A július havi UFO-magazin 4. oldalán egy rövidke cikk, miszerint a nepáli hadsereg egyik alapegysége április 9-én a Makulu alaptábor közelében nagyméretű lábnyomokra bukkant. A nyom 81 centi hosszú és 31 széles, le is fotózták. Sajna, a leközölt kép akkora, mint egy kröm, ebből semmit nem tudok kivenni.
A június havi UFO-magazin a mi témánk szempontjából érdektelen. A Rejtélyek világa viszont kriptozoológiai mellékletet közöl, hosszan foglalkozik a tengeri kígyóval. sok újdonságot nem tudok meg belőle, de elég jó összefoglalás.
Egy áruházban jártam, ott lapoztam bele a Hihetetlen magazinba. Egy idő óta nem veszem, kicsit túlzás nekem, amit írnak. Nos, volt egy cikk a félig-meddig mitikus állatokról, de a felsorolt lények jó része inkább mitikus volt, mint kriptid. Az egyetlen kivétel a skóciai óriásvidra története, de ezt már sokszpr és sok helyen taglalták. Volt cikk egy állítólag mesterségesen előállított állatról, de nem hinném, hogy sok valóságtartalma lenne, a húszas években nem nagyon tudtak egy ilyen lényt előállítani, no meg miért is tették volna. Ha mégis megtörtént, és elszabadult, elég gyorsan leszámolhattak volna vele. No meg annyira csak nem hosszú életű, hogy még a kétezres években is felbukkanjon.
Sikerült megszereznem a Hasznos Mulatságok sorozat Titkok és talányok kötetét. Eme kis füzetben - mely 1958-ban jelent meg - helyet kapott Nessi, az esetleges túlélő Mammutok, valamint a Yeti.
A május havi UFO magazinban két rövidke cikk is a mi témakörünkbe tartozik. Az egyik a negyedik oldalon van, az állítólagos kölyök csupakabra egy bőrbetegségben szenvedő mosómedve volt. Volt, mert már elpusztult szegényke. A neve is érdekes: Dobby, ezt a Harry Potter egyik szereplőjéről kapta.
A másik egy olvasói levél, a 47. oldalról, ebben régi barátunk, Nessie szerepel, csakhogy ezúttal kirándult a skóciai Oich folyóba. Egy másik észlelés egy Philips nevű személytől származik, ez azért érdekes, mert az illető azt állítja magáról, hogy úszott már delfinekkel és bálnákkal, tehát ismeri ezeket a lényeket. Fénykép is készült róla, de nem valami meggyőző. Tavaly, december 13-án látta a lényt, mintegy hat méter távolságból nézhette.
Nekem kissé túlbonyolítottnak tűnik a cikk, de lehet, van benne igazság.Egy idő után már kínos lehetett azt mondani, hogy megyek és lepuffantok egy csomó állatot. Viszont a tudományos kutatás, az mindjárt más. Az is érthető, hogy egy zűrös helyzetbe nem szívesen mászik be egy mégoly elszánt kutató sem. Elvégre, ha felfalja egy mokele-mbele, az legalább stílszerű. No de hogy lepuffantsa egy orvlövész, az nem.
Ami az Istár-kapun látható ábrázolást illeti, nekem inkább növényevőnek, mint ragadozónak tűnik. Ezzel persze nem kívánom lebecsülni, a kafferbivaly csöppet sem lebecsülendő ellenfél.
A legújabb UFO-magazin 21-22 oldalán Dinoszauruszok a XXI. században címmel kétoldalas cikk található. Jó néhány olyan hír volt bene, ami számomra újdonság. Például 1883-ban, Bolíviában, a Rio Beni folyó partján vadászok elejtettek egy 12 méter hosszú, furcsa alakú állatot. A hír a Sciencefic American oldalain jelent meg. A helyszínen készült rajzok és fényképek az idők folyamán elvesztek.
