A filmet nem láttam, nem is különösebben érdekel, de VÁNDOR képeiről egyből eszembe jutott a Vakvagányok. Pontosabban a Filmvilágban közölt interjú Tímár Péterrel. Ha még nem olvastátok, talán érdekes lehet:
(Ha a link nem működik, akkor a www.filmvilag.hu címen Bársony Éva interjúja a 2000/9 számban: Látva látni.)
Ízelítő:
"– Tegyük fel, a világon eddig készült egymillió film, de egyetlen egy sem készült vakoknak. Ha a Vakvagányok a látó embereket is érdekelni fogja, örülök, ha megnézik, de én a vakoknak készítem. Ez meglepő, mert hasonlóan a valamilyen okból a társadalom perifériájára szorult hátrányos helyzetű csoportokhoz, a vakok sem tudják világosan és egyértelműen nyilvánossá tenni az igényeiket. A társadalom megelégszik önfelmentő gesztusokkal, és kevés az esély arra, hogy ez a film majd áttöri az elesetteket a társadalomtól elválasztó gettófalat. Mégis legalább merészel fittyet hányni a kényszerhelyzetek elfogadásának azzal, hogy a „nem adom fel!” vállalása mellett teszi le a voksot.– A kétkedők kérdezhetik, miért nem vetít fekete blankot hanggal…– … és miért költök milliókat arra, hogy kép is legyen? A döntő érvem a Vakok Intézetének Nádor-termében található. Egy káprázatosan szép ablak, az ország legnagyobb festett ólomüveg-együttese. Az 1900–1901 között készült palota arról tanúskodik, hogy száz éve a polgárság anyagi gyarapodása természetes módon hozta magával a törődést és megbecsülést azok iránt, akiket elesettségük miatt a társadalom tart el. Az önbecsülés jele is volt ez, felfénylő pillanata a modernizálódó civil társadalomnak. Amikor megláttam a színes ablakot, az első ostoba reakcióm az volt, hogy minek a vakoknak ez a csodálatos ablak. Később értettem meg, mikor már beszélgettem velük, hogy a gyerekek tudják, az az ablak gyönyörű. Azzal a tudattal lépnek be a terembe, hogy valami nagyon szép sugárzik rájuk. Ettől a pillanattól borult bennem minden, mert egy ismeretlen dimenzióval kerültem kapcsolatba, amelynek a létezését nem is sejtettem. Ha tehát fekete szalag futna film helyett, be sem mennének a vetítőterembe. Az nem mozi."
A tekintetekrol: milyen egyertelmuen sajatos viszont a hatteralakok csukott szeme, lathato, hogy ezek orokre csukott szemek.
Apropo: ahogy jottek az eloadasra es ahogy elmentek feltunt, hogy szinte mindannyian vagy a szemuk, vagy az arcuk elott tartottak jaras kozben a szabad kezuket, mintha feltett kincsuket vedenek egy utkozestol. ...
Nyilvan hulye asszociacio volt, de az Altalad emlitett eloadasrol de Sade marki es Charenton ugrott be.
Jók a képek. Érdekes, hogy milyen nehéz egy tekintet nélküli arckifejezést felismernünk, vagy helyesen értelmeznünk. Bár az öröm vagy elmélyülés azért látszik. Volt a tévében egy értelmi fogyatékos színészekből álló színház produkciója egyszer, az is érdekes volt és megrázó is, a teljes átélés, és amikor az egyik szereplő elénekelte az "Imádok élni" kezdetű slágert, annak is valahogy egész más jelentése lett.
Ki ne ismerne a Dzsungel konyvet, Maugli tortenetet?
Foleg ezek a gyerekek, akik valoszinuleg tobb idott toltenek mesehallgatassal, mint jatekkal ... gondolom en.
Bizony sok uj gondolat vetodott fel ott bennem, amikkel eddig (ez itt a halalkodas helye) nem szembesultem.
Amelyik gyerek akarta, azt a csapat "sminkese" kikente a kivalasztott szereplohoz hasonloan. Meglepett, hogy mennyien igenyeltek, nem gondoltam volna. A kislany nyilvan farkas akart lenni, vagy nemtom, a parbeszedekre nem tudtam figyelni, pedig biztosan erdemes lett volna.
