az én nagyobbik fiam úgy tanult meg olvasni és írni, és bánni alapszinten a számokkal, hogy SOHA nem kezdeményeztem semmilyen ezirányú beszélgetést. végképp nem raktam elé semmit, amiben számolás vagy írás vagy olvasás lett volna a feladat...
ő volt túl kíváncsi. kikérdezett.
pedig a második kérdés után már szinte csak hümmögtem:) nemhogy mese, meg cicafarka.
Persze, nem az ovis gyereknek kell mutatni a majomból lett G betűt, hanem az iskolásoknak, ez világos. De attól még tudják, hogy vannak betűk, mert látják az utcán, a mesekönyvben stb.
hogy úgy érzem, meg kell erőszakolnom magam, hogy ne mondjak túl sokat, le kell lassítanom, mert az jobb nekik. ... mert attól még, hogy nagyon akarnak mindent megtudni, nem biztos, hogy a túl sok információ az a javukra válik.
Ezt én is megfigyeltem, de ezt nagyon nehéz megtanulni, hosszú évek kellenek ahhoz, hogy erre átállítsd az agyadat!
ha jól emlékszem, a G betű a majom farka, a C a cica stb volt. Az összes betűt valamilyen állatrajzon kezdték gyakorolni, utána tértek át a sima betűre másolására. Bár valószínűleg sokkal gyorsabban, mint egy W suliban.
Még az jutott eszembe, hogy a Waldorfban hasonlóan csinálják annyiban, hogy a rajzot kezdik gyakorolni, pl. 10szer lerajzolnák a majmot ezesetben, egyre egyszerűsítve, végül csak a G betűt, és akkor mondják meg a gyerekeknek, hogy -Ez a G betű.
Plusz a majomrajzolás előtt rajzolnának egy teljes képet, amin szerepel a majom. Ennek a képnek az a mese alapja, amit a tanító mesél a királyfiról, aki találkozik egy majommal stb., minden betűhöz egy mese.
Ez a titka annak, hogy Waldorfék egy hétig tudnak tanítani egy betűt!
Ami nem tetszik a Waldorfban, hogy a G betűt nem taníthatnád a majomfarkán, mert nem G-vel kezdődik!
Pl. ha a T betűt tanítják, akkor az így néz ki.
1. nap: tanár elmeséli a királyfi új kalandját, amiben fölmegy egy toronyba. Másnap lerajzolják a tornyot a gyerekek, 3. nap már csak a T betűt. Ezt mindet színesben képzeljétek el, nagy méretben.
S- sikló, sál
K- király
V- vadlibák v alakban
a többi betűt nem tudom,
(és a magánhangzókat nem biztos, hogy így tanítják).
A lényeg számára nem az, hogy a föníciaiak galef betűje a tevére hasonlít, mert hogy ez a régi nép gimel-nek hívta a tevét.
helyesen:
A lényeg számára nem az, hogy a föníciaiak galef gimel betűje a tevére hasonlít, mert hogy ez a régi nép gimel-nek hívta a tevét. (A gimel betű, amit a görögök gammának neveztek el, egy háromszög szerű alakzat egyébként. Egy teve rajzát sokáig kellett egyszerűsítgetni, amíg 2 vonal lett belőle, de a dolog működik.)
Környezetből elsőben csak beszélgettek, idén van némi tanulás, de 10 percnél többet még nem kellett sosem rászánnunk. És a téma jobbára az étkezés, az erdő, az ember, minden olyasmi, amivel tényleg nap, mint nap találkozik.
A környezeti nevelés tényleg az a terület, amikor be lehet vinni az osztályterembe az életet, ami odakint van a falakon túl. Talán az a baj, hogy manapság kicsit hiánycikk az, amit írsz, hogy jó a tanár/ a képzettsége/ és a suli szemlélete.
Eddig még egyszer sem vette észre, hogy "felelt". Csak én láttam a beírt jegyet az ellenőrzőbe, rákérdeztem, hogy miből feleltél, sosem tudta, hogy ő felelt volna.
A végén még kiderül, hogy w sulia jár a gyerekem, csak nem tudok róla DD
A viccet félretéve: ha jól emlékszem, a G betű a majom farka, a C a cica stb volt. Az összes betűt valamilyen állatrajzon kezdték gyakorolni, utána tértek át a sima betűre másolására. Bár valószínűleg sokkal gyorsabban, mint egy W suliban.
