Nem tudom, de pont egy Karinthy fordítás átdolgozásáról már volt szó lejjebb, olvastad?
Az Ulpius-ház alapítója mesélte, hogy első könyvük a Pudingfejű Wilson volt. Elég praktikus, mert Twainnek már nem jár jogdíj (sem az örökösöknek).
Réz Ádám fordította, és elég sokáig keresgélték az özvegyét, hogy megállapodjanak a magyar szöveget illetően.
Lehet, hogy Karinthy özvegyét nem sikerült annak idején lenyomozni :)
Szerintem gusztus es jogdij dolga.
Egy kiado megveszi az exkluziv jogot mind az eredeti szoveg, mind a forditas kiadasara egy adott idotartamra, mondjuk 3-4 evre.
5 evvel kesobb egy masik kiado donthet ugy, hogy ismet lefordittatja, de alighanem gyorsabb (es talan olcsobb) felkeresni az eredeti forditot (vagy jogutodjat), es ismet megvenni tole 3-4 evre a jogot.
Gondolom csak nagyon speciális esetekben döntenek az új fordítás mellett. Pl.: ha a kiadó szerint jó a könyv, és a magyarországi bukását csak a fordítás okozta... persze még úgy is rizikós egy már megbukott könyvet újra kiadni.
Egy hónapja sincs, hogy olvastam (mármint a Piccadilly Jimet angolul), szerintem fergetegesen jó. Szerb Antal is elsüti ezt a viccet a VII. Oliverben (marmint hogy valaki maganak adja ki magat).
Emlekszem, ket helyen tunodtem el, milyen erdekes kihivas lehet a fordito szamara a dolog:
1, Az angol komornyik krikett leirasa szembeallitva az amerikai pali baseball leirasaval
2, Amikor abc sorrendben nezi az allasokat az Aranyoldalakban
Püh, de megkönnyebbültem! Már azt hittem Ilf illetve Petrov ügyileg buktam le... A múltkor nyilvános helyen felolvastam belőle, és azóta rettegek ;o)
r
off:
Micsoda négy nap volt, amíg felhabzsoltam a könyvet! Kerestem erősen a cukrászdás részt, de amilyen iramban felgyorsulnak az események a vége felé, nekem fel sem tűnt, hogy nincs benne. ;-)
Ilf-Petrov bejön valakinek? r
on:
Megertes, vagy raerzes. Amugy nekem is csak azzal az allitassal van bajom, hogy a forditas szuksegszeruen statisztikai kerdesse valik, ha elfogadjuk, hogy pontatlan forditas is lehet jo.
Szerintem itt a pontos szó két különböző jelentésével van dolgunk.
1, szó szerinti, eredeti szöveghez tapadó
2, lelkiismeretes, precíz
A kettő nem ugyanaz. A 2-es jelentés elvárandó a fordítótól, de ha ez teljesül, akkor az 1-es felrugása már belátására van bízva. És igen, néha jobb is, ha kicsit eltér az eredeti szövegtől, és a mondat jelentésére, hangulatára koncentrál.
Ehhez viszont az kell, hogy pontosan megértse a mondatot, annak minden referenciáját, és átérezze a hangulatát. Nem tippelheti meg, csak hogy időt spóroljon vele. Nem fordíthat le bibliai idézetet, csak mert lusta kikeresni. Nem fordíthatja a "slow worm"-ot "lassú kukacnak", mert ilyen állat nincs, a magyar terminológia "lábatlan gyík". Annak ellenére, hogy az olvasók 99% nem fogja észrevenni.
Ugyanakkor ha már megértette, hogy mi az a slow worm, tudja, hogy néz ki, és milyen reakciót válthat ki az angol olvasóból, akkor esetleg megengedhető, hogy "meztelen csigának" fordítsa, bár az egy teljesen más állat, de talán a magyar olvasók nagyobb hányada hallott róla. (természtesen ha állattani könyvről van szó, akkor nem, de ha csak szórakoztató irodalom, és nincs a pontos fajnak jelentősége, akkor igen... szerintem)
Másik példa:
Before I could say Jack Robinson...
Tipikus rossz fordítás:
Mielőtt azt mondhattam volna, Jack Robinson...
Pedig pontos. De éppen azért rossz, mert a fordító nem nézett utána, ki az a Jack Robinson, és úgy döntött, hogy az magyarul is Jack Robinson. Holott Jack Robinson személye mindegy, ez egy idioma, ami azt jelenti, hogy nagyon hamar.
Ha ezt már tudom, akkor jöhet a fordítói agyalás:
- fontos-e, hogy magyarul is idiomatikus legyen a kifejezés?
- jó-e a "mielőtt azt mondhattam volna, mukk", nem furcsa ez egy angol szájából? Ráadásul kevésbé humoros kifejezés, túl sablonos...
stb.
Én persze csak lelkes amatőr vagyok, csak arra próbáltam rávilágítani, hogy szerintem Révbíró Tamás nem amellett a pontosság mellett kardoskodik, aminek az elsődlegességét angyalhentes megkérdőjelezi.
