A minap egy tudományos híradásban fekete-lyukak ütközésének gravitációs impulzusainak észleléséről adtak tájékoztatást.
A beszámoló szerint az észlelő műszer két 6 km hosszú lézernyaláb segítségével működik. A nyaláb egyikének az impulzus hatására hullámhossz megnyúlást észleltek.
Teóriám szerint a világmindenség "horizontjáról" hozzánk érkező fény vöröseltolódását nem a fényforrás távolodásától, hanem fény útja mentén lévő gravitációs mezők rendszeres változásai idézik elő, mintha impulzusok érnék, ugyan úgy ahogyan a fekete-lyukak találkozásának gravitációs impulzusi is korrigálták a mérőműszer fény nyalábjainak hullámhosszát.
A BigBang elmélet, ateista vallási elmélet szerinted?
"Akik ténynek állítják a MonoŐsRobbanást, azok bizony logikailag hívők. Biztosnak állítanak egy bizonytalan és már a bukás felé haladó dologot. Freund Tamás a Magyar Tudományos Akadémia elnöke szerint is egy hiedelmet. Mert az még a mai napig is csak egy elmélet, amely nem lett bizonyított. Sőt nagyon sok alternatív elmélet vetekszik vele és valószínű az egyik ciklikus univerzum elmélet például a tórusz alakú MagnaFánk le is fogja győzni nemsokára. Aztán majd jön egy annál is pontosabb és fejlettebb. (pölö a MagnaZorb a sok-sok luku MaganaFánk) "
„Szemléletesen fogalmazva laikusoknak: a virtuális részecskék folyton születnek és megsemmisülnek, ahogy a kvantummező ingadozik.”
Amennyiben a Planck értékeken túlra extrapoláltunk, az anyagmentes téridő kvantumai is folyton születnek és megsemmisülnek, ahogy egy fizikai kvantummező ingadozik.
„Az "adott valószínűséggel ottlét" ekvivalens a virtuális párkeltés-annihiláció állandó folyamatával."
Ha az anyag megszületése párkeltéssel történik, akkor a téridő megszületése, a negatív energiavesztéssel történik?
Az anyag esetében viszont, az anti-anyagvesztés következik be?
Nem lényeges, de jómagam már nagyon sok sikert elértem a publikálásaim által.Tesztelték mások is és megerősításeket is kaptam. Tehát működik. Kaptam felkérést akadémikusoktól is együttmüködésre. Kaptam felkéréseket kutatási támogatásokra és az angol verzió elkészítésére. Ja és ugye nem lophatje el már tőlem senki sem. Mert a világ minden lényeges könyárusító helyén ott van. Meg a könyvtárakban is. 70-80 év szerzői jog az enyém és az örököseimé.
on:
Az angol verzióba beleveszem egy fejezetként a MonoŐsRobbanás Hiedelem elemzésemet is. Tehát az is le lesz csekkolva és papírozva. Mert sajnos tényleg csak egy mém, azaz pszichovírus. Mivel vizsont ez egy tudományos előrejelzés .... kicsit később lesz igazam. ... de azt hozzám fogják kötni.
Ami neked titojázásnak tűnik, az valójában józan megfontolás.
Te nem totojáztál, hanem publikáltad a gondolataidat. És mire mentél vele?
Néhányan elolvassák, de nem látok olyanokat, akik értékelnék és tovább is gondolnák.
Így aztán hiába publikáltad a műveidet, ugyanúgy az enyészeté lesz.
A publikálásnak csak akkor van értelme, ha érthetően van megfogalmazva, hogy megértsék az emberek. Szükséges továbbá, hogy elegendő emberhez eljusson. De a legfontosabb, hogy az olvasók között legyenek olyanok is, akik értékelni tudják, és tovább is vigyék a gondolataimat. Én ezt akarom elérni, nem csak egyszerűen publikálni.
.. és semmi sem marad az utókornak a gondolataidból. Azt másokénak fogják csak tulajdonítani. Ez a fórum meg, ahogyan több száz előző is ... egyszer csak megszükik és törlődik.
Persze megszünhet az egész emberiség és a Föld és a Tejút-Galaxis is ... bármikor.
Tehát végül is nyugodtan lehet totojázni ... mert ugy is egyszer minden elmúlik.
