonkeppen amikor egyik drotszalrol atkapcsolunk a masikra, akkor a fluxus hirtelen nullava valik, majd megint novekedni kezd. A fluxus nullara zuhanasa viszont nem okoz ellenkezo iranyu aramot, mert eppen akkor kapcsolunk a masik drotszalra. Tehat voltakeppen itt is egy beepitett kis egyeniranyito van a folyamatban, olyan, mintha sok kis valtoaramu generatorod lenne, amelyek faziseltolassal mukodnek, es igy ossze tudsz rakni egy egyenaramot az azonos iranyu aramok egymas utan rakasaval.
Szerintem meg -ha most eltekintünk a példák közé sorolt kondenzátortól- arról van szó, hogy a hagyományos elektromos gépekben (trafó is) fluxus változás szükséges ahhoz, hogy a mágneses térben elhelyezett vezetőben feszültség indukálódjék. A változás azonban csak rövid ideig tartható fenn elsősorban technikai okokból, telítődik a vas, vagy állandó mágneses generátornál elérjük a mágnes max. fluxusát. Ezután ha nem tennék semmit, az indukált feszültség megszűnne. Ezért inkább megfordítjuk a folyamatot, az az eddigi fluxusváltozás irányát. Na ez az amit hiányolok az egypólusúnál, de ezzel nem azt mondom, hogy érthetetlen ami történik, csak azt, hogy szokatlan. Egyelőre nem látom be, hogy a szénkefe jelen esetben hogyan tudna ezen a tényen változtatni, hisz most nem szénkefével történő egyenirányításról van szó. Csak megjegyzem, hogy emlékeim szerint van pl. csúszógyűrűs aszinkron generátor, a szénkefe ott is csak az áram leszedésére szolgál, de ettől még teljesen igaz amit az indukcióról és a vele (szinte) törvényszerűen együtjáró váltakozó áramról írtam.
Eddig valahogy rokon kategória volt számomra az, hogy a transzformátoron sem tud egyenárm átfolyni a primer és szekunder kör közt, ugyan úgy az egymással mágneses mezőkkel kapcsolatban levő generátor pólusokon keresztül is csak váltakozó áram generálódhat. Tényleg: transzformátorban nem képzelhető el olyan extrém szélsőséges elrendezés (az egypólusú gen. analogonjára) ami okán egyenáramot kapnánk a szekunder körben? Érdekes lenne, mi?
Ha belegondolsz, a valtoaram is voltakeppen kulonbozo iranyu egyenaramok egymasutanja :))
Ugye a valtoaram egyeniranyitasahoz is szenkefeket szoktak hasznalni (kommutator). Hat a szenkefe itt is megvan. Talan kimondhatjuk a tetelt, hogy egyenaramot generalni periodikus uzemben csak szenkefe felhasznalasaval lehet.
JFery ezt írod:
"HA van fékezõ nyomaték -kellene lennie, de én még nem mértem!- akkor az a korongban folyó áram mágneses tere és a leszedõ között kellene, hogy kialakuljon."
Én viszont úgy értelmezem Silan által leírt működési elv alapján, hogy az ellennyomaték az elvezetésekben folyó áram mágneses tere és az állandómágnes tere közti kölcsönhatásból adódik. Az elvezetésben persze benne van a szénkefe is, és mivelhogy az van legközelebb az álandómágneshez, ott alakul ki a legnagyobb nyomaték. Mivel azonban a vezeték mágneses tere csak a levegőn keresztül hat, és ráadásul csak egy menetnek számít, ezért nagyon csekély lehet a visszahatás, és ez jól magyarázza a levehető kis teljesítményt is. (Rendes generátorokban a teljesítmény nagyságrendekkel nagyobb lehet, mert ott sok menet van lágyvasra tekerve, minimális légrés mellett.) Az viszont tényleg érdekes lenne, ha a mostaninál nagyobb teljesítményt is le tudnál venni úgy hogy a fékező nyomaték közben nem nőne, vagy legalább nem arányosan nőne. Sajnos erre a mendemondákon kívül más bíztató jel nincs!
