Azt tapasztaltam, hogy február 20.-a után már nem nagyon szokott komolyabb hideg (-10/-20 fok) előfordulni, pláne tartósabb ideig. Úgyhogy még kb. 1 hónap van, amikor rezeg(het) a léc, de szerencsére egyelőre nem jeleznek előre nagyobb hideget. Felmelegedés van, egyre enyhébbek a telek. Fűtés szempontjából ez előnyös, kártevők szempontjából nem. Van kertem, nyáron rengeteg a poloska és egyebek. De havi egy rovarölős permetezéssel vissza lehet szorítani a kártevőket egy kicsit.
Csak az a baj, hogy az a márciusi-áprilisi pár nap, esetleg egy hét bőven elég arra, hogy minden gyümölcs elfagyjon. Főleg, hogy ezekben nyúlós-nyálkás telekben túl meleg van ahhoz, hogy a növények rendesen nyugalmi állapotba kerüljenek. Arról nem is beszélve, hogy minden sokkal előbb kezd rügyezni meg virágzani, így pont a legsérülékenyebb időszakban kapja el a fagy. Én inkább lapátolnék, meg sapkát viselnék, bár ez utóbbit ritkán szoktam
Ami márciusban jön, az már nem tart ki sokáig. Emlékszem a régi telekre, mikor 2 hónapig irtó hideg volt és a koszos hó várta, hogy elvigyék a Dunába végre.
Nekem a hideg meg a hó egy cseppet sem hiányzik. A meleg sokkal kevésbé zavar, mint a tartós hideg, csúszós utak stb.
Szintén zenész, ezért az itteni klímát jobban is bírom, mint nyáron otthon. Most pl. napsütéses -5°C van, nincs szél, de el kell takarítsam a havat a beállóról. Nem sok, lehet tán 15 cm?
Valamit számít a vastag fal de egy valós szigeteléshez képest minimális a hatása. Továbbá a falak és ablaktokok közötti hézag is erős hőhíd. Sajnos gyökeres, nagyságrendileg jobb eredményt ezeknél a régi házaknál nem lehet elérni. Ráadásul ahol több tulajdonos van, ott szinte lehetetlen egységes álláspontra jutni.
Itt egy állatorvosi ló a Wekerle telep, Határ útról. Épp pirosat kaptam. Az egyik maga fölött a tetőt újította föl a sarokrészen, a másik nem várt tovább -jogosan- a hőszigeteléssel. Még a homlokzati tagozatokat is felrakta! Nem ritka az ilyen megoldás. A helyben előállított mészhomok téglák elég rossz hőszigetelésűek.
Egy szép belvárosi házban azonban még ez is lehetetlen, nem marad más mint a költözés. Ez is egy ok, a lakossági kiüresedésre.
Azoknak a régi házaknak nagyon vastagok a külső falaik, jól szigetelnek. Nyáron viszont hűvösek, nem kell légkondi. Mindössze le kell cserélni a huzatos ablakokat, máris nem lesz horror a fűtés költsége.
Szűk. A lakásbelső lehet bármekkora. Ámbár szomszédokból a 6-12 helyett 20-40 van. Ez már a megérkezésnél látszik a viszonyokon. Még hamarabb, kocsival. Egy fszt-i garázs, előtte kifutóval összehasonlíthatatlan. Kilátás. Belső udvar, szemközti házsor helyett pl. Svábhegy, János hegy, Hárshegy panorámája. Ismét lépcsőház: kimenve onnan nagy kert az enyhén más jellegű, illatú járda helyett.
A fentiek révén amikor sokan megtehették, váltottak. Ez is a kiürülés egyik összetevője. Nem véletlenül lett annyi belvárosi polgári nagy lakásból iroda, fogászat, szálláshely.
