Ebben a topikban SZERETJÜK a telt lányokat, nem kritizáljuk őket. Fogyókúráról se essék szó.
Várok ide képeket, videókat linkeket.
Lehet beszélgetni telt lányokkal, telt lányokról, a teltségről minden megközelítésben.
Mi számít itt teltnek? 70 és 120 kiló között bármi, de a súlyhatárok rugalmasak...
Dehogy zárt ez a közösség, légy üdvözölve nálunk! :)) Neked is felteszem - ugyanúgy, ahogy a többi új tagnak, akiket mostanában látok nagy örömmel - a "kötelező" kérdéseket:
Miért, mióta, mennyire szereted a telt lányokat? :)
Köszönöm, hogy végigolvastad, hős vagy! :) Topiknyitóként kicsit magam is hibásnak érzem abban, hogy nem megy a topik már úgy mint rég, mert hosszú időkre eltűntem és nem teljesítettem háziasszonyi kötelezettségeimet. De ettől függetlenül egyetértek azzal, aki azt mondta, hogy a Husz sem megy már úgy, mint rég: mert a topik továbbra is mindig benne van az első 50-100-ban. Régebben tucatnyian írtak ide rendszeresen - most alig valaki. :( Azzal viszont nem értek teljesen egyet, hogy a topik a "Nagymellessel együtt mozog." Inkább azt látom, hogy - azt átfedések ellenére - polarizálódott a kétféle ízlés: van, aki összességében szereti a női teltséget - és van, aki csak a nagy melleket tartja elfogadhatónak az amúgy vékony női testen. A Nagymelles ez utóbbi tábor topikja lett mostanában szerintem, egyfajta gumibabaszerű női ideálképet kultiválnak sokan benne, és ennek (keményen fikázva másokat), hangot is adnak. Nem csoda, ha az állandó csatározások elveszik az emberek kedvét attól a topiktól. Az együtt mozgásra inkább olyan példákat láttam, hogy amikor rájön a képbetevési láz rám, vagy Lányra pl., akkor mindkét topikba teszünk be képeket. De ez természetesen szubjektív vélemény.
Személyszerint viszont bízom abban, hogy a friss tagok friss vért hoznak ide. :)
Na erre az előbb válaszoltam, nem elszállt.... KLMnél dolgozom évekig éltem Manchasterben és Londonban is (meg mellette is) és most is "kint vagyok" heteket ha kell, de az 500 Internal Server Error elszállította... most nincs kedvem újragépelni :)
Belinkeltél egy képet, valami angol officerről, és legyünkőszinték tényleg nem egy faszkeményítő jelenség, de akkor engdelmeddel berakom ide a magyar polgáritlanság és rosszízlés kifejeződését, a vágyat, hogy ilyen nőkkel legyen szexuális kapcsolatunk.
Ne haragudj Donna, Tudod van az a mondás, hogy nem lehet mindenkinek megfeleni, így jártál most Te, mert engem kifejezetten írritál a kis szösszeneted. Anglia meg úgy inkluzíve UK, szerintem maximálisan teltlányos, és a te nézőponoddal ellentétben, igenis nagycicis. De erről olyasvalaki, akinek egy "weekend trip" adatott meg, ne mondjon már sommás véleményt. A saját benyomásom a britekről az, hogy az isten két dolgot adott nekik, az egyik a tehetség, a másik a szépség. Igen, ezzel most valószínűleg sokak orcájára csalok mosolyt, de van az a tulajdonságom, hogy a maygar fórum, magyar lakójának, magyar ízlését éppúgy súlytalannak tartom, mint az égész polgáriatlan, és gyerekbetegségekkel terhelt magyar társadalom kultúrának csúfolt valamijét. Biztos hallottad már azt a kifejezést az angolban, hogy "Taking the piss". Na ez úgy áll Magyarországnak a lakosain, mint egy jól szabott öltöny. Eleve abból indulok ki, hogy imádom a brit kultúrát, és ez a kultúra nekem nem a rég halott Shakespearet vagy Dickenst jelnti, hanem azt a töménytelen sok kúlásgot, ami onnan ered. Nyilván mint minden kultúrának, az angolnak is számos árnyoldla van, de ha azt mondom, hogy még ez is inspiráló tud lenni, akkor kb. közel járok az igazsághoz. Az orr fennhordása egyébként tényleg jellemző rájuk, egyszer a XIII. vagy XIV. század elején egy velencei követ a következőket írta róluk:
"Azt hiszik, hogy rajtuk kívül nincs más ember, s a világ Angliával kezdődik és végződik. Ha látnak egy csinos idegent azt mondják, olyan mintha Angol volna, meghogy nagy kár, hogy nem angol, s ha valmi finom dologban van részük egy külföldivel együtt megkérdezik: vajon van-e ilyesmi az ő országában."
