jó reggelt mindenkinek...annyi minden történt itt a hétvégén, hogy győzöm olvasni.
Vesz-Ta kapcsán azt látom, hogy nagyon rosszúl érintett, amikor a tenyésztő felvetette a visszavitel lehetőségét. Nagyon meg lehettél bántva, hogy nem tudott, vagy nem akart azonos hullámhosszon lenni veled. Legalábbis nekem most ez jön le, hacsak tájékoztatni akartad. Pedig csak azt tette, ami a dóga volt. 1994-ben még szegényebb volt a fajta genetikailag, bár talán pont ezért én nem is hallottam még akkor a Dp. terheltségről a fajtánál. Ma valóban sokkal nagyobb probléma és sajnos ma sem garancia a két mentes szülő sem arra, hogy az utód is az lesz. A só-bors óriás nagyon kevés genetikai sokszinüséggel rendelkezik, hacsak nem keversz színt, elkerülhetetlen a beltenyésztés, annyira kevés az idegen "alapanyag". ha színt keversz, búcsupá több generációig a színnek...
Mindenesetre probléma az is, hogy sem a '90-es években és sajnos jelen időben sem tenyésztési követelmény a szülők egészségügyi szűrése . De ahogy fentebb írtam, ez sem garancia, de legalább van némi rálátás....Ami még böki a szemem, hogy a megszűrt kutyusod súlyos/ közepes eredményt kapott, amivel azért még boldogan éltetek együtt 13 éves koráig. Azért egy súlyos DP. minimum egy arthrozist megkívánna a későbbiekben.....Én ma már olyan óvatos duhaj vagyok, hogy nem elégedek megy egy orvos vizsgálatával, mert amit az egyik A-nak lát azt a másik C-nek. És itt van az ebjószág elásva. Hogy lehet ez? Nem ragozom a témát tovább, de az nonszensz, hogy a kutya ( és gazdája) egész majdani életére kiható vizsgálati eredmény nem egzakt, így mindenki "becsaphat" mindenkit. És a tenyésztő lehet bármennyire előrelátó (márha érdekli egyáltalán a téma) nem tudja garantálni, amit neki sem garantáltak.
A többi témához: én alapvetően visszahozó típus vagyok. Nem kell? Nem tetsziK? Megunta? Hozza vissza, ne kezdje el tovább árúlgatni a gazdi, mert a kutya látja a kárát.
Nem vagyunk egyformák!!Tenyésztők és gazdik sem!! A tenyésztő mindíg egy ütközési pont, sok gazdi nagyon szereti hallani, hogy mindenki hibás de ő nem, az állatorvos is megmondta....
Látom te is tenyésztesz kutyát és remélem az elkövetkező évek majd meggyúrják a szíved és a lelked és mindíg helyesen fogsz cselekedni és tudod majd kezelni és képviselni a saját tenyésztői álláspontod és mint jó emberismerő, mindenkinek minden helyzetben eltalálod a szájaízét amivel megnyugtatod és utána még aludni is tudsz majd gombóc nélkül a torkodban éjjel.
