Izé... Hát ezt a Devecseinét nagyon csúnyán bebuktam. Annyira belefeledkeztem a gondolatmenetembe, hogy átszökelltem e tény felett.
Szerintem a Mike... ban direkt van elvtárs, Psmith többször hangoztatja szocialista nézeteit, sôt a pénzvilágban még nagygyűlésre is mennek az ÜGY /:)/ érdekében. Nyilván idôsebb korára lehiggadt az arc, így megfelelôbbé válik a "pajtás" szó.
Csá
Köves
Izé... Hát ezt a Devecseinét nagyon csúnyán bebuktam. Annyira belefeledkeztem a gondolatmenetembe, hogy átszökelltem e tény felett.
Szerintem a Mike... ban direkt van elvtárs, Psmith többször hangoztatja szocialista nézeteit, sôt a pénzvilágban még nagygyűlésre is mennek az ÜGY /:)/ érdekében. Nyilván idôsebb korára lehiggadt az arc, így megfelelôbbé válik a "pajtás" szó.
Csá
Köves
Ne feledjük, az a Labour első nagy korszaka, a szakszervezetek frissen egyesültek a kis szoci pártokkal, és a "comrade" egyszerűen elvtársat jelentett, minden később rárakódott plusz árnyalat nélkül. Szóval szerintem abban az értelemben használta, de ma már nem lehet elvtársnak fordítani, mert azóta megváltozott a szó jelentése. Mondjuk így: gazdagodott. :)
Nem emlékeztek véletlenül, hogy ki mondja kinek és melyik regényben, hogy férjhezmenéskor legjobban arra kell ügyelni, nehogy unalmas pasashoz kösse az ember az életét? Régebben gyakran idéztem, de ma már csak rémlik, hogy P. G. Wodehouse. (Talán azért, mert azóta férjhez mentem. Persze szem előtt tartva a fenti intelmet! :)) )
De pedig lehet! Merthogy egyes műveiben többször is esik szó az oroszországi proletarátusról, amikor hősei cilinderben és zsakettben kénytelenek London munkáskerületeit felkeresni.
Az viszont biztos, hogy hangulatilag egész mást jelent az angolben az elvtárs szó, mint a magyar nyelvbenben, többek között valszeg nincs elcsépelve.
Lehet, hogy marhaság, de én úgy tudom, a Leave it-et Devecseriné fordította, még a 30-as 40-es évek fordulója táján és abban a fordításban még elvtárs van. Azután a későbbi kiadványokban ezt kigyomlálgatták. Személyes ízlésem szerint egyébként a pajtás jobb, a sok elvtársazás nekem kicsit fárasztó volt az újabb Psmith-ekben...
Mélyen egyetértek! Én a század elején játszódó történetekben nem akarok ilyen szavakat olvasni, már a tökjóval kapcsolatban is vannak fenntartásaim, bár az állitólag tényleg korabeli. Most nem jut eszembe annak az illusztrátornak a neve, aki a cicerós könyvekbe dolgozik, de a rajzai sem hiányoznak (nagyon jó rajzoló, nem vele van bajom, csak konzervatív vagyok, mint Lord Emsworth klubja) Tessék nekem ízes, érdekes szavakkal fordítani, Hegedűs István rajzaival, akárki fordít. (Van némely egész sikerült nem Révbíró fordítás a "névtelenek" közt.)
Hétvégén felfrissítettem Mike és Psmith, valamint Psmith a pénzvilágban emlékeimet. Nem tudom, milyen sorrendben íródtak és milyen időközökkel, de nagyon jól épülnek egymásra. Érdekes az is, hogy itt Psmith elvtársazik mindenkit, ami később már pajtássá válik. Nyilván a Leave it.. volt az első és Révbíró nem direkt fordította pajtásnak akkor, de ez is jól szimbolizálja a figura fejlődését
Csá
Köves
"- Túlélted az első próbát. Mi a neved, barbár?
- Kit nevezel te barbárnak? - vicsorgott Hrun.
- Épp ez az, amit meg akarok tudni!"
...Kicsit más szabású, de abszurd és angol humor Terry Pratchett "Korongvilág"-univerzumából. Aki nem ismeri, szánjon rá néhány pillantást, megéri!
