de nem az a lényeg,hogy ember,vagy világ,hanem az,hogy a galilaei ember úgy volt isten fia,MINT MINDENKI.
persze,hogy nem vagyunk magunkra hagyva.de a földi fizikai sík átszellemítése csak rajtunk keresztül lehetséges.csak magunkat válthatjuk meg.a kapott szellemi segítséget nekünk kell a fizikaiba átvinni.
Pál apostol kezdte el a galileai ember "ahrimanizálását"(a hazugságok terjesztését,lásd első bekezdés...),ő teremtette meg az ahrimani inkarnáció szellemi alapjait.
igen,hibáztam.az 1471-es hozzászólásodnál azt hittem,a lényegről beszélsz.pedig csak a nagybetűkkel foglalkoztál...
(majd jobban figyelek a számokra...)
de a legutóbbi beírásodból kiderül,hogy pontosan tudod,mire hivatkoztam 1473-nál.
így az 1479 már színtiszta félremagyarázás.nem pedig félreértés.
az antropozófiában Lucifer valóban "ellenerő".
de a szellemtudomány kicsit több,mint az antropozófiás gittrágás.az ilyenféle kisajátítási kísérletek(miszerint csakis az antropozófia a szellemtudomány)megintcsak ahrimani hatásról árulkodnak...ez az ő módszere.
az antropozófia a szellemi megismerés egy útja.tisztelem,amíg tisztelhető.Te nem teszed azzá.
"nem szégyen a galileai emberhez hasonlónak lenni."
"Lucifer számunkra nem "ellenerő""
Biztos félreértettem amiket irtál.
Elmondom az én értelmezésemet.
Valóban nem szégyen Jézushoz hasonlatosnak lenni, sőt... De hogy miért irtad ezt, amikor egy olvtárs felhivja a figyelmedet a magyar nyelvhelyesség szabályaira? Számomra furcsa dolog (kifejezett egóizmus) Jézussal előhozakodni ilyen helyzetben.
Az szellemtudományban Lucifer ellenerő. Pont. Az hogy te mit gondolsz erről, az már más tészta.
Az 1486os hsz: Sokan irogatnak Ahrimanról, de az még messze nem szellemtudomány. Nem baj, ha ez a te agyszüleményed (erre kérdezett rá Herold, csak válasz helyett visszakérdeztél), csak ne mossuk össze.
A kérdés az, hogy ha olyat irsz az Antropozófia topicba, ami Steiner szerint nem állja meg a helyét, akkor miről vitatkozzunk?
Azzal valóban nem tudok vitatkozni, hogy a galileai emberhez (gondolom itt az Emberről volt szó) hasonlitod magad, amikor egy hibádra mutatnak rá, vagy amikor szerinted Lucifer már nem aktuális... Ezekkel nehéz.
ha meg lennénk váltva,nem lenne hatalma felettünk Ahrimannak.
a galileai ember egy nagy tanító volt,aki megformálta az étervilágban az Ember Képét.
a galileai ember soha,sehol nem mondta azt,hogy ő egyedül isten fia,mindig úgy mondta,és úgy értette,hogy ő is az,mint minden ember.
minden valaha földi anyagból lett lény testét esszük,és vérét isszuk.
a galileai ember lenyomata éteri.a fizikai valóságban csak rajtunk keresztül hat.
Pál apostol Ahriman első prófétája.
Ahriman hazugságokkal próbálja semlegesíteni a luciferi hatást.ezért kell a galileai emberből "megváltót" csinálnia,hiszen a hatását mindenestől eltörölni már nem tudja.ahhoz már ő kevés.de a félrevezetésben ő a legnagyobb.itt és most éppen a galileai ember "ahrimanizálásán" alapul a hatalma.
neki az a jó,ha az emberek maradnak a tudatosságnak ezen a szintjén.addig sem ismerik fel őt.
„az ahrimani inkarnációval kapcsolatban hiába várunk egy megváltót.ez bizony a mi ügyünk.”