Én is megkérdeztem a rokon elsős kislányt, és mosolyogva mutatja:
-A r betűt így kell írni ... le, föl, aztán egy kis esőtartó ... :)
Persze Vekerdy fölszisszenne, hogy -novemberben r betű?? Ebben igaza van, és a Waldorfnak ebben van a nagy előnye, hogy mindent játékosan, gyakorlatiasan, időthagyva tanít. Ezt az állami iskolában is meglehetne csinálni, végső soron rajtunk, a Társadalmon múlik, hogy mit várunk el a tanároktól, de ehhez idő kell, és sok-sok párbeszéd a tanerőkkel (akik alapjában véve nem ostobák, de azért ajánlatos lenne némi érzelmi-intelligenciamérés az állásra jelentkezőknél, bocs, ez személyes tapasztalat, mert emlékszem a tanító nénieimre ... ).
Gratula a suliválasztásotokhoz!, tényleg jónak látszik, ahova jár a gyereked.
A Mozaik kiadó tankönyvcsaládját kifejezetten szeretem. Az olvasókönyv az első 3 évben szép, színes, kedves. Nincsenek benne túl hosszú olvasmányok.
Egyetértek: a színes, tartalmas, gyakorlatközeli oktatási eszközök az egyik fontos alappillére a tanulásnak! Ennek is van szerencsére hagyománya, már 100 éve is volt képekkel illusztrált gyerekkalendárium, képes abc-s könyv, pl. Móra Ferenctől a
megvan az oka annak, miért úgy tanítják évezredek óta a betűket, ahogy. Képzeljük el !, Móra Ferencet, amint ül az iskolapadban, a tanító rajzolja a táblára a G betűt, ő meg lerajzolja kicsiben a palatáblára.
A lényeg számára nem az, hogy a föníciaiak galef betűje a tevére hasonlít, mert hogy ez a régi nép gimel-nek hívta a tevét.
Mégis, a gyerekek szeretnek a G betűből cicafarkot, esőtartót, kisegér bajszát stb. rajzolgatni, ha erre tanító néni biztatja őket! :)
Úgy képzelem, ez egy lehetséges megközelítés mód a Waldorf és a hagyományos írástanítás "összeházasítására" :).
... és a föníciaiból alakult ki a görög ABC, alfa, béta, gamma stb. (És ezt átvették a latinok, majd a kereszténység felvételével mi, magyarok is.)
Namármost, ha jól értelmezem a történészek fejtegetéseit, az a nagy truváj a föníciaiaknál, hogy kb. 20 jelecskével (betűvel) leképezi az emberek által kiejtett hangokat (persze a magyarhoz is igazítani kellett, de nagyjából ez sikerült), és így a világon létező összes szót le tudjuk írni.
(A képírásra egy egyszerű példát találtam ki magamnak: Rajzoljunk egy báránykát, és ezt tegyük b-vel kezdődő szavak elejére, mint
. árány
(medve) . ocs
. a. a
(Merthogy az első írásmű pl. egy agyagdarab, amibe 5 ökörfejet véstek, mert 5 ökröt szállítottak egyik helyről a másikra, de erről nem emlékszem már, hol olvastam. Persze minden betű helyére egy rajz kéne igaziból! Pl. az egyiptomiaknál egy idő után, minden szóban a bagoly képét rajzolták oda, ahol a -m- betű hallható (bagoly nem tom hogy van egyiptomiul :)
én, S. -el ellentétben nem hiszem , hogy a w az egyedüli és üdvözítő .
Megtanulnak írni, olvasni,számolni az állami rendzserben is, és akadnak bizonyára akiknek az a jó, az egyedüli jó.
:) Tök jó, hogy ezeket leírtuk, mert így tisztulnak a dolgok. Én elméleti síkon azt látom, hogy Steiner egy zseniális, tehetséges ember, de a meleg vizet találta föl. Tehát a jó dolgok megvannak a világban, ő "csak" a figyelmet hívta föl rájuk. Így írástanítás témában: megvan az oka annak, miért úgy tanítják évezredek óta a betűket, ahogy.
Utánaolvastam ennek az írás dolognak, csak mint amatőr, mert nem vagyok se nyelvész, se történész, látszólag kicsit elkanyarodva a kérdéstől:).
A mai írásunk kialakulása:
2 nagy képírás rendszer volt a mi kultúrkörünkben:
ókori egyiptomi (rajzóráról emlékezhetünk az egyiptomi festményekre, papiruszra festett hieroligfákra)
sumer ékírás (agyagtáblába nyomtak kis vonalakat fapálcikával)
Ezekből/csak a sumerből a kőbe vésett legkülönfélébb alakzatokból (a képeken láthatunk felismerhető bagolyformát, másikon pl. egy egyszerű fej-rajzból kialakult hihetetlenül bonyolult "kriksz-krakszot")
alakultak ki a föníciai betűk,
"A föníciaiak ábécéjében az első betű halef, amely ökörfejet jelent, s ezt a ha hang jelölésére használták, második betűje a béth, amely házat jelent, és ezzel jelölték a b betűt, a harmadik betűje a gimel, amely tevét jelent, ez a g betű, a negyedik betűje daleth, amely ajtót jelent, és a d betűt jelölték vele.