Keressétek a kapcsolódó topic-okat! Na meg a sárga téglás utat! :)
Teljesen egyetértek veled, Molnár Zoli, bárki is legyen, úgy látszik, nem tudj úgy beleélni magát a korba, helyzetbe, mint a nagyobbak:-)) Nekem is ez volt a bajom a Jeeves-könyvekkel, hogy nem nyújtanak olyan képet a korról, mint Révbíró fordításai, inkább mintha modernizálnák a könyvet, amire Wodehouse egyelőre nem hinném, hogy rászorul. Mondjuk a Folytassa, Jeeves! se valami élvezetes, hiába Rávbíró-fordírás. Jó könyv, de hiányzik belőle valami, talán a Blandings-kastély varázsa:-))
Ma fektettem be egy Doktor Sallybe 600 forintért antikváriumban, a borító és a Haxel kiadó bnem sok jót ígér, fordította Vitéz Ágnes, na róla se hallottam sokat. De elképzelhető, hogy frenetikus, pozitívan állok hozzá már azzal is, hogy megvettem. De a legjobb a Valami új!
Sajnálatos, de módosítanom kell az alábbi zöngedelmemet Molnár Zoltán fordításáról.
Valóban élvezetes, de a párbeszédek néha szembeszökően "lazák", nem illnek bele az adott kor nyelvezetébe, sőt néha már trágárak is...
hogy lehet beleírni kérem egy Wodehouse regénybe azt, hogy :ezüstbuzi, vagy hogy "nyelves csók"!?
ettől eltekintve azonban jó a regény, csak teljesen más a kisugárzása így, mint egy Révbíró fordításnak...
"...-Miben Stilton?
-Abban, hogy kitekerjem a nyakadat, vagy ne.
Egy árnyalatnyival kissebbre zsugorodtam. Úgy tűnt, hogy egy elhagyott dohányzóban egyedül vagyok egy gyilkos hajlamú félcédulással. Olyan típusa ez a félcédulásoknak, amelyet kiváltképpen nem kultiválok, és hát minden gyilkos hajlamú félcédulások közt legkevésbé csípem azt a változatot, amelyik száznegyvenes mellbőséggel és ezzel arányos bicepszekkel rendelkezik. Stilton ujjai, figyeltem meg, rángatóznak, ami mindenkor rossz jel. Az "Ó, nőnének már galambszárnyaim!" szövegű verssor pontosan tükrözi azon érzelmeket, melyek a bensőmben dúltak, miközben megpróbáltam nem nézni a pasas ujjaira..."
"Bertie Wooster állja a sarat"
Tradicionáli alkat lévén előszőr próbáltam meg nem Révbíró Tamás fordítású Wodehouse könyvet olvasni (talán Devecseriné volt még eddig a repertoárban...), nos meg kel mondjam Molnár Zoltán fordítása nekem nagyon bejön.
A Bring on the Girls-hoz en valoszinuleg Angliaban jutottam hozza, mar nem emlekszem pontosan hol, de ott nem ritkasag.
Annyit kell róla tudnia a könyvvadásznak, hogy ma már önmagában nem nagyon adják ki. Wodehouse 3 önéletrajzi könyvét (Bring on the Girls, Performing Flea, Over Seventy) egy Wodehouse on Wodehouse című kötetben fogták össze, nekem is az van meg. Ha a "Fiction" polc W betűjénél nincs, akkor érdemes még a "Biography" polcot is megnézni.
A magyar szöveg saját, néhány oldalt lefordítottam belőle, sajnos nincs sok.
Íme a könyv két írójának találkozása:
- ...Azt mondja, jók a dalszövegei. Ideát írt már?
- Még nem. De éppen a minap csupán egy hajszál választott el egy nagy megbízástól. Valaki bemutatott Lee Shubertnek, én meg elrohantam az irodájába. “Jó reggelt, Mr. Shubert,” mondtam. “Dalszövegeket írok. Írjak néhányat Önnek?” “Ne,” válaszolta Lee Shubert. Képzelje csak, ha igent mond. Ilyen kevésen múlott.
