Amikor már csak anekdotázunk?
Persze!
De korábban azt volt a téma, hogy a mocskos szemét szovjet megszállók, stb. stb. stb.
Erre kérdeztem - valóban leegyszerűsítve - hogy ez ugyan miben nyilvánult meg?
Mert - és ezt pongyolán állítottam - "ember" nem találkozott velük a való életben.
Úgy biztosan nem, ahogy egy országot megszálló hadsereggel kellene, lehetne.
A látható életünkre nem volt befolyása annak, hogy itt ette őket a fene.
Bezzeg amikor itt voltak Taszáron az amcsik - az újságok teli voltak a piszkoskodásaikkal, arroganciájukkal - pedig még csak nem is megszállók voltak, csak simán bunkó amerikaiak.
Egyedi eseteim, egyedi tapasztalataim nekem is voltak - miért tagadnám?
De az erős túlzás, hogy itt ellettünk volna nyomva, fenyegetve az orosz fegyveresek által a mindennapokban.
És a "ti" sorolja a példákat, hogy itt is látott egyet, meg ott is ivott velük a kocsmában, stb.
De olyat senki nem (tudott) írni, hogy feltartóztatták, igazoltatták, elhurcolták, agyba-főbe verték, stb.
Márpedig egy "igazi" katonai megszállás úgy szokott kinézni...
És megelőzve az 50-es érára való hivatkozást, most a 70-es évekről beszélünk, nem legvadabb komcsi éráról.
Abban nem éltünk, azt már csak elmesélésből ismerjük és szörnyű lehetett.
De mi már azt nem láttuk nem éltük át. Szerencsére.
A mi békepárti hőseink!!!! HÍró mind!egytől-egyig! ;-DDDD
Ha jól belegondolok....IGAZ IS!!! ;-) Változnak az idők,változnak a fidssek? ;-(
Hm.