Tényleg ennek a fennhéjázásnak még a XXI. is léteznek képviselői, de ez ugynúgy jól áll nekik, mint a farmer az adidas cipőhöz, egy kapucnis Burberry dzsekivel. Ami engem katarzisig repít, az a kortárs irodalmuk egy jeles képviselője Nick Hornby, vagy a tényleg progresszív rock-zenei szcénájuk, a divatjuk, a keratív hajtrendjeik, a pop-zenéjük, a szarkasztikus újságírásuk, a tényszerű és korrekt közszolgálatiságuk, a liberális szemléletük, ami ugyanúgy megköveteli a következetességet mint minden, ami annyira brit. Szeretem a tv sorozataikat, a humorukat, és azt, hogy képesek objektíven szemlélni önmagukat, hogy képesek kritikákat megfogalmazni - ha kell akár önmagukkal szemben is -, vagyhogy kevesebb a szélsőségesség a véleményformálásukban, mint bárhol másutt Európában. Ennek a kultúrának mértékadó körökben nagy rajongótábora van, és annak ellenére, hogy az angol átlaghülye sem okosabb más ország átlagbarmánál, mégis ez az ország az, amelyik a polgáriasodásban előrébb jár, mint bármelyik másik európai állam. Azt hiszem mi magyarok, valamint idoljaink, a szőrös, buta mediterránok nem is álmodhatunk ilyen dolgokról. Nem akarom a nyelvemhez tapasztani a brit kultúra seggét, úgyhogy leszűkíteném a kört azokra a brit nőkre, akik nekem a szívem csücskei, mivel mint írtam, maximálisan ontopicok, és amellett, hogy szerintem a normann eleve a legnemesbb vérvonal, (ők meg ugye keverve vannak a kemény keltákkal és britonokkal), akik eredendően gallfélségek volnának. Lehet, most egy világ omlik össze benned, de Európában a brit nők mellei a legnaogyobbak (és figyelem!, nem a mellbőségről beszélek) hanem a mellekről. Aztán ott van a hosszúfejűség, ami az északi népek sajátja, a világos bőr és haj, a szürke vagy kék szemekkel, és hidd el nem vagyok náci, sőt(!)de ez az a rassz ami a feketékkel vagy indiaiakkal keverve egészen speciális elegyet alkot, és nevezhetjük igazi egzotikumnak. Nagyon bejönnek a félvér angol nők is, de nekem a csúcs mégiscsak a jellegezetesen északi és drabális weekend warrior. Hogy mit eszek rajtuk, Donna? Azokat jellgezetsen brit attitűdoket: nyitottak, vagányak, merészek és modernek, emelett kicsit őrültek. Az olasz nőkkel ellentétben, akiket nevedből kiindulva gondolom naivan, szépnek kívánatosnak és nagymellűnek gondolsz (elárulom, nem azok), hanemcsak korán vénülő, ronda, filigrán, affektálós, kollagénszájú, műtött mellű maníros parasztok, arra a balsorsra ítéltetetten, hogy maximum a törpe, és szőröshátú digók töcskölik őket nagynéha (és ők is csak; a nárcizmusból kifolyólagos anális fixációik kiélése céljából). Hiába, nekik ez jutott. És, Donna; nem akarom én rommá alázni az olasz nőket, a mária geronazzokat és hasonlókat, őket majd elintézi helyettem a KovácsKovi tíz bátorfaszú mutaványosa, csak azért hoztam föl, mert tudom Donna, hogy kishazánkban, - ahol minden extradeviánsan és abszurdan működik, - az olasz nő, és egyáltalán az olasz kultúra az etalon. Ennek miértjét naggyából úgy 500 éve még meg is lehetett racionális érvekkel indokolni, mára azonban csak egy kulturális szemétrakáson tobzódó, szellemileg is retardált, egyhelyben topogó, konzervatív, alacsonyrendű és rangú népréteg, amely önmagával szemben olyan vérlázító illúziókat plántál, mint a stílusosság és szenvedélyesség, amely részükről egyáltalán nem holmi valós erény, hanem egy rosszul leplezett vágy, amit a bugyuta és lelketlen kelet-európai népek mítoszai tartanak életben. Jellemzően