A föníciai írásnak legnevezetesebb fennmaradt emlékei az ún. "moabita kő". ... francia kutatók találták meg a Holt-tenger közelében, a XIX. század közepén. A kő az i.e. IX. századból származik, és Mésa, moabita király győzelmeit örökíti meg."
Hidd el, az enyém is így tanult meg. Már 1,5 éves korában egy csomó betűt tudott, mert nem elégedett meg azzal, hogy a "mi ez" kérdésre betűvel válaszoltam, hiszen mindegyik más formájú, nem lehet ugyan az.
Az egy dolog, hogy nem tudja, hogy Petőfi Sándort nagy betűvel kell írni, de az meg a másik, hogy nem tud leírni hosszabb szöveget.
Én nem szeretem, ha a hagyományos sulikat halálba szapulják, ez a suli, ahová az én gyerekem is jár, nagyon jó kis iskola, van nagyon lelkes, gyereket szerető nagyon fiatal tanító nő, és idősebb is, és remekül együtt tudnak dolgozni. A gyerek imádja a tanító néniket, ölelgeti őket, és látom azt a gondosságot, ahogy figyelnek rá.
Sok szempontból ő is különc kisgyerek, a tanító néni mondta is, hogy miatta akár az egész iskola felrobbanhatna, totál nem zavarná, elolvasgat a szünetekben az egész világot kizárva. És közben vannak ezek az öntörvényű dolgai is.
Azt a rengeteg információt sem látom, hát van magyar, matek, meg környezet, amiből kvázi "tanulni" kell. Elsőben 20-as számkörben kell mozogni, ezt az ovisaim is abszolválják már. Környezetből elsőben csak beszélgettek, idén van némi tanulás, de 10 percnél többet még nem kellett sosem rászánnunk. És a téma jobbára az étkezés, az erdő, az ember, minden olyasmi, amivel tényleg nap, mint nap találkozik. Eddig még egyszer sem vette észre, hogy "felelt". Csak én láttam a beírt jegyet az ellenőrzőbe, rákérdeztem, hogy miből feleltél, sosem tudta, hogy ő felelt volna.
Összességében az a lényeg, hogy szerencsés az ember, ha megtalálja a jó sulit a gyereknek, ez többnyire sajnos eléggé lutri, mert sem más szülők elbeszélései (ezt a sulit pl. sokan szidják, pont azért, mert nem elég "elit"), sem a nyitott óra, sem az első benyomás a tanító néniről (nekem elsőre egyáltalán nem volt szimpatikus) nem ad pontos, jó információt.
Te úgy véled, hogy valamelyik alternatív suli a megfelelő, ez val.szeg még igaz is lehet, de korántsem biztos, hogy ez egy waldorf suli. És Ammával együtt csak arra mutatunk rá, hogy a hagyományos iskola nem ördögtől való dolog. És erős túlzásnak érzem, hogy a gyerekek túlnyomó többsége örök életére sérülne a hagyományos iskolától.
Amúgy a kisfiadnak próbálnak segíteni? Jár hozzá pszichológus, vagy valaki, aki átsegíti a közösségi élet nehézségein?
persze, hogy megőrülnek azért az ovisok is, hogy tanuljanak. de az nem azt jelenti, hogy az iskolai tananyagot, vagy ahhoz hasonlót kellene - bármilyen játékos formában is - tanítani nekik. a saját testük megismerését. a természet változásait, jelenségeit. az anyagok formáját, tapintását, súlyát. és mindezeket legfőképpen tapasztalati úton, nem elmondva.
és nem szaladva. mert attól még, hogy nagyon akarnak mindent megtudni, nem biztos, hogy a túl sok információ az a javukra válik.
az agyuk olyan mint a szivacs, mindent magába szív. és ez felspannolja az embert, hogy még többet mondjon, még részletesebben, még mélyebbre menve. de szerintem sokszor akár annak árán is, hogy úgy érzem, meg kell erőszakolnom magam, hogy ne mondjak túl sokat, le kell lassítanom, mert az jobb nekik.
az én nagyobbik fiam úgy tanult meg olvasni és írni, és bánni alapszinten a számokkal, hogy SOHA nem kezdeményeztem semmilyen ezirányú beszélgetést. végképp nem raktam elé semmit, amiben számolás vagy írás vagy olvasás lett volna a feladat...