- Volna kedve csatlakozni Jerry-hez és hozzám?
- Ezer örömmel.
- Akkor hát egyesítsük erőinket.
Bolton naplójában e napon a következő bejegyzés áll:
Eddie megnyitója. Kitűnő fogadtatás. Mindenki szerint siker. Vacsora Kernnél. Beszélgetés P.G. Wodehouse-al, közismerten Plum. Soha nem hallottam róla, de Jerry szerint dalszövegeket ír, így, kicsit spicces lévén, javasoltam az együttműködést. W. egy percig szóhoz sem jutott a megilletődéstől, aztán megragadta a kezem, és köszönetet dadogott.
Wodehouse naplójához fordulva, az alábbit találjuk:
Elmentem a Nagyszerû Eddie megnyitójára. Élveztem, a siralmas dalszövegek ellenére. Bolton, nyilván tudatában gyenge oldalának, társságot ajánlott. Próbáltam visszafogottan viselkedni, és mérlegelni a javaslatot, de kérlelése olyan szánalmas volt, hogy beleegyeztem. Megj: Túl impulzív lennék? Küzdeni a hajlam ellen.
Azannya!
Örömmel látom, hopgy egyre több kollégát üdvözölhetünk itt, akik komolyan (nálam legalábbis jobban elmélyülve) foglalkoznak a vén csatalóval. Művelôdjünk hát.
Hajrá, hajrá!
A hétszázát, nem rossz az anyag! A szöveg saját vagy honnan van? És BOtG-höz hogy lehet hozzájutni? Egyébként nem csoda, ha nem vetted észre a topikot, folyton elmerülünk újabban...
Te közted és én közöttem több ezer mérföld volt,
Amellett, hogy találkozzunk, nagyon kevés érv szólt.
De látszik jól, hogy akadálynak mi esélyt nem adunk,
Hisz vagyok neked, s Te vagy nekem, ugyi, és itt vagyunk.
Ez a refrén (vagy “az nyűg”, ahogy Jerry Kern szerette hívni) egy duettbõl való, melyet Carroll McComas és Harry Brown énekelt a Princess színházban bemutatott kisszínpadi zenés vígjáték sorozatból a negyedikben, az Ó Bájos Hölgyben, avval a gondolati háttérrel, hogy miután ráébredtek, rokonlelkek, milyen tragikus lett volna, ha sohasem találkoznak. Az alapötletet éppoly jogosan alkalmazhatnánk a darab két szerzőjére is. Eleinte úgy tűnt, tökéletesen adottak a feltételek egy korai találkozáshoz. Wodehouse Guildfordban született, az angliai Surrey megyében, és ezzel szinte egy időben Bolton a Herts megyei Broxbourne lakosságát növelte meg eggyel. Guildford és Broxbourne légtávolságban alig több mint 30 km-re fekszenek egymástól, és nem kizárt, hogy a két csecsemő, akik 40 évi közös munkának néztek elébe, gyakorta látták ugyanazon madarat, amint éppen e távolság mérésével foglalatoskodott. Bárki azt hihette volna, hogy csak néhány hét kérdése, míg összeülnek, és elkezdenek egy műsoron dolgozni.
De a sors nem így akarta. Amint Wodehouse, aki már ekkor dalszövegíró szeretett volna lenni, megtudta, hogy odaát Broxbourne-ban van egy baba, aki zenés vígjátékokat akar írni, és eltökélte, hogy félrerakja a zsebpénzét, és felkeresi, amint felhalmozta a viteldíjra valót, megdöbbenve értesült, hogy a Bolton szülők (lévén amerikaiak) visszatelepednek New Yorkba. És nagyjából ugyanekkor neki is vissza kellett térnie Hong Kong-ba, ahol az idősebb, kenyérkereső Wodehouse, bíróként keresett kenyeret. Az együttműködés egyelőre semmisnek volt mondható.