Én már megfejtettem. Éppen olyan részecskék, mint ahogyan nevezik őket. Vagyis látszólagos részecskék. Tehát nem létező részecskék, amik egy-egy pillanatig feltűnnek, de valójában csak valóságos részecskék pillanatnyi látszólagos másolatai.
"Ezt a ki-be ugrálást próbáld elfelejteni. Eredendően a virtuális részecskék nem ugrálnak."
Ez csak személetes szóhasználat.
Gondolj arra, hogy mondjuk az elektronmező egy sík lepedő, és ahol gerjesztett állapotban nagy amplitúdóval hullámzik, ott van egy elektron részecske. (Vagy pozitron.) Viszont a határozatlansági reláció miatt a "sík" részek se lehetnek örökké nulla értékűek, valami véletlenszerű apró hullámzás mindig van. És mi az elektron mező hulláma? Úgy van, elektron és pozitron részecske! Úgyhogy a kvantumbizonytalanság miatti mező-hullámzást úgy is elképzelhetjük, hogy "virtuális" elektron-pozitron párok felbukkannak (a mező értéke kilendült az adott pontban a nulláról) majd eltűnnek (a mező értéke visszatért a nullába).
Szemléletesen fogalmazva laikusoknak: a virtuális részecskék folyton születnek és megsemmisülnek, ahogy a kvantummező ingadozik.
"Nem bukkannak fel és nem merülnek alá. Egyszerűen ott vannak, adott valószínűséggel."
Lásd fent. Az "adott valószínűséggel ottlét" ekvivalens a virtuális párkeltés-annihiláció állandó folyamatával.
„De a lényeg az, hogy ami most van, abból már kifagytak a tömeges részecskék.
Szóval amit most piszkálnak bottal a részecskegyorsítóban, az nem ugyanaz, mint ami kezdetben volt.”
A részecskegyorsítóban a mai vákuumot "használják"?
@Elminster szerint. Röviden: ha a vákuumenergia nulla, akkor az valódi vákuum, ha pozitív, akkor hamisvákuum. Mindkét esetben a virtuális részecskék ki-be ugrálnak a létezésbe, de "üresre" kiátlagolódik az egész, csak az nem mindegy, hogy milyen szinthez.”
Ezek szerint, először negatív energiájú volt a „igazi vákuum”, majd átment pozitív energiába, és „hamis vákuum” lett belőle. Még a nagy büdös semmiben sem lehet bízni, mert az is hamiskodik?
Na ezért mókás, amikor fizikázni próbál olyan ember, aki még a műkörmösöknek és hidegburkolóknak leegyszerűsített magyarázó modellt se érti
Az elején meg kellett volna mondani, hogy ez csak leegyszerűsített magyarázat. Matekkal is.
És ne próbáljuk meg tovább gondolni, mert a kötéltáncos leesik, ha lelép a kötélről.
Mottó:
Simonyi Károly mondta, hogy az elégséges és a jeles között nincs nagy különbség; mert az a mérnök is tervezni fog, aki kettesre vizsgázott.
Nem ott van a nagy különbség, hogy matamatikai leírás vagy szöveges leírás - hasonlatokkal.
Matematikai képletekkel is leesik az a kötéltáncos. Még a matek sem extrapoálható az érvényességi tartományán kívülre.
+++++
Geometrizálás...
Megfigyeltük, hogy különböző színű - de egyébként azonos anyagból készült - műanyag darabok súrlódása különböző.
Nem vagyunk kutatóintézet, nem végeztünk célirányos kísérleteket. Ez csupán egy spontán megfigyelés.
Elvileg ugyanolyan műanyag, a felöleteket összeszorító erő ugyanakkora. De az anyag színéltő függ a súrlódási tényező.
DGY a geometrizálás egyik apostola.
De ez a steril geometria csak illúzió. Abban az értelemben, ha az üres teret valóban üresnek képzeljük. Nem az.
Véleményem szerint az üres tér geometriája is azon a rejtett szabadsági fokon múlik, amelyben a már említett virtuális részecskék laknak.
Mit jelent ez?
Egy óriási lehetőséget. Hogy esetleg az eseményhorizont mögé mégis be tudunk nézni.
Mert az nem vegytiszta geometria. A geometria csak emergens. Valamilyen mélyebben lévp kvantum folyamat következménye. Amit egy bizonyos gerjeszettségi szintig Riemann-geometriával jól le lehet írni. (Szerintem.)
Számomra kicsit megrázó volt, hogy a mezőket is kihúztad a lábam alól. So what is we made of, after all?