ő volt túl kíváncsi. kikérdezett.
pedig a második kérdés után már szinte csak hümmögtem:) nemhogy mese, meg cicafarka.
de ettől még a waldorf módszereit tartom jónak. és abban meg tök biztos vagyok, hogy ha odakerül az iskolába (reményeim szerint waldorfba de még van 1-2 másik, ami szóba jöhet, a gyermekek háza és a kincskereső ez a konkrét kettő) akkor nem fog unatkozni egyáltalán amiatt, hogy ő már tud olvasni. mert tudnak mit ajánlani neki alternatívaként. mert a feladatok annyira hazdagok
és persze vannak jó tanárok mindenhol, akik kivételt képeznek. de a nagy átlag a számomra ijesztő. az a kő konzervatív hozzáállás, amivel rendelkeznek, egyetlen gyereknek sem lehet jó, más kérdés, hogy vannak nagyon szabálykövető gyerekek, akiken nem látod ezt meg azon melegiben, hiszen nem "rendetlenek", tökre beilleszkednek, csinálnak mindent, mint a katonatiszt.
és mondok egy nagyon húha borzasztót. nagyjából leszarom, bocsánat, még azt is, hogy a gyerek 11 évesen kisbetűvel írja a tulajdonneveket:)))
Én sem látom ennyire borúsan a helyzetet. Nekem van tanár közeli hozzátartozóm, aki felsőben tanít, és az ő sulijukba pl. most már a sokadik waldorfból elhozott gyerek jár. Magyart tanít. És úgy látja kriminálisan kevés a tudásuk. És most nem a lexikaira gondolok, hogy ismeri a költőket, vagy sem. Hanem pl. egyáltalán nem tudnak írni. 11 éves gyerek simán írja kisbetűvel az összes tulajdon nevet.
Az én gyerekem sima, mezei suliba jár, szerencsés, mert csak 15-en vannak az osztályban, igaz sok SNI_s van, van autista, és részképességzavaros is, de remekül boldogulnak. A lányom már olvasott mikor suliba ment, ő kapott külön feladatokat mindig, hogy ne unatkozzon, de a többiek is simán tartották a tempot, voltam bent több órán is, azok is egész jól olvastak már tavasszal, akik a suliban tanultak meg.
Én nem látom, hogy bármiben sérültek volna attól, hogy meg kellett tanulniuk írni.
Egy kisgyerek nagyon-nagyon vágyik a tudásra. És nagyon nagy potenciál van benne. Nekem az ovisaim is majd megőrülnek azért, hogy tanuljunk. És bitang hamar rögzül a fejükben egy-egy betű, pedig én aztán nem mondok mesét hozzá, és nem találok ki semmi kígyót, meg majom farkát, csak mondom, hogy "g" betű.Megőrülnének, ha hosszú hónapok alatt sem jutnának el odáig, hogy olvasni tudjanak.
Nem kétlem, hogy vannak gyerekek, akik teljességgel beilleszthetetlenek egy hagyományos oktatási formába. De, hogy a gyerekek 90%-ának az rossz lenne? Nem hiszem. És a waldorf sem alkallmas nagyon sok gyereknek. Én a fogadóórákon mindig elképedek, hogy mennyire pontosan ismerik a gyerekemet, mennyire értékelik és építenek az erősségeire, és milyen jól tudják kezelni a hibáit. Pl. nagyon öntörvényű bír lenni, és rajzórán nem igazán akarja mindig azt csinálni, amit neki kirendelnek. És a tanító néni simán elnézi. Nem mondom, hogy minden ponton egyetértek a sulival mindenben, de egyáltalán nem látom azt, hogy a gyerek örök életére sérült lenne az egésztől.
A végén még kiderül, hogy w sulia jár a gyerekem, csak nem tudok róla DD
A viccet félretéve: ha jól emlékszem, a G betű a majom farka, a C a cica stb volt. Az összes betűt valamilyen állatrajzon kezdték gyakorolni, utána tértek át a sima betűre másolására. Bár valószínűleg sokkal gyorsabban, mint egy W suliban.
Én koránt sem látom olyan borúsan a magyar oktatást, mint ti. A Mozaik kiadó tankönyvcsaládját kifejezetten szeretem. Az olvasókönyv az első 3 évben szép, színes, kedves. Nincsenek benne túl hosszú olvasmányok. Összekapcsolódik a tecnikához és a környezethez, veszi az évszakokat, a hozzájuk kapcsolódó népszokásokat, ünnepeket. A matek nem rohan előre, rengeteg gyakorlás tartozik hozzá. A nyelvtan nálunk a mumus, arról nem nyilatkozom, mert elfogult vagyok.