Lehet, hogy ingovanyos teruletre tevedtem, de akkor mi a helyzet Kosztolanyi haiku-forditasaival? Par eve ujra kiadtak. Pedig ha valami, hat az pontatlan, mind a format, mind a formabol adodo tomorseget nelkulozi. (A tartalomrol nem tudok nyilatkozni, mivel nem olvastam japanul az eredeti haikukat.)
Mindazonaltal vannak olyan muvek, ahol a pontatlan forditas sokkal jobb eredmennyel kecsegtet, mint egy tobbe-kevesbe hiteles. Peldakeppen (ha mar ugyis Karinthy-nal tartottunk), itt van rogton az angol nonszensz. Ketlem, hogy azt, hogy "Cottleston, cottleston, cottleston pie/a fly can't bird but a bird can fly", le lehet forditani pontosan, de minek?
Mindezzel nem akarom azt mondani, hogy nem ertekelem azt, ha egy forditas pontos, csak azt, hogy tulzott leegyszerusites az eredeti mu mufajatol, stilusatol fuggetlenul kijelenteni, hogy egy forditas akkor jo, ha pontos. Es bar retorikailag eleg eros erv az, hogy ha nem ragaszkodunk a pontossaghoz, statisztikai kerdesse redukaljuk a forditas minoseget, ez tulzott leegyszerusites. Hiszen elvileg egy forditas minoseget, ha mar nagyon kodifikalni akarjuk (kicsit holtkoltosnek erzem ezeket az erveket, de lassunk egy viszont-gondolatkiserletet), az hatarozza meg, hogy mennyire jon at az, amit a szerzo mondani akart a muvel (es nem a moralis tanulsagrol, vagy ilyenekrol beszelek, hanem ugy en bloc), es akkor ez nem statisztikai kerdes?
"...úgy van az a világban, hogy egyik ember a fák tetején lakik,
a másik pedig a föld alatt, ez a dolgok szabályos rendje..."
Angyalhentes ingoványos területre tévedt, amikor könnyelműen
azt mondta a fórumon: "Karinthy forditasait nem a lelkiismere-
tessege, hanem a stilusa miatt szeretjuk."
A gondolatkísérlet kedvéért mondjuk, hogy ez jogos. Induljunk ki
abból: a stílus kárpótol a fordítás pontatlanságáért. Ha ágyú he-
lyett cukrászda áll a szövegben, és a szöveg egyébként épkéz-
láb, akkor minden rendben van.
Ha ezt elfogadjuk (bár az idézett Karinthy-szöveg erősen pon-
gyola, elnagyolt, ilyenek vannak benne: "bombákat szereltek
volna fel, amikkel...", stb.), tehát ha ezt elfogadjuk, akkor onnan-
tóll kezdve a műfordítás minősége statisztikai kérdéssé válik.
Mondjuk, egy ágyú helyett egy cukrászda még elmegy. Mond-
juk, hogy még kettő is. De akkor ki szabja meg a határt? A
szélső érték az, hogy fordítás helyett egy ugyanannyi mondat-
ból álló saját írásomat adom le a kiadónak, mondván, hogy a
stílusa kifogástalanul gördülékeny, élvezetes. Ezt nyilván an-
gyalhentes sem helyeselné. De a két végpont között hol he-
lyezkedik el az elfogadhatóság határa?
Például Benedek Marcell, Szinnai Tivadar, Réz Ádám, Lányi
Sarolta meg a többi, kitűnő stílusú mester, akik igyekeztek
pontosan dolgozni, fölöslegesen strapálta magát? Mostantól
én is lazíthatok, vagy az engedékenység csak Karinthyra ter-
jed ki?
Karinthy munkájának színvonalát ha nem menti is, de magyaráz-
za, hogy mindig rohanva dolgozott, arra sem volt ideje, hogy
eszébe jusson, amit egyébként tud -- az adott esetben például
a haubitz ágyú. De ez nem mentség. Csak magyarázat.
Pályám kezdete óta abban hiszek, hogy az a helyes, ha a fordító
a szerző szolgálatába állítja kreativitását. Hogy ez kinek mennyi-
re sikerül, az már tehetség és felkészültség kérdése. Az utóbbi
a gyakorlatban fejleszthető.
Faterommal ma éppen felújítottuk a teraszt. Lefűrészeltük néhány menetes szár végét, amik leestek az útra.
Apám közölte velem: Fiam, szedjük össze a levágott szárakat, mert úgy járunk, mint Frederick Threepwood a golflabdáival.
Mindig tudtam róla, hogy nagy hívő, de totál meglepett, mert amióta én olvasni tudok, nem láttam a kezében Wodehouset. Elég mély hatással lehetett annak idején, hogy így emlékszik.