Ez kb. olyan, mintha egy kerekpardinamo forgatasa helyett azt csinalnad, hogy veszel 100 db kerekpardinamot, ezeknek a tengelyet 100 kulonbozo allasba allitod, aztan egymas utan bekapcsolod oket egy aramkorbe, es varod, hogy aram keletkezzen.
Talan el kene olvasnod az en korabbi hozzaszolasaimat. En mar tokeletesen megmagyaraztam az egesz jelenseget ebben a topicban. Semmi rejtelyes nincs benne, sima Lorentz-erovel, fluxusszaballyal teljes mertekben leirhato es megmagyarazhato.
Dehogyis nincs elmozdulas. Termeszetesen van a magneses terhez kepest mozgas, ettol termelodik az aram. Ha ezt nem latod at, akkor valahol nagyon el vagy tevedve.
Ha nincs mozgas, nincs aram, ez logikus, nemde?
Kedves Silan!
V.László ötelte nem a mozgáz hiánya miatt halott mert az eredeti megoldásoknál sincs a mágneses térhez képest elmozdulás, tehát nincs a mágneses térrek kölcsönhatás.
szerbusz!
JFery
Kedves V.László!
Az ötletedben szerintem az a csúsza, hogy a forgó mozgás nem szögek változásából áll hanem a szögsebesség csak jellemzi azt. Gondolom erről asszociáltad a vételen sok elemi szálat. Mi (illetve én) a végtelent mint fogalmat értjük és nem mint valóságot. Persze az általam leírt FET-tes áramkőr sem működik, de azért is kipróbáltam mert ha valami fizikán, az az ismert fizikán kívűlit keresűnk akkor azt át kell lépni, Ha a pincében a sötétben van valami, hiában keresed a padláson csak azért mert ott világosabb van.
Te az egyenáramon vagy fennakadva? Azt még csak értem! Én azt nem értem, bár Budó magyarázza, hogy egyáltalán miért van feszültség. Az egyenáram is hat a mágneses térre, pl. kitériti a Deprez műszert stb. Ha már megindult az áram azt elfogadom hogy az egyen mert valóban függ a forgás irány és a máneses tér irány viszonyától. Kicsit olyan -bár ez talán a fentiek miatt kissé hülye hasonlat- mint ha a normál generátorból mindíg csak az egy kötött, végtelenűl rövid időpillanatra vennél ki feszültséget és ezt végtelenűl rövid időn belül ismételgetnéd. (elektrononként.) Budó a Lorenz erőről magyaráz, de itt nincs a generátor feszültség termelő vezeték hossza és a mágneses tér között elmozdulás. Az elmozdulás a leszedő és a korong külsö széle közt kell, hogy legyen, de ott szükséges is. ( végeztem olyan összeállítással is kisérletet ami szerint a belső leszedő sem kell).
Valaki azt mondta hogy ez valami örvény áramú jelenség. Esetleg még azt el tudon képzelni -Bár nagyon eröltetve-, hogy ez valami azonos fázisban keletkező örvényáram de akkor hol keletkezik? Mivel a feszültsége a adott mágnesestérben lévő sugárszerű vezetőhosszától függ, akkor mért kell a mágneses térben lennie az akár pontszerű leszedőnek is? Ez az egész bűzlik és nem tiszta mint a gravitáció stb...
HA van fékező nyomaték -kellene lennie, de én még nem mértem!- akkor az a korongban folyó áram mágneses tere és a leszedő között kellene, hogy kialakuljon.