A rendszer koránt sem tökéletes, néha én is kiborulok tőle, de szinte csak szidják, ezért érzek késztetést arra, hogy megvédjem.
ha elméleti síkon szemlélném a w pedagógiát és Steinert olvasnék, nagy valószínűséggel egy gyerekem sem járna w suliba .-)
komolyra fordítva, én, S. -el ellentétben nem hiszem , hogy a w az egyedüli és üdvözítő .
Megtanulnak írni, olvasni,számolni az állami rendzserben is, és akadnak bizonyára akiknek az a jó, az egyedüli jó. Bár, w mentes pszichológust idézzek a jelenlegi magyar iskolarendszer a gyerekek 90% ,azaz kilencven százalékának nem jó, nem való.
Érdekes összevetés volt , amikor év közben az addig jónak gondolt államiból átmentek a gyerekek a w-ba. Mintha egy szelepet nyitottak volna meg , jött belőlük az évek alatt bent rekedt csalódottság, rossz érzés. Mindezt úgy, hogy egyikről tudtam, vannak rossz napjai, de szeret oda járni, a másik kifejezetten kedvelte a sulit.
Én, valahol itt, e körül látom a nagy különbséget, az alaposság és az elhúzódó , mindent megrágó tanulás mellett , Hogy, bármennyire is hirdeti 1-2 iskola , nem ismerik, nem tudják, nem akarják, hogy valóban gyerekközpúntuak legyenek, hogy nem érdekli őket maga a gyerek, a színességével, egyéniségével, egyediségével és egyéni tudásával egyetemben. Egy valami érdekli a tanítót, leadja a tananyagot, azt visszakérdezi, tudják .
és eztán csak még rosszabb lesz az egyen állami rendszer .
Nem tudom korban hol tartasz, de nekem sok-sok ismerősöm, barátom volt anno a hetvenes-nyolcvanas évek iskoláiban, akik disz, figyelem-tanulási zavar miatt ( amikről akkor nem is tudtak ) a "rossz" tanuló skatulyába kerültek. Borzasztó, hogy mai napig , hiába telt el huszon sok év, fejlődött a pszichológia, gyógypedagógia, még mindig sok iskolában ugyanott tartanak.
játékház tankönyvet használták és okozták talán ezzel a legkevesebb kárt . ( bár, ez így teljesen egyértelműen mágsem jelenthető ki - de, nem a topic témája .
Sztem. beleférne, sőt hasznos is lenne.
alaposság, a hosszú idő, amit egy-egy betű biztos elsajátítására hagynak ? vagy az, hogy az adott betűt több oldalról közelítik meg ? nem elég, hogy meséhez, szóhoz kötik , de lejárják, többször , nagy papíron rajzolják szabadon , levegőbe rajzolják....stb
Nekem a gondom ezzel van, hogyha igazat adok a W-módszernek, akkor az "állami" módszerben milyen jót találok? Hisz mégiscsak eszerint tanul a világ legtöbb embere írni.
Elméletben az "állami"-ban is az az ideális, hogy a gyerekek postairónnal rajzoljanak az összehajtogatott írólap kockáiba nagy nyomtatott betűket -csináltuk mi is egyszer-kétszer. A gyakorlatban csak az a baj, hogy ez nem egy évig, hanem kb 1 hétig tart. Tehát utasítsuk el ezért az állami iskolát, vagy várjuk, kibekkelve a jobb időket, hogy majd visszatérnek a tantestületek/tanító nénik a békebeli módszerekhez?
Vagy: az állami/hagyományos írástanítás, úgy sz.r ahogy van?, mert Steiner rendszerén kívül sehol sem tanulnak úgy írni, hogy a gyerekek lefutják az egyenest, a görbét, mesét költenek az s betűhöz stb.?
Ez talán egy szülőnek nem annyira égető probléma, akinek a gyereke jól fejlődik a Waldorfban, és szeret is oda járni. De nekem a Steinert olvasva mindig az az érzésem, hogy azt sugallja -Összeomlik a civilizáció, ha nem csináljátok azt, amit mondtam!-, ... de ez biztos így van?
Sok száz/2-3 ezer- éve tanulják a diákok a görög/latin betűk írását a hagyományos módszerrel, és nem betegedtek bele. Kérdésem: ennyire az oktatási módszereken múlik a dolog? Sztem. inkább számít az életmód, természeti-technikai környezet, amiben élünk. Tehát nem az elsősorban a baj, hogy nem futjuk le az egyenest, hanem nem végzünk annyi kreatív cselekvést, mint akár 100 éve, a természetközeli életmódtól meg meglehetősen eltávolodtunk.
sajnos, egyik gyerekem sem w suliban kezdett , így van szerencsém elég jól ismerni az olvasás-írás tanítás módszereit. Kettő még szerencsésnek is mondhatja magát, mert a létező legjobb, játékház tankönyvet használták és okozták talán ezzel a legkevesebb kárt . ( bár, ez így teljesen egyértelműen mágsem jelenthető ki - de, nem a topic témája .
ha jól olvasom a híreket, egységes nemzeti tankönyv család is lesz , ami tök alkalmatlan a részképességzavaros gyerekek normális olvasás-írás tanítására.