Nem csak a miénk, elképzelhetetlen lenne e küzdelem, ha csak magunk akarnánk megvívni. Az ellenerők nem tisztelik a szabadságunkat, így be is avatkoznak ott, ahol csak tudnak. A „másik” oldal igen, ezért kérésünkre, kérdésünkre(Parsifal) várnak! Szerintem csak segítséggel megy a dolog, de mi is kell segítsünk a megváltásban (pl. ne hagyjuk ahrimanizálódni a környezetünkben élő elemi lényeket). Abba, amit írsz „de nem csak magunk miatt vagyunk itt.” én őket is és még igen sok mindet beleértek. A galileaiban „Vagyok”-ot mondótól nem azt jegyezték fel, hogy” Úgy szerette az Isten az embert, hogy elsőszülött fiát adta érte” , hanem „Úgy szerette az Isten a világot…” .
Nem hiába várunk egy Megváltót, itt volt, van és lesz is az idők végezetéig. Így nem vagyunk árvákul hagyva, egyedül. Pál apostol is felhívja erre számtalanszor a figyelmet: „Nem én, hanem a Krisztus bennem”.
Beleágyazottan van világunk a szellemibe, oda, ahol a Megváltó erői is jelenvalók, de konkrétan itt is, hiszen az oldalán ejtett sebből vér és víz érte a Földet, s Lényétől áthatott testét is befogadta az. Ezért is esszük az Ő testét és isszuk az Ő vérét. Persze lehet leragadni a kenyér és bor fizikai alkotóinál, akkor viszont csak azokat vesszük magunkhoz, és csak azok fognak hatni bennünk…
„ az ahrimani inkarnáció nem részletkérdés.vagy igaz,amit erről mondok,vagy nem.talán haladjunk ezen a vonalon.”
Ha már racionálisak akarunk lenni, akkor a "galileai ember" esetén legjebb Lucifer emberről és Ahrimán emberről lehetne szó, de akkor minek is ez a vita? Csak ha Krisztusról, mint "megváltóról", mint isteni erőről beszélünk, akkor van értelme Ahrimánról, mint egy megfelelő kaliberű ellenerőről szólni.Ennek szerintem csak így lenne értelme.
Én se hinném, hogy Lucifernek lejárt volna a szavatossága...
Csak tedd fel magadnak a kérdést, hogy Jézus vagy Buddha mit felelt volna egy ilyen kérdésre(csak az irányultság miatt). És akkor már meg is van, hogy mi a baj...
Számomra alkalmanként még ellen-erő Lucifer, amikor a vér erősen hat bennem, számomra alkalmanként még segítség Ahrimán, amikor szükséges a távolságtartás és józan(hideg) rátekintés.
Szkelrózis multiplex diagnózis után biztosan változtatnék az arányokon, de a viccet(?) félretéve a fenti minőségek-erők szövésében csak az, Aki a „galilleai emberben” mondott Vagyok-ot, Az mutathat utat.
Ezt azért írtam le, mert nem hinném, hogy csak ott hatnak ezek az erők, ahol gondolod, hanem szinte mindenhol, ahol pedig nem az …
…az pedig legalább olyan elgondolkodtató, mint amiről Steiner ír az Ötödik evangéliumban az esszénusokról, pontosabban Jézus tapasztalatát írja le, hogy kik is álltak a kapujukon kívül…
Nekem spec. nem segítség, ha tudom, hogy x szervezet részben/egészben ahrimáni befolyás alatt áll, de ha tényleg az alatt is állna, akkor is a szükséges (a tőlünk függetlennek látszó) változásokat is csak saját ahrimáni/luciferi lényrészünk megváltása által tudjuk végbevinni, s ez talán nem kisebb munka, mint megostromolni a Vatikánt.
a szellemi vakság nem egy gyógyíthatatlan rendellenesség.de nem a vakok intézetében gyógyítják.
a szellemi valóság(a valóság) alapvetően egy.különböző megközelítésekből lehet kicsit máshogy látni a részleteket.a részletek meghatározása is fontos dolog. de az ahrimani inkarnáció nem részletkérdés.vagy igaz,amit erről mondok,vagy nem.talán haladjunk ezen a vonalon.