A golyóscsapágyat már kipróbáltam. Acélból van és azért kicsi a gördülési ellenálása mert baromi kemény az anyaga és így a golyók csak kis, szinte pontszerű felületen érintkeznek, nem is beszélve a nagy fodulaton kialakuló olajfilmről, a vas amúgyis rosszul vezet. A leszedők leginkább bronzból váltak be, a sokszorozásuk növeli a mechanikai terhelést és annak bizonytalanságát. A folyadékba mártás mehetne de ha a Budó féle leírás igaz csak nagyon sok ponton lehet leszedni az áramot de nem végtelen számún mert akkor a szögelfordulás értelmét vesztené. Jelzem a Neten találtam is Valaki által így elvégzett kísérletet és Ő sem tudott áramot mérni a teljes kerület higanyba mártása esetén. ( DePalma ebben is hazudott)
Lehet hogy nálam is a higany adná a megoldást de annak tulajdonságai miatt tartok tőle.(810 szervesvegyianyag gyártó az egyik szakmám, itt tudom mitől féljek!)Ezzel együtt ha nem lesz más kipróbálom, Az oldatok nem jók mert csak az ionos oldatok vezetnek de azokat az egyen áram bontja. tapasztalatom szerint, már a bronz érintkezők felületén lévő, odafújt kontanktspray is eletrokémiát jászik.(Nagy áram)
Van még egy kiagyalt ötletem a leszedőkre és ez is gördül, ráadásul a mágnesgyűrűk szórt mágnességét is munkára tudnám vele fogyni.nem tudok haladni vele mert már csak 2 pár mágnesem van mert a nagy fordulaton már a tizedgrammos "ütés" is szétrobbantotta őket.
A mágnes kinyerést én is így gyakorolom a háztartási sütőben.-jó büdös-
Kedves JFery!
Ezt az elemi szálas dolgot csak egy jópofa ötletnek szántam, azonban tényleg nem látom, hol a csúsztatás benne. Kár kipróbálni, tuti, hogy nem működik, különben a 'rendes hagyományos' generátorokat is így működtetnék! Elgondolkodtatóbb kérdésnek tartom a (vagy inkább csak nagyon szokatlannak?) azt, hogy a csudába lehet egyenáram amit a generátor termel. A 'mezőkkel' működő eszközök mindig (szinte) törvényszerűen kell, hogy váltakozó árammal működjenek: transzformátor, generátor, sőt a kondenzátort is ide sorolnám. Ahhoz, hogy egyenáram jöjjön létre, eddigi tapasztalatom szerint galvanikus kapcsolatra volt szükség. Az sem hagy nyugodni, ha valóban léteznek nem csak ilyen mW teljesítményű egypólusú generátorok, nagyobb teljesítményeknél hogyan alakul ki a fékező nyomaték (kis teljesítményeknél az elvezetések teréből meg a mágnes kölcsönhatásából még csak-csak el tudok képzelni kis ellennyomaték kialakulását).
Van még egy ötletem a konstrukcióra, ez talán használhatóbb, mint az előző volt: mi lenne, ha szénkefe helyett egy golyóscsapágyat használnál, mégpedig úgy, hogy a két mágnes közti korongot illesztenéd a csapágy belső átmérőjéhez. Így aztán a golyók gördülnének körbe a korong peremén (illetve az ahhoz illeszkedő belső csapágygyűrűn). Kisebb lenne a súrlódás, több helyen történne áramleszedés. Apropo: több szénkefével nem lehet növelni a levehető áramot? Sőt végtelen sok 'szénkefével', mondjuk az egészet elektromosan vezető folyadékban megpörgetve? A konstrukciód leírásából úgy látom, elegendő lenne a tengelyt meg a fémkorong közepét leszigetelni hogy a folyadék ne érintkezzen vele, azután az egész belemártható mondjuk a sós vízbe, és megpörgethető. Csak a centrifuga hatásra kell ügyelni, nehogy szétcsapja a vizet, tehát a szerkezet méretéhez képest nagy tömegű folyadékot kell használni, és mélyen bemeríteni a forgórészt.
Hangszóró mágnes beszerzésével kapcsolatban sajnos egyelőre nem tudok segíteni. Azt tudtad, hogy a mágneskört legegyszűbben melegítéssel tudod szétbontani (a ragasztó melegítve meglágyul)?
Szerbusz V.László!
Olvastam ezt az elemi szálas ötleted!
Tetszett, Megvettem!
Valóban működik a leszedő mozgatásával is a generátor.
Előkaptam az egyik mágnesgyűrű páromat a közéjük tartozó koronggal. A korongot Flexxel bevagdostam 20 részre úgy , hogy kívűl maradt egy gyűrű. Úgy nézett ki mint az egyenlítőjénél félbevágott narancs.