1907, az Amazonas egyik mellékfolyója mentén egy német utazó és társa óriási lábnyomokat láttak. Estefelé egy nagyméretű élőlányt láttak, rálőttek, el is találták, de a lény elment. A leírásuk alapján a Diplodocusra emlékeztetett.
Frissebb hír, éspedig az Atacama sivatagból. 2004-ből. Herman Cuevas és családja két óriási gyíkot látott az autóút mentén. Ugyanezen az útszakaszon mások is láttak valami hasonlót.
Most kezdtem el egy könyvet olvasni. Adam Rutheford: Minden ember rövid története a címe. A 37-ik oldalon találtam egy lábjegyzetet, kissé rövidítve írom ide.
Ejtsünk néhány szót a kriptidekről.
Évszázadokon át keringtek legendák a velünk élő, emberszerű élőlényekről, jetikről a Himalájában, a sasquatchról Kanadában, a barmanouról Délkelet-Ázsiában, a mananangallról a Fülöp-szigeteken, a yovie-ról Ausztráliában, a nagylábúról és sok más lényről az USA-ban.
Flores szigetén is van egy legenda, egy majomemberről az Ebu Gogóról. Csábító, hogy a kihalt Homo florensis maradványait összekapcsolják ezzel, de valószínűbb, hogy ez az orang pendek legendájának helyi változata.
A mai napra ennyi, ha a könyvben további olyasmire bukkanok, ami a témánkba vág, majd megírom.
A február havi UFO-magazin, illetve Hihetetlen a mi témánk szempontjából érdektelen, Igaz, e utóbbiban hosszú cikk van azon álltokról, amik kimaradtak Noé bárkájából, de a griff, az egyszarvú vagy a főnix inkább a mitológia, mint a zoológia témakörébe tartozik.
A január havi Hihetetlen 73 oldalán egyoldalas cikk. Ebben azt írják, hogy Linné látott két élő sellőt. Idézem: Egy barátomtól levelet kaptam, melyben arról értesít, hogy Leydenben (Hollandiában) két eleven sellőt őriznek és mutogatnak, amiket Brazíliában ejtettek fogságba. Azonnal a helyszínre utaztam, hogy szemügyre vegyem őket. Hosszú, selymes barna hajú, szép arcú lányok voltak, testük valóban halfarokban végződött. Fel-alá úszkáltak szűk medencéjükben, a szemük végtelen szomorúságot tükrözött. A bámészkodó emberek kenyérgombócokat és kis halakat dobáltak nekik, amiket néha elkaptak, néha hagyták a vízbe esni. A hableányok morgó, füttyögő hangokat adtak ki, hasonlókat a delfinekéhez. Az volt az érzésem, hogy társalognak. Elszorult szívvel mentem ki az épületből, kínzott a gondolat, hogy itt emberek tartanak fogságban embereket, ráadásul mutogatják is őket.
Sajnos, Linné arról már nem tudósít, mi lett sellők további sorsa.
Viszont Jütkandban találtak egy testet, amit sellőnek véltek. Linné izgatott lett, de mielőtt odautazhatott volna, már hamisítványnak kiáltották ki. Ezért aztán Linné eltekintett az odautazástól, holott lehet, hogy a részletes vizsgálat nem lett volna érdektelen.
Köszönöm a cikket! Nekem inkább mitikus lénynek tűnik a "repülő ember", no meg nem hinném, hogy egy viszonylag kis szigeten az óriáshüllők megfelelő táplálékot találjanak maguknak. Kivéve persze, ha a tengerben élnek, és csak időnként látogatnak a partra.
Ami Új-Guineát illeti, még sok érdekes állat kerülhet elő.
Tegnap egy könyvtári kiárusításon megvettem John Canning: Talányok, titkok, rejtélyek című, 1994-ben kiadott könyvét. Ebben foglalkozik Nessie-vel, illetve a jetivel. viszont százszor említett dolgokat ír meg újra, semmi újdonság nincs benne. Ugyanez vonatkozik a többi cikkre is. Azért a bibliográfiába besorolható, ha eddig nem került volna oda.