+++++
Folytatom a "hidegburkoló" történetet...
Az egyetem után üzemeltetőként dolgoztam úgy egy évig.
Ez majdnem olyan, mint a karbantartó mérnök. Azzal a különbséggel, hogy hozzányúlni nem szabad (mert garanciális), ki kell hívni a javító szakembert.
Az ezredforduló előtti években már számítógép vezérelte a szelepeket, nem emberek tekergették.
Viszont a vezérlőterem és a kazánház között volt több emelet. A hőmérő a kazánházban volt.
Ügyeletes technikus odament, leolvasta. Visszament a számítógéphez.
Néhány hónap után sikerült elintéznem, hogy a kazánházban, klíma gépházban stb. legyen telefon.
Van egy vicces történet. Azt mondja nekem a telefonos, hogy az egyik gépházban nincs kiépítve a strukturált kábelezés. Nem találja a telefon csatlakozó aljzatot. Mondtam neki, hogy tegnap még ott volt, nézzük meg. Elindultunk...
Amikor már majdnem odaértünk, kezdem mondani a viccet:
- Pistike, itthon van apád?
- Hátul van a disznóknál. Meg fogja ismerni, mert van rajta sapka.
Ekkor értünk oda. Mutatom a telefonszerelőnek az aljzatot.
Azért nem ismerte fel, mert azon nem volt. Sapka. Hát ennyi.
Azonban senki nem mondta meg a mezőknek, hogy a nulla szint környékén kell kvantumingadozniuk. Ingadozhatnak egy adott pozitív vákuumenergiaszint körül is, és ekkor hiába nincsen ott semmi részecske, semmi gerjesztés, a mezőnek az átlagos energiasűrűsége nagyobb nullánál. Na ez a hamisvákuum állapot.
Röviden: ha a vákuumenergia nulla, akkor az valódi vákuum, ha pozitív, akkor hamisvákuum. Mindkét esetben a virtuális részecskék ki-be ugrálnak a létezésbe, de "üresre" kiátlagolódik az egész, csak az nem mindegy, hogy milyen szinthez.
Csak hát senki nem tudja, hogy mennyi a nulla szint.
Ezt a ki-be ugrálást próbáld elfelejteni. Eredendően a virtuális részecskék nem ugrálnak.
Nem bukkannak fel és nem merülnek alá. Egyszerűen ott vannak, adott valószínűséggel.
(Ha mégis ugrálnak, az valami spontán dekoherencia, amit meg kell értenünk.)
Tehát akkor: Mik azok a virtuális részecskék?
Amelyek nincsenek tömeg/energia sajátállapotban. Stimmt?
Na tehát. Mióta kvantummező-elmélet van a részecskefizika legpontosabb leírására, vákuumnak azt az állapotot nevezzük, amikor az összes mező az alapállapotában van, és a kvantumingadozás is úgy kiegyenlíti önmagát időben és térben, hogy az átlagos energiasűrűség nulla. Nulla vákuumenergia szint, na ez a valódi vákuum.
Infinite is not necessarily zero. (Ha jól emlékszem, ezt Dirac mondta a vákuum renormálásáról.)
"Mióta"
amióta - mutató névmás helyett miért használnak sokan kérdőszót?
A részecskék mezőinél ez azzal jár, hogy virtuális részecskék bukkannak fel és tűnnek el folyamatosan kvantumos szinten. Időben és térben kiátlagolva - messziről nézve hunyorítva - nincsen ott semmi. Azaz vákuum.
Sean Carroll says: this picture is wrong.
Virtual particles are permanently there, with a certain probability. Nothing pops up at all.
(Majd kikeresem a megfelelő előadást a sorozatból.)
Egy másik előadáson arról beszél, hogy miért tűnik szilárdnak az asztal, miért könyökölhetünk rá, és miért nem esünk át a padlón. (Az elektromágneses kölcsönhatás miatt is. Az is virtuális részecskékből áll? Felbukkannak?)
Lényegesebb ok a dekoherencia. Az atomok szakadatlanul kölcsönhatásban vannak egymással és a környezetúkkel, és ez elrontha a hullámok koherens állapotát. Ezért számunkra valóságosnak tűnik az az illúzió, hogy az atomok ott vannak, a részecskék ott vannak.
Sajnos még nincs megfejtve a spontán dekoherencia problémája.