ezek a kelet-európai sárbuta némberek, viszik a frontot a milánói és római húspiacon, ahol rendre a kakilóval-kukizás eszközévé silányulva, a robogón száguldó olasz hímek prédáivá válnak. Magának az olasz nőnek pedig maradnak a szánalmas pótcselkvések, a kozmetikumok mázsaszámra való pakolászása, és a plasztikai műtététek sora, aminek erdeménye a harcsapofájú mária geronazzo vagy a Donatellea Versace, akiket pusztán annyi különbözetet meg a Terminátortól, hogy nincsen rajtuk fémváz meg infralátó. Deha már nem lehet mindenki szép és angol, akkor legalább lennének műveltek és olvasottak, dehát nem. Olaszországban adják el arányaiban a legkevesebb napilapot, és az olaszok (beleértve a nőket is) több mint fele, vállaltan egytelen könyvet sem olvasott soha élete során. Ennél pedig a sokat szidott brit együgyűek The Sun-ja is többet ér. Ezért sem tudnám azt mondani, hogy az a brit nőkkel komoly szellemi vetélkedőket folytattam, viszont az átlagnak van dögössége, belevalósága és ízlése, ezalól mondjuk kivételt képez a külvárosi asbo tinédzser, akit legyen mondjuk a brit társadalom, dekadenciájának szimptómája, de ezzel együtt is üdítőbb színfolt a társdalmi abszurditás palettáján, mint mondjuk az a geronazzo, vagy donatella versace, akikre ha azt mondom, hogy ocsmányak, még mindig lanttal udvarló, lovagkori trubadúr vagyok. Na ezekhez képest még a legrondább, lófogú, csontos-deszka angol nő is egy valódi Afrodité. Ezzel - úgy érzem - kvittek vagyunk Donna, Nem küldtem el az olasz nőket melegebb éghajlatra, (az már amúgyis Afrika volna), éshát lássuk be, szegről-végről ezek onnan jöttek, és egy jelentős részük kb. oda is való. Csak annyit tettem, hogy belehelyeztem mérleg egyik serpenyőjébe azt a három cider után könnyen kapható, (de igenis csinos) angol nőt, akinek a szintje a Sun, és beletettem másik oldalra Geronazzo/Donatell V. féle átlag olaszrusnyát, aki még olvasni sem tud, és akinek nővé változtatásához ötpengés brotvára, valamint egy plasztikai sebész szikéjére van szükség. Lássuk be, annak ellenére, hogy fizikailag az olasz nyom kevesebbet a képzeletbeli mérleg serpenyőjén, ő a súlyosabb. Csak úgy jelzem, Európában az olasz nők melle a legkisebb. Szottyadt kis deszkák ezek, Donna...
Valahogy a Nagy melles topikkal együtt mozog ez a topik is, mert az olvtársak között nagy az átfeséd... amikor ott jó a téma és pörög a topik, akkor ide is sokkal több hozzászólás kerül be. De a nagy melles topik döglődik... de ha azt nézem az egész HUSZ egyre szarabb....
Na, végig olvastam az egészet. Különös, hogy az utóbbi idöben kevesebben írnak ide és az aktivitás is alábbhagyott. Még a privát fotókra sem túl sok a reagálás.
Jópofa sztori, jót derültem rajta. Annyira érdekes egyébként ilyen történeteket vagy véleményeket hallgatni, amikor a hölgy a saját testéről esetleg hatalmas kebleiről nyilatkozik... mi férfiak nem is tudhatjuk, hogy mennyire kényelmetlen lehet viselni azt, amiért mi oda vagyunk. Vagy hogy is mondjam.... :)
Teljesen igazad van, a csontik bár ellepték a piacot nem valami szépek, ráadásul egy csomó pszihés problémájuk van. Van egy pár barátnőm akik épp készülnek éhen halni, de a tükörben még mindig "kövérek". A depressziótól, a hangulat ingadozásig, ételundor, éjszakai torna minden megtalálható. Ráadásul ők nem főznek se a férjnek se a gyereknek (ha van), mivel az étel szagától is rosszul vannak. Az egyik éjjel 3-kor aerobikozik-ez nem normális dolog.