Ugyan ezek nem elemi szálak de talán fedik az elméletet. A leszedőt azért nem tudtam kihagyni, azt a belső lamellákhoz érintve forgattam, miután a mágnesek a helyükre kerültek.
Sajnos nem tudtam kiértékelhetőt mérni rajta.
Én azt hiszem, hogy amit leírtál azt egy elméleti működési magyarázat felhasználásával alakult ki benned. Valami lehet benne mert amikor az eredeti korong külső oldalához nyomtam egy a leszedőt helyetesítő forgó fogaskerék fogainak legszélét-szóppal ellenőriztem az érintkezést - a fogaskerék és a korong tengelyeközt a leszedő feszültségével azonos feszültség jelent meg csak szaggatva.
De ha a fenti elved igaz akkor erős máneses térbe teszek egy vezetőt és az egyik végére kapcsoló FET-et teszek és azt ki-be kapcsolva a vezeték másik vége közt és a FET kimenete közt energiának kellene termelődni. Ez annyira lehetetlen, hogy már csak azért is megépítem!
Lehet még mit agyalni!!!
Ja azt hiszem, a hiba az elvedben az hogy a forgás és a forgás pillanatainak kiragadása nem úgyan az. A PI (3,14)vagy a GYÖK 2 értékét sem tudjuk csak tetszőlegesen kis hibával. Azt hiszem ez a határtalan határa (3D).
HA valaki tud jó nagy hangszórómágnest segíteni beszerezni Please tegye! kellene vagy 8.
Még egy kis elmélet az egypólusúról. Silan itt vagy? Arra gondoltam, mi lenne, ha a mágnest és a korongot hagynánk álni, és a szénkefét mozgatnánk körbe-körbe (persze megoldanánk, hogy az áram és fesz. mérő vele együtt forogjon azért, hogy tudjunk mérni úgy, hogy a vezeték feltekeredne). Anélkül hogy ebben a témakörben én bármit is ki mernék jelenteni, úgy látom, a generátor így is működne. Márpedig ha így lenne, innen már csak egy lépés a szénkefe megszüntetése: sok-sok elemi szálat forrasztunk a korong peremére, és azokat szépen sorban egymást kovetően kapcsolgatjuk a tengelyhez, úgy, mint ha a szénkefe haladna a korong peremén körbe. Na, mit szóltok ehhez, hol a tévedés az okoskodásban, mert ez így tuti nem működhet ( ez már tényleg 'ingyen' energia lenne)!
Olvastam, csak nem tudtam semmi előbbrevivőt mondani a méréssel kapcsolatban. Valószínűen nem a méréshez használt műszerek pontossága (pontatlansága)okozza ezt az erdményt, gondolom ezt többször ellenőrízted. Azonban tényleg olyan csekély leadott teljesítményt kell összevetned a meghajtáshoz felvettel, hogy szerintem ez így nem kiértékelhető. Túl sok változó szólhat bele a mérési erdménybe (súrlódás, hőmérséklet, szórt mágneses terek, stb), amik ráadásul nehezen kézbentarthatóak ebben a mérési tartományban. Például mi van akkor, ha a csúszó szénkefe súrlódási együtthatója kis mértékben csökken ha áram folyik rajta keresztül? (Ezt persze nem tudom, de miért is ne?) És így tovább...
Abban bízhatunk, talán megszólalnak majd azok is a témában, akik már kinlódtak ilyen generátorral, és kiderülne milyen módon lehetne a levehető teljesítményt drasztikusan megnövelni (vagy ha tudod, az még jobb). Régesrég volt egy tévéműsor ahol valaki felemlítette, hogy sok-sok elvetett kísérleti berendezés után több energiát nyer a szerkezetből, mint amit befektet. Ha ez mese is, akkor is eszerint valami módon több nagyságrenddel nagyobb energiát kellett kinyernie a generátorból, mint ami eddig neked sikerült.