Mondjuk úgy, hogy egy dobozba néhány részecskét teszünk. Alternatív szemléletként ezek csak gerjesztett mezők.
(És megemlítendő, hogy két elektron megkülönböztethetetle, szétválogathatatlan. Mert az egy hullámfüggvénye két elektronnak.)
Nem hazugság, hanem leegyszerűsített és az ösztönös emberi fogalmakra épített magyarázó modell. A valóság egy adott tartományában helyesen magyarázza a dolgok működését, és mondjuk egy leendő műkörmösnek vagy hidegburkolónak bőven elegendő ez a pontosság. Aki viszont ezzel akar foglalkozni, az egyetemre megy és évekig tanulja, majd évtizedekig kutatja a jóval pontosabb magyarázó modelleket. (De azok is csak magyarázó modellek és nem a "Valódi Valóság A Maga Mibenlétében")
Na ezért mókás, amikor fizikázni próbál olyan ember, aki még a műkörmösöknek és hidegburkolóknak leegyszerűsített magyarázó modellt se érti, az egyetemi szint meg olyan messze van tőle, mint az univerzum széle.
A "vákuum" alatt a nagy büdös üres semmit értjük. Ahol nincs egyetlen incifinci atomnyi anyag se. Legalábbis ez így volt a 19. századig.
Aztán kiderült hogy vannak mezők, meg még a fény is energiát hordoz, úgyhogy macerás nagy büdös üres semmit találni széles e világon. De az elv maradt - anyag nuku - a többi cuccot meg besöpörjük a szőnyeg alá, mintha ott se lenne.
A 20. század második felében a kvantumfizika specrelezése során kidolgozták a kvantummező-elméletet, amiben már nemcsak az elektromágnesességnek van teljes térre kiterjedő mezője, de minden anyagi részecsketípushoz tartozik egy-egy mező, és maguk a részecskék ennek a mezőnek a gerjesztései. Viszont a kvantumfizikában a mezők nem lehetnek stabilan fix értékűek, azok a határozatlansági reláció miatt ingadoznak. A részecskék mezőinél ez azzal jár, hogy virtuális részecskék bukkannak fel és tűnnek el folyamatosan kvantumos szinten. Időben és térben kiátlagolva - messziről nézve hunyorítva - nincsen ott semmi. Azaz vákuum.
Na tehát. Mióta kvantummező-elmélet van a részecskefizika legpontosabb leírására, vákuumnak azt az állapotot nevezzük, amikor az összes mező az alapállapotában van, és a kvantumingadozás is úgy kiegyenlíti önmagát időben és térben, hogy az átlagos energiasűrűség nulla. Nulla vákuumenergia szint, na ez a valódi vákuum.
Azonban senki nem mondta meg a mezőknek, hogy a nulla szint környékén kell kvantumingadozniuk. Ingadozhatnak egy adott pozitív vákuumenergiaszint körül is, és ekkor hiába nincsen ott semmi részecske, semmi gerjesztés, a mezőnek az átlagos energiasűrűsége nagyobb nullánál. Na ez a hamisvákuum állapot.
Röviden: ha a vákuumenergia nulla, akkor az valódi vákuum, ha pozitív, akkor hamisvákuum. Mindkét esetben a virtuális részecskék ki-be ugrálnak a létezésbe, de "üresre" kiátlagolódik az egész, csak az nem mindegy, hogy milyen szinthez.
„a mi univerzum-részünk egy "megelőző" rendszer egy darabjából jött létre, például egy vákuumfluktuációként, vagy például egy végtelen inflációs hamisvákuum-térben egy valódivákuum-buborékként leállt az infláció”
Miben különbözik a hamisvákuum, a valódi vákuumtól?
„Látom, a tizedét nem érted annak, amit írok, aminek oka az lehet, hogy nagyon nem ugyanazok az alapismereteink.”
Van amit értek, van amit nem. De arra törekszem, hogy a lényeget megértsem.
„az ősrobbanást követő 10-36 másodpercben indult el a hamisvákuum gerjesztette inflációs tágulás, és a 10-33 másodperc környékén spontán szimmetriasértéssel kísérve valódivákuum állapotba kvantumalagutazott át a rendszer, és a hamisvákuum energiája átcsatolódott az anyagi mezőkre, forró és sűrű anyagi cuccot hozva létre a tér kitöltésére.”
Ebből az jön le számomra, hogy a 10-44, és a 10-36 között, zajlott le az inflációs tágulás, majd a hamis átalagutazott valódiba, amiből a kvark-gluon plazma született. Ebből meg az anyagi részecskék.