Bocsi, hogy így berontok közétek, de én is imádom a telt nőket. Remélem nem túl zárt ez a közösség és írogathatok én is ide. Szerintem egy hölgy akkor igazán szép, ha nem szúrja a combja a fenekét és a feneke nem szúrja az én combomat.:)))
Eszembe jut erről, hogy velem Párizsban esett meg egy hasonló eset, de sajnos nem egy csodacicifix miatt - amire pedig annyira irigy vagyok, hogy reggelre teljesen besárgulok -, hanem a barátnőmnek ajándékba vásárolt bilincs miatt. Ami a dobozban viccesen prémes volt, de a röntgenképen valódi profi fémbilincsként tündökölt. A francia biztonsági őrlány, akit a cipőlevétel után odahívtak, pedig olyan idegesen agresszív volt, hogy egy rossz pillantásra rögtön lerúgta volna a fejem. Ezért a legbugyutább arckifejezésemmel - ami azért könnyen jött - magyaráztam neki, hogy én csak ajándékba...., semmi rossz szándék... Elintézték azzal, hogy nem vihettem fel kézipoggyászként, hanem vissza kellett mennem feladni a csomagot. mi persze egy nap késéssel jött meg, pedig akkor már tovább utaztam... De ez egy külön történet. És unalmas, a tiéd viszont marhajó! :) Londonba akarok menniiii!!!! (A topik pedig nem képes topik kimondottan, sztorik minden mennyiségben jöhetnek! :))
Nem állítanám, hogy most volt, amikor utoljára írtam. Egyes nickek feltehetőleg azt sem tudják ki vagyok, na de nem baj, mert ha megtudják, úgysem fogják elfelejteni... :-D
Készülő – és soha el nem készülő – irodalmi alkotásomhoz ismét szereztem egy kedves, mosolyalbumba illő tapasztalatot. Gondoltam megosztom Veletek. Remélhetőleg nem nyilváníttatok offnak, amiért nem teszek fel sem saját, sem annak mondott kétes eredetű képet, ellenben a történetem maximálisan teltlányos! :-)
Történt a napokban, hogy külhonban jártam. Egy olyan országban, mely ugyan része a nagy közös pofára esésnek, de az emberek olyan rondák és undokok, hogy a világ teremtője kénytelen volt őket elszigetelni. Ugyebár mindenki érti, mire is gondolok. Na ebben az országban lehet kapni a világ legtutibb kebelmerevítőit elementáris méretekben. Ami azért érdekes, mert én még angol nőben nagymellűt sosem láttam. Igaz vékonyat sem. Azaz igen, de azokat meg csak barokkos túlzással lehetett nőnek illetni. Vagy ha igen, akkor rövid úton derült ki róla, csak egy eltévedt turista, bevándorló, vagy transzszexuális. De szóval a lényeg: 42F-ben (a címkéjén mellette úgy szerepel: eur 95F – az anyjuk sonkástojásos valagát, hát ők nem Európa ??? ) akkora a választék, hogy az ember nem győzi kapkodni a fejét. Az árak – ellentétben az általánossággal - nagyon is a földön járnak, 6-8 fontért már csinos, formázott, és márkás csecsemelőket lehet kapni. Be is ruháztam egy komolyabb kollekcióra. A kedvencem a vízfejű sziámi ikrek téli füles sapkájára emlékeztet, testszínű, szivacsos formázott kosara van, és levehető pántja. A vásárláskor még nem gondoltam, hogy ez utóbbi tulajdonsága sok örömkönnyet csal majd a magam, és jó pár turista szemébe. Fontos még tudni, hogy eme alkalmatosságot Karl Marx és Bud Spencer közösen alapított áruházláncának egyik külvárosi üzletében vásároltam, ráadásul drága 20 fontért.