Erre is, meg az örökbe fogadósra is reagálok...Mint azt írtam, szerintem borzalmas fontos, hogy a kezdettől fogva a gazda, jó gazda-e!? Tehát egy kétéves ebbel, aki már az isten tudja miken ment keresztül, nem tudnék mit kezdeni:-( Találtunk ebet egyébként, nem ismerem a kennelt "táncoslábú", meg egyébként sem vagyok járatos a schnauzer pedigréket illetően...Megnézzük, megtapogatjuk és elhozzuk:-) beszámolok róla, meg természetesen az élete alakulásáról is! A tenyésztőtől kiválasztott, elhozott kutya az enyém! Nem érdekelne semmiféle garancia....számomra semmilyen opció nem lenne járható, természetesen közölném ha az ebbel születési problémám lenne, de csak, hogy lássa a tenyésztő és segítsem a munkáját!Talán az elhalálozása esetén kérnék másikat!Véleményem szerint ha egy gazdi megsértődik , vagy olyannak tűnik a viselkedése, nagyon szerette a kutyáját és ez lehet az oka! Teszem gyorsan hozzá, hogy egyszer hoztam el tenyésztőtől kutyust, még Pesten, amikor kiviteleztük a kenneljeit az udvarában, fenn maradt 80, vagy 60 ezer forint és csak így tudta rendezni:) Puliról van szó egyébként... Szóval elhoztam törzskönyvesen egy kant aki nagyon széppé nőtte ki magát...a tenyésztő soha nem is nézett feléje:-) se telefon, se semmi...egyszer aztán találkoztunk velük /a férjével együtt/ és meglátták az ebemet:-) Láttam a szemükön, hogy meglepő valami,- a kutyán, de nem értettem....sajnos egy hónapra minderre, kétévesen a Pulimat akinek Ékes lett a neve/tudom , hogy lány név/ ellopták:-( Kerestük mindenhol, plakátoltunk, postásokat faggattam, de nem lett meg:( Naiv voltam szerintem...a tenyésztőnél kellett volna keresnem, semmi bizonyítékom ugyan, és mindez csak most ötlött fel bennem....lehet nem is ott volt, mindegy...hogy ellopták azt meg onnan tudom, hogy sosem ment ki /nem is tudott/ nem is mert volna, tudta a szabályokat és iszonyat okos volt! Nem volt támadó, nagyon békés eb volt! Jesszusom mennyit írtam...megyek is! A legjobbakat! :-)
Reagálok:) Jó arról olvasni-tudni, hogy Téged érdekel a kutyusok sorsa, és ha kell segítesz.Nem mindenki teszi ezt meg. Ami a gazdikat illeti, hát ők is nagyon sokfélék... Nem vagyok rosszindulatú, nem általánosítottam a tenyésztőket, csak a velem történteket írtam meg.
Azt még megkérdezem, hogy az általam lejjebb említett esetekre miért nem reagálsz semmit?
Természetesen tudnia kell a tenyésztőnek arról, ha nála született kutya valamilyen örökletes betegségben szenved.
Egy tavalyi esetem. A kiskutya szépen növekedett, az elmondás szerint aktív ingergazdag környezetben. Úgy félévenként kaptam SMS-t róla. Fotót nem sikerült kapnom. Egyszercsak minden átmenet nélkül jön egy levél melyben tudatja velem a gazda, hogy a kutya beteg, otthon az orvos nem tudja meggyógyítani, ők így nem akarják tartani, el fogják altatni és különben is szégyelljem magam mert ők azt hitték hogy jó helyről vásároltak kutyát, és tessék, erre beteg lett.
Eddigre még nem volt eldöntve hogy örökletes vagy szerzett volt-e a betegség.
2 alomtestvér rendszeresen jár hozzám, a többieket felhívtam hogy mi van a kutyájukkal. Sehol nem volt semmi.
Ezután ajánlottam nekik 2 specialistát , valamint azt hogy ha felkeresték őket, kérem a számlát.
Azóta sem jelentkeztek.
Ismét kérdezem: szerintetek?
Általában az egyszerű kutyatartó -hála az égnek- /vagy sajnos/ nem tudja elképzelni hogy milyen helyzetekbe kerülünk a csak piszkálódni akaró gazdinak nevezett emberek miatt. Szerencsére igen ritkán, de előfordul, 15 év alatt 3 emlékezetes esetem volt.
Ja és mégegy. A 4 hónapos Ed-et először megműttettem sérvvel, majd amikor ezután meghalt a gazdája és a családnak nem kellett, visszavásároltam az özvegytől.
Ne érts félre, nem akarom magamat fényezni, de a tenyésztők igenis megérdemlik hogy kiálljak mellettük.