„Viszont a kvantumfizika határozatlansági relációja meg azt mondja, hogy ha valamit a planck-hossznál kisebb tartományra szorítottunk le, akkor annak az impulzusa a nullától a végtelenig határozatlanná válik, vagy ha a planck-időnél rövidebb időtartamú, akkor az energiája a nullától a végtelenig bármennyi lehet.”
Amennyiben a folytonos térre vonatkozik annak Planck-hosszra történő leszorítása, és ez Planck-időtartamig tart, megjelenik a határozatlanság, vagy másként a szuperpozíció. De én arra lennék kíváncsi, ha a tér és az idő már eleve a Planck értékek alatti diszkrét elemekből áll, akkor az elemeknek is (téridő-kvantum) nulla és végtelen közötti lenne az energiája? Vagy eleve kisebb, mint ami a Planck értékeknél adódik?
„Ha úgy definiáljuk a létezést, hogy nemnulla pozitív energiával rendelkezés, akkor a Heisenberg-féle határozatlansági reláció azt mondja, hogy a planck időnél fiatalabb univerzum határozatlan állapotban kell legyen, pont mint Schrödinger dobozba zárt macskája: létezik és nemlétezik egyszerre, bizonytalanul.”
Ezen rugózom magam is. Ha a téridő-kvantuma nem nulla, de pozitív energiával, a Planck-időnél kevesebb ideig létezik, meg nem létezik, akkor az ezekből álló végtelen darabszámú közeg is, szuperpozícióban van. Ebből az állapotból csak lokalitásokban történik határozottá válás, vagyis anyagképződés. Kvázi egy univerzum. ;-)
Vagyis az entrópia maximuma, mint legnagyobb termodinamikai valószínűség (függvénye) a tágulás miatt újabb és újabb lehetséges eloszlási esetekhez kapcsolódik ? Mintha folyton széthúznánk egy (lyukak és súrlódás nélküli) bilárdasztal széleit ?
mivelhogy az általános ismeretterjesztésben - legyen szó pár hasábos cikkről vagy tévére készült sorozatról - a végtelenségig leegyszerűsített magyarázatot ismertetik, és nem térnek ki a finom részletekre.
Megpróbálom didaktikusan...
Amikor még általánosba jártam, a művelődési házban egy öreg bácsi kurblizta a piros függönyt.
Még füttyentett is, amikor szindarabot adtunk elő. Hogy jobb legyen a műsor. Valami vásári mulatság jelenet volt.
(Malek Mikinek az ilyesmit nem tűrte Hofi.)
Akkoriban a manométereket és hőmérőket emberek olvasták le, tekergették a szelepeket.
Az iskolában mindenkit a nagybetűs kétkezi munkáséletre próbáltak nevelni.
Az írástudók pedig manométert néznek és szelepet tekergetnek. De ők is izzadnak, csak nem a kétkezi munkától, hanem a kazánházban lévő hőmérséklettől.
"vagyis az entrópia csakis növekedhet (entrópiatétel), és beállhat a "hőhalál" ?"
Ó! Az már réges-rég beállt!
Ott van a nyoma a mikrohullámú háttérsugárzásban.
Csakhát az univerzum tágul, úgyhogy még a hőhalál se tud végeleges lenni, mivel a maximális entrópia szintje is együtt növekszik a tágulással. Vagy még akár gyorsabban is. Úgyhogy az univerzum nyitott vagy zárt, a tágulása miatt gyakorlatilag édesmindegy.
VALÓSZÍNŰLEG az univerzum végtelen térfogatú. A "valószínűleg" kitétel fontos, nem szabad lehagyni semmikor!
A lehetőség, hogy az univerzum mégis véges térfogatú, akkor az zárt rendszert is jelent, vagyis az entrópia csakis növekedhet (entrópiatétel), és beállhat a "hőhalál" ?
A Budó I. (1962) a kérdést azzal rendezi - vagy inkább függőben hagyja ? -, hogy az entrópiatételnek "a világegyetemre való kiterjesztése" nem megengedett.
"Van olyan elmélet,(topológia) mi szerint a világegyetem dodekaédert formál."
Nem. Nincsen.