Még jó pár évig semmis is maradt, melyek alatt Bolton építésszé érett New Yorkban, Wodehouse pedig íróvá Londonban, és kettőjük találkozásának esélye minimálisra csökkent azáltal, hogy az utóbbi megélhetése elsősorban egy humorosnak mondott napi hasáb szerkesztéséből származott a londoni Globe újságnál. Biztos állás volt – heti 3 font, szinte talált pénz -, és akkoriban egyetlen angolnak sem jutott volna eszébe feladni egy biztos állást. Úgy tűnt, a Sors határozottan elrendelte, hogy az “írta Guy Bolton és P.G. Wodehouse” szavak soha ne jelenjenek meg a programfüzeteken.
Amivel a Sors azonban nem számolt, az az utóbbi titkos szenvedélye volt Amerika iránt. Egészen gyerekkorától Amerika jelentette e fiatal holdvilágképű álmodozó számára a romantika földjét, és egy napon elhatározta, megnézi magának, még ha csak rövid időre is. Az állás a Globe-nál évi 5 hét szabadságot biztosított, és 1905-ben Wodehouse, az ügyes fejszámoló, hirtelen ráébredt, hogy egy hetet szánva az odaútra, és egy másikat a visszaútra, közel három hetet tölthet a napos Manhattanben. Összecsomagolt hát egy fogkefét meg néhány novellát, és útnak indult.
Megérkezése után egy héttel eladott egy novellát a Cosmpolitannak, egy másikat a Collier’s Weekly-nek, mindkettőt ugyanazon a napon, darabját 200 dollárért, és úgy érezvén, hogy egy ilyen nagyszerű dolgot segíteni kell kibontakozni – a Wodehouse novellák londoni árfolyama ezidőtájt 7 font 10 shilling volt – megküldte felmondását a Globe-nak, és letelepedett Greenwich Village-ben egy használt Monarch írógéppel, és sok-sok papírral.
Sziasztok fan-ek,
Csak most találtam rátok. Én véletlenül akadtam Wodehouse-ra, úgy 13 évesen. 11 éves lehettem, amikor megvettem a Carry On, Jeeves című könyvét, random választással. Éppen angolul tanultam. Fél oldal után rájöttem, mellényúltam, mert alig értettem belőle valamit. Úgy a szavak 75%-a megvolt, de a mondatok sehogy sem álltak össze. Két évvel később aztán megtörtént a csoda.
Többször írtatok a Play’s the Thing-ről (amit a mester Spiel im Schloss-nak hívott). Nekem úgy rémlik, hogy az OSZK-ban olvastam vizsgára készülés mellett-helyett. És ott lehet fénymásoltatni is. (ha valaki bejáratos, ellenőrizhetné, hogy tényleg megvan-e, mielőtt rajongók tömegei mennek fel potyára).
Ritkán beszélnek róla, de PG dalszövegíróként futott be New Yorkban. Több magyarral dolgozott együtt (köztük Kálmán Imre), és ekkor adaptálta a Molnár darabot is. Életének ezt a szakaszát munkatársával közösen megírta egy Bring on the Girls című könyvben.
Ebben van egy rész, amikor a két szerző beszélget egy magyar zeneszerzőről.
- … a lehetetlen nevű Papa városban tanult zenét, Magyarországon.
- Papa?
- Igen, állítólag Magyarország Heidelbergje, minden valamire való zenészt ott képeznek.
- Hogy írják azt, hogy Papa?
- P-a-p-a.
- Diákjai alighanem a jó öreg alma paterként emlegetik.
Nemsokára bevágok nektek egy kis ízelítőt a Bring on the Girls-ből.
"New Yorkban mindenféle sajtótermék fellelhető, amit az emberi fanátzia egyáltalán el tud képzelni. A társadalom minden rétege megtalálja benne a magáét. Ha egy eszkimó New Yorkba kerülne, minden valószínűség szerint már az első újságosstandon megtalálná a Fókazsír Magazin-t vagy valami hasonló orgánumot, amelyet eszkimók írnak eszkimóknak." :*)
OFFVagy mégsem? Holnap 6-kor indul a vonatom, elutazom 1 hétre! Vasárnap este jövök meg, úgyhogy hétfőn prezentálom az ígéret szerint, csak egy egész másik, illetve épp konzekvens hétfőn. De akkor már tényleg!ON
A legjobb névfordítás: Biscuit Kétszersült (SzA tollából)
