Hiába is próbálkozok, ilyenkor mintha a falnak beszélnék. Ha meg megmérgedek és le "hülyeMinnázom", akkor a füleiből agárfület csinál, úgy hátracsapja... és jár a farka ezerrel... "Én nem akarok rossz kutya lenni" testbeszéd! Majd bújik ezerrel, mert a simi az kellene... dógozni ohne! :-)
Széééép! Majd megint egyben lesz:) 4 hónaposan szokásuk szétesni, atya-gatya... 4 hónaposan Bubónk olyan hosszú volt mint vonatfütty:))) aztán meg mintha sosem lett volna szétesés, kis csinos lett!
a górésággal sosem volt gondom. A szomszéd össznépi hujogatásakor elég csak kimennem csípőre tett kézzel és mindenki megfagyva, lehajott fejjel abbahaggya még a levegő vételt is..... a napi rutinnal sincs soha gond....
De amikor ül velem szemben és tátott szájjal röhög a képembe...hogy "mit akarsz te ....már kétszer megcsináltam. harmadszor is kéne? ...na húzzál innem"
Ez tetszik, én is alkalmaztam már. Ahol ez kevés, ott még vicsorgok és morgok is a gyalogüldözéshez. Kéretik nem röhögni! Megmutatom a fogamat halk morgással egybekötve. Nagyon hatásos.
Ha az ember ordít, az szerintem is csak hergeli őket, így viszont a nyugalommal kevert haragszom jól működik.
Nincs két egyforma kutya! Te már csak tudod! :-) Így aztán törhetjük a fejünket, hogy kit hogyan kell jó felé terelgetni! :-)
És az említett kutyusaid, biztos hogy ezeket a reakcókat valamikor fiatal korukban vették fel...
Ő izé... én láttam már ilyen begörbülős hátú óriást.... Minnuska is így fut -még mindig!- ha sokáig be van zárva, vagy ha nagyon örül annak, hogy hazaértem! :-)
Új -vagyis nem új, mert már pár kutysuliban alkalmazzák- nekem új módszert kezdek alkalmazni a kutyáimnál.
A lényeg a következő: a szomszéd beköltözött 2 kan 2 szuka kistestű kutyával. Persze vannak összeakaszkodások a kerítésnél... sajnos múltkor a két szomszéd kan miatt -egyébként full agresszívak, még ivartalanítva is - Frédi és Betyár összeveszett, Frédi vesztett. Bent ugyan nincsenek együtt, de kint igen, felügyelettel. Az első szőrborzolásra, vagy merev menésre, egymás megközelítésére rájuk szólok.... -régebben üvöltöztem, két atyai pofon kíséretében, de ez nem vált be... csak szította a feszülséget- megnézem ki volt a kezdeményező... azt a dögöt elkezdem "hajtani". Nem szólok egy szót sem szépen közéjük állok és elkezdem kiszorítani, elhajtani a másik mellől. Folyamatosan megyek utána... ez már gyanus nekik... figyelnek mit akarok. Addig amíg le nem ül és vár (nem szorítom soha sarokba, ha beül valahova kihajtom onnan is, nem erővel!), addig "hajtom". Majd megsimogatom megnyugtatom.
Ezt eljátszom akkor is amikor a szomszédékkal duhajkodnak, meg amikor süketet játszanak. Sőt Pannika is így járt, mert megszidtam süketsége miatt és ő ezt mindig játéknak veszi, ugat, futkározik, egyáltalán nem szégyeli magát. Őt is elkezdtem hajtani.... egy idő után már nem járt a farkincája nem értette a dolgot.... nem kergettem vagy futottam utána... ütemesen mentem. Majd leült egy sarokba... óvatosan kilökdöstem lábbal... ezután már teljesen "megtört" és leült a fűbe. Ekkor megsimiztem, megpusziltam, megnyugtattam. Után első szóra jött, szót fogadott, csóvizott!
Nekem ez a dolog vált be semmi erőszak... inkább "ráhatás"... de kutyája és embere válogatja... Minnánál nem hiszem hogy bevállna, őt szerintem a hormonjai viszik.... :-(
ha a kutya nem teszi meg amire kérted, nem voltál a számára egyértelmű és érthető. Abban a percben, hogy rájött, hogy te kis "balga" mit is vársz tőle, megteszi. ( bár erről az én Ravelom szerintem mit sem tud, játsza a nagy hülyét alkalmasint-dehát órás macho kan, nem tehet róla) Arról nem is beszélve, hogy buta, okos, gyilkos és VGY, kutya nem születik, azt azzá kell tenni.