Ha az univerzum ismétlődő doménből állna, akkor a dodekaéder éppenhogy nem jó topológiailag ugyanis a szembenlévő szabályos ötszög oldalai csak egy 180°-os elforgatással tehetők egymásnak megfelelővé. Így viszont ami a jobboldali doménfalon kimegy úgy hogy "felfelé" áll a tengelye, az ugyanebben a pillanatban a szemközti baloldali doménfalon úgy lép be, hogy "fejjel lefelé" áll a tengelye.
Mellékesen: ezt a domén-dolgot az ősrégi Asteroids játéktermi játék szemlélteti a legszebben: ami kimegy felül a képernyőről, az irány és sebességhelyesen belép alul, és ami kimegy jobbra, az balról folytatja a pályáját. Az Asteroids játéktere egy 2D hipertórusz.
Egy véges térfogatú univerzum valami hasonló is lehet 3D-ben.
"Ezek szerint az a Planck-hossznyi elő anyag, a világmag, be volt ágyazódva valamibe."
Mivel az ősrobbanás előttről semmit se tudunk, ezért kettő lehetőség van:
1. a mi univerzum-részünk egy "megelőző" rendszer egy darabjából jött létre, például egy vákuumfluktuációként, vagy például egy végtelen inflációs hamisvákuum-térben egy valódivákuum-buborékként leállt az infláció
2. a téridőnek pont ugyanúgy van egy önmagába görbülő 4D határa az ősrobbanásban, ahogy a földfelszínnek van egy önmagába görbülő határa a földgömbön az Északi Sarkon. Ez Hawking elképzelése, és ez esetben az univerzum nem egy időbeli folyamatban keletkezett, hiszen az idő nem folytatódik a határon kívülre pont ugyanúgy, ahogy a földfelszínen elérve az Északi Sarkot, nem tudsz még északabbra menni.
"Ezzel arra utalsz, hogy az inflációs táguláshoz a Planc-időnél is kevesebbre volt szükség?"
Utal a rosseb. Látom, a tizedét nem érted annak, amit írok, aminek oka az lehet, hogy nagyon nem ugyanazok az alapismereteink. Olvasgass kozmológiai ismeretterjesztő könyveket! Sokat. Vagy nézd az Atomcsill előadásokat.
Kettő lehetőség van jelenleg:
1. a "kaotikus" vagy végtelen infláció hipotézise, ami arra alapul, hogy ha elindul egy hamisvákuum gerjesztette inflációs tágulás, akkor nincsen olyan fizikai folyamat ami minden pontban egyszerre leállíthatná, azaz örökkön-örökké zajlik, és csak itt-ott kvantumalagutazással bomlik le valódivákuummá létrehozva egy nem-inflációsan táguló anyaggal-energiával töltött univerzum-buborékot
2. az ősrobbanást követő 10-36 másodpercben indult el a hamisvákuum gerjesztette inflációs tágulás, és a 10-33 másodperc környékén spontán szimmetriasértéssel kísérve valódivákuum állapotba kvantumalagutazott át a rendszer, és a hamisvákuum energiája átcsatolódott az anyagi mezőkre, forró és sűrű anyagi cuccot hozva létre a tér kitöltésére. A planck idő 10-44 másodperc, láthatod, jóóóóóóóóval korábban volt az univerzum planck idős, minthogy inflálódni kezdett.
"Ezen meg a szingularitásban lévő potenciát kell érteni?"
Nem.
Hanem hogy az általános relativitás univerzum-modellje - ami a jelenlegi tágulást számszerűen pontosan írja le az első percekig visszamenőleg - a Hawking-Penrose szingularitástétel alapján törvényszerűen egy kiterjedés nélküli pontba vezet vissza ha a matematikai modellt időben visszafelé számoljuk. Hogy érthető legyek: ha az áltrelen kívül semmi más fizikai modellt nem használunk, akkor az univerzum szükségszerűen e t=0 pillanatban az a(t)=0 skálaparaméterű volt, azaz egy kiterjedés nélküli geometriai pont.
Még szerencse, hogy van kvantumfizika is, és abban kiderült, hogy a planck méretek gyakorlati határok ebben a búvalb@szott realitásban: hiába mutat egy matematikai modell nullát meg végtelent, a realitásban már jóval a nulla és a végtelen elérése előtt más modellek is beleszólnak a dolgokba.
"Az, hogy a Planck-időnél rövidebb időtartamoknak nincsen fizikai értelme, nem vonja maga után azt, hogy a t= nullának sincs fizikai értelme?"