És végre rátérek a történetre: hazafelé jövet az ember szembesül azzal a ténnyel, hogy az a bizonyos szeptember 11. milyen komoly terhet rótt a világra. Egy G8-as országba megérkezni, és onnan távozni is legalább 30 perc sorban állást jelent reptéri csúcsidőben. No én ezt elegáns kosztümben, mosolyogva fekve nyomható 11 kilós kézipoggyásszal, elementáris tűsarkokon igyekeztem véghezvinni egy férj, és egy álmos és türelmetlen kiskorú társaságában. Adva van a kapu, amin Mohammed vidáman sétál be a Kalasnyikovjával, és 15 kiló plasztikkal a seggében, de én mindig csilingelek, történjék bármi. Most sem lehetett másként. Már rutinosan fordultam vissza, és léptem ki a tűsarkúból, miután azokat mostanában egy fémmerevítéssel készítik el. Míg lakkcsukám a röntgen alatt napozott, én ismét átsasszéztam a kapun. Ezúttal a szemüvegemet vetették le a fejemről – gondolták megőrült ez a liba este nyolckor napszemüveggel a feje búbján. Hiába bizonygattam, hogy a megtévesztő D&G betűk csak Dezsőt és Gézát jelentik a józsefvárosi kínai piacról, a szemüvegem meg műanyag, sétálhattam újra. Biztos nem gondolná senki: még mindig csörögtem. Ekkor már ugyan magam is kezdtem idegeskedni, hogy ugyan mi lehet a zenebona oka, mert tudtommal a nadrágon és egy – az én alkatom esetében – erősen merésznek számító felsőn kívül már csak a decens alsóneműm volt rajtam. Na ekkor jött Helen, a biztonsági őr, aki akkora volt, mint egy parasztbarokk háromajtós borovifenyő szekrény, és biztatásul mosolyra vetemedett, amiből rögtön konstatáltam, hogy tevőlegesen is résztvevője volt már komolyabb kocsmai verekedéseknek. És hogy mindezt megtetézze: hipoallergén púderkék gumikesztyűs kezét éppen úgy tartotta, mintha most akarná kibányászni a csilingelő fémkarót a seggemből. Gondosan végig motozott, majd akkurátusan beletúrt a hajamba. Én készséggel elhiszem, hogy egy afroamerikai mikrofonfejben komplett pigmeus családot lehet csempészni, de hogy egy diszkréten – és mégoly gondosan – fejre lapított, szorosan összefogott fekete hajban lehetetlenség légvédelmi rakétákat bújtatni, ebben biztos vagyok. Miután a manuális huza-vona sem járt sikerrel, jött a fémdetektor. Eleinte csak kívülről pásztázott, de amikor a szerkezet mindig a mellemnél kezdett éktelen sípolásba, Helen vérszemet kapott. Én valahogy azt gondoltam, hogy nem tervezett első intim élményem egy azonos neművel legalább diszkréten zajlik majd, de tévedtem: akkorra már jelentőssé duzzadt közönségünk fetrengő röhögéssel asszisztált, ahogy a bestia agresszív mozdulattal betolja a dekoltázsomba, majd fel és le húzogatja a detektort. Ekkor már magam is röhögtem. Nagyon. Kínomban. És végigfuttattam az agyamban, hogy a brit nép e dísze hogyan is kívánja leleplezni az első mobil vastüdőt. A gép meg csak sípolt, és minden egyes lejtmenetben pirosra váltott. Addigra már biztos voltam abban, hogy nem nyugszik, míg a szerkezet be nem hatol a bőröm alá. Választékos angolsággal röhögésemen keresztül megemlítettem, hogy úgy vélem semmi más nem lehet a fatális hiba oka, mint a melltartóm merevítője, hiszen mindig abban a vonalban kap észbe a detektor. Helen egy hirtelen mozdulattal felkapta a fejét, abbahagyta a dekoltázsom sikálását, és csak annyit kérdezett: „M&S Magic Bra?” Majd elmosolyodott és közölte, ez a világon az egyetlen olyan melltartó, melyben fél centi széles valódi vas merevítés van, egyébiránt neki is van, és higgyem el, nagyon fogom szeretni. Na ekkor már lila voltam a röhögéstől, megköszöntem a felvilágosítást, és a baráti perceket, majd a hadászati célokra készült kebelmerevítőmben otthagytam vidám közönségemet. A beszállókapuig még azon gondolkodtam, hogy vajon ha kirántanám a szivacskosár alól, akkor alkalmasint vállalhatnék bérkaszálást, de terrorista perceimben egyetlen hirtelen mozdulattal dekapitálhatnám a pilótákat… Aztán csendes elégedettséggel vontam le a konklúziót, hogy minden bizonnyal Thatcher asszony is ilyet viselt. A Vaslady… hmm…