Az elképzeléseddel én is egyetértek, mármint azzal, hogy nem feltétlenül kell hajszolni a 200% hatásfokot, épp elég gondolkodásra adna okot az, ha ezt a mérési eredményt mondjuk egy nagyságrenddel nagyobb tartományban is sikerülne produkálni (ahol az egyéb hatások feltételezett ráhatása már mgnyugtatóbban kizárható lenne).
Örömmel látom, hogy újra él a topic!
V.László!
Már végeztem néhány -talán- értékelhető mérést amit le is írtam a Mi az a nullpontiban.
Lehet, hogy még nem olvastad kérlek nézd meg!
Itt is csak úgy merem leírni az eredményt, hogy valószínűleg mérési vagy méréselvi hiba.
A mérésem szerint a generátor meghajtása nem vett fel plussz energiát az üresjáráshoz képest a terhelt kimeneti üzemmódban!
Sajnos a mérés energia viszonyai nem teszik teljesen egyértelművé az eredményt! 33W /0,05W
Most a kicsatolás javításával foglalkozom.
Ha van jó mágnes beszerzési forrásotok segíthetnétek!
Én inkább beszélgetésnek (ha lehet írásról ilyet 'mondani'..) nevezném, mint vitának. A vita feltételez némi ellentétes álláspontot. Én inkább megérteni próbálom a működését, mintsem kardoskodni bármi feltételezett és nem bizonyított jelenség mellett.
Egyébként egyszerű mérésekkel kiválóan eldönthető egy villamos készülékről az elektromos hatásfok, ha feltételezzük, hogy a remélt plusz energia nem hő formájában jelenik meg.
Nem egészen világos előttem, hogy mi az a készülék vagy generátor amin vitatkoztok,
de a probléma leegyszerűsítése végett helyezzük el az egész berendezést egy zárt
rendszerbe (dobozba), és akkor már alkalmazható az energiamegmaradás törvénye.
Örülök, hogy vannak még itt akiket érdekelnek az ilyen érdekes szerkentyűk. Igazad van, az alapjelenségek előállítása legtöbbször egyszerű eszközökkel is megvalósítható. Tehát mint generátor, valószínűleg könnyen demonstrálható (most már elmélete is van :-)). Természetesen a hagyományos magyarázatok nem indokolnak semilyen energiatöbbletet, ha létezik ilyen, az csak kísérletileg lenne bizonyítható. Ha jelentkezne tényleg energia többlet, valószínűleg nem a fő hatásmechanizmusban kell keresni, hanem valamelyik mellék hatásban, ami 'rendes' körülmények közt elhanyagolható szokott lenni. Egy ilyen generátor nem igazán 'rendes' körülmények közt működik, úgyhogy a homályos beszámolóknak az energiatöbbletről még akár alapjuk is lehet, szerintem. A spirális pályán mozgó elektronok pl. más típusú generátorokban nemigen tudnak kialakulni, vagy ha mégis, akkor sürgősen megszüntetik (káros örvényáram). Vagy a szénkeféknél érdekes (más generátorokban nem előálló) hatások is felléphetnek. Arra gondolok, amit az előző hozzászólásomban is írtam a szénkefék környékén kialakuló nyomatékról. Ha a fékező nyomaték valóban a szénkefék környékén csúcsosodik ki, akkor az tovább rontja az amúgy sem túl könnyű helyzetüket azoknak. Bevallom, számomra ez még mindig nem egészen tiszta, hogy pl. nagyobb teljesítmények leadásakor hogyan tud ennek megfelelő fékező nyomaték kialakulni (Hagyományos generátornál a mágnes pólusok közel vannak egymáshoz, ráadásul vas a vashoz, könnyen belátható a nagyobb fékező nyomaték is.)
"És mi volna a célja ezeknek a kísérleteknek?"
legelébb: Mer' érdekel, és szeretem megnézni igaziban is, perzse amit a lehetöségeim megengednek.