Mindamellett nem vitatom, hogy minden-nem kölyökkorban- bekerülő kutyának van előélete s nem mindegy, hogy milyen. Az ő leküket fel kell tudni mérni és talán lehet korrigálni....itt van pl. az én lelencem, akit hazamentettem. Hihetetlen gyorsan, nyúl módjára fut, szinte összegömbölyödik amikor vágtat. Mástól egytől sem láttam ilyet-nyilván nem az agárról beszélek. A juti kézből az meg csak láckesztyűvel ajánlott, pedig végig csóvál és és bíztat engem "anya add nyugodtan, nem lesz baj" ja!!!!
Regalom volt fénykorában egy satugép a körben. Úgy ráharapott a műkörmös ujjamra, hogy rögtön kettétört. De csak kiállításon. "Idehoztál, ahelyett, hogy otthon alhatnék, nesze!!" kiállítás után már előre be voltam jelentve hétfőn javításra.
Szerrintem a kutyák mindig tudnak "tanulni" életük végéig.
Frédim első kutya volt, nulla kutyás tapasztalat a családban -hacsak nem a papa kis tacsikeverékét nem számítjuk- 4 évesen tettük le a BH vizsgát. :-)
Pannikánál már az alapok jobban mentek, nekem :-), de ő is a "látványosabb" dolgokat már bőven 2 éves kora felett tanulta, pl.: elbújik a mancsa mögé, meghall, hátán bugfencezik, vagy pl. parancsra ugat. :-) igaz pacsit nem tud adni! :-)))))
Minnuska pedig most lesz 3 éves és a csehes beülésről, vissza kell szoktatnom a "normálra", a csípője miatt.
Ezek csak kiragadott példák, de jól mutatják, hogy a kutya bármikor tud tanulni, csak talán nem megy neki olyan gyorsan mint kölyökként. Viszont a jó alapok tényleg elengedhetetlenek!!!
Bár a befogadottam Betyár 7 hónapig élt valahol.... vannak rossz szokásai, amit szeretnék belőle kinevelni.... idő kérdése. :-)
A kutya mindig figyel az emberre, -max nem vesszük mindig észre- mert társas lény, vagyis falkában él. Szeretne velünk kapcsolatot teremteni, csak rajtunk múlik, hogyan mi módon sikerül vele "elbeszélgetnünk"! :-)
Nyisd fel a szemem , kérlek, laikus vagyok, mint azt írtam:-(! Nem kimondott választás, hanem ezt közölték, amikor rákérdeztem mit ért az illető a "pedigrével" szó alatt! Előre is köszi, ha segítesz!
hát, ha megtennéd, hogy pénteken még felhívnád a figyelmem rá, azt megköszönöm. Biztos elviszi neked az Edina, csak majd ne felejtsd el kérni tőle!!! Mert ő meg én sajnos egyhúron pendülünk-tudhatja ezt már sok lekvár és méz is......
Szörnyűek ezek a kukások...... otthagyták az ebeket!!
Azért az amerikás gazdi nem semmi. Pedig az aztán tényleg jó messze van, és mégis.
Azt tudom hogy Edina ott lesz mindkét napon, talán megtenné hogy megőrzi egy éjszakára? Megkérdezzem?
Hátha most nem felejtenéd el.
Mielőtt megjött az ősz, utolsó pillanatban kész lett az új tetőnk. Nagyon klassz lett. Az emeleten már festik a szobákat és megy a műszaki dolgok szerelése.
Dehogynem tűnik el csak úgy. Akkor is megeshet ha a gazda el sem tudja képzelni hogy megtörténhet. Neki csak úgy, a kutya meg ezer okból mást gondol.
Azért nem fogadom örökbe, mert tenyésztő vagyok ahol szigorú egészségügyi szabályokat is be kell tartani, meg azért mert nálam van jelenleg 11 összeszokott kutya. Még a környékre se lehet elhelyezni egy felnőtt kant. Meg egy rosszabb sorsú kutya többet érdemel annál, mint amennyit én foglalkozhatnék vele.
A kutyás könyvek azt írják és a tapasztalat is ezt bizonyítja, a kutya 6-12 hetes kora között tanul a legtöbbet.
Ez azonban nem azt jelenti, hogy ha egy számára sokkal jobb körülményeket nyújtó helyre kerül 2 évesen mint addig volt, akkor ne tanulna meg még ezer dolgot. Vagy mi lenne akkor a 12 hetesnél idősebb, még nem a végleges helyén lévő kutyákkal?
Ez mondva csinált kérdés. A legmeghatározóbb a 8-12 hetes kor, de ha jól csinálják akkor igen ritka kivételektől eltekintve bármikor befogadható egy kutya, ha be akarják fogadni.