Ezzel szemben, érdekes módon w iskolában nincsenek diszes gyerekek..vjon miért ? csak az alaposság, a hosszú idő, amit egy-egy betű biztos elsajátítására hagynak ? vagy az, hogy az adott betűt több oldalról közelítik meg ? nem elég, hogy meséhez, szóhoz kötik , de lejárják, többször , nagy papíron rajzolják szabadon , levegőbe rajzolják....stb
teljesen lényegtelen a gyerek szempontjából, hogy meg kell tanulnia olvasni, avagy sem . pontosabban nem mindegy, mert belefut a nemzeti tankönyvkiadó nagyszerű és csodálatos olvasó és matek könyvében és anyuka eret vág magán, a gyerek pedig pszichoszomatikus tüneteket produkál.
Az a baj, hogyha ismered a Waldorf-írástanításának módszereit, akkor bármilyen más metódust bénának érzel, pedig nem kéne. Ugye Steiner szerint minden betű a képírásból alakult ki, ezért van a Waldorfban az, hogy minden nyomtatott nagy betűhöz kitalál a tanító egy mesét, pl. S-sikló, akik a fűben tekereg s alakban, és segíti mondjuk a kis királyfit a kalandjai során, és a gyerekek először lerajzolják ezt képben, majd külön a siklót többször, aztán az S betűt.
Ez tök érdekes, de aztán ha a gyereked mégis államiba kerül, akkor meg retteghetsz, hogy milyen károkat okoz a lelki fejlődésében, ha absztrakt módon tanulja a betűket?
ez pont nem úgy van, hogy ha a gyerek tud már számolni, akkor lesz ideje azt megtanulni, hogy hogyan üljön csendben egy helyben... fokozottan nem igaz, mert míg ha nem tud számolni, van mivel foglalkoznia az órán legalább, és addig is talán nyugton marad talán, de ha mindazt tudja, amit hosszasan meg akarnak neki tanítani, akkor unatkozni fog, mérges lesz, hogy mi a fenének van ott. és a türelmetlensége csak egyre nő. épp a normál iskolákban nem jellemzző, hogy ilyen esetben valami egyéni tervet dolgoznának ki egy gyerek részére, de még csak szorgalmi feladatot se kap vagy hasonlót, hogy valamivel kitöltse az idejét. és ő lesz a rossz gyerek, aki nem tud türelmesen várni.
a saját, waldorfos óvónőink abszolút egyetértenek velem abban, hogy a plusz egy év megoldást hozna a legtöbb még problémás dologra a fiam életében. látjuk, mennyit fejlődött egy csomó mindenben eddig is. nem az van, hogy oda jár, de minek, mert úgysem történik semmi. most kezdeget kinyílni, "nagyfiúsabb" lenni, bátrabb lenni, kezdeményezőbb, önállóbb. ha ez a folyamat megszakad és hirtelen ott találja magát az iskolapadban, akkor abból jó nem sül ki.
és nem, nem ajánlott a nevtan semmit konkrétan.
de egyébként nincsenek a környékünkön kislétszámú osztályok sehol se...
Amerika meg nekem nem követendő példa - ebben sem, mint sok más dologban sem. (sok mindenben meg igen, mielőtt valami amcsigyűlölő képe sejlene fel itten:))))
ha már valamit, akkor említsük svédországot. vagy dániát. ahol szintén nem nagyon merül fel, hogy ne oda mennél, ahova tartozol. viszont az oktatás színvonala igen egyenletes, mint ahogy mondjuk az orvosi ellátásé is...
-ki tudja, nekünk is melyik betegségünk mögött állhat egy korai írástanulás mögött pl.?-, de ezt részben azért színezem ki magamnak, mert a Vekerdy Tamásnál ezt olvastam,
Idézetek a cikkből (G. Gődény Andrea – Koósné Sinkó Judit:„Játszótársam, mondd, akarsz-e lenni”):
"A játékos tanulás alternatívát jelenthetne a merev iskolai rendszerre adott legelterjedtebb és szinte egyetlen válaszra is, azaz a korántsem kizárólagosan pozitív hatású rugalmas iskolakezdés gyakorlatára (Kende–Illés 2007)."