(Az egyszerü bemutató jellegü kisérletek is lázba tudnak hozni! pl.: hogy kell 10 perc alatt motort csinálni néhányszor tiz cm huzalból, gémkapocsból, kis mágnesdarabkából és v.milyen elemböl. Vagy a megunhatatlan Öveges Prof kisérletei. stb. )
asztán: Az a szép a fizikában, hogy bárhol, bármikor megismételhetönek kell lenniük a kisérleteknek.
meg: Ha eccer-eccer nem vetjük össze az elméletet a való világgal elvéthetjük.
Az elözö hozzászólásaitok csak fokozták a késztetést bennem, hogy fizikailag is hozzálássak. Ha csak azt találom, amit Silan leirt - ami elkerülte a figyelmemet, nevezetesen a komutátor és forgó rész közti mozgás - akkor is megéri, mert tovább léphetek ezen a kérdésen.
Fuhur kisérleteit nem csak felujitjuk hanem, aktivan is részt vesz bennük. Mivel kiderült, hogy ismerjük egymást.
néhány könyv:
Horváth Árpád: A dinamó regénye
1944 K.M. egyetemi Nyomda
224. oldaltól - egysarki motor
Budó Ágoston: Kisérleti fizika II.kötet
245. o.
(a hivatkozott "inverz" egypolusuról bövebb hivatkozást tud adni valaki?)
Bódai Árpád, Egely György:
Bevezetés a Tértechnológiába I.
ISBN: 963 450 219 9ö
48.o. (nem részletezi ez sem.)
Söpkéz Sándor: elektrotechnika III. rész. dinamógépek 1894.
Topic Off:
S egy szerintem csak félig off amit mindenkinek ajánlok:
Konrad Lorenz: A tükör hátoldala.
ISBN 963 9303 00 3
On
"ajánlott, kötelezö" irodalom tekintetében szivesen veszek minden cimet :)
Ne a Te összefüggéseket átlátó készségedhez mérd az én haladási sebességemet! :-) Én csak most jövök a kerékpár 'dinamók', autógenerátorok tapasztalati világából, ahol rendesen meg van a két mágneses pólus, minden szépen és jól működik. (Azért nem hiszem, hogy először rácsodálkozás nélkül tudomásul vetted, hogy ilyen egypólusú szerkezet működhet.) Nem olyan könnyű az általános esetből a speciális eset viselkedését kitalálni. Pl. a sokkal nyilvánvalóbb működésű klasszikus generátor (kerékpár 'dinamó')terhelés általi nyomaték visszahatását valamikor úgy mutatták be, hogy egy fonal és súly segítségével megpörgettük, majd ha elektromosan terheltük, a súly sebessége láthatóan kisebb lett. Az ember belátja, hogy az állórész és a forgórész között a terheléstől függő nyomaték visszahatás létrejön. Az egypólusúnál is létrejön a nyomaték visszahatás, csakhogy itt nincs a hagyományos értelemben vett állórész, itt az egész elvezetésre hat a nyomaték (ha jól értelmezem). Tehát, ha be akarnánk mutatni a terheléses kísérletet, a következőképpen nézhetne ki. Megpörgetjük a korongot (mágnessel, vagy anélkül, mindegy), hagyjuk magában forogni (nem pótoljuk a veszteséget külső meghajtással), a szénkeféhez pedig még nem érintjük hozzá az elvezetést. Ha jó a csapágyazás és kicsi a szénkefe súrlódása, akkor sokáig forog a korong, mert csak a súrlódások fékezik. Namost, ha forgás közben a szénkeféhez érintjük a terhelés vezetékét, a korong forgása gyorsan megszűnik, hiszen a forgási energiája átalakul a terhelésen hővé, vagy egyéb mássá. Nem nyilvánvaló azonban, hogyan is adódott át a forgást fékezó nyomaték a korong felé? A terhelés vezetékének a szénkeféhez történő érintésekor számítanunk kell arra, hogy tapasztalni fogunk egy vezetékre ható erőt, ami a korong forgásának irányába hat.(?) Ha tudnánk mérni a szénkefére ható erőnek a korong forgásirányába mutató összetevőjét, az Fs súrlódási erőhöz hozzáadódik még a terheléstől függő fékező erő is. Én csak így tudom elképzelni a terheléstől függő nyomaték visszahatást. Jól gondolom?