Megerkeztunk Hodmezovasarhelyrol, igaz kisse korulmenyesen, mivel kocsink megadta magat utkozben, igy egy kis logisztikanak koszonhetoen leerkeztunk. Eredemnyeink Hejoligeti Hocus-Pocus "Greg": Nagyon igeretes, Puppy BIS! Hejoligeti Felicita "Summer": HPJ, HFGY, ezzel teljesitette a junior champion feltetelet Dark Dog Jack Bauer "Drazse": CAC, HFGY, majd nagy meglepetesunkre 2. FCS gyoztes lett, aminek rendkivul orultunk, ezt csak tetezte h Drazse a mai nap Legszebb kutyajanak valasztottak, Best In Show lett!! Sosem volt meg ilyen elmenyben reszeunk, de vegre ezt is atelhettuk, hihetetlen jo erzes!
Közben Ryan szerbiaban remekelt, Szabadkan a CACIB-on CAC, CACIB, BOB cimet kapott, ezzel befejezte az Interchampionjat.
Miért, Te fordított esetben a dögkutat választanád?
Ok, lehet hogy neked sajnálatos módon volt egy rosz tapasztalatod. Ezért, vagy úgy egyébként vagy ennyire rosszindulatú?
Te pl. onnan tudhatod, hogy akár hetenként elmehetsz kölyköt látogatni, minden alkalommal feltarthatod millió kérdéssel és ugyanezeket bármikor még telefonon is felteheted, kapsz a kölyöknek alomszagú játékot, néhány napra hazai tápot, stb. Többször is elmondja hogy ezentúl is bármikor hívd fel, kérdezz mielőtt elrontasz valamit, hiszen még az 5-6 éves kutyák gazdáival is van egy lazább kapcsolata stb.
Nem itt kezdődik, de ezek az érdeklődő, majd vevő támpontjai lehetnek.
Persze ha felhív és elmondja a gondját akkor én bizony azt is válaszolhatom, hogy a problémának ő az oka. És akkor elvárom hogy ne megsértődjön hanem próbálja meg az általam javasolt megoldásokat.
Csak a helyi dögkútig... Nem tudom honnantól számít valaki tenyésztőnek, de úgy tudom a mai napig foglalkozik schnauzerekkel. Ami a hozzáállást illeti, nekem NEM volt követelésem vele szemben, nem akartam másik-még egy kutyát, sem pénzt visszakapni. Naivan azt hittem, jó ha tud róla mi van az általa tenyésztett kutymóval :)
Mit kezd a tenyésztő a visszaadott kutyával? Tenyésztésbe veszi, elaltatja, valakinek odaadja? Ez zsarolása a vevőnek.
Tulajdonképpen tenyészállatként értéktelen a kutya, de ha nem tenyészetni vette valaki, akkor sem az orvosnál akarja leadni jövödelmének egy részét. Nem úgy adta el a tenyésztő, na ez aztán e f@sza diszpláziás kutya, ez pont Őnnek való.
Egyébként mit gondoltál, elküldte volna Kínába pörköltnek? Vagy mit tett volna?
Biztosan tenyésztő volt az a tenyésztő? Csak azért kérdem mert nem értem a dolgot. (Sőt, úgy érzem, hogy a Te hozzáállásod lehetett az oka annak hogy tovább nem tárgyaltatok. Ha lecsaptad a telefont, utána mit is vártál? Bocsánat, ha tévedek)
Nem tudhatom hogy a Te tájékoztatásod milyen volt és azt sem hogy az illető hozzáállása hogy hangzott.
Eszünkbe jut hogy a család már ragaszkodik a kutyához de akkor is az a korrekt ha ismeri a választható lehetőségeket. Legfeljebb nem a megválást választja.
Megint olyan kérdés ahol nem lehet jót mondani. Ha előbb a vevő-eladó viszonyt próbálom rendezni akkor felháborodhatsz hogy az eszembe se jut..........