Elfogadom, hogy Steiner is csak ember volt. Én is csak ember vagyok és egy barátom is csak az. Barátom megszületésével magával hozott egy gyógyíthatatlan szembetegséget, ezért papíron és majd teljes valóságban azóta vak, de ember, mint én.
A "galilleai ember": két Trabant megy egymás után az úton. Az egyikben egy mentőorvos tart hazafele, a másikban egy temetkezési vállalkozó igyekszik munkába, te pedig rosszul leszel az úttól nem messze. Az útra kirohanó ismerősöd két Trabantot lát, de mégsem mindegy, hogy melyiket inti le.
Igen mély, messzi időkbe gyökerező okai vannak annak, hogy ki, milyen szellemi utat érez magáénak és miért is van az, hogy más utak, állítások oly idegenek számára.
Arról, hogy az antropozófiai mozgalmon belül, miért is vannak megközelítésbeli különbségek R.S. sokat beszél a Karmikus összefüggések 3. kötetében.
R.S. tiszteletreméltó, nagy tanító volt,magam is támaszkodom rá,de ő is ember volt,kellett legyenek tévedései. szerencsére volt akkora szellem,hogy az elfogultságai(kényszerei?) nem akadályozták meg teljesen az igazság kimondásában.mire gondolok itt?arra,hogy bár az egész életművében egy kategóriában,"ellenerőkként" írja le Lucifert(a fényhozót),és Ahrimant(a leplezőt),azért azt is ki merte mondani,hogy a galileai ember luciferi inspirációjú lény volt. egy Ahriman uralta világban már ez is nagy szó.
Lucifer számunkra nem "ellenerő".csak Ahriman számára az. más kérdés,hogy a valóság összetettsége folytán valós tények leplezése is megnyilvánulhat mint jócselekedet,és a valóság kíméletlen feltárása mint gonoszság.
amit valóságnak ismerünk fény és árnyék játéka.de legbenső lényegünknél fogva tartozunk valahova.fénylények vagyunk.
Pont most olvasom R.S.: A Nyugati és keleti világ különbözőségé-t. Némely része nem könnyed falat, de hatalmas élmény volt számomra mélyebben megérteni, hogy milyen mély beavatás is a materializmus, milyen fontos volt a természettudományok megjelenése, előtte az elvont gondolkodás kialakítása a latin nyelv logikaépítő megalkotásával, még előbb az élő keresztény kultusz, de még azelőtt a régi misztériumok eltüntetése, és mindez csak annak a gigászi, világkorszakokkal ezelőtt megkezdett munkának a folytatása, amely a szaturnuszi hőállapotokkal kezdődtek meg.
Ez a munka értünk folyt hatalmas szellemi lények áldozata által, hogy a Kozmoszt csak gyönyörű galaxisok halmazaként éljük át, és vastag lepel takarja el előlünk a Valóságot, hogy gyenge énünket megkaphassuk, az megerősödhessen, s így élhessük át szabadságunkat és a csak szabadságból fakadó valódi szeretetet, valamint azt a tiszta öntudatot, amelynek sok mindenre figyelmeztető emléke az éjszakáink képei által sodort homályos (atlantiszi) álomtudatunk. Mindezek kialakulása, maga a fejlődés kivitelezhetetlen lett volna (figyelem, nagyon pontos erre a szó!) "ellen"-erők nélkül, erről számtalan helyen beszél Steiner megvilágítva e mély összefüggéseket.
Alighanem a Mihály-misztériumokban ír arról, hogy Ahrimán tudatosan lett bevezetve a mi kozmoszunkba, másutt arról, hogy az ő működése teljesen törvényes a magasabb szférákban, csak lentebb hat ily módon. Az Általános embertan-ban is -ki nem mondva, nevén nem nevezve- találkozunk e két minőséggel számtalan megvilágításban, kapcsolódásban:
antipátia-szimpátia
ideg-vér
És az analógia nem áll meg:
Ahrimán-Lucifer
jobbon és balon is ott e két minőség, a két lator a Golgotán, de már nyilvánvaló a Közép: Krisztus!
Ahrimánról emlékeim szerint azt olvastam, hogy nem az a kérdés, hogy testet ölt-e, hanem az, hogy ez nem túl korán történik-e meg?!