Semmi bajom nem lenne a Hilton szállóval, ha nem a Budai várnegyedben lenne, a Mátyás templom és a Halászbástya mellett. Pár száz méterrel vagy 1-2 km-rel odébb teljesen elviselhető lenne. A turisták is a régi épületekre kíváncsiak, nem a modern förmedvényekre. Olyat otthon is látnak eleget.
Mit értesz szűk, zajos élettér alatt? A rokonomék 9. kerületi lakása pl. 120 nm-es, 350 centis belmagassággal. Nagyon szép tágas. Amikor náluk aludtam a villamos zaja idegesített, de minden nagyobb város belvárosa zajosabb, mint a külvárosi részek.
Nálam vidéken 280 centis a belmagasság és néha beleverem a fejem a csillárba.
A Hilton szálló szerintem egyáltalán nem fertelmes. Nem lehet múzeumban élni, részben romok közt, más részben meg díszletként újjáépített, nem is annyira izéléses vagy régi, épületek közt.
Ez általános. Szűk, zajos élettér. Jobban szituált polgárok komoly hányadának számára nem bír megtartó erővel. Amikor 1992-ben szüleim minőségi cserét terveztek, háromszobás, körpanorámás, nagyerkélyes, garázsos társaházi lakásukat a vevő a Kossuth Lajos utcai kétszobás, kb. akkora lakásának az eladásából fedezte. Abban az időszakban a kínálat hiánya miatt egekben volt a belvárosi ár, sokan tudtak a zöldbe költözni. Mára ezek a belvárosi bérházak társas bérházzá alakultak, többségében iroda, turista vagy ottlakó, de bérlőkkel megtöltve.
Szerintem a belsőbb városrész szinte minden házának kb 80%-a nem ottlakó. A zöldövezetben ezt 40%-ra tippelem.
A kiürülés Londonban már fél évtizedes állapot, azonban Prága és a legtöbb nagyvárosnál hasonló a helyzet. Vagy ha nem ürül ki, mint sok középkori magú német városban, ott a viszonyokat jórészt törökök tudják csak elfogadni. Nem látok esélyt ennek a tendenciának a megfordulására.
Szerintem a Budai Várban (már ha arról van szó) nem voltak és nincsenek szocreál épületek. Vegyük észre, hogy a világ minden táján általában térdig érnek az 1000-2000 éves épületek.
Nyilvánvaló. A történelmi városmag és a belső kerületek lassan kiürülnek és díszletvárossá válnak; hasonlóképp, mint maga az egész város. Nagyon szép lett/lesz, de hogy-hogynem, mintha senki nem akarna ott élni már.
Ezt a táblázatot már egyszer betettem (szűkebb formában), a jobb oldali oszlopokban az 2022-es lakosságszám a bázisévhez viszonyítva:
(az 1950 előtti adatok esetében annyi csalás van, hogy a IV. és az V. kerületek adatai összesítve az V. kerület alá kerültek.) Persze nem 100%-osan pontos ez így, de a trend jól látszik: a népességfogyás az országos adatokhoz képest többszörös.
Imádtam gyermekkoromban a Jagelló utat (majd Lékai János tér). Akkor a kettes autóbusz 15 perc alatt ért a Vörösmarty téri végállomására (a Lánchídon keresztül).
Elolvastam a fentebb linkelt cikket az emlékműről. Nem látok abban semmi kivetnivalót, ha visszaállítanák az eredeti formájában, de a kapcsolt ilyen-olyan funkciók a kilátó kivételével elég fölöslegesnek tűnnek. Nyilvánvaló, hogy ennek mostanság semmi aktualitása nincs, mert a döntő tényező a lóvé, pontosabban annak hiánya.
Minden relatív. A külföldi turisták nagy része szerint Budapest egy tiszta és biztonságos város. És ők bizony szinte kizárólag csak a központi, belvárosi részeken fordulnak meg. Hajléktalanok, drogosok és lepukkantabb részek pedig minden nagyvárosban vannak Párizstól New Yorkig.