"Hogy (a drámajáték) tantervi jelenléte ellenére mégsem terjedt el általánosan az iskolai gyakorlatban, abban nyilván szerepet játszik a hazai, meglehetősen konzervatív és merev pedagógiai környezet is.
"akik többé-kevésbé tudnak írni, még inkább olvasni. Minden osztályban akad néhány ilyen kisgyerek. A rugalmas beiskolázásból eredően egyre több, hiszen amint arra Kende Anna és Illés Anikó tanulmánya rávilágít, a rugalmas iskolakezdésből a magyar gyakorlatban kései iskolakezdés lett, a szülők késleltetéssel próbálják biztosítani gyermekeik számára a rugalmatlan iskolához való sikeresebb alkalmazkodás esélyét (Kende–Illés 2007). Ez pedig – legalábbis a jó szociokulturális környezetből érkezők esetében – azt eredményezi, hogy mire iskolába kerülnek, valamilyen szinten már olvasnak, netán írnak is."
Ez egy gyakorló általános, elvileg a leendő tanárokat így tanítják, de a jelek szerint ezt nem mindenki viszi tovább.
Majd rákérdezek, hogy ez csak egy szorgalmi feladat volt-e? Mert szerencsére az a jó szokás megvan az osztályukban a kis elsőséknek, hogy nem kell hazacipelni minden könyvet-füzetet:), csak egyet-egyet, amiben éppen a lecke van. Az olvasókönyvük nagyon szép, sok színes ábra és kép, játékos feladatok, (emlékszem anno egy kiskacsa kalauzolta a gyerekeket az egyik olvasókönyvben, hát azt úgy imádtam), biztos ez is egy élmény a kicsiknek!
Egyébként érdekes, hogy írod, ahogy a gyakorló suliban tanítanak. Ha ők csak második félévben veszik elő a 4 vonalas füzetet, akkor nyilván ez a helyes és követendő.
Most egy kicsit utánaolvastam: a 4 vonalas írásfüzet pont azért van elsőben, mert a legszélesebb a sorköze! (ha nem számítjuk a középen lévő 2 vonalat, amit a tanítónénik padlás-földszint-pincének hívnak). Viszont Vekerdy szerint begörcsöl a kisdiák, mire tűhegyes H-s ceruzával beidomítja a kis kampókat ezekbe, és ezért nőnek meg a lóbetűk a végére.
Bedilizik az ember, ha ennyire homlokegyenest szembenálló véleményeket olvas!!
Egy jó kis cikk drámapedagógusoktól, akik talán az arany középutat képviselik:
Igen, erre gondoltam, hogy ritkábban vonalazott füzetbe írnak a gyerekek, amiben szélesebb a sorköz.
Az én gyerekem így tanult. Először nagyban, aztán közepesben, végül a sima 3 vonalas füzetben. Novemberben, sőt még januárban sem írtak normál elsős füzetben. Talán tavasztól?
Sőt, matekból is munkafüzebe írtak, amiben nagyobban a kockák, mint a sima füzetben.
Ez egy gyakorló általános, elvileg a leendő tanárokat így tanítják, de a jelek szerint ezt nem mindenki viszi tovább.
rengeteg a külünbség azon országok és a mi lehetőségeink között. szóba került már a legfontosabb, az anyagi különbségek. itthon , főleg ez évtől a iskolák küzdenek a fenntartással, szószerint. nincsen mögötte állami támogatás . a mi sulinkban az elmúlt 2 évben majd 50%-al nőtt az osztálylétszám .
az alapprobléma itt nem az államosított tanévkezdéssel van ( ehhez nyilván idomulnak a w sulik is majd ) , hanem az átmeneti időszakkal
az afrikát arra értettem, hogy senkit nem hat meg, hogy mi a rend máshol...
Én olyan "diktatúrákat" hozam példának, mint USA, Néjmetország, de lehetne Luxemburg vagy Belgium is, ahol nem a szülő dönt az iskolakezdés időpontjáról, hanem egy tankötelezettséget megállapító jogszabály + a nevtan (nyilván különböző országokban másképp nevezik). Mivel ezekben az országokban is vannak Waldorf iskolák, meg tudják oldani a problémát.
a +1év ovi érzelmileg talán megerősítené annyira, hogy ne egy hatalmas tehernek élje meg az iskolát. Nagyon nem mindegy, hogy hol, mikor kezdi az iskolát. Beiktatni egy ( remélhetőleg ) tök fölösleges évet egy nem szeretem, nem akarom és egyébként sem nőttem fel a feladathoz helyen ???
teljesen lényegtelen a gyerek szempontjából, hogy meg kell tanulnia olvasni, avagy sem . pontosabban nem mindegy, mert belefut a nemzeti tankönyvkiadó nagyszerű és csodálatos olvasó és matek könyvében és anyuka eret vág magán, a gyerek pedig pszichoszomatikus tüneteket produkál.