Utolsó mondataid választ adnak néhány kérdésemre, de ugyanannyit gerjesztenek is, tehát hagyjuk. Talán azért nem fogunk soha közös pontot találni, mert hát rajtam sincs...az a fajta áldás. A gyerekeim, kutyáim mifelénk másként jöttek, jönnek.
pár visszavett és természetesen nem a "kukában végezte" kutya:
-őt 9 évesen vettem vissza, mert megunták hmmmm.....no comment a lelkes gazdira.
-a második képen azért mert féltek a gyerekek tőle 5 hónaposan......
-a harmadikon lévőt Amerikából, mert "lebontotta a házat"-állítólag 10 hetesen. ( csak megjegyzem, hogy se a kutyát nem fizették ki, de az oda és a visszaútját is én fizettem)
-a negyediket 8 hónaposan egy pozsonyi menhelyről hoztam haza 22 kg-san.
persze nem így nézett ki egysem....akkor.
De nem véletlen szajkózom -és tudom sokak megsértődnek rajta- hogy nem mindegy, hogy a kutya milyen kézben van. És hatalmas minden tenyésztő felelőssége abban, hogy tudja felmérni, hogy hova kerül, milyen kézbe a kutya. És puszta jóindulattal, de hozzánemértéssel is félre tud siklani egy kiskutya élete és nyilván nem a gazdi megy a háztól. A fentebb bizonyítja talán, hogy az állítólag rossz, élhetetlen, idegbajos, tutulós, harapós, szökős kutyával.....stb-stb, egyébként semmi baj, csak szegény nem kapta meg a neki való gazdát.... Mert aki tenyészt, az ezt is szemelőtt tartja!
Egy eb csak úgy nem tűnik el! Meglehet elvitték az akkori nagy divattal indulgató tanyák egyikére...nem tudom és nem is fogom megtudni! Hogy ki mit feltételez, azt sok minden befolyásolja, pár beszélgetés után vontam le ezt a konzekvenciát...ennyi...nem a magam fejéből pattant ki csak úgy:) Minden kutyás könyv első oldalain megtalálható, az ebek két éves korukig tanulnak igazán....ezért írtam, hogy nem igazán tudnék vele mit kezdeni, ráadásul mint az lejjebb látható , a nem megfelelő táplálás sajnos nem marad következmények nélkül, tehát" csak az Isten tudja, min mehetett keresztül"! Ahol ketten jól laknak, ott többen is:-) Miért nem fogadja Ön be őt? Egyébként azt gondolom, életet csak az Isten képes adni, nem pedig az emberek létrehozni:.-( Ha egy kutyán nincs áldás, akkor nincs:-( És elnézést a szavakért...
...csipázlak én is.......csak szombatra neveztem.......de lehet, hogy itthon maradok, ha ilyen marad az idő. Öreg kutyaszaporító vagyok már ahhoz, ott fagyoskodjam, vagy ázzak sz..rá...bárhol is. Ha vinnék neked trombitafolyandár töveket, szerinted lesz ott valaki aki vasárnapi is??
Na ezzel nagyon egyetértek. Majdnem lett nekem is ilyen esetem itthon saját kutyám/im/mal. Csak az tünt fel, nekem is, hozzáértő barátosnémnak is, hogy a fenébe lehet hogy az én különböző vonalú kutyáim mind "enyhék meg közepesek".
"Véleményem szerint ha egy gazdi megsértődik , vagy olyannak tűnik a viselkedése, nagyon szerette a kutyáját és ez lehet az oka!"
Ez nagyon-nagyon jó lenne ha igy lenne, de nagyon sokszor nem így van. És ha nem mondjuk el világosan a variációkat, akkor évek múlva valahol majd azt fogja mesélni hogy az ő tenyésztője milyen harácsoló, bunkó, felelőtlen, csak a pénzzel törődő sz@r egy alak volt.
Te nagyon egyoldalúan nézed a vevő-eladó viszonyt. Mert tetszik vagy nem, ez a felállás, veszel-eladok. Ennek egy -szerintem az embernél különb teremtmény a tárgya akit mi hoztunk létre. Akkor működik az élet símán ha érzik a felek egymáson, hogy mindenkinek a kutya sorsa az előbbrevaló. Akkor nem fognak összeveszni meg megsértődni egymás felvetésein. Ehhez viszont hatalmas tapasztalat és emberismeret kell elsősorban a tenyésztő részéről, hiszen ő hozta létre a vita tárgyát képező kutyát.
Azt én külön nem értem hogy "Tehát egy kétéves ebbel, aki már az isten tudja miken ment keresztül, nem tudnék mit kezdeni" Legfeljebb nem akarsz rajta gondolkodni, nem a 2 éves kutya sorsa a fontos, te nem akarod magad ilyen feladatokkal terhelni. Nem vitatom hogy ez egyébként minden általában vett kutyakedvelőnek-tartónak sikerűlhet, ez már tényleg komoly feladat. Én ilyen gazdit is ismerek és sokáig hálás leszek még neki.