A tekintetem kiurulese :-) elmerenges, semmibe revedes, ilyesmi.
Szia Vándor! Örülök, hogy megosztottad a képeket (és értékes gondolataidat). Irigyellek ... általában nekem is hiányérzetem van, ha nagyszerű élményeket nem tudok megörökíteni fotón, de most én sem bántam volna, ha egyszerűen csak ott lehetek.
E képek közül az 1605-ös és 1607-es tetszik legjobban. Viszont nem értem, mitől "maszatos" a gyűrűt tapogató lány arca?
Ugye ismerték a srácok a regényt/sztorit a tapogatás előtt, vagyis volt "hová raknuk" az így szerzett fizikai élményt?
Még egy kérdés: "kiürült a tekintetem" -- ezt hogy érted?
Orulok es koszonom a jo szot. Igazabol sok foto keszult, ido kell meg atnezem, meg persze gondosabb konverzio is keszulhet majd a kivalasztottakbol. Nekem a gyurutapogatos is kedves, csak kar, hogy nem lett koncentraltabb a kompi, ugy ertem, lehettek volna kozelebb egymashoz.
Uj es nehez gondolatok szulettek ott bennem, pl ez is; hogy egy szuletett vak lany is az ekszer utan erdeklodik ...
Nemtom irtam-e alabb, hogy a dzungel konyvet adtak elo, amit ezek a vak gyerekek a kigyot, a medvet, a parducot jatszo szineszt tapogattak, arra gondoltam, mihez kepest erdeklodnek, hisz az igazi kigyotmedvetfarkast honnan is ismernek ...
Kiurult a tekintetem a rendezveny vegere kicsit ...
szeretnek. Csak egyreszt nemtom szabad-e, marmint kitol kerjek igy beleegyezest, hiszen nincs kapcsolatom veluk, csak az eloadokkal. Masreszt feltem oket a fotozzon mostanaban megszokott idiota velemenyektol. Jobban, mint magamat.
Tegnap sokat gondoltam Rad, kulonos elmenyben volt reszem. Meghivtak egy, a vakok intezeteben tartott szinieloadasra fotozni (az eloadok). Persze fotoztam oket is, de szamomra ket izgalmas tema igerkezett:
- Az eloadas elott 1 orat kaptak a "nezok", hogy ismerkedjenek a szereplokkel, ami a jelmezek tapogatasabol, simogatasabol allt.
- Az eloadas alatt pedig a kivaltott reakciok voltak megrazoak, a lelkes kis arcok (csak gyerekek voltak), a poenokra kitoro nevetes, a tapsviharok.
Az elsonel az iszonyu tomeg nem hagyott sok eselyt nekem, a masodiknal tobb lehetosegem volt.
Mindenkeppen akkora elmeny volt, hogy ha egy foto sem sikerult, akkor is gazdagabb lettem. De meg nem neztem at.
Az előzőt elböktem...
Gpx fotójára:
Téli lovag
alussza álmát
a hideg hó alatt
keresve párját
csillag most a fény
didergőn sugárzik
perzselő vak remény
érzed már, hogy fázik?
Dulcíneám, ó,
látod a másik fényt?
vagy vetetted szívedből
mint pislákoló reményt?
Áll már a bősz malom
nincs már vad harc tovább
éltünk és küzdöttünk
tűnj már el, délibáb,
Ó, téli lovagom
álmodjál új csatát
Aldonsák, ó, szívben
legyetek mind
Dulcíneák…
[image1]
Téli lovag
alussza álmát
a hideg hó alatt
keresve párját
csillag most a fény
didergőn sugárzik
perzselő vak remény
érzed már, hogy fázik?
Dulcíneám, ó,
látod a másik fényt?
vagy vetetted szívedből
mint pislákoló reményt?
Áll már a bősz malom
nincs már vad harc tovább
éltünk és küzdöttünk
tűnj már el, délibáb,
Ó, téli lovagom
álmodjál új csatát
Aldonsák, ó, szívben
legyetek mind
Dulcíneák…
[image1]
Fotó: gpx600