A december havi Hihetetlen ismertetése következik. A 84-85 oldalon van egy cikk a Jersey-i ördögről. A leírások, illetve képek alapján nem tűnik reális élőlénynek, inkább valamiféle démonnak. Szerencsére az ismertetés sem foglal állást ebben a kérdésben.
Az UFO-magazin a mi témánk szempontjából érdektelen. A címlapon december-januári szám szerepel, ezért legközelebb csak februárban fog megjelenni.
Az esedékes Rejtélyek világában két olyan cikk van, ami kissé a témába vághat. Az egyik egy rövidke beszámoló a 9 oldalon, a cím szerint Afrikában furcsa élőlényeket öltek meg. Elég pontatlan, hiszen Afrika szép nagy. Viszont kiderül, hogy ez Lethabongban történt. (Tudnám, hol van). A rejtélyes élőlényeket úgy határozzák meg, mint a macska és a patkány keverékét. Szerintem egyszerűen balsorsú macskák, a ház tulajdonosai pedig ostobák, nem is kicsit.
A 40-41 oldalon a sellőkről írnak, de semmi újdonságot.
Sajnálattal közlöm, hogy miután ennek a lapnak a színvonala a bulvárnál is bulvárabb, abahagyom a vásárlását. Legföljebb bele fogok lapozni.
A november havi UFO-magazin a mi témánk szempontjából érdektelen. A Hihetetlen közöl egy rövidke cikket a 6. lapon az legnagyobb madárról, a Vorombe titanról, ami ezer évvel ezelőtt halt ki. Sajnos, azt nem írja, hogy élő példányt is láttak, vagy láthattak. A 84-85 oldalon egy cikk a varázsos szirénekről. Sajna, összekeveri a szirént és a sellőt, továbbá a közölt kép csöppet sem meggyőző.
Amennyire megítélhetem, angol nyelvterületen valóban népszerűbb a téma. Viszont el kell ismernem, lényegesen valószínűbb, hogy Afrikában vagy Alaszkában tűnjön fel egy kriptid, mint Dániában vagy Svájcban.
Az utolsó mondattal maradéktalanul egyetértek! Nem tudom megítélni, mit láttak a szemtanúk, de nehéz elhinni, hogy egy ekkora élőlény (ráadásul lakott helyen) csak ilyen ritkán tűnjön fel.
Ugyan, dehogy! Ez alighanem vicc. A "nyuszifarkúság" a japán bobtail, illetve a manx (man-szigeti) macskák esetén fajtastandard. Persze, szegény jószágnak furán áll a mellső lába, de ez egyéni hiba. Remélem, a szombati macskakiállításon legalább egy példányt láthatok belőlük. Mármint a kurillian bobtailból.
Az UFO-magazin 4-5 oldalán három aprócska hír. Örömmel közlöm, hogy a skót Természetvédelmi Ügynökség 2001 óta készen áll Nessie fogadására. Ha a kutatók megtalálják, vegyenek tőle DNS-mintát, majd eresszék vissza! Még egy rövidke cikk az állítólagos csupakabráról, ezúttal Minnesotában járt és lefilmezték.
Továbbá Angliában is látták a jetit, méghozzá egy vonat ablakából. Az észlelő olyan 70-100 méter távolságból figyelte meg, amint békésen bandukolt. Vannak némi kétségeim aziránt, hogy lehet valamit ilyen távolságból és a mozgó vonatról alaposan megfigyelni.
Ami a Hihetetlen magazint illeti, rövid, de annál aranyosabb hír a 7. oldalon. Egy kriptozoológus beperelte Brit-Kolumbia kormányzóságát, amiért nem hajlandó elismerni a nagylábú létezését, ezért aztán nem lehet védett fajjá nyilvánítani. Érdekelne a per végeredménye.