Akinek van kicsi rálátása is arra, hogy hogyan tanulnak és egészében hogyan néz egy waldorf kisikolás elsős élete, biztosan nem tesz ilyen könnyelmű kijelentéseket.
Az ég és föld tekintetében alkalmazott összehasonlítás sem elegendő mérvadónak.
És egyébként pedig Afrikában éheznek, mi meg nem....
Amerikában a gyerek akkor megy iskolába, amikor betöltötte a tanköteles kort. Nem máskor, nem a követkető évben, és a szülő nem tudja visszatartani. Csak a körzetes iskolába mehet, abba az osztályba, ahová beosztják. Nincs szabad iskoláválasztás. Ha nem tetszik a körzetes suli, lehet menni magán iskolába egy vagyonért. Akkor gyerekbarát az iskola, ha olyan helyen laksz, hogy jó a suli.
muzsa: mivel a te gyerekendenk nem kell megtanulnia olvasni,írni, számolni, mint egy "átlagos" elsősnek, majd megtanulja mindazt, amit most hiányolsz. Egyáltalán nem biztos, hogy +1 év ovi ezeket a problémákat kezelni tudja, végtére is eddig sem sikerült neki. A nevtan nem ajánlott olyan iskolát a környéketeken, ahol kis létszámú osztályok vannak tyúkanyó tipusú tanító nénivel?
Tudom, hogy sokat változhat, de az eddigi életét is figyeltem, és látom a fejlődésének/változásainak tempóját. Nehezen tudom elképzelni, hogy hipphopp következnek ezek be, mert eddig is sok-sok idő kellett, lassú, szinte észrevehetetlen kicsi lépéseket tett előre, és aztán egyszercsak túljutottunk valamin, vagy megtörtént valami...
Ami viszont aggaszt, az az, hogy ha úgy veszem, hogy ősztől suli, akkor már mostantól nagyon sok utánajárás nekem, külön program neki, az összes iskola felkeresése, több alkalommal is, konzultáció iskolai illetékesekkel, iskolaelőkészítő játszós foglalkozásokon való részvétel (melyikben? mindegyikben? hányszor? hogy ismerkedjünk...) úgy látom, hogy ha nem az van, hogy megy a körzetibe és kész, akkor ez egy konkrét kemény munka. Amit most korainak és értelmetlennek látok.
Ismeretségi körben tündéri tanító néni van az első osztályban, de dobtam egy hátast, mikor otthon a 3 vonalas írásfüzetbe gyakorolta a gyerkőc a betűket novemberben. Én azt hittem, hogy az állami sulikban is csak nagyban gyakorolják még ilyenkor a betűket a kisdiákok.
Hogy érted azt, hgy nagyban gyakorolják a betűket? Nagybb vonalak között?
Lehet hőbörögni, hogy micsoda kegyetlen az új szabály, de az az igazság, hogy Európába és Észak Amerikába kitekinve egyáltalán nem tekinthető szigorúnak, vagy korai iskolakezdésnek.
De jól ismered a külföldet!:) Én csak az amcsi vígjátékokból igaz, de azt szűrtem le, hogy a sokat fikázott Amerikában sokkalta gyerekbarátabb az alsósok oktatása!
Meg egyszer finn vendégek voltak az iskolánkban, és el voltak ájulva, hogy mennyi mindent tanulnak nálunk az alsósok -az egyik tanárunk mesélte-, aztán manapság meg halljuk, hogy a finn diákok mennyivel jobbak a Pisa-n a kreatív feladatokban!
Szóval le lehet hőbörgőzni a Waldorfosok-at, de ettől még a magyar elsős tanító nénik, akik nyitottak az újdonságokra, és fogékonyak az új módszerekre, biztos, hogy minden segítséget/támogatást megkapnak ehhez a képzésükön, vagy a tantestülettől, urambocsá' az oktatást irányító hivatalnokoktól?
Ismeretségi körben tündéri tanító néni van az első osztályban, de dobtam egy hátast, mikor otthon a 3 vonalas írásfüzetbe gyakorolta a gyerkőc a betűket novemberben. Én azt hittem, hogy az állami sulikban is csak nagyban gyakorolják még ilyenkor a betűket a kisdiákok.
(rajzóráról emlékezhetünk az egyiptomi festményekre, papiruszra festett hieroligfákra)
(agyagtáblába nyomtak kis vonalakat fapálcikával)