Csá
Köves
Ha már szóba került a Wodehouse-listán egy Milne-könyv, a Micsoda
négy nap, mutatok belőle egy szemelvényt. Ks bepillantás a műfordítói
műhely kulisszái mögé.
Karinthy szövege, az 1957-es Magvető-kiadás, 145, oldal
"Hogy a városka érdekesebb legyen, a helyi hatóságok kimustrált haditankot állítottak a postahivatal elé. Inspiráció a fiatalnak:
gyengéd emlékeztető a középkorúaknak és hűségük jelképe az öregnek... Majd egy órát töltött a kiérdemesült tank társaságában Nancy;
akkor érezni kezdte, hogy ez az egész Tunbridge Wells egy kiérdemesült tank (kivéve a postahivatalt, amit neki kell szemmel
tartani). Kívánta, bár Jenny más helyet választott volna, például olyat, ahol a helyi hatóságok számos cukrászdával ékesítik a
terepet, tankok helyett, vagy bombákat szereltek volna fel, amikkel... De aztán elszégyellte magát. Mégis hát szép dolog egy ilyen
tank és nem is azért rakták pont a postahivatal elé... persze, persze! Csak azt akarták, hogy a methodista templom előtt legyen,
nahát azért."
Az "átdolgozott" szöveg, Európa, 1982., 151. oldal
"Hogy a városka érdekesebb legyen, a helyi hatóságok egy kimustrált harckocsit állítottak a postahivatal elé. Inspiráció a
fiataloknak, gyengéd emlékeztető a középkorúaknak, és hűségük záloga az idősebbeknek. Nancy majd egy órát töltött a kiérdemesült
tank társaságában, s egyszerre úgy érezte, hogy egész Tunbridge Wells egyetlen tankból áll. Azt kívánta, bár Jenny más városba
szökött volna -- például olyanba, ahol a hatóságok megelégszenek azzal, ha városukat egy-két ágyúval vagy néhány maréknyi bombával
ékesítik. De aztán elszégyellte magát. Mégiscsak szép dolog egy ilyen tank, és nem is a postahivatal elé szánták, csak azt akarták,
hogy a metodista templommal szemben legyen."
Honnan vette Karinthy a cukrászdát? Fölfejtettem a gondolatmenetet.
Az eredeti angol szövegben a "howitzer" szó szerepel. (A szó közepes
kaliberű, közepes hatótávolságú ágyúfajtát jelent, gyökere német köz-
vetítéssel a cseh 'houfnice' szóig nyúlik vissza.) A mester ezt nem ér-
tette meg, viszont eszébe jutott a budapesti Hauer cukrászda, mert
annak kicsit hasonlít a neve, és már írta is. Egyébként a fordítás egé-
szére hasonló lelkiismeretesség és műgond jellemző.
A szöveg helyreállítása során, húsz évvel ezelőtt könnyű dolgom volt
e bekezdéssel, mert hallottam erről az ágyúfajtáról. Olvastam ugyanis
a "Szép selymes gázbombám, dali haubitz-ágyúm" szöveget
a Csínom Palkó-paródiában. Írta Karinthy Frigyes.
Nna, van itt szó ferdítókról, szóval a Piccadilly Jim, fordította Vitéz Ágnes, szinte olvashatatlan, annyira béna, csikorgó a magyar szöveg, hogy szinte fáj. Kizártnak tartom, hogy az erdeti ennyire gyenge lenne.
Ahogy néztem, ez a kiadás még Szabó Ervinnek sincs meg! Egyébként:
"-Vigyázzon, hogy ne melegedjék ki - mondta a dadus Berrynek.
- Ne féljen. Olyan éhes nem vagyok."
;o) r
Mármint, hogy Wodehouset nem fordított. Stephen Leacockot ő is magyarított. (Skócia nyugati partjain vad viharos szél dühöngött. Ez jelen történetünket ugyan kevéssé érinti, mivel nem Skócia nyugati partjain játszódik...)
A három ember a hóban tényleg jó. Meg Jeromet is kihagytam.
Csá
Köves
A.A.Milne Micsoda négy nap c. könyve jelent meg Karinthy fordításában.
Kastnertől Az eltünt miniatűr nem csak a Rejtő féle fordításban,hanem az újabb (Sárközi Elga féle) fordításban is tetszett. De az én kedvenc könyvem Kastner Három ember a hóban című műve,szerintem az a könyv egy gyögyszem.
"Ne tegyen úgy mintha tudna olvasni.Úgysem hiszi el magának senki."
(A három emberről eszembe jutott még Jerome K. Jerome-Három ember egy csónakban,Három ember kerékpáron)
Na ja, Szerb Antal után nincs értelme mit kezdeni azzal a művel. Kár, hogy Karinthy nem fordított. (Vagy csak én nem tudok róla. Az Eltűnt Miniatűr is körökkel jobb, mint a többi Kastner együtt.)
Jut eszembe hogy álltok a kor többi ilyen arcával? S. Leacock, Kastner, akik így hirtelen beugranak.
Csá
Köves