Ha előbb a kutya oldalát vetem fel akkor azt mondhatod, hogy nade én sokat fizettem és a pénzem............
Hol kezdjem hogy mindenki korrektnek tartson? Azon kívül hogy megpróbálok nem hibás kutyát eladni.
Egyébként az előbb említett esetem sem a közelben történt. Mindenhol vannak korrekt emberek és vannak próbálkozók is.
Szerintem fel kell sorolni a választható lehetőségeket. Ha akarja adja vissza és megkapja az árát, vagy kap cserekutyát, vagy maradjon az övé és féláron vehet másikat, stb.
Függ ez attól, kivel hogyan lehet megegyezni. Egyszer úgy 10 éve megtörtént hogy vittek külföldre egy kutyát, jelezték kb. 5 hónapos korában hogy félheréjű. Kértem orvosi igazolást, éppen készültünk arrafelé, kértem hogy tegyék lehetővé a találkozást, megnézném a fiút, kértem hogy mondják meg, mit szeretnének. Mindentől elzárkóztak, soha többet nem jelentkeztek. Szerintem megpróbálták, hátha megijedek és visszaadom a pénzüket. Mivel nem ezt tettem, eltűntek. Szerinted ?
Nem volt semmiféle kérésem-követelésem a tenyésztővel szemben, csupán tájékoztattam. Felháborodásom oka a hozzáállása volt, nincsenek illúzióim, mit tett volna az ebzettel, ha visszakerül. Nem tudott volna kiállításra járni és később tenyészteni vele. Elképesztő volt, hogy eszébe sem jutott : talán szeretem a kutyát és ragaszkodom hozzá /még így is /.Ja, és természetesen az elérhetőségem neki is +volt !
Ábris tenyésztője azt mondta: ha bármilyen baj lesz Ábrissal, ami a tenyésztésből ered, akkor természetesen kapok egy új kutyát ingyen. Ábrisra nem tartanak igényt, mert már arra összeszokunk és mit kezdene ő egy hibás kutyával.
Itt a kutya visszaadásával fogják meg a reklamálót, mert tudják, hogy a kutyához ragaszkodik a gazda, inkább nem kér új kutyát.
Nem valószínű hogy a tenyésztő, ha valóban Tenyésztő volt, akkor is kapásból tud kielégítő választ adni egy ilyen kérdésre.
Veled szemben vállalta volna a kötelezettségét, és ha nem csapod le a telefont, hanem többször végig tudja gondolni a dolgot, nyilván a kutyájával szemben is vállalta volna. Én ismerek ma olyan tenyésztőt aki szomszédos országbeli tartományokat loholt végig hogy segítsen megtalálni a gazda által elvesztett kutyáját. Meglett, nem adta nekik vissza, hazahozta és most vele él, kiállításra járnak.
Akkor amikor ivartalaníttattad, nagyon helyesen döntöttél.
1994-ben vettem egy só-bors óriás lányt, esetleges tenyésztési - kiskutyázós céllal , de inkább társnak. A kiállítások és a tenyészszemle után elvittem dp szűrésre, ahol kiderült,hogy egyik oldalon súlyos, másikon enyhébben diszpláziás. Az állatorvosi véleménnyel szemben !!! rögtön az ivartalanítás mellett döntöttem. Hívtam a "tenyésztőt "mi újság, közölte : vigyem vissza a kutyát és vehetek féláron egy másikat. Kérdésemre, mi lenne a kuttyal amit visszakér,- egy ivartalanitott, dp-s kutyával - csak hebegés és 'mitérdekelaztéged' volt a válasz. Természetesen lecsaptam a telefont, mit képzel, eszemben sem volt visszavinni, hiszen a kutya a TÁRSAM volt !! Szerencsémre 14 boldog évet töltöttünk együtt, nagyon-nagyon csodás kutya volt ! Sajnos a probléma a mai napig létezik és keserítí meg sok-sok gazdi és kutyája életét.