És az meg felháborít hogy képes vagy feltételezni hogy egyszerűen visszalopták tőled a kutyát. A tenyésztő úgy játja hogy kiadott a kezéből valamit amit nem kellett volna, akkor, megkisérli visszavásárolni, ha ez nem működik akkor olyan megegyezést kezdeményez, ami a kutyát nem mozdítja ki helyéből, de számára is hozzáférhető lesz.
Azt kifelejtettem, hogy a túl sok fehérjeevés valszeg azért volt, merthát éhes volt a kicsikutyuska, a drága gazdi meg adott neki enni... bő másfélszer annyi babatápot felzabált naponta, mint a hasonló korú óriások. :)))
Igaz, szép nagyra nőtt, egyévesen 72 cantit mértem... bár tenyészteni sosem akartam vele, úgyhogy a standard az ő esetében nem igazán érdekel. Tekintélyt parancsol a mérete-kinézete, a viselkedése nemkülönben. :))
Pedig van ilyen, hogy az egyik orvos így, a másik úgy...
Mi Viggo-val egy éves kora előtt megjártuk a hadak útját, volt olyan doki, aki 2 röntgenfelvételből azt mondta, hogy mehet a kutya a levesbe, és nem érti miért tud még egyáltalán lábra állni, valamint sürgősen (egy héten belül!!!) műteni akarja a 8-9 hónapos kiskutya mindkét(!!) mellső lábát, holott a probléma csak az egyiken jelentkezett (ugyanezen orvos közölte 10 hónapos korban, hogy úgyis diszpláziás lesz a kutya...).
Nem titok az előzmény, pici korban túl sok fehérjét evett, így csonthártyagyuszija lett, amiből ugyan minden kutya kinő, mihelyst befejezte a növekedési korszakot, csak addig vacak a dolog. Nagytestű kutyakölyök betegség, van amelyik kuttynál előjön, van amelyiknél nem. Így ettünk mi már 4.5 hónapos korban junior tápot, hogy kevesebb legyen a fehérjebevitele (meg kapott hozzá fincsi pörköltszaftos tésztát vagy rizset is, anyuci icipici fiacskája). :)) Aztán egy röntgenen "aggályos porcfejlődést" fedezett fel az orvos - még jó, hogy 8 hónaposan fejlődik a kutya lábában a porc...
A műtétre egyébként nem került sor, egyrészt mert én, a "felelőtlen" gazdi húztam-halasztottam a dolgot, egy ideig havonta vittem röntgenre (mostmár oda se, felesleges), és jéééé... egyéves korra elmúlt a gond... Emellett megmutattam anno az első rémisztő diagnózist követően A SPECIALISTA dokinak az egyetemen, aki jót röhögött azon, hogy egy fejlődésben lévő kiskutya porcait-csontvégeit akarja megműttetni a másik orvos, és annyit mondott, hogy kímélő élet egy ideig, megfigyelés, és reméli, még sokáig fogunk örülni a kutyusnak. Amellett, hogy megnyugtatott, megspórolt nekem jó sok hét kínlódást, és némi 6-számjegyű műtéti számlát. Pedig az egyetemen nem arról híresek, hogy szeretnek elesni a műtéti bevételektől...
Nem hisztizek a dolog miatt, így történt, van ilyen, okosan oda kell figyelni az eb táplálására, és óvatosan kell mozgatni, amíg fejlődésben van. Én is tájékoztattam a kutyámnak a zannyát, de soha meg nem fordult a fejemben, hogy megválnék az ebtől, hiszen az én drágaságomról van szó. A gyerekemet se viszem vissza a kórházba, hogy adjanak másikat, csak mert megtaknyosodott...
A kutya amúgy köszöni szépen, jól érzi magát, a levesbe menő lábaival önszorgalomból olyanokat ugrik, hogy eldobálom a parókámat miatta, és fut mint a nyúl, pedig lábra se kellene tudnia állni. :))
Szóval minimum kettő, de inkább három, egymástól független orvos lássa az ebemet, mielőtt bármi diagnózist kimondanak rá és hozzányúlnak...
Érdekes amit írsz... hogy az egyik doki így látja a másik úgy... első felindulásomban én is újra akartam szüretni Minnát, főleg az ivartalanítás előtt... de most már tüneteket is produkál... úgyhogy sajnos! jó volt az első doki diagnózisa....
...mihelyst jobb idő lesz megyünk ivartalanítódni... remélem a fejének is használ! :-)
Más... ki jön Pécsre kiálíltásra? Tudom sokan megvárják még a komáromi eredményeket... :-)