Pontosan! Azt vonja maga után.
Egészen addig, amíg valakinek nem sikerül egy ellentmondás mentes kvantumgravitációs elméletet kidolgozni, addig az a matematikai következmény, hogy az áltrel modellt szabadon számolhatjuk a t=0 pillanatig, semmit se jelent. Csak adunk a sz@rnak egy pofont, amikor kijelentjük, hogy "az univerzum egy kiterjedés nélküli pontból indult". A rossebet indult! Csak az univerzum történetének 99,999999999999%-ára helyes áltrel modell ezt adja a nulla kezdőpillanatra. Viszont a kvantumfizika határozatlansági relációja meg azt mondja, hogy ha valamit a planck-hossznál kisebb tartományra szorítottunk le, akkor annak az impulzusa a nullától a végtelenig határozatlanná válik, vagy ha a planck-időnél rövidebb időtartamú, akkor az energiája a nullától a végtelenig bármennyi lehet. Tehát tudjuk, hogy az áltrel modellje a planck tartományt megközelítve biztosan hamis eredményeket ad. Viszont azt nem tudjuk, hogy egy jövőbeli kvantumgravitációs elmélet túl tudja-e vinni a helyes modellezést a planck-tartomány alá, vagy az is megáll itt, ahogy a kvantumfizikánk is megáll ezeknél a méreteknél.
"Ebben látok fantáziát, mivel egy végtelen térben és mérhetetlen időben felbukkanó, fizikai anyagi formában létező univerzum kezdhet tágulásba, ritkulásba, tarthat az elmúlásba."
Próbáld úgy felfogni, mint Schrödinger macskáját.
A Heisenberg-féle határozatlansági relációnak van egy változata az idő és az energia mennyiségének kapcsolatára. Általában úgy szokták megfogalmazni szóban, hogy minél rövidebb idő van az energiamérés elvégzésére, annál nagyobb szórású lesz a mért energiaérték. De mint a közismert hely és impulzus határozatlansági párnál, itt sem magáról a "mérés" aktusáról van valójában szó, hanem az valóság meghatározatlanságáról. Ez alapján pedig azt mondhatjuk, hogy minél kisebb ideje létezik egy rendszer, annál bizonytalanabb az energiája. (Persze, hogy szór a mért érték is!)
Innen már csak egy aprócska logikai lépés úgy tekinteni a nagyon rövid ideje létező univerzumra, mint aminek annyira bizonytalan még az energiája, hogy a nullától akármeddig terjedhet. Ha úgy definiáljuk a létezést, hogy nemnulla pozitív energiával rendelkezés, akkor a Heisenberg-féle határozatlansági reláció azt mondja, hogy a planck időnél fiatalabb univerzum határozatlan állapotban kell legyen, pont mint Schrödinger dobozba zárt macskája: létezik és nemlétezik egyszerre, bizonytalanul.
Amikor ez a határozatlan létező-nemlétező összefonódott állapotú univerzum eléri a planck-kort, akkor válik a kvantumfizika szabályai szerint valami határozott létező dologgá, és csak ezt követően mondhatjuk, hogy van egy létező univerzumunk. A planck-idő előttről ilyet nem mondhatunk. Tehát a kvantumfizika lenyeste az áltrel univerzummodellnek éppen azt a részét, ahol az emberi logikának szögesen ellentétes nulla-kiterjedés->végtelen-kiterjedés csudálatos átmenet zajlik, pusztán azzal, hogy ebben a realitásban semmi se végtelen tizedesjegyig meghatározott, hiába lehet egy matematika modellben a t=10-∞ másodpercig megközelíteni a nulla pillanatot.
"Amennyiben nem matematikai pontnak tekintjük a kezdő pontot, hanem a Planck-hosszig fizikailag kiterjedt, valós potenciának, akkor az kiterjedhet gömbszerűen a már létező végtelen anyagmentes térben."
Igen, erről van szó.
Tudni kell helyén kezelni a fizikai modelleket, hogy melyik meddig érvényes, és hol megy át alaptalan "ködbeköpködéssé". Ehhez viszont utána kell olvasni a dolgoknak és komolyabb előadásokat kell megnézni, mivelhogy az általános ismeretterjesztésben - legyen szó pár hasábos cikkről vagy tévére készült sorozatról - a végtelenségig leegyszerűsített magyarázatot ismertetik, és nem térnek ki a finom részletekre. Amikben az ördög lakozik...
