A szülészeten egy dolgot megtanultam; az emberi méltóságot le kell tenni az ajtó előtt, aztán kicsit megcsócsálva, megrágva fel lehet venni a hazamenetelnél.
A szülés állatorvosi lova voltam, egy teljesen problémamentes terhesség után sikerült úgy 5-6, egyenként 1% esélyű komplikációt virítanom. Vákuum az egyik irányból, nagydarab, szőrös, hason könyöklős bácsi a másikból - hogy kiszedjék a kisasszonyt, mert gondolta, hogy első trollkodásnak megteszi, ha tök másfele néz, mint ahogy a szülészeti tankönyv szerint illene, aztán emiatt elakad félúton. :)
Utána a méhlepény volt vicces kedvében, ő halál jól érzi magát ott, ahol van, nem megy ő sehová. Műtő foglalt volt, úgyhogy a doki elkezdte kézzel, érzéstelenítés nélkül leszaggatni, hát úgy az élvebelezéshez tudnám hasonlítani, fincsi volt :) Komolyan ujjongtam, amikor megjelent egy altatóorvos, hogy írjak alá pár papírt, tolnak a műtőbe befejezni és lesz altatás. (Akkor már teljesen elszánt voltam, hogy bárkit bármennyi pénzzel megkenek némi morfinért vagy ketaminért...)
No meg szülés közben az egyik mondat, amit nem akar hallani az ember: "Nincs egy normális olló ebben a kib..tt kórházban? Ezzel csak nyaszatolok, nem vág rendesen!" - állítólag ez volt a gátmetszés szent pillanata :)) Utólag a doki annyit mondott, hogy "csak egy centit vágtunk, a többit nem vitte az olló".
Cirka 8 deci vért locsoltam szét, úgyhogy az előzmények után sokan látogattak (doki, szülésznő, nővér, stb), gondolom helyi látványosság lettem.
Pár órával később letámasztottak a gyerekágyas részen. No, mosdóba kéne menni, nővér is biztatott. Oké, felülök. Jé, nem látok a jobb szememre és nem hallok a jobb fülemre.. oké, akkor visszafekszem. Ezzel eljátszottam úgy másfél órát. Az tiszta sor volt, hogy a vérnyomásom elmászott messzire, de gondoltam, hogy hoppá - a vadászpilótás is befeszítenek mindent, így vért pumpálnak az agyba. Na, kiderült, hogy szar vadászpilóta lennék. De életemben ilyen sokáig nem tartottam még vissza, mint ott és akkor, amíg némi külső segítséggel, de kijutottam a mosdóba.
A babákat egy gurulós-állványos plexidobozban tárolták, mondhatjuk életük első autója volt. Ez tök jól funkcionált gurulós járókeretként is. Másnap épp egy melegbárból frissen távozott pingvin kecsességével totyogtam ezzel a tologatós izével, amikor a folyosó túlvégéről meglátott a szülésznő és oda is ordított, hogy "Zzombie, lett aranyere??? Mindjárt bemegyek és megnézem!!"
A folyosón úgy 20 ember lehetett, a szobáig eljutás igazi walk of shame volt - de ennyi idegen, ilyen őszintén még nem mosolygott rám!
Élesen él még emlékezetemben az első hat hét, pedig majd' 8 éve volt már. Nem volt, és nem is lesz olyan időszak az életedben, amikor ennyire méltó lennél a nevedhez :)
Koszonom a gratulat, meg telefonrol korhazbol. Cikit tulteljesitettem, ugy 5 fele szulesi komplikaciot prezentaltam egy szemelyben. Holnap derul ki hogy kell-e vert potolni. :)
gyerek jol van, neki kitya baja, 52 cm, 3200 g, forumos nevet meg nem kapott :)
Napi találós kérdés. Gugli barátunk használata nélkül tessék megtippelni, hogy milyen profilú személy vagy cég e-mail címe lehet ez. Egy autó oldalán volt, úgyhogy közkincset fotóztam:
Gyerek szivat, nem akar kijönni, már túlhordásban vagyok. Ma megbeszélt vizsgálat, baci miatt még mindig be vannak tojva, így mintavétel, hogy kihalasztottam-e a kezeléssel. Ugye ilyenkor, mint a helyszínelőkben, pálcával mintát vesznek és műanyag csőben tárolják.
Dokim nagyon jó szakember, de hót szétszórt. Leveszi a mintát, 10 másodperccel később rémülten megáll a vizsgáló közepén:
- Zzombie, nem látta a csövet!? Úristen, hol a cső? Hova tettem??? - és pörög körbe, mint a ventillátor.
- Doktor úr, ott van az asztalon!
- Pffúúú, hál istennek, azt hittem kidobtam véletlenül...
Oké, igyekszem. Majd bejelentkezek 5 perces fájásokkal a fülészetre :)
Szöszi telefonján egy műanyag védőbugyi (vagy hogy hívják) van. Nagyon koszos helyeken is jár, illetve a mentősök között egyre cifrább nyavalyákat szed össze, szerintem sima kézfogással. Miután nemrég hazahozott egy olyan multirezisztens szuperbaktériumot, hogy a fél kórház összef.sta magát ijedtében, elkezdtünk kicsit fertőtleníteni itthon, főleg gyakran fogdosott tárgyakat.
A mobilokat áttöröltük alkoholos kendővel, a tok pedig búvárkodott egyet orvosi fertőtlenítőben. Utána kitámasztottam a fürdőben száradni.
Szöszi jön ide, hogy "figyelj, fotóztam múltkor egy tök jó falilámpát, nézd meg" - és elém tartja a tök üres telefontokot :)))
Vészesen közeleg a várható beindulása a szülésnek (van egy-két erre utaló jel, illetve a dokival is lebeszéltem, hogy ne húzzuk túl sokáig terminus után), kezdünk idegesek lenni.
Akár ma éjjel is bejátszhat. Szöszi láthatóan ideges, kikészíti a bizonytalanság.
- Figyu, ha éjjel elfolyna a magzatvized (ilyenkor két óra alatt bent kell lenni), biztos, hogy felébredsz rá?
- Ha éjjel beöntenének fél liter meleg vizet a lábad közé, felébrednél rá?
- Hááát, én nem biztos...azért kérdezem....
De várom már, amikor olyan öreg lesz, hogy beköszönt az inkontinencia :)))
